Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-05 / 14. szám
8 41 2009- április 5. PANORÁMA Evangélikus Élet NAGYHETI VI RÁGVASÁRNAP Kéz, pálma, szög A virágvasárnapot angolul pálmavasárnapnak (Palm Sunday) hívják, hiszen a Jeruzsálembe bevonuló Jézus tiszteletére pálmaágakat lengetett az összegyűlt tömeg. Ám az angol nyelvben a palm szónak kétféle főnévi jelentése is van. Nemcsak a meleg éghajlatot kedvelő fafajtát, de az emberi tenyeret is jelenti. Az emberi tenyeret, amely a nagyheti események során egyszer pálmaágat lenget, másszor szöget szorongat, amellyel keresztre feszít. Salvador Dali megfeszített Jézusa nemcsak nagypéntek történését hordozza, hanem virágvasárnap üzenete is benne van. Ugyanis a kereszten függő Krisztus tenyerét és lábát nem járja át szög - a Megváltónak nincs szüksége az ember szögeire, hogy a fán maradjon. Önként vállalta küldetését, amelynek fontos része a virágvasárnapi bevonulás is. HÉTFŐ Zöldellő, de hasznos is? Gyümölcsfák. Hányféle talajt, éghajlatot és fényviszonyt kedvelnek. Mennyi forma és szín jellemzi őket. Milyen sokféle kérgük, levelük, virágjuk és persze gyümölcsük van. Ám a sok különbözőség ellenére egyvalami mégis közös bennük: mind zárvatermők, így van termésük. A magkezdemények zárt magházban, vagyis védelemben nőhetnek, és ha minden feltétel teljesül, akkor „nincs más dolguk” csak teremni, jó gyümölcsöket nevelni. Lehet például egy almafa gyönyörűen formás, egy cseresznyefa kellemes árnyékot adó, ha nem terem rajta gyümölcs, nem tölti be fő feladatát, haszontalan. Az a bizonyos zöldellő fügefa sem volt különb ettől. Jézus nem hűsölni akart az árnyékában, nem bútort akart faragni belőle, hanem az éhet oltó termést kereste rajta - sikertelenül. A mi évgyűrűink száma is minden esztendővel növekszik, lehet, hogy kívülről mi is egészségesen „zöldellünk” de vajon az igei mag a szívünk magházában termi-e a jó gyümölcsöt? Vagy mi is a bibliai fügefa sorsára jutunk? KEDD Búza - konkoly „Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és kérdezték: »Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?« (...) »Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Ahogyan Nőé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig amelyen Nőé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, két asszony őröl a kézimalommal: az egyikfelvétetik, a másik otthagyatik. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!«” (Mt 24,3.36-42) Más helyen így tanított Jézus: „Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne konkoly? Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe’.’ (Mt 13,24-30) SZERDA A szegény asszony két fillérje „Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: »Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.«” (Mk 12,41-44) Ó, Uram! Amikor ott ülsz életem perselyeinél, és látod, mit adok abból, amim van, akkor pontosan tudod, hogy milyen sokszor én is csak a fölöslegből adok. Milyen sokszor elfelejtkezem arról, hogy semmim sem lenne, ha nem kapnék tőled erőt és segítséget földi céljaim és sikereim eléréséhez. És én úgy hálálom ezt meg, hogy előbb mérlegre teszem a pénzemet, az időmet és a lehetőségeimet, majd csak annyit áldozok belőlük az ügyedre, amennyit épp nem sajnálok. Bocsáss meg érte!
