Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-03-29 / 13. szám

„A Kálvin-év kapcsán jó lenne sokak­ban tudatosítani, hogy Kálvin nem­csak református testvéreinké, hanem ő Krisztus egyházának a teológusa, te­hát a miénk is.” Kálvin időszerűsége !► 5. oldal „Az embernek tehát egy isteni tervrajz alapján kell mindig dolgoznia. Hiszem, hogy ebben is különbözik egy templom elkészítése egy uszo­da, egy vásárcsarnok vagy éppen egy szálloda felépítésétől.” A mindenség modellje !► 7. oldal „Ahol horizontális, világi értékek lesz­nek a szakrális tér féltve őrzött tárgya­ivá, ott elhomályosulhat a mennyei távlat.” Mi való a templomba? - Elnök-püspöki viszonválasz !► 13. oldal Mit nézett esténként Tim K. ? !► 3. oldal Nyílt a Kapu ► 4. oldal Felmérés a Biblia éve 2008 hatásáról !► 6. oldal Kórházmissziói melléklet ► 8-9. oldal Világ uzsorásai, egyesüljetek! !► 13. oldal In memóriám Gyapay Gábor és Zámolyi Gyula !► 14. oldal Látogatás a legharmonikusabbnak minősített evangélikus templomban Március 18-án adták át Az év belsőépítésze 2008 díjat, amelyet - Szentend­re evangélikus templomának belsőépítészeti munkájával - Kocsis Barnabás nyert el. „A lélek és a hozzá tapadó formák, színek, részletek, bútorok, vi­lágítási effektusok harmóniája az, ami Kocsis Barnabás és Kocsis Gáspár szent­endrei templomát az igen magas színvonalú pályázati mezőnyből kiemel­te. Ezt a nagyon is sokatmondó és összetett emberi és építészeti csendet dí­jazta a zsűri az elismerő cím odaítélésével” - nyilatkozta egyik napilapunk­nak Finta József építész, a zsűri elnöke. A Laki Zrt. által tizenegy évvel ezelőtt alapított Az év belsőépítésze címet a Magyar Építészkamara belsőépítészeti tagozata ítéli oda a kiemelkedő, kü­lönleges tervezői értékkel bíró belsőépítészeti munka tervezőjének. A pályá­zatra tavaly összesen harmincnégy pályamű érkezett. „Nem állíthatjuk, hogy már az első bemutatáskor örömmel fogadta a terveket a gyülekezet minden tagja, de az elkészült mű ereje a kétkedőket is meggyőzte. Sőt másokat is oda­­vonzott. A gyülekezet azóta sokasodott, a templom pedig közösségi térré lé­pett elő. Az istentiszteletek mellett koncerteket is rendeznek benne” - nyi­latkozták a tervezők. A múlt vasárnapot családostul a szentendrei gyülekezet körében töltöt­te az egyházkerület püspöke, Fabiny Tamás és az Északi Egyházkerület fel­ügyelője, Benczúr László építész is. Egész napos vendégeskedésük során kö­tött és kötetlen keretek között ismerkedtek a közösség terveivel, illetőleg ad­tak tájékoztatás az evangélikus egyház stratégiájának missziói aspektusáról. Az egyházkerület elnökségének látogatása alkalmából rendezett délutáni sze­­retetvendégséget a Stella énekegyüttes emlékezetesen szép koncertje nyi­totta meg (képünkön). ■ Czöndör István felvétele A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában nyílt kiállítással vette kezdetét március 18-án a Kálvin-emlékévek rendezvénysorozata 1^ Bővebben lapunk 5. oldalán Bonyhádi ötös Rügyezik, bimbódzik, sarjadzik a természet ilyentájt, március de­rekán. Ahogy a szeptemberi tan­évkezdéskor megkezdett munka is ekkor kezd beérni - azaz zsen­­dülni. Talán ezért is szervezte úgy a Bonyhádi Petőfi Sándor Evan­gélikus Gimnázium és Kollégium, hogy a csillagászati tavasz kezde­tére időzítve, március 20-21-én, péntek déltől szombat délig ren­dezi meg bonyhádi szellemi zsen­­dülés elnevezésű - öt különböző programot ötvöző -, nagysza­bású rendezvényét. Az ország minden részéből közel másfél száz diák sereglett össze a Völgység fővárosába, hogy összemérje tudását az Or­­dass Lajos országos retorikaver­seny, a Lotz János szövegértési és helyesírási verseny vagy éppen az „Ésszel járom be a Földet!” nem­zetközi középiskolai tanulmányi verseny keretében. Mindemellett szakmai találkozóra invitálták az evangélikus iskolai könyvtáro­sokat, lapunk szerkesztőségének tagjai pedig az evangélikus közép­iskolák diákújságíróinak tartottak továbbképzést. A versengés izgalmait, illetve a műhelymunka fáradalmait pénteken este a pécsi Márkus Színház A helység kalapácsa cí­mű előadásán, a táncházban, a karaoke-klubban vagy épp test­mozgással - falmászással, netán csocsózással - pihenhették ki a résztvevők. ■ V.J. (A programokról bővebb beszámo­ló lapunk 10. oldalán.) Ecce homo ■ Dr. Tróznai Tibor Valamikor, egyszer, azon a végzetes nagypénteken Pilátus, a császárhű római hivatalnok szava kegyetlen egyszerűséggel szólt: „Ecce homo!” Tessék, itt van bosszútok, indulato­tok céltáblája. Én ugyan nem tartom őt vétkesnek, de mosom kezeimet, sorsára hagyom, legyen a birodalmi hóhéroké a végrehajtás joga. Én különben is már alig szenvedhetem ennek a nehezen érthető, lázongó provinciának viselt dolgait, elég a szóból! Milyen kár, hogy ez a pogány isten­kultuszon felnőtt, nagy hatalmú hely­tartó nem tudta, hogy mit is cselek­szik, midőn az e világi hatalmasságok kedvét kereste, és Jézust elveszejtő ítélkezésnek szolgáltatta ki. Pontosab­ban szólva, hogy mit mulasztott el. Nem tudakozódott felőle, ki felett ítél, hogy kihulló vére harmatával az egyetlen igaz Ember fizessen értünk és helyettünk. Ő, akiről a próféták jö­vendöltek, akire va Szentlélek ga­lambként szállt, és akiről maga az Atya tett bizonyságot. És íme, akinek közel kétezer év múltán is milliók áhítják minden kiejtett szavát, mert nála örök életnek beszéde van. Most, az Emberfia kereszthalálá­ra emlékezve, lélekben és időben egyszerre látunk a közeli és a távoli múltba. Karácsony ünnepén, advent csendjét követően nemrég is ujjong­va szállt az ének. Hittük, hogy nagy változások csillagórája jött el. Aho­gyan egykor megriadt pásztorokat, most bennünket bátorított az angyal: ne féljetek! Megtérő lélekkel énekel­tük mindahányan: „ím, jászlad mel­lett térdelek...” De eltűnt az ünnepi csoda varázsa, és nyomában megrit­kult a jóság. Az élet furcsa játékokat űz velünk. Jóra igyekszünk, aztán jönnek kis és nagy megalkuvások, hogy utána már nagy csalásokat, káromlásokat és bűnöket tűrjünk el magunkban itt be­lül és a világban ott kívül. Akárcsak egykor ott, a passió színhelyén is. A nagy baj, ahogyan ma is, akkor is, az igazi hit hiányával kezdődött. Volt, aki nem ilyennek várta a Mes­siást. Volt, aki vitatkozott vele, volt, aki elárulta, volt, aki megtagadta. És volt, aki a feltámadást csak a sebhe­lyek tapintása után hitte el... Okos­kodás, kétkedés, félszeg gyanakvás és árulás szegélyezte az utat, amely el­vezetett a birodalmi törvény őré­hez, Pilátushoz, aki valami álböl­cselkedés okán ezt kérdezte Jézustól: mi az igazság? Most, hogy kegyelemért esdeklő lélekkel visszanézünk az időben, ijedten látjuk: újra pereg a húsvéti történet filmje. Tétova riadtsággal ál­lunk a Golgota roppant drámája előtt. Rádöbbennünk, hogy kétkedő hitetlenségtől kísértve hányszor vol­tunk és vagyunk hűtlen sáfárai az Úr által reánk bízott drága Igének, és ma is hány vétkes mulasztásunk terhe sú­lyosbítja a Megváltó szenvedését. De még most sem késő megvalla­­ni, hogy így van! Még most sem ké­ső a keresztfa tövébe állani és a Szenvedőre tekintve csak ennyit mondani: bocsáss meg, Urunk, hogy annyiszor kételkedtünk a te igazsá­godban, és nem tudva, hogy mit cselekszünk, vétkezünk ellened. A Luther-rózsa színei ► A Magyar Evangélikus Konfe­rencia (Maek) március 20-22. között tartotta A Luther-rózsa színei - a Kárpát-medencei evangélikusság sokszínű hagyo­mányai címmel első tanulmányi konferenciáját Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Okta­tási Központban. Az előadások a magyar evangélikusság egyes népcsoportjainak múltjára és jelenére vetettek fényt a mintegy harminc-harmincöt résztvevő számára. Gémes István, a stuttgarti magyar protestáns gyülekezet nyugdíjas, de állandó szolgálatban élő lelkésze Fél évszázados szolgálat a nagyvilág­ban szétszórt hittestvérek között cím­mel számolt be tízéves brazíliai, majd negyvenéves németországi lel­kipásztori tevékenységének gazdag és érdekes tapasztalatairól. Általános ér­vényű megfigyelései a szórványban, idegenben és kisebbségben élő ma­gyarság körében tevékenykedő egy­házi munkások és gyülekezetükért fe­lelősséget érző hívek számára egy­aránt hasznosak lehetnek. A magyarországi evangélikusság történetében mindig is fontos szere­pet játszott a német kisebbség. Kráh­­lingDániel bonyhádi lelkész a Néme­tek betelepítése és kitelepítése Tolna- Baranyában címmel nyújtott történel­mi áttekintést az 1716 után érkezett te­lepesek sorsáról. A történelmi adatok mellett számos megrázó személyes családi „élmény” és tapasztalat révén szívszorító képet kaphattak a jelenlé­vők arról, hogyan élte meg a német ki­sebbség az elmúlt századok vérzivata­ros történelmének számukra sokszor még tragikusabb eseményeit. Aradi András Péter békéscsabai lelkész előadásában a Békéscsabán és környékén élő evangélikus szlovák­ság életében különösen is nagy sze­repet játszó Tranovszky György (Ju­­raj Tranovsky) életét ismertette. Folytatás a 3. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents