Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-11 / 2. szám
8 •<* 2009- január ii. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet mmSM Mit szeretnék elérni 2009-ben? Vegyél elő egy üres lapot, majd szép sorban válaszolj az alábbi kérdésekre magadnak, írásban, de egészen őszintén! A saját, személyes válaszaid segítenek számodra kirajzolni egy színes képet arról, mit is szeretnél elérni ez újabb esztendőben. Ha elkészültél, tedd félre magadnak a lapot, zárd el egy borítékba, majd írd rá: „Felbontandó 2009. június 30-án.” Azaz pontosan az év felénél. Hidd el, meglepő élményben lesz részed, amikor újra átolvasod majd a soraidat. Elképzelhető, hogy olyan sikereket érsz el, amelyeket elképzeltél magadnak, de az is meglehet, hogy életed más irányt vesz, mint ahogyan tervezted. Lehet, hogy jelenlegi aggodalmaid teljesen eltűnnek a nyárra. Lehet, hogy meglátod: egy nehéznek tűnő probléma milyen nevetségesen egyszerű módon oldódott meg. És meglehet az is, hogy akad olyan probléma, amelynek a megoldásán folyamatosan dolgoznod kell, hogy idővel le tudd majd küzdeni. Sőt még az is meglehet, hogy meglátod a gondviselő Isten működését az életedben, a sorok között! Érdemes kipróbálni, időt szánni gondolataid leírására, mert egészen biztosan meglepetéseket hoznak majd a saját soraid, és az is bizonyos, hogy a gondolataid, ha majd újra átolvasod őket, segítenek életed további útján. íme a kérdések. Válaszold meg őket nyugodtan, higgadtan, alaposan átgondolva: ♦ Mit szeretnék elérni a tanulás terén 2009-ben? Vagy éppen a munkám terén, jelenlegi helyzetemben? Elégedettnek mondhatom magam? Vagyis azt teszem éppen, azt tanulom, azt a munkát végzem, amelyet tényleg akartam? Hogyan tehetném még jobban? Ha nem érzem jól magam a bőrömben, mi másra vágynék? Hogy tudnék elindulni egy újabb úton? ♦ Milyen a kapcsolatom a szüleimmel? Hogyan tehetném jobbá? ♦ Milyen a kapcsolatom a testvéremmel/testvéreimmel? Hogyan tudnánk egymást jobban kísérni? Mivel tudnánk szorosabbra fűzni a testvéri viszonyt? Szüleinket ho-SZÓSZÓRÓ <0 Sös _____í * /___________________ Rovatgazda: Balog Eszter gyan tudnánk közösen megörvendeztetni? • Milyen a kapcsolatom más, közelebbi és távolabbi rokonaimmal: öregekkel, felnőttekkel, fiatalokkal, kicsi gyermekekkel? Ki az, akit elhanyagoltam? Kire kell nagyobb figyelmet fordítanom? • Milyen a kapcsolatom a barátaimmal? Kivel szeretném építeni, szorosabbra fűzni a jó baráti viszonyt? Mit tudok tenni a barátaimért? Kinek van szüksége pontosan az én segítségemre? És vajon ki az, akivel nem jó, ha barátkozom? • Kik azok az életemben, akikkel meg tudom beszélni a problémáimat? Kimutatom-e hálámat nekik, amiért az idejüket önzetlenül rám pazarolják? Mit tehetek én őértük? • Milyen rendszerességgel tudnék valamit tenni az egészségemért, szervezetem jó működéséért? Mit sportolnék szívesen, és miért azt? • A külsőmön mit kell változtatnom? Súlyom, alakom, frizurám? Hogyan szeretnék kinézni? És mit tudok érte tenni? • A bensőmmel meg vagyok elégedve? Milyen rossz tulajdonságaimon szeretnék faragni? Milyen jó tulajdonságaimat szeretném erősíteni? • Hogyan tudok pénzt keresni, spórolni, félretenni? Mire kellene gyűjtenem, ami hasznos a számomra? • Hova szeretnék elutazni ebben az évben? Miért pont oda, mi célból és mikor? • A lelki életem területén hol kellene valamit tennem? Hol hallhatnám Isten igéjét, személyes üzenetét? Hol ismerkedhetnék meg keresztény, hívő fiatalokkal, felnőttekkel? Van-e valami, amiért rendszeresen szeretnék imádkozni? • Milyen mottót választanék magamnak a 2009. évre? ■ Balog Eszter Mennyire szelíd a nyelved? Úgy emlékszem, hogy Abraham Lincoln mondta a következőt: „Jobb csendben maradni és vállalni, hogy bolondnak néznek, mint beszélni és szavainkkal minden kétséget eloszlatni.” A következő példabeszédek megerősíthetik e kijelentését. Ne kritizálj elhamarkodottan! Gyakran hallható: „Senki sem tökéletes” és a legtöbbször meg sem kell erőltetnünk magunkat, hogy észrevegyük a másik ember tökéletlenségét. Vannak alkalmak, amikor az építő kritika segíthet, de sok esetben pusztán csak az indulatunkat vagy a türelmetlenségünket fejezzük ki vele. Igazoltnak láthatjuk csalódottságunk kifejezését a szegényes éttermi kiszolgálás láttán vagy kollégánk átlagon aluli teljesítménye miatt. De nem kínos az, amikor rájövünk, hogy „felebarátunk” súlyosan beteg családtagja miatt van kétségbeesve, vagy nehéz anyagi terhek nyomasztják? - „Kigúnyolja embertársát az esztelen, az értelmes ember pedig hallgat’.’ (Péld 11,12) Ne tégy közhírré bizalmas információkat! Mikor még az újságszerkesztőségnél dolgoztam, nagy megelégedésemre szolgált, hogy exkluzív módon férhettem hozzá bizonyos, fejlesztésekről szóló hírekhez. Természetesen ezeket a híreket mások csak akkor tudhatták meg, ha elmondtam nekik. Ugyanez a helyzet az emberi nyelv nagy „pestisével” - a pletykával - kapcsolatban is. Valaki bizalmasan elmond neked valamit, kérve a teljes titoktartást. Később azonban továbbadod, és ezt valószínűleg azzal indokolod, hogy „aggódsz” és fontosnak tartottad „megosztani” valakivel. Ha megbízható akarsz lenni, az embereknek tudniuk kell rólad, hogy a veled megosztott információ nem fog a holnapi újságok címlapján megjelenni. - „A rágalmazó mindent kibeszél, amerre csak jár, a megbízható ember megtartja, amit hallott’.’ (Péld 11,13; a Szent István Társulat fordítása) Tanulj meg profitálni a helyes fogalmazásból! Mint a jól végzett munka, a helyes beszéd is jól jövedelmezhet. Emlékszem egy nálam jóval érettebb hívő emberre, aki a szűkszavúságáról volt ismert. Nem beszélt sokat, de ahányszor megszólalt, mindenki tudta, hogy érdemes odafigyelni a mondandójára. - „Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz az ember, aztfizetik neki vissza.’’ (Péld 12,14) Szavaid gyógyítóak legyenek, ne pedig bántóak! Bátorító szavak, egy őszinte dicséret, a részvét kifejezése vagy az elismerés - mind-mind szárnyakat adhatnak a másik ember lelkének. Mikor ezek szívből jönnek, akkor szavaink, mint a nagyon áhított gyógyír, megkönnyebbülést hozhatnak a gyötrelmek idején. A meggondolatlanul kimondott szavakkal pontosan ennek az ellenkezőjét érhetjük el. Ezek fájdalmat és sérülést okozhatnak, amelyek gyógyulásához évek szükségesek - vagy néha egy teljes élet. A pillanat hevében szavaink az érzelmeinket közvetíthetik, de az érzések gyorsan megváltoznak. Kell-e majd ezeknek a bántó szavaknak a visszhangját hallgatnod? - „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít’.’ (Péld 12,18) Szavaid hatástalaníthatják a robbanásveszélyes helyzeteket. Mikor indulatba jövünk, néha a kimondott szavaink alapján meghatározhatjuk a várható következményt. Ha elhamarkodottan és élesen válaszolunk, akkor a másik személy könnyen válhat még ellenségesebbé. Ha azonban odafigyeléssel és alázattal válaszolunk, akkor a harag tüze - mivel nincs olaj, amely táplálja - kialudhat. - „A szelídfelelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot’.’ (Péld 15,1; a Szent István Társulat fordítása) ■ Robert J. Tamasy (Forrás: Monday Manna) Értékeink Mit ér az ember, ha magyar? Mit ér Magyarországon, itt és most, mit ér Dunaszerdahelyen, Szabadkán vagy a Székelyföldön? Ki ad rá választ? A mindenkori poííÉíkai elit határon innen és túl, vagy mi mondjuk és mutatjuk meg, mit érünk? Nem kell mást tennünk, mint értéket felmutatnunk. De tisztában vagyunk-e az érték fogalmával? Ebben a mai értékvesztett világban mi az igazi érték? Érték lenne a tanulás, a szorgalom, a diploma? De hiszen alig lehet belőle megélni! Érték a tisztesség, amikor a hazugok, becstelenek korrupt világában élünk? Legyen becsületes a kisember, amikor országának vezetői a szeme láttára tüntetik el - nem tudni, hová - a nemzet vagyonát, és teszik tönkre gátlástalanul gyerekeink jövőjét? Ilyenek ők. De milyenek vagyunk mi? A kiszavazós, beszavazós, betelefonálós, bennünket - a nézőket - hülyének néző műsorok emelt díjas SMS-ére, telefonjára lelkesen fizetünk, de szó nélkül félrenézünk hajléktalan, szerencsétlen sorsú embertársainkat látva, nem nyújtunk segítő kezet rászoruló, fogyatékos embertársainknak sem, és gondolkodás nélkül megtagadjuk határon kívüli testvéreinket. Pletykalapokban lelkesen olvassuk - nem keveset fizetve értük -, hogy melyik híres színésznő hányadik gyermekét várja, de mi nem akarunk második, harmadik gyermeket vállalni, mert sokba kerül a felnevelése, és esetleg le kellene mondanunk a márkásabb autóról, divatosabb ruhákról, mobilról, plazmatévéről, tengerparti nyaralásról! Elvégre ezek az értékek, a mások által látható, irigyelt tárgyak, státusszimbólumok! Ki irigyel manapság azért valakit, mert három vagy még több gyermeke van? Festett hajú, cigarettázó nő panaszkodik, hogy nem jut a gyerekeinek elég étel, nincs pénz tanszerekre. Csak nem hajfestékre és cigarettára megy el a pénz? Hova jutottunk?! Miféle kór pusztít a lélekben, az emberi tudatban? Hol a hitünk, amely segít eligazodni a zűrzavarban, amely megmutatja, mi helyes, és mi nem, amely szemétre dobja az értéktelent, és ragyogóvá teszi az igazat, a követendőt? Vagy már itt is zavar támadt? Hitünk követése, az Isten imádása helyett a médiából ránk erőszakolt, istenített sztárok után megyünk? Itt és most meg kell állni, mert nagy a baj! Velünk is! Meg kell állni ebben az ész nélküli rohanásban, kapkodásban! Leülni és nyugodtan végiggondolni, nekünk mi az érték. Ha erőt ad a hitünk, ha a családunkra gondolva elérzékenyülünk, ha a kérdezőnek türelmesen válaszolunk, ha simogatást adunk a gyermeknek, jó szót, kedvességet az öregnek, segítő kezet a rászorulónak és testvéri ölelést határon túli testvéreinknek, akkor megtaláltuk a választ. ■ Czibur Lászlóné Nem malackodtak - ünnepeltek. „Szerencsevadászat” zárta december 30-án a Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona (Tordas) fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepségsorozatot. Az otthon lakói és gondozóik játékos feladatokat kaptak a faluban. Először egy kismalacot kellett felmasnizni, majd cumisüvegből megetetni, aztán az utolsó állomáshelyen fölöltöztetni és újból megetetni. A fotó jól szemlélteti az otthon lakóinak és a dolgozóknak az örömét. Az esemény tűzijátékkal zárult. ■ Bottá Dénes felvétele
