Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-01 / 9. szám
2 « 2009- március i. forrás Evangélikus Élet BÖJT ELSŐ VASÁRNAPJA (INVOCAVIT) - 1JN 3,5-8 „Megerősítesz inkább az igaz hitben" Oratio oecumenica Kegyelmes mennyei Atyánk! Hozzád kiáltunk, mert egyedül neked van hatalmad arra, hogy kéréseinket ne csak meghalld, hanem meg is cselekedd mindazt, ami testi-lelki javunkra van. Kiáltunk hozzád egyházunkért és az egész kereszténységért. Ne engedd, hogy választott és elhívott néped elbizonytalanodjon a kísértések közben, és letérjen arról az útról, amelyre hívtad. Segítsd, hogy mindig tisztán és igazán hirdesse és képviselje a világban mindazt, amit rábíztál. Kiáltunk hozzád a világért, amelyben élünk. Légy irgalmas, és őrizd meg mindazt, amit szépnek és jónak teremtettél. Bocsásd meg, hogy mi, emberek nem tiszteljük és nem becsüljük ajándékaidat, hanem romboljuk és pusztítjuk, amit védenünk és őriznünk kellene. Kérünk, adj békességet a különböző nemzetek között. Békítsd meg az egymással harcolókat. Kiáltunk hozzád hazánkért és népünkért. Segítsd és erősítsd azokat, akik tisztességesen és becsülettel végzik napi munkájukat, nevelik gyermekeiket. Biztasd őket, hogy hozzád forduljanak, ha reménytelennek érzik helyzetüket. Add, hogy azok, akik csalnak, lopnak, hazudnak, erőszakoskodnak, mások életére törnek, felismerjék tetteik súlyát! Te, Urunk, felnyithatod azok szemét is bűneik meglátására, akik lelkiismeret-furdalás nélkül követik el bűneiket. Kiáltunk hozzád vezetőinkért. Add, hogy komolyan vegyék feladatukat, megbízatásukat, és felelősen végezzék munkájukat azokon a helyeken, ahova állítottad őket. Add, hogy olyan életet éljenek, amely példa lehet minden ember számára. Segítsd őket, hogy ne szégyelljék beismerni tévedéseiket és megvallani bűneiket. Add, hogy meglássák azt, ami a rájuk bízott közösség javát szolgálja. Kiáltunk hozzád gyülekezetünkért, annak minden tagjáért. Áldd meg az ige hallgatóit. Add, hogy szavad mindig ott legyen a szívükben, és erősítse őket a mindennapokban. Kérünk a közös alkalmakért, együttlétekért. Add, hogy ne csak hallgatói, de megtartói is legyünk szavadnak. Segíts, hogy egymás hite által erősödhessünk. Kérünk a hitükben ingadozókért és a kételkedőkért. Segítsd őket, hogy nálad megtalálják kérdéseikre a választ. Kiáltunk hozzád mindazokért, akiket testi fájdalmak gyötörnek. Adj enyhülést kínjaikra. Mutasd meg nekik, hogy te a betegségben sem hagyod el őket. Légy társuk azoknak, akik egyedül vannak. Segítsd őket, hogy ne essenek kétségbe, hanem megtapasztalhassák azt, hogy te szereted őket. Te légy a gyászolók vigasztalója. Add meg nekik a feltámadás és az örök élet bizonyosságát. Kiáltunk hozzád, Urunk, hogy ne legyenek kétségeink afelől, hogy te elkészítetted számunkra a szabadítást bűneinkből. Add, hogy bizalommal készüljünk a veled való találkozásra, ahol színről színre láthatunk, és együtt örvendezhetünk majd mindazokkal, akik győztesen harcolták meg a hit harcát. Hallgasd meg kiáltásunkat az Úr Jézus Krisztusért, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen. Hamvazószerdával a böjti idő vette kezdetét. Vasárnap azonban nem a szenvedő, a keresztet hordozó Jézussal találkozunk, hanem az ördögöt, bűnt legyőző egyetlen Úr, a megfeszített Jézus Krisztus ajándékában részesülünk. Isten igéje olyan húsvéti örömöt és győzelmet ad ma, mintha már húsvét ünnepe lenne. János apostol megnevezi, ki és mi ellen arat győzelmet Isten Fia. Az ellen a bűn ellen, amely bennünk van, az ellen az ördög ellen, aki szüntelenül ellenünk dolgozik, hogy eltávolítson bennünket Atyánktól. Bármennyire is mintha azt olvasnánk ki a textusból, hogy a keresztény emberben nincsen, nem lehet bűn, Isten éppen azt láttatja meg velünk ma, hogy bűne alatt nyomorog, szenved a hívő is. Nem hagyja békén az ördög őt sem. Sőt az apostol azok ellen a tévtaríítók - a gnosztikusok - ellen fordulva ír, akik azt állítják, hogy eljut az ember Krisztus nélkül, a saját maga tudása, képessége által is a tökéletesség állapotába, az igazságba, és átéli a bensőjében. Gyakran minket is az a hamis gondolat száll meg, hogy „nyugodt lehetek, semmit nem tudnak felhozni ellenem; jó nekem a saját nyugalmam”. Pedig a keresztény embert mindig áthatja a szent nyugtalanság, mert megéli a két hatalom igencsak komoly erejét. Bizonyára vannak az életnek olyan területei, amelyekre tekintve azt mondhatjuk: mindent megtettünk, teljesen elégedettek lehetünk magunkkal. Valami hasonlót táplál belénk a világ is a profizmus-A vasárnap óegyházi evangéliuma - Jézus megkísértése és diadala az ördög és a bűn felett (Mt 4,1-11) - erőt, örömet hirdet a gyülekezetnek. Krisztus követői maguk is sikerrel harcolhatnak a kísértő és a kísértés ellen. A heti ige (íjn 3,8) szerint: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” A graduálének azért az új életért könyörög, amelyben a hívő ember megállhat a világ kísértéseivel, bajaival és az ördöggel vívott harcban: „Hogy ne essünk kétségbe, hitetlenségbe, / Ördög kezébe!” A 16. századi versnek mind az öt versszaka szinte változtatás nélkül került bele énekeskönyvünkbe. Népszerűségét jelzi, hogy szinte valamennyi protestáns énekeskönyvben helyet kapott a 16-18. században. Az ismesal. Az emberrel sok mindent elhitetnek, sok gondolat beleszivárog az életünkbe. Elhisszük, hogy mi mindenre képesek lehetünk. Mégis szenvedünk, sírunk, inog a lábunk alatt a talaj. Az embernek - legyen keresztény, hívő vagy Krisztust Úrnak nem valló - kivétel nélkül állandó megrontója az ördög. A bűn első számú tulajdonsága, hogy az ördögtől van. Mégis az emberhez tartozik, és rombolja Isten és ember között a kapcsolatot, rombolja az embert. Nem tudjuk kiűzni idővel, hogy egyszer csak eljussunk a bűntelenség, a tisztaság állapotára. Nincs olyan böjti tisztítókúra, amely után fellélegezhetünk, hogy végeztünk vele, kiirtottuk. Maga a böjt, a bűnbánat nem abba az állapotba juttat el, amikor azt mondhatom: bűn nélküli lettem. A bűn szüntelenül átszövi életünket. Kétségbe ejt, legyengít, rossz gondolatokat sorakoztat egymás után. Újra és újra azt érzi az ördög hatalmától rabul ejtett ember, hogy nincs biztonságban, fél, háborog. Luther a „fő-fő” ellenségnek nevezi az ördögöt. A Nagy kátéban ezt olvassuk: „...mert ha Isten nem oltalmazna, egy óráig sem lennénk tőle biztonságban.” Igen, az ördög abban leli kedvét, hogy megkárosítson. Mindig ráfogjuk a gondjainkat, bajainkat valakire, a körülményekre. Pedig az ördög a „fő-fő ellenség” ő sugall, ő hajszol bele a keserűségbe, az elégedetlenkedésbe! De mi tudjuk és hirdetjük: legyőzte őt a Megfeszített. rétién szerző könyörgése - akárcsak a vasárnapi epistola (2Kor 6,1- 10) - ellentétek sorozatán keresztül mutatja meg, hogy Isten kegyelme, a Szentlélek ereje által a Krisztus-hívő ember győzelemre juthat. Baj, ínség, kétségbeesés, hitetlenség, ördög, sötétség, szomorúság és hamisság felett győzedelmeskedik az Úristen, aki világosság, igazság, vigasság, örök boldogság. Az egyes versszakok utolsó két sora mintegy összefogja a teológiai üzenetet. A bonyolult és a 16. században egyedülálló metrumú vers - a9, a9(4,5), an(6,5), ai2(7,s), as - utolsó, rövid, öt szótagos sorai nyomatékosítanak, értelmeznek: „Hogy ne essünk kétségbe, hitetlenségbe, / Ördög kezébe; És szomorú lelkűnkben te A VASÁRNAP IGÉJE met Jézus. És ha az ördögöt legyőzte, a bűnnel is leszámolt. Boldogok lehetünk, hogy bűneink bocsánatát kérve Isten tényleg meg is szünteti, el is távolítja őket. „...tudjátok, hogy ő azért jelent meg hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn!’ Isten megkönyörült a bűnös emberen, és elküldte Fiát. Ezen a ponton fordul meg életünk iránya és tartalma. Harcolhatunk és - reformátorunk szavaival élve - fegyverben állhatunk, de soha nem mi leszünk úrrá a természetünkön, az ördög hatalmán. Mindig Isten Fia győz bennünk és értünk, ami természetesen nem azt jelenti, hogy mi kimaradunk a harcból, tudva azt, hogy ő úgyis küzd majd értünk. Éppen ellenkezőleg: nagyon is benne vagyunk! Fájnak és kínoznak a harctéri események. Állandó feladatunk van. Gyakran adódik életünkben alkalom arra, hogy megküzdjünk, de ebben nem vagyunk egyedül. Mindig harcol értünk és velünk az Isten. Fölfoghatatlanul nagy ajándéka harcainkban, hogy általa megerősödik az ember hite. Nem veszíti el erejét, nem zsigereli ki az ördög ellen, a bűn ellen folytatott kemény munka, lelki gyötrelem; és nem megedződik a harcban, nem megkeményedik, havagy vigasság, / Örök boldogság; Hogy nyilván elérhessük a boldogságot, / Örök országod; Dicséretet mondhassunk te szent Fiadnak, / Jézus Krisztusnak; Megerősítesz inkább az igaz hitben, /ígéretedben." Az ének középpontja, a harmadik versszak a hívő élet végcélja felé mutat: „Add szívünkbe az igazságot, / És a mi lelkűnkbe nagy bátorságot, / Hogy nyilván elérhessük [az eredetiben: hihessük] a boldogságot, / Örök országod.” A bátorság szó nemcsak az új életért vívott harcban való bátor helytállást jelentheti. A 16-17. században ezt a szót „biztonság” „veszély-, félelemnélküliség” értelemben is használták. A hívő azért a biztonságért, hitért is, könyörög, amely az örök életet jelenti, amely az örök életre visz. A negyedik versszak első két sora nem még közelebb érzi magához Isten szeretetét, ígéreteinek valóságát. Áldott minden fellépésünk az életünket felforgató gonosz ellen. Tehát egyfajta felszólításként kell értenünk azt az igéből, hogy a keresztény ember nem vétkezik. Azt mondjuk: ne vétkezzen, küzdjön! És ezt nem minden alap nélkül tesszük. Isten Fia, a mi Urunk és Megváltónk azért jelent meg, hogy lerontsa az ördög munkáit. Le is rontotta, tönkretette. Lehet, gyenge az ember, és valljuk, sok teher nehezíti az életünket, de Isten Fia megszabadított bennünket mindentől, ami az ördögtől van. Jézus ereje nekünk erő. Kereszten aratott győzelme és a halálból való feltámadása nekünk győzelem. Minden úrvacsorái alkalommal halandó testünkbe költözik. Velünk van. Minket táplál, nekünk ad erőt, átjár igazsága, szentsége. Bűn, halál, ördög számunkra ellenség, mely bennünket pusztít. Mégis Isten vívja meg a csatát vele. A bűn ellen a bűntelen száll harcba. Számunkra pedig megadatik, hogy az ő győzelméből győzelmet vehessünk. ■ Klimentné Ferenczy Andrea Áldunk, Urunk, amiért megmenekültünk. Kérünk, légy irgalmas hozzánk, hogy megerősödjünk általad. Add, hogy nevedet dicsőítsük mindennap oltalmadért, amikor értünk szembeszállsz az ördöggel, és amikor átélhetjük, hogy szüntelenül velünk vagy. Ámen. mindehhez kéri a tanítók (lelkészek) és a hallgatók (gyülekezet) számára a Szentlélek segítségét. Nem véletlen tehát, hogy nagyböjti énekünket a 16-17. században pünkösdi, valamint prédikáció előtti és utáni énekként is használták. Egykorú nótajelzése - Jer, mi kérjünk Szentleiket (.Luther éneke, mai változatát lásd EÉ 232) - szintén egy pünkösdi invokációra utal. Ugyanakkor mesteri megkomponálással az utolsó két versszak a Szentháromság mindhárom személye felé való odafordulást is magában foglalja: „Adj Szentleiket..., / Hogy mind engedhessünk akaratodnak, / Dicséretet mondhassunk te szent Fiadnak...” Nagyböjti énekünk dallama először az 1744-es kolozsvári gyűjteményben jelent meg. Ez a dallam és Luther említett pünkösdi éneke közös mintára, egy 12. századi német énekre, kancióra - Nu(n) bitten wir den Heiligen Geist - vezethető vissza. A magyar dallam második fele azonban már önálló utat mutat, és a históriás énekek dallamaival rokonítható. ■ H. Hubert Gabriella „Uram, légy erős bennem, hogy a sok kibúvó, amellyel a szívem ki akar térni a lényeges dolgok elől, ne feledtesse el velem, hogy a te házadban mindig van kenyér és bor, hogy a te házadban az alázatosak igazságosságot keresnek, amely az új hazában világítani fog, sőt már most közvetíti országod sugarait.” (J. Esquivél) „A szeretet felveszi a felebarát gondját, mindenkinek segít, szolgál, mindig jót akar, tanít, büntet, ajándékoz és kölcsönad.” (N. Herman) „Mondj igent a meglepetésekre, amelyek keresztezik a terveidet, az álmaidat szertefoszlatják, egészen új irányt adnak a napodnak, sőt talán az életednek is. Ezek nem véletlenek. Hagyj a mennyei Atyának szabadságot, hogy napjaid menetét ő maga határozhassa meg.” (D. H. Camara) „Űzd el a gonosz gondolatokat, Urunk, amelyek szép napod fényét elhomályosítják! Adj békét az összegabalyodott világnak! Oltsd el a gyűlölet és az irigység okozta tüzet!” (Ambrosius) Értünk győzött, és nekünk ad győzel-Hallgass meg minket, nagy Úristen-----------------------------------------------------------------------------------------------ÉNEKKINCSTÁR ► Invocavit vasárnapja a negyvennapos nagyböjti időszak kezdete. Bűnbánat után megtérésre, új életre hív. A böjti vasárnapok a feltámadásra emlékeztetnek. Graduáléneke - Hallgass meg minket, nagy Úristen (EÉ 275) - a magyar evangélikusság legősibb énekei közé tartozik, már Huszár Gál 1560-as énekeskönyvében is helyet kapott.
