Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-29 / 13. szám
14 2009- március 29. KRÓNIKA Evangélikus Élet Ä ‘Magyar Örökség-díjjatkitüntetett .oM'vunj Sy, DUNA PALOTA Budapest V., Zrínyi u. 5 r\ UDVAROS BÉLA MŰVÉSZETI VEZETÉSÉVEL 2009 április 5-én, virágvasárnap ünnepén este 7 órakor bemutatja Németh László VlL Qcrgeíy Történelmi dráma két részben Szereplők: VII. Gergely................................ Ottó, ostiai püspök................... Hugó, clunyi apát...................... Matild, toszkánai grófnő.......... Ágnes, császárné, Henrik anyja Adelhaid, Henrik anyósa.......... Péter, kancellár........................... Donizo, várnagy........................ Desiderius, apát........................ Kolduló barát............................. Crestentius, római nemes....... Orgonista................................... Bánffy György Kossuth-díjas kiváló művész Lénárt László Áron László Buzogány Márta Borbáth Ottilia Vajda Márta Farkas Tamás Gyurin Zsolt Mucsi Sándor Rékai Nándor Kárpáti Tibor Dibusz Ferenc Jelmeztervező: Huros Anna Mária ♦ Zene: Dibusz Ferenc Rendező: Pataki András További előadások: Április 17., 24., május 8., péntek: este 7 óra Április 12., 19., 26., május 10., vasárnap: délután 3 óra Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon, illetve hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján: 1/235-5500. Jegyárak: 2800, 2400, 2000 forint. HALÁLOZÁS Németh Margit (Gitta néni) nyugalmazott könyvtáros, a budapesti Francia Intézet volt munkatársa, a Francia Becsületrend kitüntetettje, a Budavári Evangélikus Egyházközség tagja és Mária Dorottya emlékének ápolója március 10-én, 87 éves korában elhunyt. Március 28-án, szombaton 12 órakor a budavári templomban adunk hálát életéért és szolgálatáért, valamint három nappal később elhunyt nővérének, dr. Németh Márta nyugalmazott orvosnak az életéért a vigasztalás evangéliumára figyelve. A budavári egyházközség HALÁLOZÁS Megrendülve, a hirtelen haláltól mélyen megsebezve, de Istenbe vetett bizakodó hittel tudatjuk, hogy a drága, szeretett férj, édesapa, nagyapa, Görög Zoltán evangélikus lelkész életének 66. évében, 2009. március 21-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Búcsúztatása a pápai evangélikus templomban március 28-án szombaton 10.30- kor lesz, innen kísérjük utolsó útjára a pápai alsóvárosi temetőbe. Gyászolják: felesége, leánya, veje, két pici unokája, testvére, nagynénjei, unokahúgai, sógorai, keresztgyermekei és a szerető rokonság, valamint öt gyülekezete. Istentiszteleti rend ♦ 2009. március 29. Böjt 5. vasárnapja (Judica). Liturgikus szín: lila. Lekció: Jn 8,46-59; íMóz 22,1-13. Alapige: Zsid 2,10-15. Énekek: 199., 379. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv., szószékcsere) Bálintné Varsányi Vilma; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (szószékcsere) Zólyomi Mátyás; II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (szószékcsere) Bence Imre; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (orgonazenés áhítat) Gerőfi Gyuláné; VII., Városügeti fasor 17. de. 11. (úrv., szuplikáció) Darvas Anikó; du. 6. (ifjúsági, szuplikáció) Darvas Anikó; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. (úrv.) Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21., I. em. de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv., szószékcsere) Keczkó Pál; de. 11. (úrv., szószékcsere) Keczkó Pál; du. 6. (egyházzenei hangverseny) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv., szószékcsere) Solymár Gábor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv., szószékcsere) Bálintné Varsányi Vilma; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., szószékcsere) dr. Blázy Árpád; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (szuplikáció) Asztalos Richárd; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. id. Zászkaliczky Pál; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (szuplikáció) Tompa Katalin; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (szuplikáció) Tompa Katalin; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (szószékcsere) Veperdi Zoltán; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (szószékcsere) dr. Joób Máté; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. Összeállította: Boda Zsuzsa Elment az utolsó fasori tanár Gyapay Gábor (1924-2009) Minden ember valakinek, valakiknek pótolhatatlan. És vannak, akik sokak számára jelentenek nem pótolható veszteséget. Nem tudok cizellált, szépen szerkesztett mondatokkal, méltatva sokféle érdemét búcsút venni dr. Gyapay Gábortól, tanáromtól, majd barátomtól, végül harcostársamtól. Túl közel állt hozzám, osztálytársaimhoz, iskolatársaimhoz, túl sok élmény, érzelem, gondolat kapcsol össze Gáborral, Gábor bácsival, „Gyapjassal” az igazgató úrral, a TANÁR-ral. Mert elsősorban és mindig tanár volt, csupa nagybetűvel. Olyan tanár, akivel egy találkozás megváltoztatta, meghatározta tanítványai életét. Ennél nagyobb elismerés nem mondható el egy pedagógusról. Fasori tanár volt. Vállaltan, tudatosan. Tudós tanár, ezt jelentette a fasori mundér. Akadémikus szintű felkészültség és hihetetlen oktatói teljesítmény, a magas szintű tudás természetes egyszerűséggel megvalósított átadása a tanítványoknak. A mi osztályunk - 1945-1952 - szerencsés volt. A legmagasabb mérce szerint véve is három fasori tanár tanított minket. Bánhegyi György, Lévius Ernő (a mi osztályfőnökünk) és Gyapay Gábor (a párhuzamos osztály főnöke). Az előző kettő már elment, és most eltávozott Kharón ladikján Gyapay Gábor is, akinek megadatott a Fasor újraindítása, aki áldott Józsuéként beléphetett az ígéret földjére. 1949-től 52-ig, majd 1989-től 98- ig tanított a történelem-latin szakos Gyapay Gábor a Fasorban. Harminchét év volt közben. Huszonnyolc éves volt, amikor megszűnt az iskolánk; hatvannégy-hatvanöt évesen szervezte újjá. Akik ekkor vele voltunk, tanúsíthatjuk, mintha nem is telt volna el közben csaknem négy évtized. Már születnek a legendák a Fasor újraindításáról, hősként jelentkeznek az ellenzők is, de egy alapvető tény nem vitatható. Hiába lett volna az egyházpolitikai siker, ha nincs egy ember, aki varázslatos gyorsasággal és magas színvonalon képes újjászervezni a Fasort. Gyapay Gábor elévülhetetlen érdeme, hogy óriási munkabírással, hozzáértéssel, ügyszeretettel élni tudott a lehetőséggel, és az 1988 elején megszületett politikai döntést követően, alig másfél év múlva, 1989. szeptember 2-án újraindult az iskola. Nem ment ez persze feszültségek nélkül, egyszerűen azért, mert Gyapay Gábor nem engedett a minőségi igényességből, és különösen szívügye volt, hogy a természetesen már bőven nyugdíjas korú, de még munkaképes egykori Deák téri és fasori tanárok vállaljanak munkát az intézményben. Nagy ember, bonyolult sors. Óriási részvét mellett zajlott a temetés. Püspökök, egyházi vezetők, kollégák, barátok, tanítványok sokszázas tömege adta meg Gyapay Gábornak a végtisztességet. Sajátos, szokatlanul terjedelmes, tévedésektől, politikai felhangoktól sem mentes volt az igehirdetés. „Halálunk után védtelenné válunk” - emlékeztem egykori professzorom mondására. De Gyapay Gábor nem válik védtelenné. 1952-ben a ballagáskor ő búcsúzott az érettségiző osztályoktól, illetve szólt tanáraik nevében, a diákok részéről pedig én szólhattam. Egy hullámhosszon voltunk és maradtunk harminchét éven át, találkozva évenként, őrizve a lángot. Két év levéltári munka után (1952-54) ismét tanított, a Jedlik Ányos, majd a Martos Flóra Gimnáziumban, 1970 és 1989 között pedig vezető tanárként a talán első számú középiskolában, a Fazekasban. Könyvei - köztük a Fasorról szóló - maradandó értéket jelentenek. Hallatlan műveltségére jellemző, hogy az egykori öregdiákokkal, hozzátartozóikkal évente szervezett Kárpát-medencei kirándulásokon tudásával lenyűgözte hallgatóit. Tudtuk, hogy távozóban van, mégsem tudunk felocsúdni a szomorúságból. Családjával, Márta asszonnyal - akivel 1949-ben kötöttek házasságot -, lányával, Mártával, fiaival, Gáborral és Lászlóval, az unokákkal, a dédunokával osztozunk a mély gyászban. Lezárult egy korszak. Elment az utolsó fasori tanár. Sok mindent tehetünk, kell is tennünk, de ez az értékvesztés nem pótolható. Akárcsak a harminchét év kiesés miatt elmaradt haszon. ■ Frenkl Róbert In memóriám Zámolyi Gyula (1910-2009) Talán egész Magyarországi Evangélikus Egyházunknak, de a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületnek bizonyosan a legidősebb lelkészétől, a kilencvenkilencedik életévében elhunyt Zámolyi Gyulától búcsúztak el nagy részvéttel az elmúlt hét keddjén a mosonmagyaróvári evangélikus templomban. Zámolyi Gyula Csikvándon született, és bár szülei mélyen hívő emberek voltak, az érettségiig nem gondolt arra, hogy a lelkészi pályára lépjen. Ám egy betegségből való gyógyulása után úgy döntött, hogy a teológiára jelentkezik. Az első két évet Pápán, a református teológián járta. A harmadik évben ment át Sopronba, és ott fejezte be tanulmányait. Fizetés nélküli káplánként kezdte a szolgálatot a csöglei missziói gyülekezetben. Azután Gecsére, későbbi apósa mellé került. Szolgált Győrben Groó Gyula helyetteseként, Sopronban az egyetem könyvtárosaként, továbbá Körmenden és Csurgón. Ez az időszak azért volt mozgalmas, mert - mint a Harangszó című újság terjesztője - számtalan olyan gyülekezetben megfordult, amely a Somogy-Zalai, a Tolna-Baranyai és a Vasi Egyházmegyéhez tartozik. 1940. december elsején helyettes lelkészként Surdra került, ahol később parókus lelkésznek választották. Szolgálati területe egészen a jugoszláv határig terjedt. Ebben az időszakban kapcsolódott be az evangélizációs munkába. A gyülekezeti ifjúsággal és a bibliakörösökkel rendszeresen járt Gyenesdiásra. Nemcsak vitte a híveket az evangélizációs alkalmakra, hanem maga is sok helyen tartott ilyen sorozatokat. A teljesség igénye nélkül: Bakonybánkon, Iharosban, Magyarkeresztúron, Porrogszentkirályon, Szepetneken, Vanyolán és Zsebeházán. 1953. augusztus 29-én egyhangúlag hívták meg a mosonmagyaróvári gyülekezetbe. Ennek az időszaknak drámai fejezete volt mindaz, ami 1956. október 26-án Mosonmagyaróváron történt. A város határőrlaktanyájánál katonák lőttek a fegyvertelen tömegbe. Több mint száz halott és megszámlálhatatlan sebesült maradt a laktanya előtti téren. A mosonmagyaróvári halottakat ökumenikus szertartás keretében temette el, komoly biztonsági intézkedések mellett. Később kibővült a mosonmagyaróvári szolgálat, mert először Rajka, majd Hegyeshalom és Levél társult Mosonmagyaróvárhoz. 1984-ben ment nyugdíjba, de ez a nyugdíj aktív volt, hiszen rendszeresen vállalt helyettesítő szolgálatokat a környező gyülekezetekben: Lébényben, Csornán, Rábcakapi-Tárnokrétiben és Bezi-Enesén. „Mindenért adjatok hálát Istennek!” - vallotta visszatekintve hosszú lelkészi szolgálatára. Ez az Isten iránt érzett hála adta meg neki a szolgálat örömét. Ez segítette át életének nehéz időszakain is. Istennek köszönték az ő életét és szolgálatát azok is, akik között lelkészi pályafutása idején munkálkodott. Legyen áldott emléke, szolgálata! Emlékét megőrizzük. ■ Kiss Miklós
