Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-03-15 / 11. szám

14 2009- március 15.

KRÓNIKA

Evangélikus Élet

Elhunyt Gyapay Gábor

Ima Genersich Antal kolozsvári sírjánál

Életének 85. évében elhunyt Gyapay Gábor történész, a magyar történelemtanítás meghatározó egyénisége, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium újjászervezője - közölte a család március 5-én a Magyar Távirati Irodával.

Gyapay Gábor nevéhez több gimnáziumi történelemtankönyv fűződik, ezenkívül ő a szerzője A Budapesti Evangélikus Gimnázium története és a - Bertényi Iván történésszel közösen írt - Magyarország rövid

története című kötetnek. Több mint fél évszázados pályája során tanított történelmet többek között a ma Óbudai Gimnáziumnak nevezett Martos Flóra Gimnáziumban, a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban és a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban, utóbbit ő szervezte újjá a rendszerváltás után.

Gyapay Gábor temetése március 17-én lesz a Farkasréti temetőben.

■ MTI

► Főhajtással tisztelegtek dr. Genersich Antal sírjánál március 7- én kora délután. A sír a Házsongárdi temetőben található, annak is a lutheránus részében. A professzor 1918. június negyedikén halt meg Budapesten, de Kolozsvárt van eltemetve. Ez azért történt így, mert még életében úgy rendelkezett, hogy az általa mindig szeretett „kincses városban” helyezzék örök nyugalomra. Halála idején az ország háborúban állt, és járványok is pusztítottak. Koporsóját szigorúan elkülönítve, külön vagonban szállították Budapestről Kolozsvárra.

Dr. Genersich Antal életútja sajátos hídként ível át a reformkor nagy nemzedéke és a 20. század első két évtizede között, és egyben tipikus „Kárpát-medencei” pálya. Nagyszombatban született, abban a városban, amelyben a mai Semmelweis Egyetem elődjét megalapították kétszáznegyven évvel ezelőtt.

A Genersich család cipszer, azaz szepességi szász família. A család „fellegvárának” számító Késmárkon születtek „a tudós Genersich testvérek”: Keresztély (1759-1825) evangélikus lelkész, történész és mineralógus, János (1761-1823) pedagógus, történész és a német nyelvű cipszer irodalom úttörője és megteremtője, illetve Sámuel (1768-1844) orvos, Lőcse város főorvosa, botanikus.

Genersich Antal - Genersich János unokája - a pesti orvosegyetem elvégzése után két éven át külföldi tanulmányúton volt, és az akkori legnagyobbaknál dolgozott: Recklinghausennél, Rokitanskynál, Ludwignál és Virchownál. 1870-ben Kolozsvárra nyert kinevezést, ahol huszonöt éven át a kórbonctan professzora volt, és többször viselt fontos egyetemi tisztséget. Kolozsvári évei alatt aktív és meghatározó tagja volt az Erdélyi Múzeum Egyesületnek (EME). (Az EME, amelyet grófMikó Imre - „Erdély Széchenyije” - alapított, az idén ünnepli létrejöttének százötvenedik évfordulóját.)

Genersich Antalt 1895-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a budapesti orvosi kar kérésére a kórbonctan professzorává nevezte ki az intézménybe. 1892-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1902-ben rendes tagjává választotta őt. Megbecsülését az is jelzi, hogy az 1910/11-es tanévben az egyetem rektora volt.

Ami életútját illeti, meg kell említeni, hogy Genersich Antal kisgyermekként vesztette el édesapját, gimnazista korában pedig elhunyt édesanyja is. Testvéreivel együtt az elárvult unokák gondozását, nevelését a szigorú, akkorra már megözvegyült nagyanyja végezte. Antal egyeden kiutat látott a nagyanyai szigorból: az ernyedetíen, szorgalmas tanulást, hogy mielőbb önálló egzisztenciát teremthessen, segíthesse a rászorulókat.

Már elismert tudósként, akadémikusként is bizonytalanul ítélte meg önmagát. Nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy kiemelkedő tehetséggel dicsekedhetnék. Sikereit szorgalmas munkálkodásával magyarázta a maga számára, noha számos megfigyelését, zseniális sejtését a 20. századi utódok fényesen igazolták.

Azok közé a tudósok közé tartozott, akik felelősséget éreztek a korabeli társadalom ügyei iránt. Saját tapasztalatából tudta, hogy a családok milyen sérülékenyek, részben a

kortársi közegészségügy hiányosságai miatt. Sokat tett az árvák támogatásáért. A rokonságába tartozó árvák taníttatását is - a felsőbb középiskoláktól a főiskolai és az egyetemi képzésig - következetesen magára vállalta. Mindenkor szorgalmazta az emberbaráti, társadalmi összefogást, az ilyen irányú önszerveződéseket.

Emberi magatartására jellemző, hogy időnként igyekezett társadalmilag, anyagilag segíteni az orvosi gyakorlata során megismert, nehéz helyzetbe került egyéneken, családokon, így fogadta kolozsvári házába Szabó Dezső szüleit gyermekeikkel együtt. (Az Eötvös Kollégium után sajátos pályát befutott író önéletrajzi visszaemlékezéseiben röviden több helyen is utal családja patrónusára.)

Genersich Antal közéleti szerepvállalásához szervesen hozzátartozott, hogy a városban, ahol élt és dolgozott, aktívan vegyen részt az evangélikus egyházközségek vezetésében. Felügyelői, gondnoki tisztséget viselt, s e minőségében az iskolázás ügyét különös gonddal segítette, másrészt igyekezett a szociális feszültségeket enyhíteni.

Mindkét egyetemen - a kolozsvárin és a budapestin - tevékeny szerepet vállalt a közügyekben. Többször töltötte be a dékáni tisztséget. Egyik rektori beszédében azt a ma is aktuális témát vetette fel, hogy a budapesti tudományegyetem és a Műegyetem között állandó együttműködés létesüljön.

A kortársak szellemes, nyílt embernek ismerték. Kiváló előadó volt. Professzori előadásainak a tragikus sorsú zseni, szépíró, Csáth Géza állított emléket egy nevezetes tárcájában. Az 1895-től Budapesten tevékenykedő, majd itt nyugalomba vonuló professzor alakját Füst Milán - aki a közelében lakott - örökítette meg nagy szeretettel. Az író így idézte meg őt:

Mit fog most csinálni a professzor úr? - kérdezte tőle egy hírlapíró.- Rövid idő múlva meghalok - felelte a professzor.- Miért kell már most erre gondolnia?- Tudja meg, fiam, hogy én egész életemben mindig nagyon sokat dolgoztam. És azt is tudja meg, hogy egy öreg embert nem szabad megfosztani a munkájától, mert ha megteszik, akkor meghal.

És így lett. Hamar meghalt.”

Németh László (Iszony) és Szabó Dezső (Életeim) ugyancsak megidézte őt.

* * *

A Genersich Antal emlékének ápolására 1991-ben Budapesten létrehozott alapítvány kuratóriuma minden évben Genersich-díjat adományoz egy akadémikusnak, egy kimagasló életművel rendelkező patológusnak, a tudományos diákköri munkában kiemelkedő eredményt felmutató orvostanhallgatóknak, különdíjban részesülhetnek továbbá Kárpát-medencei magyar orvosok. A díjakat a Semmelweis Egyetemen adják át ünnepélyes keretek között.

Genersich sírjának felújítását támogatta a Házsongárd Alapítvány. Tevékenységükről, céljaikról Gergelyné Tőkés Erzsébetet, a szervezet igazgatóját kérdeztük:- Kolozsvár évszázados sírkertje, a Házsongárd, mint minden ősi temető, nemcsak a kegyelet helye, hanem a magyar kultúra panteonja is. „Itt áll a temető tanúnak, / Fejfáin magyar még a szó...” - írhatta Reményik Sándor 1920-ban. Mára már ez sem igaz. A mindent elborító betonon egyre kevesebb a magyar felirat. Büntetlenül leverhetők, bezúzhatok a régi kövek, átírhatók a nevek, lebonthatók a kerítések, „beköltözhetők” a kripták. A gazdátlan, megváltatlan sírokat felveri a gaz. Amit a szándékos rombolás, az „új honfoglalás” elkerül, azt a gondatlanság, közöny adja át az enyészetnek.

Ezen a helyzeten akartunk változtatni, amikor 1999-ben létrehoztuk a Házsongárd Alapítványt. Célunk, hogy magánszemélyek adományait, alapítványok támogatásait felhasználva évente néhány síremléket helyreállítsunk, másokat folyamatosan gondozzunk. Számlaszámúnk, amelyre az adományokat fogadjuk, honlapunkon megtalálható - mondta az alapítvány igazgatója.

Kolozsvár kulturális életében jelentős szerepet játszik a Kolozsvár Társaság. Elnöke dr. Kántor Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész, író. Terveikben szerepel, hogy évente megrendezik Kolozsvár napját, amely remélhetően az erdélyi tudományosság és kultúra kiemelkedő eseménye lesz.

Kántor Lajost azért is említhetjük ebben a tudósításban, mivel ő és családja „a sír őrizője”. A Genersich Alapítvány megalakulása előtt, de utána is a Kántor család - mint Genersich leszármazottak - ügyelt és ügyel Genersich Antal örökségének ápolására.

A sír meglátogatásakor március 7-én jelen voltak az EME képviselői, rokonok, leszármazottak, valamint Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának - amely ugyancsak támogatta a sír felújítását - képviseletében dr. Berényi Károly tanácsnok. Imát mondott Fejér Olivér evangélikus lelkész (képünkön), aki a Magyarországi Evangélikus Egyházat és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházat képviselte. Genersich Antal csillag volt - jelentette ki, és a Mindenható áldását kérte ahhoz, hogy mindannyian csillagok lehessünk.

■ Tankó Zita

HIRDETÉS

Még nem tudja, hol táboroztasson a nyáron, hová szervezzen gyülekezeti hétvégét? Tekintse meg a Mevisz kemenesmihályfai ifjúsági táborhelyét!

A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) felújított kemenesmihályfai táborhelyére egész évben szeretettel várja gyülekezetek ifjúsági és gyermekcsoportjait, iskolai osztályokat és egyéb szervezésű ifjúsági és gyermekcsoportokat. Táborhelyünkön összesen harminc fő számára öt szobában (6 + 8,10 + 4, 2 ágyas) kínálunk szállást.

Az egykori parókiából kibővített és átalakított táborhely csendes kis kemenesaljai faluban található Celldömölktől öt kilométerre. A háznak hatalmas zöld kertje, nagy közösségi terme, a HACCP előírásainak is megfelelő melegítőkonyhája, illetve központi fűtése van. A csoportok számára a meleg étel egy celldömölki vendéglőből kiszállítva biztosítható, a hideg étkezésekhez az élelmiszer helyben előkészíthető. A közeli és távolabbi környék számos, többféle igénynek is megfelelő programlehetőséget kínál. Részletesebb információ a www.mevisz.huAemenesmihalyfa címen található. További információ és szállásfoglalás Koltai Péternél (20/770-3579; mihalyfa@mevisz.hu.

Az EvÉlet és a Luther Kiadó munkatársat keres

A Magyarországi Evangélikus Egyház Luther Kiadója pályázatot hirdet szöveggondozói munkakör betöltésére.

A munkatárs feladata az Evangélikus Elet újságcikk-, valamint a kiadó könyvkéziratainak gondozása, a szövegek helyesírási, nyelvhelyességi, stilisztikai hibáinak javítása számítógépen, illetve papíron. Munkakörét teljes állásban látja el; heti munkaidejét megosztva tölti az Evangélikus Elet szerkesztőségében, illetve a könyvkiadó részlegben. Elvárások: kifogástalan helyesírás, a mai magyar irodalmi nyelvi norma ismerete, jó fogalmazási készség, precizitás. A jelentkezők nyelvi-helyesírási teszten vesznek részt.

A pályázatok elbírálásánál előnyt jelent a kiadói szerkesztői, olvasószerkesztői, korrektori munkakörben szerzett gyakorlat, illetve az ilyen képzettség.

Bérezés: megállapodás szerint. A pályázatokat a jelentkezők szakmai önéletrajzával várjuk a Luther Kiadó, 1085 Budapest, Üllői út 24. címre. Az állás iránt érdeklődők további felvilágosítást a kiadó igazgatójától, Kendeh K. Pétertől kaphatnak (tel.: 1/317-5478).

Istentiszteleti rend ♦ 2009. március 15.

Böjt 3. vasárnapja (Oculi). Liturgikus szín: lila.

Lekció: Lk 11,14-28; íKir 19,1-8. Alapige: íPt 1,17-21. Énekek: 188., 416.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv., összegyülekezés napja) dr. Csepregi Zoltán; du. 2. dr. Csepregi András (előadás) Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gáncs Péter; de. 11. (úrv.) Simon László; du. 6. (úrv., ifjúsági) Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. (úrv.) Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21., I. em. de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Károlyfalvi Zsolt; de. 11. (úrv.) Károlyfalvi Zsolt; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpádnéj XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Szilvia; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kovács Áron; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessediktér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. dr. Korányi András; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. (úrv.) Lacknerné Puskás Sára; Soroksár, Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 4. Győri János Sámuelné.

Összeállította: Boda Zsuzsa

A SZERZŐ FELVÉTELE