Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-12 / 15. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 74. évfolyam, 15. szám ■ 2009. április 12. ■ Húsvét ünnepe Ára: 250 Ft „Aki nagypénteken a legtovább kíséri Jézust, az találkozik vele legelőször húsvétkor. A bizodalmas húsvéti hitre csak nagypéntek hátterével juthatunk.” Égtájoló 1*- 3. oldal „Egyszer valahol így olvastam: »A lélekmentés szenvedélye nélkül miért bolyongsz e furcsa pályán?«” Lelkészi szolgálat: hivatás vagy foglalkozás? ip 5. oldal „Láttam, ahogy parlamenti dolgozószobájában ül Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon. A dohányzóasztalon gyertya ég, mellette egyszerű fakereszt. A fotelekben ott ülnek egy tágasabb körben Erdő Péter, Bölcskei Gusztáv, Ittzés János püspökök, Mészáros Kálmán és Pataki Albert egyházelnökök, valamint Csernák István szuperintendens.” Álom 9. oldal Alkalmas hely 4. oldal „Az Úr érkezése” ^ 7. oldal Ünnepi interjú Marton Évával w- 8. oldal Túllátni a torlaszokon w- 9- oldal Nemzetiségi oldalak w- 6., 10. oldal Húsvéti jegyzet !► 15. oldal A Cinkotai Evangélikus Egyházközség új gyülekezeti házát szentelte fel Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke és Győri Gábor, a Pesti Egyházmegye esperese április 4-én délután. Az istentisztelet a kerület lelkészi vezetőjének igehirdetési szolgálatával a gyülekezet templomában vette kezdetét, majd az ünneplő sokaság a parókia mellett megépült közösségi központhoz vonult, hogy hivatalosan is birtokba vehesse az épületet. „A cinkotai gyülekezet épületeinek csodálatos bizonyságtétele: »£/ az Úr, áldott az én kősziklám...«” - kezdte Zsolt 18,47 alapján elmondott igehirdetését Gáncs Péter. Ezt fejezi ki egyházunk legrégebbi műemlék temploma, amely a cinkotai régi temető szomszédságában, az ősök sírjai fölé emelkedő falaival hirdeti az élő Úr jelenlétét. Népe nem lefelé, hanem fölfelé tartó közösség, mert Isten évszázadokon keresztül is megtartó kegyelmének részese. A zsoltárosnak Istenhez fűződő személyes viszonyáról árulkodik, hogy őt saját kősziklájaként említi, mint akire tapasztalata szerint állni, építeni lehet. Az elmúlt időszakban szemmel látható volt az építkezés Cinkotán is, ahol évekkel ezelőtt felépült a parókia, folyamatosan zajlanak a templom körüli karbantartási munkálatok, ma pedig az új gyülekezeti ház átadására kerül sor - folytatta az igehirdető. Egy tüdővel lélegezni csak haldoklást jelent - mondta -, mától a cinkotai gyülekezet is két tüdővel lélegezhet: temploma mellett otthonaként veheti birtokba új épületét. A püspök a gyülekezet előtt álló lelkészválasztással kapcsolatban megemlítette: az új pásztor szolgálatba állásával folytatódhat majd a lelki építkezés is. Köszönet Blatniczky János lelkésznek és segítőinek, hogy az ehhez szükséges minden feltétel biztosítva van. Folytatás a 3. oldalon A fenti fotót a pécsi evangélikus gyülekezet tagja, Mosonyi Éva tojásíró népi iparművész küldte lapunknak alkotásairól. A tálba kizárólag a népi vallásosság hagyományát képviselő, keresztes motívumokkal díszített húsvéti tojások kerültek. Épületek bizonyságtétele Új gyülekezeti házat szenteltek Cinkotán Isten munkatársai vagyunk ■ Gáncs Péter Ha Isten engedi, és élünk, a fenti bibliai mottó fényében több mint másfél ezren leszünk együtt éppen öt hónap múlva, szeptember iáén a pestszentimrei Sportkastélyban, az első országos vmngclikns presbiteri találkozón. Vajon mit keres ez a hír éppen lapunk húsvéti, ünnepi számának első oldalán? A jogos kérdésre kérdésekkel válaszolok. Mit tett Jézus feltámadása után? Miért töltött még negyven napot földünkön? Milyen mandátumot adott mennybemenetele előtt tanítványainak? Nem azt tette, amit mi logikusnak, szükségesnek és fontosnak tartottunk volna. Nem ünnepeltette győzelmét. Nem állt bosszút gyilkosain. Nem követelt elégtételt, „kárpótíást” Nem kérje számon hűtlen tanítványait. Egyetlen cél mozgatta, hogy jó pásztorként összegyűjtse az övéit, és újra szolgálatba, munkába állítsa őket. Ő elvégezte az Atya által rábízott munkát, a megváltás művét. Ennek örömhírét elvinni a föld végső határáig már az apostolok, a küldöttek munkája. így válhatunk, éppen Krisztus feltámadása gyümölcseként, Isten munkatársaivá. Erről a csodáról himnikus szárnyalással vall levelében Péter apostol: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre...” (íPt 1,3) Tudom, kockázatos, már-már gyanús 2009 húsvétján a válság sújtotta Magyarországon élő reménységről bizonyságot tenni. De vajon azon a kétezer évvel ezelőtti első húsvéton sokkal reménytelibb volt-e a helyzet Jézus szülőföldjén? Megszállt, leigázott ország. Korrupt, kollaboráns vezetők. Egymással rivalizáló, acsarkodó politikai és vallási pártok. Szétzilált, hitelüket veszített tanítványok... Az elsőként elhívott tanítvány, Péter is csúfos kudarcot vallott azon a sötét éjszakán. Nem csoda, hogy húsvét után visszatért régi foglalkozásához, a halászhálóhoz. Joggal gondolhatta, hogy bukásával elveszítette hitelét s ezzel együtt küldetését, „munkahelyét” a Mester mellett. Hogyan is lehetne ő újra emberek halászává, amikor még egy szolgálólány előtt sem merte vállalni Munkaadóját?! Az igazi húsvéti meglepetés, hogy a győztes Úr mégsem akarja lecserélni vesztes csapatát, íratlan törvény: győztes csapaton ne változtass. Ebből következően viszont őrültségnek, biztos kudarcnak tűnik újra pályára küldeni a tizenegy leszerepelt játékost. De a Feltámadott mégis vállalja ezt a rizikót! Nem keres új munkatársakat, hanem a régieket szólítja meg újra, Tamástól Péteren át az emmausi tanítványokig. Nincs felvételi teszt, gyorstalpaló átképzés, viszont megfogalmazódnak radikális, szívbe markoló kérdések: „Miért sírsz?” „Kit keresel?” „Miért rémültetek meg?”„Van ennivalótok?”„Szeretsz-e engem?” A Mester kemény diagnózist summázó mondatokkal kezdi meg a csapat gyógyítását, talpra állítását: „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek...” „Ne légy hitetlen...” Miért ez a töretlen, szinte makacs bizalom a kételkedő, jeleket követelő Tamásokban, a gyáván dezertáló Péterekben, a rezignált, kiégett Kleopásokban? Jézustól idegen a naivitás, nem voltak illúziói tanítványaival kapcsolatban. Ezt támasztja alá, amit János evangéliumában olvasunk róla: „...nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben’.’ (Jn 2,25) Reálisan számolt azzal, hogy mit várhat Júdástól, Pétertől és a többiektől. De ugyanakkor komolyan számolt az embereken túli végső, igazi realitással, Isten újjáteremtő Lelkének transzformáló erejével. Amikor azon az első húsvétestén zárt ajtókon keresztül belép a dermedt tanítványi kör centrumába, első-szava a „Békesség néktek!” féleleműző, görcsoldó köszöntése. Mindezt újjáteremtő, szimbolikus aktus követi: „»Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket«. Ezt mondván rájuk lehelt, és így folytatta: »Vegyetek Szentleiket!«” (Jn 20,21-22) Ennek az „előpünkösdnek” következő állomása a mennybemenetelekor meghirdetett munkaprogram: „...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8) Mindez beteljesedik a feltámadást követő ötvenedik napon, pünkösd ünnepén, amikor a Lélek vihara kisöpri rejtekhelyükről a begubódzó tanítványokat Jeruzsálem utcáira, és hatalmas erővel szólal meg az evangélium, elsőként éppen Péter ajkáról: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, feltámasztotta az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk... (ApCsel 2,32) Isten munkáját mindig összefüggéseiben kell, hogy csodáljuk és hirdessük. Ahogy együtt kell látnunk és láttatnunk a Golgota véres drámáját a nyitott sír csodájával, úgy kapcsolódik össze húsvét ünnepe pünkösddel is. A Lélek mozdítja meg, kelti életre a száraz csontokat, amint Ezékiel hátborzongató látomása mindezt megígéri és előrevetíti (Ez 37). így válhat húsvét emlékünnepből mai egzisztenciális élménnyé. Az Atya drága áron megváltott gyermekei lehetünk, akiket a Fiú újra pályára küld tanítványi csapatában, hogy a Lélek erejével, élő reménységgel tanúskodjunk Isten újjáteremtő szeretetéről. Ez Isten munkatársainak kiváltságos küldetése, joga és kötelessége. Éljünk vele, éljünk belőle! pUtótr&i Ai t’lsfi cvdUttélikUiH presbiteri tDlálko^éft) (PeslszeitliiMre» 1009» w.eptrniber 11«) szombat) lelkész! állásonként néöV presbiter és a leiiigyrlo jelentkezését várjuk» A lelkészek részvétele laktfltíitív* A szerse/ésji? csperesl hivatalokon kereszti!! történik* jelentkezési határidőt 1009* május
