Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-26 / 17. szám
6 ■m 2009. április 26. FÓKUSZ Evangélikus Élet A Slemish hegy Szent Patriknak, Írország védőszentjének hegye Mivel őt tekintik az írországi keresztény egyház megalapítójának, személyét a mai napig nagy tisztelet övezi. A hegy március 17-én, halálának évfordulóján, Szent Patrik-napon zarándokok tömegeit vonzza. Patrik Walesben született, ahonnan egy portyázó csapat magával hozta Írországba - másokkal együtt - az akkor körülbelül tizennégy éves fiút is. A történet szerint az egyik ír törzsfőnök, Milchu rabszolgája lett, aki a Slemish északi oldalán, a Braidvölgyben lakott. A fiúnak a hegyen kellett őriznie gazdája nyáját. Hat év múlva sikerült megszöknie, gall területre és hazament, szerzetes lett. 432-ben beteljesítette régi vágyát: visszatért Írországba fontos missziói munkát végezve. 461-ben vagy 493-ban halt meg, nem lehet pontosan tudni. A szájhagyomány úgy tartja, hogy Észak-írországban, Downpatrick katedrájában van eltemetve. A nyolcadik századra már ő volt Írország védőszentje. (A másik kettő Szent Brigid és Szent Kolumba.) Patrik miatt lett Írország, illetve az írek jelképe a háromlevelű lóhere, a shamrock is, Szent Patrik ugyanis ezzel magyarázta a Szentháromság titkát. Ahogy a növény is egy, a szára mégis háromfelé ágazik három levélbe, úgy az Atya, Fiú, Szentlélek is egy, mégis három. Északír varázs Boda Zsuzsa összeállítása ► Ha egy kvízjátékban arra a kérdésre kellene felelniük a versenyzőknek, hogy Írország lakosságának többsége vajon katolikus-e, avagy protestáns, akkor a válaszadók minden bizonnyal az előbbi mellett döntenének - helyesen. Ha azonban a kérdés Észak-Írországra vonatkozna, valószínűleg már kevesebben választanák az utóbbit. Pedig a 2001. évi népszámlálási adatok alapján az ír-sziget hat északi-északkeleti megyéjében a lakosság 53,13%-a tartozik a protestáns egyházak kötelékébe, 43,76% katolikusnak, 0,39% egyéb vallást követőnek, 2,72% pedig semmilyen valláshoz nem tartozónak vallotta magát. Ezen a mindössze 13 843 négyzetkilométernyi területen, amely az Egyesült Királysághoz tartozik, nemcsak fontos vallási és kulturális emlékhelyekre lelhetünk, de a tájat elnézve megállapíthatjuk: ezt a vidéket is jókedvében teremtette az Isten! Álljon itt mindebből némi ízelítő... Carrick-A-Rede Rope Bridge Ha valaki szereti a kihívásokat, semmiképp ne hagyja ki azt a kötélhidat, amely az anyaszigetet egy sziklával köti össze. És miért éri meg a huszonnégy méter mély és tizennyolc méter széles szakadék felett átkelni a túlpartra? Hát a látvány miatt! Nemcsak az óceán vize és a lenyűgöző sziklafalak bilincselik le a tekintetet, mindemellett jó időben remekül láthatók Skócia partjai is. De azt is tegyük őszintén hozzá, hogy eredetileg nem turistalátványosságnak építették ezt az átkelőhelyet, hanem hogy a lazachalászok kivethessék hálóikat a mindennapi betevőért. Kelta keresztek A kelták a Kr. e. 4. században hódították meg a Brit-szigeteket. Hatásuk máig megmaradt a kultúrában és a nyelvben. Az ír vidékeken járva számos helyen találkozhatunk a jellegzetes, mindig gazdagon díszített kelta keresztekkel. A rajtuk látható minták ötvözik az ősi szimbólumokat a kereszténység jelképeivel. A kereszt a hitet és a megváltást jelenti, míg a kör a teljességet. Szinte mindegyiken megtalálhatók díszítő elemként az úgynevezett kelta csomók. A sokszor szabályos hatos formába rendezett Szentháromság-csomók jelképezik az égi tökéletesség megjelenését a földi szférában. A sokféle növény- és állatábrázolás mellett nagyon sokszor felfedezhetők bibliai személyek és történetek megjelenített képei. Gyakran ábrázoltak egy kereszten több eseményt is Jézus életéből. Giants Causeway - az Óriás sétálóútja Ez a vidék a világörökség része, az északírek szerényen csak a világ nyolcadik csodájaként tartják számon. A sétálóútnak nevezett képződmény valójában 62-65 millió évesnek tartott, hatszög alakú bazaltoszlopokból áll, amelyek itt, az északír vidéken lépcsőszerűen belesüllyednek a tengerbe, hogy szemben, Skóciánál ugyanígy előbukkanjanak. Körbenézve lélegzetelállító táj tárul a szemünk elé. A „sétálóút” keletkezését nem ismerjük pontosan, ezért a hely nevét és kialakulását - természetesen - legendák „magyarázzák”. Az egyik szerint két óriás, az ír Finn MacCool és a skót Benandonner vetélkedésének eredményét láthatjuk. Egy nap az ír elhatározta, kideríti, melyikük az erősebb, ezért a két sziget közé hidat épített, hogy azon átkelve megvívhassanak egymással. Azonban amikor meglátta hatalmas ellenfelét közeledni, úgy megijedt, hogy hazaszaladt. Megkérdezte a feleségét, mit tegyen. Az asszony azt mondta neki, feküdjön a bölcsőbe - még gyerekruhát is adott rá -, a többit majd ő elintézi. Amikor megérkezett a skót ellenfél, az asszony a házba invitálta őt, megkínálta teával, és arra kérte, hogy halkan legyenek, nehogy felébredjen a bölcsőben a kisgyerek. Benandonner elszörnyedt: ha ekkora a kicsi, mekkora lehet vajon az apja?! Azonnal hazarohant, még a hidat is lerombolta maga mögött, nehogy riválisa utánamehessen. The Whiterocks Beach Krétafehér kövek övezik azt a partszakaszt, amely 142-165 millió évvel ezelőtt alakult ki a mai Portrush városka közelében. A mészkősziklákba barlangokat és alagutakat vájt az erózió, s ezek kiváló otthont nyújtanak a tengeri madaraknak, valamint vadászterületet a sólymoknak. Ha szerencsések vagyunk, a parthoz közel úszó delfinek uszonyait is láthatjuk!
