Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-11 / 2. szám

12 <■ 2009- január ii. IMAHÉT Evangélikus Élet oHty A nyolc nai í. nap Keresztyén közösségek szemtől szemben a régi és az új megosztottságokkal ♦ Ez 37,15—19.22—24a: Eggyé a kezedben • Zsolt 103,8-13118: Irgalmas és kegyelmes az Úr... • lKor 3,3-7121-23: Irigység s viszálykodás van közöttetek... ♦ Jn 17,17-21: Hogy mindnyájan egyek legyenek... A keresztyének arra kaptak elhívást, hogy Is­ten állhatatos és kiengesztelő szeretetének esz­közei legyenek egy olyan világban, amelyre az elkülönülés és az elidegenedés nyomta rá bélyegét. Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében megkeresztelve valljuk, hogy hiszünk a meg­feszített és feltámadott Krisztusban. Krisztus népe vagyunk, akiknek az a küldetésük, hogy Krisztus teste legyünk a világban és a világért. Krisztus kérte ezt imádságában tanítványai számára: hogy egyek legyenek, hogy elhiggye a világ... Hitünk és keresztyén tanítványságunk meg­osztottsága meggátol bennünket abban, hogy bizonyságot tudjunk tenni a világ előtt. Kore­ának, mint más nemzeteknek is, egymásnak el­lentmondó módon hirdették az evangéliu­mot. Az a kísértésünk, hogy a jelenlegi meg­osztottságot a hátterében lévő konfliktusokkal inkább keresztyén történelmünk természetes örökségének tekintsük, mint belső ellentmon­dásnak azzal az üzenettel szemben, hogy Isten Krisztusban megbékéltette a világot. Ezékiel látomása arról, hogy a régi Izráel megosztott királyságának neveit hordozó két fadarab eggyé lett Isten kezében, világosan mutatja Isten hatalmát arra nézve, hogy meg­békéltessen, és megtegye egy megosztott­ságba süllyedt néppel azt, amit maguk nem tudnak megtenni önmagukkal. Ez biztató üzenet a megosztott keresztyének számára. Előképe a megbékélés forrásának a keresztyén igehirdetés szívében. A Krisztus keresztjét al­kotó két fadarabon a történelem Ura magá­ra veszi az emberiség sebeit és megosztottsá­gait. Jézus önátadásának teljességében a ke­reszten együtt tartja az emberi bűnt és Isten rendíthetetlen, megváltó szeretetét. Keresz­tyénnek lenni azt jelenti, hogy az ő halálában keresztelkedtünk meg. Halálában az Úr - ha­tártalan kegyelmében - felszegezi a sebzett emberiség neveit a kereszt fájára. Ezzel ma­gához ölel minket, és helyreállítja kapcsolatun­kat Istennel és egymással. Keresztyén egységünk Krisztushoz tartozá­sunkra alapozott közösség. Mivel Krisztushoz fordultunk, felfedezhetjük, hogy kiengesztelőd­­tünk a Szentlélek hatalma által. A keresztyén egységért mondott ima Istenbe vetett bizal­munk megvallása és önmagunk teljes megnyi­tása a Lélek előtt. A keresztyén egységért vég­zett egyéb erőfeszítéseinkkel együtt - párbe­széd, közös bizonyságtétel és misszió - az egy­ségért való imádkozás kiváltságos eszköz, amely által a Szentlélek ezt a megbékélést Krisztusban nyilvánvalóvá teszi. Benne, aki a világ megváltására jött közénk. Imádság Együtt érző Isten! Te szeretsz minket, és Krisz­tusban megbocsátottál nekünk. Szándékod, hogy békéltesd az emberiséget ebben a meg­váltó szeretetben. Tekints kegyesen reánk, akik a keresztyén egységért imádkozunk és dol­gozunk. Add, hogy megtapasztaljuk, hogy testvérek vagyunk a te szeretetedben. Add, hogy eggyé legyünk, eggyé a te kezedben. Ámen. 2. nap Keresztyének szemtől szemben a hábo­rúval és az erőszakkal • Ézs/Iz 2,1-4: Hadakozást többé nem tanul • Zsolt 74,18-23: Szegényeid életéről ne fe­ledkezz meg örökre • íPt 2,21-25: Az ő sebei által gyógyultatok meg • Mt 5,38-48: Imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket A háború és az erőszak még mindig fő akadá­lyai annak az egységnek, amelyet Isten akar az emberiség számára. Végeredményben a hábo­rú és az erőszak a bensőnkben lévő, meg nem gyógyított megosztottság következménye. Az emberi gőg megakadályoz bennünket abban, hogy visszataláljunk létünk igazi alapjára. A koreai keresztyének szeretnének véget vet­ni Észak- és Dél-Korea több mint ötvenéves el­választottságának. Az a vágyuk, hogy a világ más részein is megteremtsék a békét. A Kore­ai-félszigeten uralkodó bizonytalanság nemcsak a világ egyetlen még kettéosztott nemzetének fájdalmát jelenti, hanem jelképe az emberisé­get sújtó megosztottság, ellenségesség és bosszú logikájának. Mi vethet véget a háború és az erőszak kör­forgásának? Jézus megmutatja nekünk azt az erőt, amely meg tudja szakítani az erőszak és igazságtalanság ördögi körét a legreménytele­nebb helyzetekben is. Tanítványainak, akik az erőszakra és a haragra világi módon válaszol­nak, azt parancsolja, hogy mondjanak le az erő­szakról (Mt 26,51-52). Jézus feltárja az igazságot az emberi erőszak­kal kapcsolatban. Az Atya parancsához hűsé­gesen meghal a kereszten, hogy megmentsen minket a bűntől és az örök haláltól. A kereszt feltárja az emberi természetben rejlő ellent­mondást. Jézus kínhalála új teremtés kezdeté­nek a jele, amely az emberi bűnt, az erőszakot és a háborút erre a keresztre szögezi. Jézus Krisztus az erőszakmentességet nem a humanizmusra építi. Isten teremtésének helyreállítását tanítja. Hitet és reménységet ad az új ég és az új föld végső eljövetelében. Krisz­tus végérvényesen győzött a kereszten. Ez a re­mény rendületlenül bátorít, hogy kitartsunk a keresztény egységre való törekvésben és a há­ború, valamint az erőszak minden formája el­leni küzdelemben. Imádság Urunk! Te az egész emberiség egységéért vállal­tad a keresztet. Most felajánljuk neked az ön­zés, a gőg a hiúság és a harag által megrontott emberi természetünket. Urunk, ne hagyd el az elnyomottakat, akik az erőszak, a harag és a gyűlölet különféle for­máitól szenvednek, valamint tévhitek és egymás­nak ellentmondó ideológiák áldozatai. Urunk, nyújtsdfelénk kezedet együttérzéssel, és viselj gondot népedre, hogy teremtésed rend­jének békéjét és örömét élvezhessük. Urunk, add, hogy minden keresztyén együtt­működhessen a te igazságod megvalósításában. Adj bátorságot, hogy segítsünk másoknak vin­ni keresztjüket ahelyett, hogy vállukra ten­nénk a mienket. Urunk, taníts minket bölcsességre, hogy gyű­lölet helyett szeretettel bánjunk ellenségeinkkel. Ámen. 3-nap Keresztyének szemtől szemben a gazdasági igazságtalansággal és a szegénységgel ♦ 3Móz/Lev 25,8-14: Fölszabadító örömün­nep ♦ Zsolt 146: Igazságot szolgáltat az elnyo­mottaknak • íTim 6,9-10: Minden rossznak gyökere a pénz szeretete • Lk 4,16-21: Szabadítás mint Jézus és az Úr kedves esztendeje Azért imádkozunk, hogy jöjjön el Isten orszá­ga. Arra a világra vágyakozunk, ahol az embe­rek, a legszegényebbek sem halnak meg idő előtt. A világ mai gazdasági rendszere azonban még súlyosabbá teszi a szegények helyzetét és kiáltóvá a szociális egyenlőtlenséget. Ma az emberiség nagy családja a munkanél­küliséggel és következményeivel szembesül. A piac bálványozása mint a pénz szeretete a Ti­­móteushoz írt levél szerzője szerint így bizo­nyul minden gonosz gyökerének. Mit tehet, és mit kell, hogy tegyen az egyház ebben a vonat­kozásban? Nézzük meg, mit ír a Biblia az Úr kedves esztendejéről, amelyre Jézus utal szol­gálata kezdetén! A Mózes 3. könyvéből, a Léviták könyvéből idézett rész szerint az elengedés évében felsza­badulást hirdettek. A vendégmunkások vissza­térhettek otthonukba és családjukhoz. Ha va­laki elvesztette mindenét, akkor is a nép között élhetett. Pénzt ekkor nem kölcsönöztek kamat­ra, és élelmiszert sem árultak nyereségért. Az elengedés éve közösségi etikát jelentett, a rabszolgák felszabadítását és otthonukba való visszatérését, a gazdasági jogok helyreál­lítását és az adósságok eltörlését. Az igazság­talan társadalmi rendszerek áldozatai számá­ra ez pedig a törvény helyreállítását és megél­hetésüket jelentette. A mai világ értékrendje, amely a több pénzt tekinti az élet legnagyobb értékének és céljá­nak, csak a halálba vihet. Mint egyházaknak az a hivatásunk, hogy szembeszálljunk ezzel. Él­jünk az elengedés évének szellemében! Köves­sük Krisztust, és hirdessük a jó hírt! Amikor a keresztyének megosztottságuk gyógyulását tapasztalják, érzékenyebbé válnak az emberi­séget és a teremtést sebző más megosztottsá­gokra is. Imádság Igazságos Isten! Sok helyen bőségben élnek, de máshol nincs elég élelem, sok az éhező és a beteg. Békesség Istene! Vannak, akik hasznot húz­nak az erőszakból és a háborúból, de olyanok is, akiknek az erőszak és a háború miatt el kell hagyniuk otthonukat. Együtt érző Isten! Segíts megértenünk, hogy csak pénzből nem élhetünk, mert Isten igéje ál­tal van életünk. Add, hogy megértsük: csak ak­kor juthatunk életre és igazi gazdagságra, ha sze­retjük Istent, és engedelmeskedünk tanításának. Ezt kérjük a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében. Ámen. 4. nap Keresztyének szemtől szemben a kör­nyezeti válságokkal ♦ íMóz/Ter 1,31-2,3: Látta Isten, hogy min­den, amit alkotott, igen jó ♦ Zsolt 148,1-5: Ő parancsolt, és azok létre­jöttek ♦ Róm 8,18-23: A teremtés átalakulása ♦ Mt 13,31-32: A mustármag kisebb minden magnál Isten bölcsességgel és szeretettel teremtette vi­lágunkat, és amikor befejezte nagy művét, látta, hogy jó. Ma azonban a világ súlyos kör­nyezeti válsággal néz szembe. A föld általános fölmelegedéstől szenved túl­zott energiafogyasztásunk következtében. Bolygónk erdővel borított területe 50%-kal csökkent az elmúlt negyven év alatt, miközben a sivatagok annál gyorsabban terjednek. A ten­geri élet háromnegyed része már eltűnt. Az élő­lények több mint száz faja halt ki, és az élővi­lág sokféleségének ez a vesztesége komoly fe­nyegetés magára az emberiségre is. Pál apos­tollal együtt megállapíthatjuk: a teremtés a vi­lág múlandóságának van alávetve, sóhajtozik és vajúdik. Nem tagadhatjuk, hogy az emberek nagy­mértékben felelősek a környezeti rombolásért. Zabolátlan mohóságuk a halál árnyékát veti az egész teremtésre. A keresztyéneknek együtt kell megtenniük minden tőlük telhetőt a teremtés megmenté­séért. Ezzel az óriási feladattal szemben egye­síteni kell erőfeszítéseinket. Csak együtt véd­­hetjük meg a Teremtő művét. Lehetetlen nem észrevenni, hogy milyen központi helyet fog­lalnak el a természeti jelenségek Jézus példá­zataiban és tanításában. Krisztus nagy tiszte­letet tanúsít a legkisebb mag iránt is. A terem­tés bibliai elbeszélésére támaszkodva a keresz­tyének közös felelősséggel hozzájárulhatnak a bolygónk jövőjére vonatkozó megfontolások­hoz. Imádság Teremtő Istenünk! Igéd által teremtetted a vi­lágot, és láttad, hogy az jó. Mi azonban gyak­ran halált és pusztulást árasztunk környeze­tünkre. Add meg nekünk, hogy megbánhassuk mohóságunkat. Segíts, hogy gondot viseljünk mindarra, amit alkottál. Együtt szeretnénk megóvni teremtésedet. Ámen.

Next

/
Thumbnails
Contents