Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-04 / 1. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2009- január 4. » 15 Az internetes média matematikája: Rupert Murdoch ausztrál médiamágnás szerint a nyomtatott sajtó azért őrzi még mindig hajszálnyi előnyét az internettel szemben, mert az olvasók megbízhatóbbnak tartják - és a jövőben is ez fogja az újságokat naggyá tenni. Ezzel a gondolatával a médiacézár az „igaz, mert azt írja az újság” olvasói hozzáállásra utal. Ezt az érvelést még manapság is gyakran hallhatjuk, főleg az idősebb korosztálytól. Ami az interneten van, azt egyik pillanatról a másikra át lehet írni, a közösségi internettel pedig gyakorlatilag a felhasználók, azaz az olvasók kezébe adjuk az újság szerkesztését. Ha mindezt úgy képzeljük el, mintha a papírújságok szerkesztésében az utcáról behívott emberek vennének részt, akkor valóban úgy tűnhet: az internetes média megbízhatatlan, a közösségi pedig nem is lehet más, mint szóbeszéden és féligazságokon alapuló pletykalaphalmaz. De nézzük csak meg, mit is gondolnak a kérdésről maguk az újságírók! Egy, az Amerikai Egyesült Államokban újságíróknak tartott konferencián ismertetett kutatási eredményből kiderül: nemcsak a 18-29 éves zsurnaliszták 100 százaléka gondolja, hogy az internet és a közösségi szolgáltatások jót tesznek az újságírásnak és a médiának, de még az 50-64 éves korosztály jelentős része (40 százaléka) is hasonlóan gondolkozik. Tehát maguk a cikkírók és szerkesztők is az újságírást erősítő eszköznek, ergo hitelesen, korrektül felhasználhatónak látják az internetes, azon belül is a közösségi médiát, konkrétan a biogokat is, melyeket az összes válaszadó 68 százaléka használ fel munkája során. A Wikipédiából (bevallottan) az újságírók 71 százaléka merít. így annak is, amivel az olvasó papíron találkozik, jelentős része éppen olyan forrásból származik, 1 + 2 = 3 EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ amelyet ő nem feltétlenül tart megbízhatónak, ám amelyet a szakmai szemek hitelesnek tekintettek. Merre visz majd 2009? Az már közhely, hogy a korábbi struktúrákat átalakította a web 2.0: megjelenésével egyre nagyobb hatalom került a felhasználók, a közösség kezébe, egyre kevésbé tarthatja egy szűk csoport kézi vezérlés alatt a valóságot leképezni igyekvő, ám rendszerint torzító médiát. Én az „1 + 2 = 3” modell megvalósulását tartom ésszerűnek és valószínűnek is. Ezen azt értem, hogy míg korábban a „felülről” szerkesztett tartalmon volt a hangsúly (1), most pedig a közösségi, web 2.0-s tartalom-előállítás terjed (2), a két modellnek szükségszerűen ötvöződnie kell ahhoz, hogy átlátható mennyiségű, rendszerű és megbízható információhoz jussunk. A blogszerzők és a tartalom-előállításban részt vevő egyéb felhasználók csak akkor kapnak az újságírókéhoz hasonló „súgásokat” információkat, ha maguk is olyan szintű kapcsolatrendszert tudnak kiépíteni, mint az újságírók egy része. Tehát ugyanúgy kialakul egy elit, csak professzionális vagy oknyomozó blogíróknak fogják hívni őket, nem pedig ugyanilyen újságíróknak. Megfoghatjuk a másik oldalról is: a jelenlegi topújságírók közül az marad majd életben, aki készségszintre fejleszti internetes ismereteit. Ezzel együtt a közösség médiakontrolláló szerepe továbbra is erősödik: már nem csak a szerkesztők által vagy kidobott, vagy beszerkesztett olvasói levélben fejezhetik ki (ellenjvéleményüket, hanem valós időben, azonnal hozzászólhatnak egyegy témához. De ez passzív szerep, kár lenne összekeverni az aktív újságírói médiamunkával. Az (evangélikus) egyház médialehetőségei Az egyházi médiába még alig-alig szivárgott be a szakmában néha már túlhaladottnak is ítélt web 2.0, ám ilyen téren a magyar lutheránusok elöl járnak: az evangélikus közösséghez köthető myLuther az országban egyedülálló belső, ám külsősök számára is teljesen nyitott közösségi tér. Míg a legtöbb magyarországi egyháznál a közösségi webhelyek kialakítása a feladat, addig az evangélikus egyház előrébb jár: már létezik olyan közösségi tartalomhalmaza, mellyel semmi más dolga nincsen, mint összekapcsolni a hivatalos egyházi kommunikációval. Ez utóbbi ugyanis hiába képviseli hűen és megbízhatóan az egyház véleményét, felépítése túlzottan hierarchikus, hangneme kifejezetten komoly. A közösségi térben előállított tartalmakat (blogbejegyzéseket, hozzászólásokat) pedig - hiába frissek, szabadabbak, és hiába szólnak modernebb nyelvezettel - nem sokan veszik komolyan az egyházi média és kommunikáció szempontjából. A kölcsönös becsatornázás komolyságot és üdeséget egyaránt jelenthetne, nem mellékesen pedig vonzóvá tehetné a közösségi életük egyre nagyobb hányadát az interneten élő, útkereső fiatalok számára az egyházi életben való aktív részvételt. Az pedig már csak magán a közösségen múlik, hogy mennyire képes mindezt átültetni az interneten kívüli életbe, egyben átültetve a közösség tagjait is a monitorok elől a templompadokba. ■ Balogh Csaba Rotunda és monostortemplom EVÉL&LEVÉL Zúgó harang Ujjongó lélekkel vártam azt a pillanatot, amikor Sárszentlőrinc gyönyörű evangélikus templomának tornyában az új lakó, a háromszáztíz kilogrammos, H hangú harang megszólal. A háború áldozata lett az előző, a középső harang, s e helyett kaptunk újat. Igen, vannak még csodák ebben a sötétedő, önző világban is. Fel-felgyullad néhány fénysugár, oszlatva a ködöt. Isten által megszentelődött lelkületűemberek égő gyertyákkal mutatják az igazán járható utat. Urunk kiválasztja azt az „eszközt” amely vagy aki által gazdagabbá válik a közösség. Mintha azt üzenné: „Nem halljátok meg a két harang hangját?! Kaptok egy harmadikat.” Talán ez a három megszentelt tárgy hangosabban üzen. Jöjjetek, Isten Fia hív: „Térj énhozzám, megterhelt szív! Jöjj, hívlak, fáradt lélek! Te, ifjú s öreg jöjjetek! Hadd adjak örök kincseket És nyugalmat tinéktek!” Halljuk meg Urunk hívását! A rögös út ne legyen gát Követni Jézust hitben! Az ige erőnk, támaszunk. Szent világánál járhatunk, így áld, vezérel Isten. (EÉ 435. ének, 1.3) Bizony! Szólnak a harangok. Csak tiszták legyenek a lelki fülek a hallásra, s a szív nyitott legyen a befogadásra. De ki az „eszköz”, kinek köszönhetjük ezt az ajándékot? Egy szelíd, csendes, szerény embernek, aki úgy ad, mintha kapna. Dr. Kéry Lajos Budapesten született. Elődei 1900-ban kerültek a fővárosba Sárszentlőrincről. Nagyanyja (ősei a nyolc falualapító között voltak), Szívós Julianna elmondásából tudta meg, hogy lelki otthonukat az akkor szerveződő fasori gyülekezetben találták meg. A nagymama sokat beszélt szeretett szülőfalujáról, és a kis unoka átérezte az élményeket. Példás hívő családban nőtt fel, presbiter volt édesapja, azok voltak nagybátyjai is. Kisgyermekként átélt egy légiriadót a vasárnap délelőtti istentiszteleten, amikor a hívek a fasori gimnázium pincéjébe menekültek. Hallották a bombák becsapódásainak zaját. Hazafelé a romok és halottak szörnyű látványa tárult eléjük. Otthon hálaadásra ültek össze megmaradásukért, és vezérigét választottak, 2Tim 2,19 egy részét: „Ismeri az Úr az övéit...’’Ez az ige elkísérte, erősítette, bátorította, vigasztalta őket a hitben, az élet terheinek elhordozásában. Kéry Lajos tiszteletteljes hangon sorolta meghatározó, példaképeivé vált lelkészeinek nevét: Kemény Lajos, Kékén András. Amíg lehetett, egyházi iskolába járt. Hitet és embert próbáló nehéz időkben is ott volt az alkalmakon. 1962-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetem Ortopédiai Klinikájára került. Egy évet Utrechtben, fél évet Londonban tanult. 1981-ben az orvostudományok kandidátusa lett. Jelenleg a Szent Rókus Kórházban főorvos. 1971-ben a fasori gyülekezet presbitere, majd 2000-ben a Pesti Egyházmegye felügyelője lett. Kitüntették a Déli Egyházkerület Hűségérmével és a Prónay Sándor-emlékplakettel. Dr. Kéry Lajos az elismeréseket az ige fényében értékeli: „Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt’.’ (Lk 17,10) A nagylelkű adakozó még hozzáfűzi: „Magam részéről pedig úgy tekintem, hogy ezzel az a szellemiség nyert elismerést, amelyet családunk Sárszentlőrincről hozott a fővárosba. Hithű elődeimtől ezt az életformát tanultam. Istennek legyen hála áldozatos életükért! Most, életpályám őszén elmondhatom, hogy mindig arra törekedtem, hogy ne legyek méltatlan családi vezérigémhez: »Ismeri az Úr az övéit...«” Szlovákia gondot visel műemlékeire - erről mindenki meggyőződhet északi szomszédainkhoz látogatva. Legyen szó a Szepesség várairól, a tetszetősen berendezett főúri kastélyokról, Pozsony vagy a „keleti főváros” Kassa történelmi belvárosáról vagy akár a dél-szlovákiai falvak Árpád-kori templomairól. Mindezek mögött ott húzódik az egészséges, de - fiatal országról lévén szó - néha túlzó nemzeti öntudat és az ebben gyökerező jelentős állami szerepvállalás. Sajnos azonban mindez sem a szlovákiai, sem az itthoni magyarság számára nem szerezhet felhőtlen örömöt, hiszen - a közös történelmi múlthoz hasonlóan - az egyes műemlékek históriája is kizárólagosan szlovák jelleget kap; könnyen tetten érhető az ezzel kapcsolatos határozott és erőteljes „magyartalanítási” szándék. Az Árpád-kori műemlékeket őrző helységek között különösen érdekes egy viszonylag kis település, a Felvidék kapujában, Esztergomtól mindössze tizenöt kilométerre fekvő Bény (szlovákul Bína), ahol két jelentős egyházi emlék, egy rotunda és egy monumentális monostortemplom is található - melyek magyar jellegüket és gyülekezetüket továbbra is hűen őrzik. A Tizenkét Apostol-rotundát - azaz centrális elrendezésű kerek templomot - 1140 környékén emelték. A román kori épület belsejében a tizenkét apostolra utalva tizenkét boltíves fülke található. Ablakainak sorsát az építészeti stílusok játéka határozta meg: a román koriakat az 1755-ben zajlott barokk átalakítás során falazták be, és csak a második világháborút követő felújításkor kerültek ismét napvilágra; barokk ablakait ellenben ekkor távolították el. A háborús sérülések „pozitív” hatása volt az is, hogy ekkor „bújtak elő” a barokk díszítések alól az Árpád-kori falfestmények. A rotunda tetejét eredetileg fazsindely fedte, csúcsán Szent István apostoli kettős keresztje látható. A kerek templom közelében álló, franciaországi megoldásokat idéző, szintén román stílusú apátsági monostort 1217-ben építették. A Szűz Mária tiszteletére emelt templomot és kolostort a területet birtokló Hont-Pázmány nemzetség leszármazottja, Omódé fia István alapította a premontrei szerzetesrend számára. A későbbi századokban gótikus, később barokk stílusban építették át, majd egy 19. századi renoválás után 1896-98-ban Henszlmann Imre ötletei alapján neoromán stílusban állították helyre feltételezett eredeti állapotát. A templomhoz épített kolostorépület viszont az idők folyamán elpusztult. A jellegzetes, kéttornyú istenházának a 20. században elszenvedett - világháborús és egyéb - sérüléseit többszöri felújítás során állították helyre, eredeti pompájában alkalmassá téve az épületet hitéleti és turisztikai célokra. U - REZSABEK -• ». I. . . . i \ s 2 .*« '• ‘i ' „Adománylevél A Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség presbitériumának Sárszentlőrinc Testvéreim az Úrban! A mindenható, nagy Isten gondviselő jósága iránti hálából adományozom a sárszentlőrinci evangélikus templomba e 310 kg súlyú, H hangú harangot, amelyet Gombos Lajos aranykoszorús harangöntőmestér készített őrbottyáni öntödéjében a 2008. évben. Zengjen e harangszava: az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten örök dicsőségére; a Sárszentlőrinci Evangélikus Gyülekezet épülésére; az innen elszármazottak emlékére. Bátorítson és vigasztaljon a hitben Pál apostol szavával: „Ismeri az Úr az övéit’.’ II. Tim 2,19. Kérem a gyülekezet mindenkori presbitériumát, hogy gondoskodjék e harang rendeltetés szerinti használatáról, a helyi szokásoknak megfelelően. Budapest, 2008. október »Isten a mi oltalmunk és erősségünk!« (Zsolt 46,2) Dr. Kéry Lajos” Ezek után Kéry doktor még elmondja, hogy a harangot nagyon szereti, mert a harang szava Isten hívását jelenti. Ércbe öntött igei üzenet hordozója. Bárcsak mind többen hallgatnák és meg is hallanák üzenetét: „Hívom az élőket, siratom a halottakat, megtöröm a villámokat.” Gombos Lajos mester szeretettel munkált harangját, dr. Kéry Lajos adományát október 26-án megszentelték Sárszentlőrincen. Erősen remélem, hogy az elvetett mag jó helyre kerül, s terem százannyit, ezerannyit! A harangok felirata: 1. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk” 2. „Ismeri az Úr az övéit” 3. „Ember, int a harangszó; itt csak zsellér vagy. Tanulj, légy Isten-szerető, így keresd az örök jókat” Mindenért, mindezekért dicsőség legyen Istennek. Tóth Márta (Sárszentlőrinc)
