Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-08 / 10. szám
14 •« 2009- március 8. KRÓNIKA Evangélikus Élet a.-tmnr-rfs__________________________________________________________________________________________ A rákosszentmihály-sashalmi evangélikus gyülekezetben (1161 Budapest, Hősök tere ío-n.) minden hónap második keddjén Taizé-ima és énekegyüttlét. A legközelebbi alkalom március ío-én, 19 órakor lesz. Előtte 18.30-kor agapé (esti uzsonna). Információ: http://gyertyafeny.lutheran.hu/ HIRDETÉS Nyújtsd két kezed, érintsd meg a szíveket! Egymás életét gazdagító kommunikáció - szívtől szívig ható párbeszéd Hogy szebb legyen a föld Kovács László'(1916-2009) emlékére Országos szakmai konferenciát rendezünk március 11-én, szerdán 10 órától a Corvin Művelődési Házban (Budapest XVI., Hunyadvár u. 43/b.). Célunk eljuttatni egy együtt érző, erőszakmentes kommunikáció szellemiségét és módszereit mind-Február 26-án a barcasági Hosszúfalu-Fűrészmező evangélikus templomából kísértük utolsó földi útjára Kovács László nyugalmazott lelkészt, az Erdélyi Egyházkerület lelkészi közösségének korelnökét. Kovács László 1916. február 9-én született az Arad megyei Borosjenőn, Kovács Tamás vasúti pályafenntartó munkás és neje, Holubek Zsuzsanna kilencedik gyermekeként. A népes családban - Pál apostollal szólva - „legnagyobb a szeretet” volt, amely nemcsak gyarapítani tudott sok mindent, hanem egyszersmind a nagy átlagnál szorosabbra is vonta a tagok közötti lelki kötelékeket. Alig kétéves volt, amikor a trianoni döntés következtében megtörtént az impériumváltás. Ez az esemény sok tekintetben befolyásolta további sorsának alakulását. így például évekkel később a színmagyar iskolát végzett fiatalembernek az új hatalom által elfogadott kis számú iskolák egyikében, Szatmárnémetiben színromán nyelven kellett érettségiznie. A sikeres érettségi vizsga után a kolozsvári református teológiára jelentkezett. Tanulmányai végeztével 1938. október 18-án szentelték lelkésszé. Első szolgálati helye Nagyváradon volt, ahol segédlelkészként szolgált abban az időszakban, amikor a bécsi döntés következtében Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz. Kovács László váradi segédlelkésznek így útlevélre volt szüksége ahhoz, hogy a Nagyváradtól délre eső szórványokban élő evangélikusokat pásztorolhassa. 1941-ben akkori püspöke, Túróczy Zoltán Nagyváradról Sepsiszentgyörgyre helyezte azzal a megbízatással, hogy ott egy életképes szórványmissziós központot hozzon létre. És ő megtette azt, amiért odaküldték. 1951-ig tartó sepsiszentgyörgyi szolgálata idejére esik a kézdivásárhelyi templom, valamint a sepsiszentgyörgyi első imaház felépítése, a háromszéki szórványban élő evangélikusok feltérképezése, nyilvántartásba vétele, voltaképpen a szentgyörgyi gyülekezet kialakulása. Ugyanebben az időszakban épített ki életre szóló kapcsolatot a Barnaságon szolgáló kollégákkal és gyülekezetekkel, és - bevallása szerint - ezen kapcsolatok is hozzájárultak ahhoz, hogy 1946. augusztus 28-án a csemátfalusi templomban feleségül vette Kanabé Klára okleveles tanítónőt, akit szintén Szentgyörgyön ismert meg, és akivel azután hatvankét éven át éltek boldog házasságban. 1951 nyarától hat évre Bukarestbe szólította őt a szolgálat. A szinte teljesen magyarok lakta, csendes vidéki városka után a főváros forgatagába került. Ő viszont ott is ugyanazzal az alázattal és kitartással végezte feladatait, mint korábban. Gyülekezetei szervezett, és templomot épített ott is. Az új templom felszentelésére már mint fűrészmezei lelkész tért vissza Bukarestbe, ahol nagynagy szeretettel várták akkor is, és utána is nagyon sokszor. Tőle tudom: módfelett sajnálta, hogy a tavalyi, a templom felépítésének ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepre gyenge egészségi állapota miatt nem tudott Bukarestbe utazni. Levélben viszont meleg szavakkal köszöntötte volt gyülekezetét. 1957- július elsejétől a hosszúfalufürészmezei egyházközség hívta meg lelkészéül, és itt szolgált harminckilenc éven át, egészen 1996 nyarán történt nyugalomba vonulásáig. Közben 1958-tól tizenhét éven át volt az egyházkerület belmissziói előadója, majd tizenöt évig püspökhelyettese. Az 1996. nyarán történt nyugdíjazás jószerével csak papíron történt meg, mert bár a bútorok s a család többi tagja már beköltöztek a csernátfalüsi szülői házba, Kovács László íróasztala és ágya Fűrészmezőn maradt. „Rendbe kell tenni mindent az átadásra” - mondta azzal a rá oly nagyon jellemző csendes eltökéltséggel, és akkor mindenki tisztában volt azzal, hogy ettől „Apácskát” eltéríteni nem lehet. Az egyház törvényeit tisztelő emberként rögtön nyugalomba vonulása után jelentkezett a csernátfalusi gyülekezetbe, melynek a szó legnemesebb értelmében aktív tagja volt szinte halála napjáig. Nemcsak rendszeres templomba járó, hanem olyan, aki komolyan érdeklődött az egyház dolgai iránt, és részt vett a különböző rendezvényeken. Nagyon fognak hiányozni azok a bibliaórákat követő beszélgetések, amelyek mindig azzal kezdődtek, hogy megköszönte a kapott igei üzenetet, utána pedig mérhetetlen tapintattal, szerénységgel és segítő szeretettel igazított ki tévedéseket, hívta fel figyelmemet apró, de annál lényegesebb dolgokra. Utolsó alkalommal a soron következő szeretetvendégségre készült. Énekeskönyvében megtalálták előkészítve az éppen soros Reményikverset, amelyet ő már nem Csernátfaluban, hanem egy másik dimenzióban fog elmondani. Hűséges csernátfalusi lett, de nem felejtette el volt szolgálati helyeit és azok egyháztagjait sem. Millió szállal kötődött hozzájuk. Irigylésre méltó emlékezettel, nevükön szólítva köszöntötte Sepsiszentgyörgyön egykori ismerőseit, barátsággal hívta meg otthonába az egyházmegyei közgyűlésre Csernátfaluba látogató bukarestieket, és nagy-nagy lelkesedéssel készült Fűrészmezőre, valahányszor meghívták egy-egy rendezvényre. Azt is elmondta, mennyire jólestek neki ezek a meghívások és az, hogy utóda és a gyülekezet presbitériumából többen rendszeresen látogatták. Azt is el kell még mondanom, hogy amilyen hűséggel és elkötelezetten szolgálta megbízó Urát és egyházát, ugyanúgy járta végig útját családfőként is. Mint olyannak, aki meg-megfordultam otthonukban, életre szóló élményt jelentett az a- jó értelemben vett - patriarkális hangulat, amelyet maga körül teremteni tudott. A kölcsönös megbecsülés, tisztelet, szeretet légköre volt ez, melyet áldott emlékű hitvesével megéltek hat évtizeden keresztül. És ebben nevelték négy gyermeküket. Ketten közülük - a két idősebb fiú- Sepsiszentgyörgyön, az ikrek - egy lány és egy fiú - pedig már Fűrészmezőn születtek. Ezt kapták ők útravalóul, és sáfárkodnak vele azóta is. Egyikük Erdély hegyeiről írt könyvet, a másik évtizedek óta intézi egy élni akaró magyar iskola ügyesbajos dolgait, a harmadik „Apácska” csendes szigorával kórust és vasárnapi iskolát vezet, a negyedik pedig zeneművet komponál, s a lelkészutánpótlásban próbál segédkezni. És mindegyikük nagy gonddal, szeretettel irányítgatta-irányítgatja gyermekeinek útját, a hat unokáét és két dédunokáét. Próbálják megtanítani, továbbadni azt, ami „Apácska” életének lényege volt: Isten iránti bizalommal, az emberek iránti szeretettel és a feladat nagysága iránti alázattal szolgálni. Tenni a dolgukat, amíg idő és lehetőség van rá. Vagy - „Apácska" kedvenc verssorával szólva: „Vadócba rózsát oltok, / hogy szebb legyen a föld!” Áldott legyen a mindenható Isten azért, hogy Kovács Lászlónak kilencvenhárom évnyi lehetőséget adott erre a munkára, áldott legyen az Isten azért a bizonyosságért, hogy Laci bácsi immáron otthon, a jó Atya országában pihenheti ki fáradalmait, és szemtől szemben láthatja megváltó Urát. Pihenjen békében! azokhoz, akik hivatásuk, munkájuk gyakorlása közben nap mint nap találkoznak az erőszak jelenségével, például az oktatás, nevelés, szociális tevékenység, a társadalmi közbeszéd és a bűnmegelőzés területén. Előadók: Csépe Valéria, az MTA főtitkárhelyettese (fővédnök); dr. Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója; Nagyrónai László, az OKM szakmai tanácsadója; dr. Beer Miklós katolikus püspök (védnök), Gáncs Péter evangélikus püspök (védnök); dr. Csepregi András evangélikus lelkész, az OKM Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője; Jónai Éva Hava, nemzetközi központ által akkreditált tréner; Borbély Lívia, EMK társtréner, 2008-ban „az év pedagógusa”; Börönte Márta evangélikus lelkész; dr. Csömör Ervin, Budapest XVI. kerületének alpolgármestere; Balog Zoltán, a Parlament emberjogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke (védnök). A konferencia további védnökei: Kovács Péter, Budapest XVI. kerületének polgármestere; dr. Bölcskei Gusztáv, az MRE zsinatának lelkészi elnöke. Kerekasztal-beszélgetés Börönte Mártával, a konferencia megálmodójával és a műhelyvezetőkkel. Jelentkezni - jelenleg további harminc fő számára van helyünk - március 9-ig lehet a Rákosszentmihályi Evangélikus Egyházközségnél (telefon: 1/405-4877). Részvételi díj: 2000 Ft. HIRDETÉS ___________________________________________________________________________________ Böjti vesperás (reformáció korabeli zsoltárénekes) istentiszteletet tartunk a Bécsi kapu téri templomban március 8-án, vasárnap 18 órakor. Igét hirdet Balicza Iván. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk. A Duna Tv március 10-én, kedden 8 órakor Isten kezé- 1 ' FN/V jyen c{mű vallási műsorában megismétli március 7-ei adását: A megújuló hírek. Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Március 8-án, böjt második vasárnapján 10.04-től istentiszteletet hallhatunk az MRi - Kossuth rádió hullámhosszán Tordasról. Igét hirdet Süller Zsolt lelkész. Istentiszteleti rend ♦ 2009. március 8. Böjt 2. vasárnapja. Liturgikus szín: lila. Lekció: Mt 15,21-28; Ézs 5,1-7. Alapige: ApCsel 3,22-26. Énekek: 81., 189. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Tóth Károly; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Biró M. tér de. 10. Kis János; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. dr. Béres Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. dr. Béres Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (asztali beszélgetések) Hans-Lám Irén; VII., Városligeti fasor 17. de. háromnegyed 10. (angol nyelvű) B. Pintér Márta; de. 11. (úrv.) Pelikán András; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21.1. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kertész Géza; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., szuplikáció) Laszli Bea; XTV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv., szuplikáció) Laszli Bea; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. Összeállította: Boda Zsuzsa Török László A cigány etnikumhoz tartozók és a többségi társadalom tagjai konfliktusainak napjainkban tapasztalható kiéleződése mögött az országot romokba döntő, a hatalmat bitorló törpe politikai kisebbség tudatos manipulálása áll. Mindezek miatt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) mint Magyarország legnagyobb keresztény civil szervezete tiltakozik az év-KÉSZ-közlemény századok óta egymással békében élő cigányság és magyarság közti jó viszony fellazítása, a tudatos uszítás ellen. Felhívja ugyanakkor a magyarság figyelmét, hogy legyen együtt érző és toleráns, a cigányságot pedig, hogy alkalmazkodjon a békés egymás mellett élés szabályaihoz, és egyikük se hallgasson a viszálykeltés szirénhangjaira. Végül, de nem utolsósorban a KÉSZ ismételten és szelíden emlékeztet minden magyar állampolgárt etnikai és nemzeti hovatartozástól függetlenül arra, hogy a bajból való kilábalás és a közös jövő építése csak úgy lehetséges, ha előbb ki-ki egyénenként megtisztul lelkileg, majd közösségével összefogva létrehozza a kisemberek koalícióját, a siker zálogát. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöksége
