Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-03-29 / 13. szám

4 •« 2009- március 29. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Munkáskezek az Oltalomnál Segély helyett munkát - számos polgármester kívánsága teljesült a szociális ellátórendszer átszervezésé­vel, az Út a munkához elnevezésű kormányzati program újításainak bevezetésével. A szociális törvény módosítása nyomán azonban másmi­lyen elégedetlenségnek lehetünk ta­núi: sok önkormányzatnál úgy talál­ják, nem tudnak értelmes elfoglaltsá­got adni a képzetlen, munkához nem szokott emberek sokaságának, még ha elvileg egyetértenek is az év elején bevezetett jogszabályi változ­tatásokkal. Ezek egyébként áprilisig adnak időt az önkormányzatoknak helyzetük és lehetőségeik áttekinté­sére, a közfoglalkoztatási terv elkészí­tésére. Nyíregyháza képviselő-testülete már a februári közgyűlésen megal­kotta azt a dokumentumot, amelynek alapján az eddig segélyből élők vissza­vezethetők a munka világába. Mi­előbb el akarták kezdeni a közfoglal­koztatást, ugyanis az előző években futott - lényegesen kevesebb lehető­séget nyújtó - közhasznú, közcélú és közmunkapályázatok rávilágítottak, hogy a segélyből élők jelentős hánya­da igenis szeretné keresetből eltarta­ni a családját, ha erre lehetőséget kap­na, s hogy megfelelő tervezéssel, szervezéssel a városnak sok gondját megoldhatják az egyébként tétlenség­re kárhoztatott munkáskezek. A munkaügyi szervezet adatbázi­sa szerint Nyíregyházán ezerhárom­százán kaptak eddig úgynevezett rendelkezésre állási támogatást, a közfoglalkoztatási terv elfogadása óta közülük eddig nyolcszáznak a helyzetét vizsgálták felül a szociális iroda munkatársai, s hétszázötven esetben megállapították, hogy az il­lető foglalkoztatható, mert ezt mind egészségi állapota, mind pedig szak­­képesítése vagy munkatapasztalata lehetővé teszi. Áprilisra várható a közfoglalkoz­tatás kiteljesedése, egyelőre ott tar­tunk, fiogy száznyolcvanegyen kap­nak segély helyett munkát a szabol­csi megyeszékhelyen. A legfonto­sabb foglalkoztató a Városüzemelte­tő és Vagyonkezelő Kft., amely egyéb­ként szervezi is az egész programot, és bevonták a város ötvenhat intéz­ményét - óvodákat, iskolákat -, va­lamint azokat a civil szervezeteket is Igen érdekes témában késztette együttgondolkodásra az érdeklődőket a Ferencvárosi Közéleti Klub prog­ramja múlt vasárnap este: Marossy At­tila evangélikus lelkész, klubvezető és dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, külügyi szakértő a zsidó-palesztin fe­szültség problémaköréről beszélgetett. bekapcsolták, amelyeknek szerző­désük van a várossal valamilyen kö­telező önkormányzati feladat átvál­lalására. így történhetett, hogy a hajléktalanok ellátásáért felelős Ol­talom Szeretetszolgálatnál tizenhár­mán álltak munkába pár nappal ez­előtt, s ez a szám a többi szervezet­hez képest is figyelemre méltóan nagy. Bizonyosan kifejezésre jut ben­ne annak elismerése, hogy a téli krí­zis idején az evangélikus egyház sze­retetszolgálata hibátlanul együttmű­ködő partnere volt a városnak. A város által rendelkezésre bocsá­tott munkásoknak a hajléktalanok el­látására rendszeresített létesítmé­nyek takarítása, környezetének szé­pítése a feladatuk. Mint Dezanove Bartolomeu Inácio, az intézmény vezetője mondja, hatalmas előrelépés ez, soha ennyi munkáskéz nem segí­tette még a Nyíregyháza-Kertvárosi Evangélikus Egyházközség által mű­ködtetett szolgálatot, és a rövid idő ellenére ez máris meglátszik példá­ul az éjszakai menedékhelyen is. Az ott munkába lépett takarítónőkkel beszélgetve kiderült, sok-sok álláske­resési kudarc van már a középkorú, egyébként több gyermeket nevelő, egyedülálló vagy a beteg társ mellett egyedüli családfenntartóként nehéz terheket cipelő asszonyok mögött. Akad ugyan, akinek némi gondot okozott szembesülni a feladattal - hajléktalanok után kell takarítania azért, hogy minimálbért kapjon -, ám találkoztunk olyannal is, aki az Oltalom Szeretetszolgálat klienseiben nehéz sorsú embertársait látja, és ma­radéktalanul boldog, hogy lett mun­kája. Meg azért is, mert minden eszközt, felszerelést megkap a mun­kavégzéshez, és szeretetteljes lég­kör veszi körül. Egyébként épp csak ennyi az, amit az Oltalomnak kell biztosítania - a közfoglalkoztatás költségeinek túlnyomó részét az ál­lami költségvetés állja. Nyíregyházán egyszerre ötszázan dolgoznak majd ebben az évben az elképzelés szerint, minimum öt-hat hónapig. Erre ötszázhetvenmillió forintot költenek, amelynek csak öt százaléka terheli a városi kasszát. Hogy a közfoglalkoztatás mennyivel csökkenti a szociális kiadásokat, az később derül ki. ■ Veszprémi Erzsébet A mintegy kétórányi eszmecsere ter­mészetesen még mindig sok kérdést hagyott nyitva, ugyanakkor a jelenlé­vők rengeteg információval gazdagod­tak, és a sajátos keresztény szemlélet jó közösséget teremtett a súlyos po­litikai konfliktusok elemzésekor. ■ Koczor Tamás felvétele ► Hetvennél is több érdeklődő gyűlt össze március 20-án dél­előtt Albertirsán, a Móra Fe­renc Művelődési Házban. Dr. Dávidné Hídvégi Juliannának, a Kapu program kidolgozójának vezetésével arra keresték a vá­laszt, miként igazítható a prog­ram a helyi viszonyokhoz. A Kapu program angol mintára szü­letett, önkéntes segítő szolgálat, amely a meglévő szociális és állami ellátó rendszer mellett, annak szol­gáltatásait kiegészítve működik. A program részvevői önkéntesek, akik saját elhatározásukból térítésmente­sen szánják szabad idejük egy részét arra, hogy segítsenek szociális, men­tális vagy egészségi okokból rászoru­ló embertársaiknak. Mi az a többlet, amelyet ez a rend­szer nyújthat azoknak, akik szívesen tennének a velük egy településen élőkért, illetve azoknak, akik szívesen fogadnák ezt a fajta támogató szolgá­latot? Az, hogy egységes képzéssel és Szinte az egész országot átszövő, a közös szolgálatra biztató kezdemé­nyezés a különböző felekezetek lel­készeinek helységenkénti - elsősor­ban városokban szervezett - együtt­működése. A rendszerint havonta egy alkalommal tartott együttlétek a városban és saját gyülekezeteikben előkerülő kérdések megbeszélésé­nek fontos, nélkülözhetetlen alkalma. Katolikus és protestáns, ortodox és úgynevezett szabadegyházakhoz tar­tozó lelkészek szívesen találkoznak egymással az önkéntesség jegyében, együtt imádkoznak és igét tanul­mányoznak közös alkalmaikon, túl az ökumenikus imahét immár hagyo­mányossá vált istentiszteletein. Ezúttal országos találkozóra hívo­gattak a szervezők március 19-ére Gödöllőre, a Szent Imre úti római ka­tolikus plébánia újonnan épült - Nagy Tamás Ybl-díjas, evangélikus építész által tervezett - szép temp­lomába. Az alkalom a Fokoláre Moz­galom zászlaja alatt szerveződött. Együttlétünk a közös éneklés, imád­ság és ismerkedés után dr. Székely Já­nos esztergom-budapesti római ka­tolikus segédpüspök, professzor elő­adásával folytatódott, amelyet Pál apostol személyéről és működéséről tartott. Úgy mutatta be őt, mint oda-Nyílt a Kapu koordinátori hálózattal is segíti a munkát és az egymásra találást. Az önkéntes munka kapu lehet egy adott településen élő közösség tagjai között, akik szeretnének közös­ségként együtt élni, egymásra figyel­ni és tenni közösségükért. Kapu le­het a különböző szervezetek között is, amelyek akár intézményesen, akár civil szerveződésként ugyan azokon a területeken munkálkodnak, és ke­resik az együttműködés útjait. De ka­pu lehet a különböző társadalmi ré­tegek és korosztályok között is. Az Alberti, az Irsai és a Pilisi Evan­gélikus Egyházközség elhatározta, hogy katalizátora, előmozdítója lesz ennek a törekvésnek. így jöhetett lét­re Szmolár Attila alberti evangélikus lelkész szervezésében - Buda Anna­máriának, az országos iroda diakóni­­ai osztálya vezetőjének hathatós segít­ségével - ez a „kapunyitás”. A műhelymunka során elkezdőd­hetett a közös felkészülés és a prog­ram elemeinek helyi viszonyokhoz igazítása. Asztaltársaságok alakultak, amelyekben a települések önkor­mányzati, egyházi vezetői és a szoci­adott életű, az evangélium iránt elkö­telezett, fáradhatatlan apostolt, zsidók és pogányok közös térítőjét. Pál küzd az övéiért, de törekszik a gyülekeze­tek egységére. Egész életműve a hite­les apostol soha meg nem hátráló te­vékenységét mutatja. Személye nem­csak példaértékű, de leveleiből isteni erő és kegyelem árad a ma apostolutó­dainak életére és szolgálatára. A sok mai példával átszőtt, mélyen biblikus szemléletű előadás élménye sokunkat kíséri tovább mindennapi munkánk­ban és hitünk harcában. Nem kevésbé volt a Lélek tüzétől inspirált Magyarné Balogh Erzsé­betnek, a Református Missziói Köz­pont igazgatójának előadása. Misszi­ói küldetésű szolgatársunk Pál leve­leit fűzte gyöngykoszorúba, s szólal­tatta meg mai üzenetüket. Az evan­gélium sodrásában élő testvérünk új­raélesztette a küldetés lángját ben­nünk a ránk bízottak, a társadalom perifériáján élő vagy éppen sérült em­bertársaink iránt. Az előadó moso­lya, meggyőződéstől áthatott szavai nyilvánvalóvá tették, hogy híveinket ugyan örömmel várjuk a plébániák­ra és a lelkészi hivatalokba, de első renden utánuk kell mennünk, fel kell őket keresnünk otthonukban. A közeli katolikus gimnázium­ális ellátórendszerekben dolgozók mellett jelen voltak a majdani önkén­tesek és segítségre szorulók képvise­lői is. Közösen kerestek válaszokat az alapkérdésekre: helyi szinten kik le­hetnek az önkéntesek, hol és milyen formában nyújthatnak hathatós se­gítséget, és hogyan támogathatják az önkéntesek munkáját a helyi gyüle­kezetek és önkormányzatok? Megszületett az a lógó is, ámely Albertirsa és Pilis város Kapu prog­ramjának szimbóluma lehet. Várhe­lyi György Albertirsán élő szobrász­­művész pedig felajánlotta, hogy em­lékérmet készít, és megalapítja „a leg­jobb önkéntes” díját, ezzel is ösztö­nözve a program leendő munkásait. A kapunyitás után természetesen még sok lépés van hátra. Tudják a szer­vezők is, hogy a munka gyakorlati ré­sze csak most kezdődik. Mégis nagy a jelentősége annak, hogy a résztvevők megtapasztalhatták: vannak szép számmal olyanok, akik nyitottak, és tenni szeretnének a velük egy telepü­lésen élőkért. Mert felismerték, hogy óriási szükség van a pozitív példákra. ■ Túri Krisztina ban elköltött ebéd után e sorok író­ja számolt be vetített képes előadás­ban a legutóbbi libanoni és szíriai ökumenikus püspöki találkozó ese­ményeiről, amelyek a jelenlevőkben a közös elkötelezettség belső szándé­kát erősíthették. A Pál apostol nyo­mában tartott zarándoklat, a megté­rése helyén épült kápolnában együtt, görög nyelven elmondott Niceai hit­vallás élménye, az Anániás házában rögtönzött imaóra, majd a város fa­lán át történt megmenekülésének emlékére épült templom meglátoga­tása, a helyszíni tudósítás ősi igéinek felolvasását követő elcsendesedés elkísér bennünket az apostol emlék­évének mindennapjaiban. A D. Szabó Dánielnek, a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) elnö­kének kíséretében hazánkban tartóz­kodó Gulácsy Lajos kárpátaljai nyugal­mazott református püspök köszöntő szavai, rövid beszámolója nagy vissz­hangot keltettek a jelenlevők szívében. Tíz csoportban beszélték meg a résztvevők a nap során hallottakat, s közös imádság és áldás szavaival indul­tak tovább életútjukon - a Krisztushoz és egymáshoz tartozás örömével. Hi­szen éppen Laetare, az öröm böjti va­sárnapja következett szolgálatukban. ■ D. Szebik Imre Fischl Vilmos és Marossy Attila Külpolitikáról a közéleti klubban Ökumenikus lelkészkörök országos találkozója Gödöllőn

Next

/
Thumbnails
Contents