Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-15 / 11. szám
4 41 2009- március 15. KERESZTUTAK Evangélikus Élet MÁRCIUS 6. - A NŐK VILÁGIMANAPJA Mások gondja a mi gondunk ► Sok helyütt ismét evangélikus gyülekezetek adtak otthont március 6-án, pénteken a nők világimanapja rendezvényeinek. Lapzártánk idején már összegződnek a tapasztalatok, a visszajelzések arról, hogy a helyi közösségeknek milyen sokat jelentett az, hogy felekezeti határokat átlépve együtt, egymásért könyöröghettek. Az egyik Pest megyei helyszínen el is határozták a résztvevők, hogy nem várnak a jövő esztendeig, hanem havonta összegyűlnek közös imaalkalmakra. Ökumenikus istentisztelet Veszprémben Ökumenikus istentiszteletet tartottak múlt vasárnap délután az MKB Veszprém és a román válogatott egy hónapja meggyilkolt kézilabdázójának, Marian Cozmának az emlékére. A veszprémi Szent Mihály-székesegyházban ott volt Petre Cozma, a néhai sportoló édesapja, és elkísérte őt lánya, valamint Marian menyasszonya, Claudia is. Az istentiszteleten részt vett a város és a kézilabdaklub vezetősége, valamint a játékostársak és Cozma több száz tisztelője is. A szentmisét dr. Márfi Gyula veszprémi katolikus érsek celebrálta. Rövid igehirdetéssel szolgált/ttzés János evangélikus és Steinbach József református püspök, valamint Siluan Manuila ortodox püspök, a Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye főpásztora. Márfi érsek a neveltetés és az egyre jobban elburjánzó erőszak kapcsolatáról beszélt. A mai világban értékek, fegyelem és követelmény nélkül nevelődnek a gyerekek, jogaik pedig ott kezdődnek, hogy elszívhatják a marihuánás cigarettát, megnézhetik a televízióban az erőszakot árasztó műsorokat, következmények nélkül megverhetik a tanáraikat. A mai iskolarendszer oktatni akar, de nevelni nem, így azonban nem emberek nőnek fel, hanem torzók - mondta. Siluan püspök Isten országáról mint egyetlen vigaszról szólt, ahol egyszer mindannyian újra találkozhatunk szeretteinkkel. Az istentiszteleten a Rajkó zenekar tagjai játszottak, kifejezve együttérzésüket a hozzátartozóknak és tisztelőknek. ■ EvÉlet-infó Kosárlabdadiákolimpia A 2008/2009. tanévi EnterNet kosárlabda-diákolimpia VI. korcsoportos országos döntőjét március 6-8. között rendezte meg Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Hódmezővásárhelyi Diáksportszövetség. A tanév kezdetén indult városi és megyei fordulók után - mint minden évben - idén is a legjobbak jutottak a nyolcas döntőbe. A leányok között a tavalyi ezüstérmes és az azt megelőző év bajnoka - a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium csapata - idén is magabiztos győzelmeket követően jutott a nyolc közé. A soproni csapat számára könnyed bevezetéssel indult a torna: az első mérkőzés a Nyíregyháza ellen sima győzelemmel zárult, és ezt két, szintén könnyedén vett akadály követte. Az elődöntőn a Pécs már nehezebb ellenfélnek bizonyult. A mérkőzés nagy küzdelmet hozott, de a végjáték nem hagyott kétséget: ismét a soproni líceum leányai győztek, és jutottak a vasárnapi döntőbe. Horváth József testnevelő tanár és tanítványai nagy izgalommal várták az utolsó próbatételt. A Cegléd, a régi rivális elleni szoros mérkőzésen a lelkesedés mellett a kiváló taktika és a jobb erőnlét hozta meg a sikert a líceum csapatának, így a 2006/2007-es tanév után ismét soproni győzelem született a kosárlabda-diákolimpián. ■ EvÉlet-infó Az idén Pápua Új-Guinea asszonyaiért, a távoli szigetország lakóiért hangzott világszerte a könyörgés. Ám nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy az általuk megfogalmazott imakérések globális bajokra hívták fel a figyelmet. Amikor elhangzottak a következő gondolatok a liturgiában: „Az erőszak egyre gyakoribb. Embereket gyilkolnak meg gyermekeket nyomorítanak meg (...)” - kiben ne idéződtek volna fel a közelmúlt hazai, véres történései? Pénteken, amikor távoli testvéreinkért imádkoztunk, bizony magunkért is könyörögtünk. Budapesten a Kőbányai Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termét március 6-án este közel hatvan résztvevő töltötte meg. A X. kerületben élő hívek előtt ugyan eddig sem volt ismeretlen a világimanapi mozgalom (bibliaórákon évről évre meg is emlékeztek róla), de első ízben idén került sor arra, hogy a különböző felekezetek asszonyai közösen könyörögjenek a világ keresztényeiért, különösen is a pápua testvérekért. Oltárra helyezett gyümölcsös tál, kókuszdiók, kagylók, orchideák sokasága idézte fel a távoli szigetország természeti adottságainak rendkívüli gazdagságát. Egy ügyes asszonykéz még Pápuaföld híres címerállatát, a paradicsommadarat is a résztvevők elé varázsolta, a kőbányai asszonyok kreativitása tehát „trópusi helyszínné” alakította át az imatermet. Az új-guineai diaképek tanúsága szerint a szárazföldön bőven teremnek jó zamatú gyümölcsök, a különböző fajtájú banántól kezdve az ananászig, a hegyoldalakon kakaóültetvények tarkítják a tájat, az óceán pedig a „tenger gyümölcseiben” - kagylókban, rákokban, különféle halakban — bővelkedik. Országuk ismertetőjében azt írták a pápua asszonyok, hogy náluk több mint kétezer orchideafaj őshonos. Van olyan virág is, amelynek még csak nem is ismert az angol vagy pidzsin elnevezése. S ami egy európai számára különösen is egzotikus: a dzsungel tele van számos húsevő növénnyel. Ott a buja, zöld növényzet nagyon fontos feladatot lát el. Az ország hetven százalékát őserdő borítja, földgolyónk harmadik legnagyobb kiterjedésű zöldövezete található Új- Guineában. Ha a brazíliai Amazonas őserdeje a világ tüdeje, akkor a pápua új-guineai őserdő legalább az egyik lebenye. Nem véletlenül tiltakoznak a környezetvédők a szigetvilág természeti kincseinek pusztítása, az utóbbi évtizedben elharapódzott fakivágások ellen. „Ha eladod az erdődet, gyermekeid jövőjét bocsátód áruba" - áll egy hirdetményen Goroka városban. Pedig nagy a kísértés. Külföldi vállalkozók „jó pénzt” fizetnek egyegy földterületért azoknak, akik egy évtizeddel ezelőtt még nem is ismerték a pénz használatát, mert a cserekereskedelemből éltek. S bár most valódi bankjegyek kerülnek a kezükbe, nem is sejtik, mekkora árat fizetnek ezért. A külföldi vállalatok ugyanis kíméletlenül kizsigerelik természeti kincseiket, tönkreteszik egészséges környezetüket. S ez nem csupán pápua erdők gyilkolása, hanem a föld „tüdejének” megcsonkítása is. A természet tönkretételének megakadályozása már nem csupán a helyiek ügye, hanem közös feladatunk, globális felelősség! Miként a keresztények együttes imádkozása is feladat, közös szolgálat. Luther Márton írja egy helyütt: „(...) atyámfiai, imádkozzatok szívvel, szájjal otthon is, templomban is, mert az imádság tartja a világot. Különben ugyan rosszul állna!” (Jer, örvendjünk, keresztyének!, 212. o.) Ha szabad némi képzavarral élni, a hívő ember könyörgése nem csupán a bajok elhárítását munkálja, hanem friss „oxigént” is hoz a világ légterébe. Az életet adó Szentlélek Istennel köt össze, és az ő erejéből, leheletéből merít. A kőbányai imanap igehirdetője, Szilágyi Sándor Gabriella református lelkésznő (bal felső képünk jobb szélén) - eltérve a kiadott textustól - a Márk evangéliumának 7. fejezetében leírt történetről beszélt. A pogány asszony tántoríthatatlan hitéről, aki nem rémülve meg Jézus látszólagos visszautasításától, merészen könyörgött lánya számára gyógyulásért. A lelkésznő erre a kitartó közbenjárásra bátorította a hallgatóságot. Igehirdetése csupán része volt azoknak az élményeknek, amelyeket Isten Szentlelke munkált az első kőbányai imanapi alkalom résztvevőiben. S bizonyára mindenkiben más és más gondolatot mélyített el, más és más iránt is felelősséget ébresztett. ■ B. Pintér Márta Női világimanapi ökumenikus alkalom Celldömölkön Celldömölkön minden évben közösen tartja meg az ökumenikus női világimanap alkalmát a helyi református és evangélikus, valamint az alsósági római katolikus és evangélikus gyülekezet. Ebben az esztendőben a celldömölki evangélikus gyülekezeti teremben az adta a világimanapi együttlét különlegességét, hogy Pápua Új-Guineáról és az ottani keresztények életéről páter Szabó Imre római katolikus misszionárius tartott előadást, aki 1962-től harminckét éven át végezte a misszió szolgálatát a szigetországban. A pápua új-guineai asszonyok által összeállított liturgia és Németh Tamás református lelkész igehirdetése után előadását Szabó Imre páter saját fényképfelvételeivel színesítette. Elmondta, hogy már fiatal korától szeretett volna olyan helyre eljutni misszionáriusnak, ahol előtte még senki sem végzett missziós feladatot. Pápua Új-Guineában az 1896-ban kezdődött missziós munka csak a tengerparton folyt. Ő viszont a hegyvidéken kezdhette meg szolgálatát, ahová fehér ember akkor tehette be először a lábát. Először a helyi pidzsin nyelvet kellett megtanulnia, amelyet az angolból, a németből és saját nyelveikből, nyelvjárásaikból (több százból) alakítottak ki az ott élők. Vadembereknek mondják a bennszülötteket, mert hamar elérik azt a küszöböt, amely után nem tudják kontrollálni viselkedésüket. Ezt a misszionáriusnak is tudnia kell. De megismerve őket kiderült, hogy ők is ugyanúgy tudnak szeretni, segíteni, barátkozni, és éppúgy becsülik az életet, ahogyan nekünk is kellene - mondta. Szabó Imre négy éven keresztül járta a vidéket, és amikor lehetősége volt rá, akkor misézett, Bibliát olvasott, és igyekezett a bennszülötteket megtanítani a keresztény élet alapjaira. Négy év múltán kezdhette meg a hitoktatást egy katekézisre járó kisebb felnőttcsoporttal a keresztelés előkészítésére. A misszionáriusok másik munkája a betegek gyógyítása. Ott az emberek nem különítették el a betegeket, így igen gyorsan terjedt, és nagy számban fertőzött a lepra is. Ezért lepratelepeket hoztak létre, és oda gyűjtötték össze az érintetteket, és gyógyszeres kezeléssel elérték, hogy ne fertőzzenek, így hazatérhessenek. A jó misszionárius arra törekszik, hogy legyen utána valaki a helybéliek közül, aki átveszi a munkáját. Ez a fő feladat. így lassanként az egész missziós munkát átvették a bennszülöttek, akiknek már saját püspökük is van. Pápua Új-Guineában az egyház lassan a saját lábára kezd állni. A legnagyobb ünnep a keresztelő. Akkor mindenki a fehérbe öltözött keresztségre várókkal indul a templomba. „Kifehérítik a lelkűket” ezt jelzik a fehér ruhával. Az igazi missziós munka azonban a keresztelés után kezdődik, hiszen a híveket gondozni, pásztorolni kell. Szabó páter tapasztalata szerint az ottani keresztények mindazonáltal hűségesek: szeretnek a templomba, a helyi közösségbe járni, és szeretnek imádkozni. ■ Rác Dénes
