Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-11 / 2. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. január 11. *■ 5 ► Fabiny Tamás „Neki növekednie kell...”címmel a Kairosz Könyvkiadó Miért hiszek? sorozatában most megjelent kötetében Szőnyi Szilárd beszélget a püspökkel. Amikor Fabiny Tamással első ízben találkoztam a bonyhádi evangélikus gimnáziumban, a Bibliából a kreativitással és a tehetséggel kapcsolatos példázatokat mesélt. De hogyan? Egy püspöktől az ember - akármilyen fiatalos - azt várná el, hogy idéz, és dörgedelmes módon bizonyítja, hogy a híveknek lenne még mit tenniük a Biblia ismerete érdekében. Ezzel szemben Fabiny püspök akár újsághírnek is beillő parafrázisait adta az ismert biblikus történeteknek, és hozta ezzel közel az igazi lényeget mindenkihez. Mindez igen jól összecseng az életrajzi riportkönyv zárásával, ahol püspöki beiktatásáról beszél, és elmondja, hogyan választotta az eredetileg tervezett püspöki jelmondat helyett - amely Pál apostol igéje, és így szól: „A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” - Keresztelő Szent János szavait: „Neki növekednie kell, nekem kisebbé lennem!’ Keresztelő Szent János Jézusról beszél. Jézus befogadásával a bennünk való növekedéséhez kell nekünk kisebbeknek lennünk. De ennek a gondolatnak az értelme kiteljesíthető. Az alázatos embernek, a sokat tudó embernek, de annak az embernek is, aki pusztán csak azt akarja, hogy befogadják, hogy megértsék, kisebbé kell lennie - mindenkivel szemben. Mindenkivel szemben - a másikban lakozó emberség okán, és mindenkivel szemben - a másikban lakozó Jézus, Isten okán, a közösség, a megértés okán. Fabiny Tamás igazi kommunikátor. Nem a szónak a mai, felszínes, egymondatos értelmében, hanem az átadás, az igazi hatás értelmében. Ahogyan a könyv mondja: „üdítően természetes nyelvezettel” eleveníti meg a legmélyebb igazságokat. A könyv igen jól visszaadja ezt az üdítően természetes nyelvezetet, amelyért gratuláció és köszönet illeti a beszélgetőpartnert, az írót, Szőnyi Szilárdot. Megszólító tanúságtétel A beszélgetés példát hoz arra is, hogy a püspök (akkor még lelkész) közvetlensége esetenként zavaró is tudott lenni. „Volt például, hogy bibliaórát tartottam, és lelkesen, átszellemülten magyaráztam - meséli Fabiny Tamás -, amikor egyszer csak a mellettem ülő néni rám néz, megsimogat, és azt mondja: »Jaj, de ara-Neki növekednie kell... nyos!« Mondhattam volna a világ legnagyszerűbb szónoklatát, avagy képviselhettem volna borzasztó tévtanítást, a néninek, Isten áldja meg, csak az volt fontos, hogy be szépen beszél a lelkész úr!” Bár nem voltam ott, és ezért nincs jogom arra, hogy másként értelmezzem a jelenetet, mint az, aki átélte, de hadd rehabilitáljam a nénit és egyben Fabiny Tamást is. Az érzelmi viszonyulás a legtöbb információt integráló viszonyulásunk bármihez, ami körülvesz minket. A logikus, bal agyféltekénk egyszerre csak öt-nyolc adat feldolgozására képes. A képszerű, zenei, kreatív jobb agyféltekénk ezt csak tízszer haladja meg. Ha bármilyen ennél bonyolultabb helyzettel találkozunk (és életünk igazán fontos eseményei mind ilyenek), akkor az információk megértésének folyamatába a tudatalattink is belép, amelyik a döntéseit érzelmek formájában közvetíti felénk. Hadd hozzam erre példaként azt, hogy Isten létét sem logikai magyarázattal fogadjuk el. Ilyenkor millió és millió, a logikus vagy akár a képszerű agyunk kapacitását messze meghaladó tudás összegződik bennünk. Meggyőződésem tehát, hogy a néni nem felszínes volt. A néninek Fabiny Tamás a lelkét érintette meg, hiteles emberként hitet csiholt, és ez sokkalta, sokkalta több, mintha a néni bármit is megértett volna a prédikációból a szó köznapi értelmében. A kötetben Fabiny Tamás felidézi, hogy „a protestáns kifejezés az eredeti értelme szerint nem tiltakozást jelent valami ellen, hanem annyit tesz: pro testo, vagyis tanúságot tenni valamiről” Ez a tanúságtétel, méghozzá hiteles, a befogadóhoz idomuló, megszólító tanúságtétel Fabiny Tamás sajátja, és ezt a tanúságtételt adja vissza kiválóan az interjúkötet. A könyvben megjelent beszélgetésnek a tanúságtétellel egybecsengő másik fő gondolata a beszélgető egyház ideája. A mai korban sajnos már elfelejtettünk beszélgetni. Ha beszélgetünk, akkor az sokszorta üres. A szavaink konganak, és mi magunk nem vagyunk jelen a beszélgetésben. Nem vállaljuk magunkat, nem árad a szeretet a szavaink mentén. Csöng a mobilunk, és a másikat könnyűszerrel odahagyva egy újabb beszélgetésbe ruccanunk. Vannak persze közöttünk kivételek, akik még tudnak beszélgetni. Ilyen Szőnyi Szilárd és Fabiny Tamás. Figyeljünk rájuk, és olvassuk el e könyvet! Fabiny Tamás nemcsak lelkész, nemcsak püspök, hanem magát emberségében, esendőségében megmutató ember. Embersége adja lelkészi hitelét. Soha nem felejtem el, amikor a nyáron Káptalanfüreden a kutató diákokkal és Tamással beszélgetve megmutattam egy másik könyvében a képet, amelyen a püspök hátán a gyermekei lovagoltak. Bevallom őszintén, kicsit féltem ettől. Féltem attól, hogy ezzel zavarba hozom a püspököt. Elvégre egy püspöknek nem illik négykézláb mászkálni, mert hova lesz akkor az őt övező tisztelet? Azt a szeretetteli mosolyt, amely Fabiny Tamás arcát elöntötte, amikor a lovaglós képet bemutattam, nehéz elfeledni. Ez a mosoly tudta, hogy a tiszteletet nem a forma adja. A tisztelet a tartalomból fakad, és mindig újra és újra megújítandó azokkal, akikkel az ember kapcsolatba kerül. A könyvben bemutatott egyház gyermekszerető egyház, a gyermekeket a lelkészi összejövetelek, az istentiszteletek kincsének tartó hely. A jövőbe vetett hit helye. Ez a hit, ez a bizalomteli, tiszta szeretet különösen fontos válság idején. Fabiny Tamás rámutat arra, hogy az egyház nemcsak gyermekszerető, nemcsak beszélgető, hanem szolidáris egyház is, és szolidaritása olyan vonás, amely a jövőben nőni fog, amelynek növekednie kell. Ezzel tudja szolgálni a megtartást, az összetartást, a kiút közös keresését egy olyan korban, amely váratlanabbnál váratlanabb helyzeteket állít elénk. Készüljünk erre fel - olvassuk el ezt a könyvet. ■ Csermely Péter A fenti írás a december 15-ei könyvbemutatón elhangzott laudáció szerkesztett szövege. A kötet a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 2 4.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható. Ára 1500 Ft. Csermely Péter méltatja a kötetet a Pilinszky János irodalmi kávéházban december 15-én tartott bemutatón. Mellette a „beszélgetőtársak": Fabiny Tamás és Szőnyi Szilárd. A Református énekek a Mahasz toplistáján A Református énekek VII. része megelőzi a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (Mahasz) lemezeladási listáján többek között Madonnát, Andrea Bocellit, a Hobo Blues Band legújabb lemezét és az ABBA-t - közölte az MTI-vel tavaly november végén Böszörményi Gergely, a Periferic Records ügyvezető igazgatója. A kórusénekeket tartalmazó korong a 20. helyen nyitott az albumok és válogatáslemezek Top 40-es listáján. Amint Böszörményi Gergely elmondta, Magyarországon nincs még egy olyan felekezet a reformátuson kívül, amelyik összegyűjtötte volna saját egyházi énekeit hanglemezre, szerinte ez is lehet a siker oka. A Református énekek VII. ennek a gyűjtőmunkának a gyümölcse. A hanganyagot múlt év nyarán vették fel a Művészetek Palotájában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben tartott koncerten, amelyen a Kárpát-medence számos pontjáról összehívott, háromszázötven tagú kórus adta elő Csomasz Tóth Kálmán és Máté János református egyházzeneszerzők kórusműveit. A reformáció emléknapján, október 31-én megjelent hanghordozó alapjául szolgáló koncertet az V. református zenei fesztivál keretében rendezték, amelyen négy karnagy vezényelt, és a több mint ezerötszáz hallgató is együtt énekelt. A lemezkiadónak többek között az a küldetése, hogy járják a református gyülekezeteket, ahol a kóruséneklés fellendítését célozzák meg. Az idősödő gyülekezetekben ennek hatására már most is érzékelhető a fellendülés, egyre többen vesznek részt szívesen a gyülekezeti éneklésben ott, ahol a Református énekek lemezsorozat alapján is énekelnek. Példaként megemlítette, hogy a pasaréti lelkész ezekről a lemezekről tanítja a gyülekezetét a református énekekre. Böszörményi Gergely arról is szólt, hogy a református közoktatási intézményekben kötelező tantárgy a zsoltáréneklés, ehhez pedig az egyik legjobb oktatási segédanyag ez a lemezsorozat. M MTI „A művészet tragikus Isten-keresés” ► Egy mára elfeledett magyar festő újrafelfedezése történt meg az elmúlt esztendőben. Mindez azért kívánkozhat egy egyházi újság lapjaira, mert a festő egyben lelkipásztor is volt, munkáinak ihletője főképpen a Biblia. A festő-lelkipásztort Szúdy Nándornak hívták, és már harminchárom esztendeje, hogy meghalt. Losoncon végezte a református teológiát, miközben Budapesten, Szőnyi István szabadiskolájában festészetet tanult. A második világháború alatt vált ismert festővé, kiállításairól több munkát a Fővárosi Képtár és a Szépművészeti Múzeum vásárolt meg. A háború után Békésen szolgált hat éven át, ez festői munkásságának fontos színhelye. Később végleg Budapesten telepedett le, és a XIII. kerületi Pozsonyi úti református egyházközségben szolgált nyugdíjazásáig. Egyházi kapcsolatai révén külföldön is kiállíthatott: Prága, Edinburgh és Glasgow jelentették sikerének állomásait. A rendszerváltozást követően kizárólag Sárospatakon láthatták munkáit, mígnem idén nyáron az Oltalom Alapítvány katalogizálta és vándorkiállításként elindította az országban a Szúdy-gyűjteményt, amely immár közel kétszáz darabot számlál. Az első állomás Szegvár volt, a második Békés, egykori szolgálatának helyszíne, ahol néhány családtagja él. Szúdy Nándor művészetének két fő témája saját vallomása szerint az „expresszivisztikus jellegű figurális festészet és a vízparti napsütések és garami tájak szép világa”. Bibliai témái közül megemlíthető például az irgalmas samaritánus példázata, melyet többször is megfestett. Igen érdekes ezeket az alkotásokat egymás után megfigyelnünk. Az első ilyen képet még 1951- ben alkotta, címe A kék szamár; hat évvel később hasonló kompozícióban, de már az alakokra koncentrálva A segítség címmel festette meg, a végső, legmélyebb verzió 1962-ben készült el. Az embertárs vonalai immár elnagyoltak, az élénk színek már-már Van Gogh hatását mutatják. Szintén többször nyúlt a menekülő szent család témájához, a Golgotához, a halászat és a magvetés biblikus mondanivalójához. Megfestette a tékozló fiú példázatát is, valamint igen erőteljesek apokaliptikus látomásai. Egyik előadásában Szúdy Nándor így vélekedett: „A művészet tragikus Isten-keresés. Az érzékelhető isteni gondolat a szép lehetőségein keresztül. Az ember eszmélése: honnan jövünk, és hová megyünk? Ezért érték a művészet. Az a tény, hogy az ember színekben, formákban és hangokban keresheti a harmóniát, az isteni lehetőséget, az Isten teremtő gondolatát, azt a megdöbbentő élményt adja az embernek, hogy milyen szép Isten ajándéka, a művészet, amivel élni a földi embernek nem szégyen, hanem felemelkedés.” Jelenleg a kiállítás Eleken, a városi könyvtárban látható, majd a képek két részre bontva indulnak körútra: egyik részük a Dunántúl, a másik a Dél-Alföld több településén lesz megtekinthető. Októberben pedig újra Békésen, a városi galéria nagytermében nyílik meg az alkotó - több hónapon át nyitva tartó - gyűjteményes tárlata. ■ Szegfű Katalin Reisinger János irodalomtörténész Az embertárs című Szúdy Nándor-festményt mutatja be Békésen