Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-03-08 / 10. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 2009. március 8. » 9 Szélrózsa - volt, van, lesz Vitális Judit riportja a február 28-i utótalálkozóról ^ Nem pontosan a „félidőre” idő­zítve, mindenesetre a tavaly nyá­ri 7. és a jövő nyáron esedékes 8. országos evangélikus ifjúsági fesztivál között rendezték meg első ízben - február utolsó nap­ján az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban - a Szélrózsa-utótalálkozót. A több mint négyszáz résztvevőt meg­mozgató egész napos rendezvényen Mesterházy Balázsnak, a soproni líce­um iskolalelkészének nyitóáhítatát kö­vetően a függés és függetlenség témá­jában kérdezte Reuss Andrást, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzorát és Prőhle Gergelyt, egy­házunk országos felügyelőjét Krug Emília újságíró (képünkön). A kiscso­portos beszélgetéseken szintén a füg­gés kérdéskörével foglalkoztak a fia­talok. Délután koncertekkel folytató­dott a program - színpadra lépett mások mellett a Poézis, a M.Is.K.A., az Égígérő gospelkórus, a myFriends és a Shamrock -, ezzel párhuzamosan pe­dig például KIE-kávéház, Láthatatlan Színház és „élő könyvtár” is működött. Az utótalálkozó fénypontját - Varga Gyöngyi útra bocsátó áldása után - a Szélrózsa Band koncertje jelentette. Szóljon hangosan az ének... Egy kis nyáridézés Ütemes lábdobogással „tapsolták vissza” az utótalálkozó résztvevői a Szélrózsa Bandet lemezbemutató koncertjük végén. Húszak Zsolttal, egyházunk ifjúsági referensével, egy­ben a „banda” jelenlegi basszusgitá­rosával két nappal később beszélget­tünk. Meghatottan emlékezett vissza a tetszés- és szeretetnyilvánítás ezen formájára csakúgy, mint a kőszegi ta­lálkozóra.- Nemegyszer hallottam, hogy a fiatalok a reggeli rohanásban csak annyit vetettek oda egymásnak, siet­nek a reggeli koncertre. Nem dicső­ítésnek nevezték az áhítatot, illetve az azt megelőző közös éneklést, ha­nem koncertnek. Nem gondolom, hogy ezt a kettőt fejben vagy szívben összekeverték volna, nyilvánvalóan nem buliba, hanem az áhítatra igye­keztek - de azzal, hogy koncert­ként emlegették, talán a minőségé­re próbáltak utalni. nem. Néhányan azt mondják, a kö­vetkező találkozóra még egy ugyan­ilyen összetételű csapat kellene, vagy­is profi zenészeknek kellene kísérni­ük az énekeseket, de én már jövőre is szeretnék egy olyan Szélrózsa Ban­det összeállítani, ahol az átlagéletkor húsz év tájékán van. Addig még két, de akár három zenei táborunk is lesz... És most az utótalálkozón is lát­tam olyan gitáros srácokat, akiket be lehetne vonni.- Az együttes neve a találkozóra utal, de csak a Szélrózsákon lép fel a csapat?- Ha meghívnak bennünket, és mindannyiunknak alkalmas az idő­pont, örömmel elmegyünk bárho­va. Megkereste már az együttest a győri és a kőszegi középiskola is, és szóba kerülthet egy esetleges csil­lagpontos fellépés is. (A Csillagpont a református egyház kétévente meg­rendezett országos ifjúsági fesztivál-Még a szolnoki Szélrózsa kiértéke­lésekor fogalmazódott meg: ahhoz, hogy a közös éneklés tényleg közös éneklés legyen, jó zenekari alap kell, hogy a dallamot mindenki könnyen követni tudja. Addig pedig, amíg a sa­ját fiataljaink közül nem nevelünk ki olyan muzsikusokat, akik ezt a hát­teret biztosítani tudják, profi zenésze­ket kell megkérnünk erre. Akik végül Kőszegre eljöttek - illetve akikkel már hónapokkal korábban elkezd­tünk próbálni -, a zenész barátaim közül kerültek ki. Az énekesek közül a két fiatalember a pécsi gospelkórus­­ból jött, a lányokat pedig, akik most itt az utótalálkozón is felléptek - és akik egyébként evangélikus középis­koláink tanulói -, az ifjúsági zenei tá­borokban ismertük meg.- Ha jól értem, akkor a tervek sze­rint előbb-utóbb a zenészek is a fia­talok közül verbuválódnak majd.- Természetesen! Sőt ez ügyben egy kis türelmetlenség is van ben­yit. - A szerk.) Ha majd a minden­kori Szélrózsa Band tényleg fiatalok­ból áll össze, két fesztivál között vé­gigturnézhatná az evangélikus gim­náziumokat, és ott lehetne minden ifjúsági programon.- Addig is hallgassa mindenki az Új ének 2. CD-t?- Még a tavalyi Szélrózsa előtt, jú­lius első hetében kezdtük el felven­ni a zenei alapokat. Úgy terveztük, karácsonyra elkészül a korong, vé­gül most, az utótalálkozóra jelent meg. A CD-vel - tíz évvel az első rész kiadása után - szeretnénk fel­eleveníteni és folytatni az Új ének if­júsági énekeskönyv hangzó változa­tának egy sorozatban való rend­szeres megjelentetését. A lemezt az ifjúsági osztálytól, illetve az Evan­gélikus Missziói Központtól lehet megrendelni, az albumon szereplő tizenegy dal zenei kísérete pedig hamarosan szabadon letölthető az if­júság, lutheran.hu oldalról. Zaharia Júlia - húgával, Mónival - egész éjjel utazott, hogy részt vehessen a Szélrózsa-utótalálkozón. Messziről jött, Erdély „túlsó” végéből, Brassóból.- Tudjuk, milyen a Szélrózsa, és gondoltuk, az utótalálkozó is csakis jó lehet - magyarázta kérdésünkre, miért nem számított a távolság. - Nem csalódtunk. Pont olyan jó hangulatú, mint a kőszegi ta­lálkozó volt. Legemlékezetesebb „határ menti” élményeként pillanat­nyi habozás nélkül a Nikodé­­musok óráját nevezte meg. Majdnem minden este elment a beszélgetésre, és egy-egy ott hallott gondolat mind a mai napig gyakran eszébe jut. A „csendes” alkalmak - az áhíta­tok, a Taizé-imádságok, a Lát­hatatlan Színház, a Tamás­mise - összességében is na­gyon tetszettek neki. „A záró istentisztelet azért feledhetet­len számomra, mert én is szol­gálhattam benne” - tette még hozzá a teológiára készülő lány. Az utótalálkozón a program félide­jében, kora délután beszélgettünk. Épp az előítéletek, a hátrányos meg­különböztetések leküzdését célzó „élő könyvtárból” jött, ahol egy olyan fekete fiatalemberrel beszélgetett, aki Budapesten tanul pszichológiát, és függőségben szenvedő emberek­kel dolgozik. És ha már függőség és független­ség. Délelőtt a Reuss András vezet­te kiscsoportos beszélgetésen járt; a téma az engedelmesség volt.- Nem volt lehetőségem sokat hozzászólni, viszont a többiek észre­vételei között volt néhány figyelemre méltó. Például hogy mennyire fontos, hogy egy keresztény ember az apró­ságnak tűnő szabályoknak is engedel­meskedjen, mert aki nem tud enge­delmeskedni a kicsinek, az nem tud továbbjutni, nem tud növekedni. Ma megértettem: az az ember, aki en­gedelmeskedik, igazából szabad. # % * A kőszegi ifjúság tizenöt fős különít­ménye még pénteken megérkezett Budapestre, és az éjszaka erejéig a Deák téri gyülekezeti teremben „sá­torozott le”. A fiatalok közül Schwa­­hofer Nórával és Zsófiával beszélget­tünk; mindkettejüknek a „hazai” ta­lálkozó volt az első Szélrózsájuk.- A megnyitón színdarab formájá­ban mutattuk be, milyen Kőszeg; ezt már hetekkel korábban elkezdtük pró­bálni - idézte fel a nyarat Zsófi. - A ta­lálkozó előtti napokban plaká­tokat ragasztottunk, amiben csak tudtunk, segítettünk a szervezőknek, a fesztivál ideje alatt pedig az eligazítás volt a fel­adatunk, útbaigazítottuk a részt­vevőket, hogy mit hol lehet megtalálni a táborhelyen, illet­ve a városban. Azért a programokból sem maradtak ki teljesen.- A koncertek nagyon tet­szettek - vette át a szót Nóri. - A beszélgetős alkalmak is jók voltak, például azok, ame­lyeken más nemzetekről tud­hattunk meg valamit, vagy éppen Afrikáról meséltek.- És a focimeccsekről se feledkez­zünk meg - egészítette ki őt Zsófi, aki ha csak tehette, a pálya széléről drukkolt a kőszegieknek. A jövő évi találkozó házigazdái­nak azt üzenik: ugyan sok munká­val jár a szervezés, de nagyon jó ér­zés otthont adni a Szélrózsának. És ne izguljanak, mert ahogyan ők is folyamatosan érezték mások tá­mogatását, úgy biztosan nekik is se­gítenek majd. Nosztalgiázás Kőszegről a KIE-kávéházban Megvan a következő helyszín! Az utótalálkozó meglepetése a 2010- ben esedékes 8. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó idő­pontjának és helyszínének bejelenté­se volt. A rendezvény megszervezé­séért felelős Tízek döntése értelmé­ben jövő nyáron július 14-18. között Szarvasra, az Erzsébet-ligetbe várják majd egyházunkfiataljait. A döntés hátteréről Smidéliusz Gábort kér­deztük.- Lassan pályázatot kell kiírni, hogy hol legyen a soron következő Szélrózsa - utalt mosolyogva „Szél­rózsa atya” arra, hogy a Tízeknek egyáltalán nem volt könnyű eldön­teniük, a több alkalmas helyszín közül melyik lehetséges helyszín le­gyen a befutó. Február 27-ei megbeszélésükkor végül Szarvast választották. A dön­tésben az infrastrukturális szem­pontok mellett közrejátszott a szar­­vas-ótemplomi gyülekezet és a város szellemisége is. Maga a rendezvény nagyrészt az ótemplomi gyüleke­zet kapacitásaira számít majd, de ter­mészetesen az újtemplomi gyüleke­zet tagjai előtt is nyitva áll a találko­zó. Szarvason lesz, és minden szar­vasinak szól - mint ahogyan az egész egyháznak is. Az ótemplomi küldöttség nevében először Horváth Zoltán Olivér másodlelkész kommentálta a beje­lentést:- Érzékeltük, hogy a gyülekezet és a város is jó benyomást tett a Tízek­re, de nem volt egyértelmű szá­munkra, hogy Szarvasra esik majd a választásuk. Most, hogy megszüle­tett a hivatalos döntés, egyszerre érezzük a megtiszteltetés örömét és a felelősséget, ami ezzel jár. Oda­haza is nagy izgalommal várják a hí­reket, és ebben az is benne van, hogy szíwel-lélekkel készülnek arra, hogy otthont adhassunk a fesztivál­nak.- Tudjuk, milyen nagy lehetőség a Szélrózsa - vette át a szót pásztor­társától Lázár Zsolt igazgató lel­kész. - Bízunk benne, hogy pozitív hatással lesz mind a gyülekezet és a város, mind egész Békés megye éle­tére, hiszen a magyarországi evan­­gélikusság közel egynegyede él ezen a területen. Reméljük, mindenki jól érzi majd magát nálunk, és a törté­nelmi Magyarország középpontja, ha csak néhány napra is, de az egyház középpontja lesz. „2 + o + 1 + o = + + +” - ebből a furcsa matematikai „képletből” bontakozik majd ki a következő, 2010-es Szélrózsa témája. Hogy a megoldás helyére a hármas szám helyett miért a három pluszjel ke­rül, azt Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egye­tem adjunktusa és lelkésze, egyben a Szélrózsát szervező Tízeknek a találkozó tematikájáért felelős tag­ja így indokolta:- A történelmi Magyarország kö­zéppontjában fekvő Szarvason a ha­tár helyett - ez volt ugyebár a kősze­gi találkozó vezérgondolata - ezút­tal a középpontra összpontosítunk majd. A középpont pedig - és ezt szimbolizálják a pluszjelek is - nem más, mint a Szentháromság. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek közötti szeretetkapcsolatot szeretnénk majd körbejárni mint olyan példát, amely mintául szolgálhat az egymáshoz való viszonyulásainkban életünk minden színterén, a családban, a társadalomban, a gyülekezetben egyaránt.

Next

/
Thumbnails
Contents