Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-29 / 13. szám
„A Kálvin-év kapcsán jó lenne sokakban tudatosítani, hogy Kálvin nemcsak református testvéreinké, hanem ő Krisztus egyházának a teológusa, tehát a miénk is.” Kálvin időszerűsége !► 5. oldal „Az embernek tehát egy isteni tervrajz alapján kell mindig dolgoznia. Hiszem, hogy ebben is különbözik egy templom elkészítése egy uszoda, egy vásárcsarnok vagy éppen egy szálloda felépítésétől.” A mindenség modellje !► 7. oldal „Ahol horizontális, világi értékek lesznek a szakrális tér féltve őrzött tárgyaivá, ott elhomályosulhat a mennyei távlat.” Mi való a templomba? - Elnök-püspöki viszonválasz !► 13. oldal Mit nézett esténként Tim K. ? !► 3. oldal Nyílt a Kapu ► 4. oldal Felmérés a Biblia éve 2008 hatásáról !► 6. oldal Kórházmissziói melléklet ► 8-9. oldal Világ uzsorásai, egyesüljetek! !► 13. oldal In memóriám Gyapay Gábor és Zámolyi Gyula !► 14. oldal Látogatás a legharmonikusabbnak minősített evangélikus templomban Március 18-án adták át Az év belsőépítésze 2008 díjat, amelyet - Szentendre evangélikus templomának belsőépítészeti munkájával - Kocsis Barnabás nyert el. „A lélek és a hozzá tapadó formák, színek, részletek, bútorok, világítási effektusok harmóniája az, ami Kocsis Barnabás és Kocsis Gáspár szentendrei templomát az igen magas színvonalú pályázati mezőnyből kiemelte. Ezt a nagyon is sokatmondó és összetett emberi és építészeti csendet díjazta a zsűri az elismerő cím odaítélésével” - nyilatkozta egyik napilapunknak Finta József építész, a zsűri elnöke. A Laki Zrt. által tizenegy évvel ezelőtt alapított Az év belsőépítésze címet a Magyar Építészkamara belsőépítészeti tagozata ítéli oda a kiemelkedő, különleges tervezői értékkel bíró belsőépítészeti munka tervezőjének. A pályázatra tavaly összesen harmincnégy pályamű érkezett. „Nem állíthatjuk, hogy már az első bemutatáskor örömmel fogadta a terveket a gyülekezet minden tagja, de az elkészült mű ereje a kétkedőket is meggyőzte. Sőt másokat is odavonzott. A gyülekezet azóta sokasodott, a templom pedig közösségi térré lépett elő. Az istentiszteletek mellett koncerteket is rendeznek benne” - nyilatkozták a tervezők. A múlt vasárnapot családostul a szentendrei gyülekezet körében töltötte az egyházkerület püspöke, Fabiny Tamás és az Északi Egyházkerület felügyelője, Benczúr László építész is. Egész napos vendégeskedésük során kötött és kötetlen keretek között ismerkedtek a közösség terveivel, illetőleg adtak tájékoztatás az evangélikus egyház stratégiájának missziói aspektusáról. Az egyházkerület elnökségének látogatása alkalmából rendezett délutáni szeretetvendégséget a Stella énekegyüttes emlékezetesen szép koncertje nyitotta meg (képünkön). ■ Czöndör István felvétele A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában nyílt kiállítással vette kezdetét március 18-án a Kálvin-emlékévek rendezvénysorozata 1^ Bővebben lapunk 5. oldalán Bonyhádi ötös Rügyezik, bimbódzik, sarjadzik a természet ilyentájt, március derekán. Ahogy a szeptemberi tanévkezdéskor megkezdett munka is ekkor kezd beérni - azaz zsendülni. Talán ezért is szervezte úgy a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium, hogy a csillagászati tavasz kezdetére időzítve, március 20-21-én, péntek déltől szombat délig rendezi meg bonyhádi szellemi zsendülés elnevezésű - öt különböző programot ötvöző -, nagyszabású rendezvényét. Az ország minden részéből közel másfél száz diák sereglett össze a Völgység fővárosába, hogy összemérje tudását az Ordass Lajos országos retorikaverseny, a Lotz János szövegértési és helyesírási verseny vagy éppen az „Ésszel járom be a Földet!” nemzetközi középiskolai tanulmányi verseny keretében. Mindemellett szakmai találkozóra invitálták az evangélikus iskolai könyvtárosokat, lapunk szerkesztőségének tagjai pedig az evangélikus középiskolák diákújságíróinak tartottak továbbképzést. A versengés izgalmait, illetve a műhelymunka fáradalmait pénteken este a pécsi Márkus Színház A helység kalapácsa című előadásán, a táncházban, a karaoke-klubban vagy épp testmozgással - falmászással, netán csocsózással - pihenhették ki a résztvevők. ■ V.J. (A programokról bővebb beszámoló lapunk 10. oldalán.) Ecce homo ■ Dr. Tróznai Tibor Valamikor, egyszer, azon a végzetes nagypénteken Pilátus, a császárhű római hivatalnok szava kegyetlen egyszerűséggel szólt: „Ecce homo!” Tessék, itt van bosszútok, indulatotok céltáblája. Én ugyan nem tartom őt vétkesnek, de mosom kezeimet, sorsára hagyom, legyen a birodalmi hóhéroké a végrehajtás joga. Én különben is már alig szenvedhetem ennek a nehezen érthető, lázongó provinciának viselt dolgait, elég a szóból! Milyen kár, hogy ez a pogány istenkultuszon felnőtt, nagy hatalmú helytartó nem tudta, hogy mit is cselekszik, midőn az e világi hatalmasságok kedvét kereste, és Jézust elveszejtő ítélkezésnek szolgáltatta ki. Pontosabban szólva, hogy mit mulasztott el. Nem tudakozódott felőle, ki felett ítél, hogy kihulló vére harmatával az egyetlen igaz Ember fizessen értünk és helyettünk. Ő, akiről a próféták jövendöltek, akire va Szentlélek galambként szállt, és akiről maga az Atya tett bizonyságot. És íme, akinek közel kétezer év múltán is milliók áhítják minden kiejtett szavát, mert nála örök életnek beszéde van. Most, az Emberfia kereszthalálára emlékezve, lélekben és időben egyszerre látunk a közeli és a távoli múltba. Karácsony ünnepén, advent csendjét követően nemrég is ujjongva szállt az ének. Hittük, hogy nagy változások csillagórája jött el. Ahogyan egykor megriadt pásztorokat, most bennünket bátorított az angyal: ne féljetek! Megtérő lélekkel énekeltük mindahányan: „ím, jászlad mellett térdelek...” De eltűnt az ünnepi csoda varázsa, és nyomában megritkult a jóság. Az élet furcsa játékokat űz velünk. Jóra igyekszünk, aztán jönnek kis és nagy megalkuvások, hogy utána már nagy csalásokat, káromlásokat és bűnöket tűrjünk el magunkban itt belül és a világban ott kívül. Akárcsak egykor ott, a passió színhelyén is. A nagy baj, ahogyan ma is, akkor is, az igazi hit hiányával kezdődött. Volt, aki nem ilyennek várta a Messiást. Volt, aki vitatkozott vele, volt, aki elárulta, volt, aki megtagadta. És volt, aki a feltámadást csak a sebhelyek tapintása után hitte el... Okoskodás, kétkedés, félszeg gyanakvás és árulás szegélyezte az utat, amely elvezetett a birodalmi törvény őréhez, Pilátushoz, aki valami álbölcselkedés okán ezt kérdezte Jézustól: mi az igazság? Most, hogy kegyelemért esdeklő lélekkel visszanézünk az időben, ijedten látjuk: újra pereg a húsvéti történet filmje. Tétova riadtsággal állunk a Golgota roppant drámája előtt. Rádöbbennünk, hogy kétkedő hitetlenségtől kísértve hányszor voltunk és vagyunk hűtlen sáfárai az Úr által reánk bízott drága Igének, és ma is hány vétkes mulasztásunk terhe súlyosbítja a Megváltó szenvedését. De még most sem késő megvallani, hogy így van! Még most sem késő a keresztfa tövébe állani és a Szenvedőre tekintve csak ennyit mondani: bocsáss meg, Urunk, hogy annyiszor kételkedtünk a te igazságodban, és nem tudva, hogy mit cselekszünk, vétkezünk ellened. A Luther-rózsa színei ► A Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) március 20-22. között tartotta A Luther-rózsa színei - a Kárpát-medencei evangélikusság sokszínű hagyományai címmel első tanulmányi konferenciáját Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Az előadások a magyar evangélikusság egyes népcsoportjainak múltjára és jelenére vetettek fényt a mintegy harminc-harmincöt résztvevő számára. Gémes István, a stuttgarti magyar protestáns gyülekezet nyugdíjas, de állandó szolgálatban élő lelkésze Fél évszázados szolgálat a nagyvilágban szétszórt hittestvérek között címmel számolt be tízéves brazíliai, majd negyvenéves németországi lelkipásztori tevékenységének gazdag és érdekes tapasztalatairól. Általános érvényű megfigyelései a szórványban, idegenben és kisebbségben élő magyarság körében tevékenykedő egyházi munkások és gyülekezetükért felelősséget érző hívek számára egyaránt hasznosak lehetnek. A magyarországi evangélikusság történetében mindig is fontos szerepet játszott a német kisebbség. KráhlingDániel bonyhádi lelkész a Németek betelepítése és kitelepítése Tolna- Baranyában címmel nyújtott történelmi áttekintést az 1716 után érkezett telepesek sorsáról. A történelmi adatok mellett számos megrázó személyes családi „élmény” és tapasztalat révén szívszorító képet kaphattak a jelenlévők arról, hogyan élte meg a német kisebbség az elmúlt századok vérzivataros történelmének számukra sokszor még tragikusabb eseményeit. Aradi András Péter békéscsabai lelkész előadásában a Békéscsabán és környékén élő evangélikus szlovákság életében különösen is nagy szerepet játszó Tranovszky György (Juraj Tranovsky) életét ismertette. Folytatás a 3. oldalon
