Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-22 / 8. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2009. február 22. » 11 A böjt idén február 25-étől április 11- éig tart. Az autóböjt Ausztriában egy nappal tovább. A felhívást megfogalmazó osztrák evangélikus és katolikus egyház alighanem úgy gondolta, hogy ha valaki képes arra, hogy hamvazószerdától húsvétig egyáltalán nem vagy csak nagyon keveset autózzon, akkor kár lenne a húsvétját környezetszennyezéssel elrontania. Németországban és Ausztriában sokéves hagyománya van az autóböjtnek. Hans-Gerd Wirtz a Trieri Katolikus Egyházmegye környezetvédelmi bizottsága nevében már 2003-ban megfogalmazta, hogy nem szeretné démonizálni az autóvezetést, de szerinte az autózástól való tartózkodás a böjt korszerű formája. Jót tesz az egészségnek, csökkenti a stresszt, javíthatja az emberi kapcsolatokat, és enyhíti a környezet terhelését. Idén Európában többfelé készülnek az autóböjtre. Magyarországon egyházi szintű kezdeményezésről nem tudok, de a határ túloldalán Burgenland, Alsó-Ausztria és Bécs evangélikus gyülekezetei idén is megkapták a böjti felhívást. Most már a lelkészeken és a gyülekezeti tagokon múlik, hogy a garázsban hagyják-e autóikat. A negyvennapos autóböjt nagyobb elszántságot igényel, mint a Föld napja vagy az autómentes nap egyegy napos önkorlátozása, de minden ilyen akciószerű kezdeményezés felvet legalább három kérdést: Mi jelentősége van egy napnak - vagy akár negyvennek -, ha egész évben úgyis autózom? Mit ér néhány ember erőfeszítése, ha a nagy többség úgyis tönkreteszi valamennyiünk környezetét? Mit érnek az alulról jövő kezdeményezések, ha a döntéshozók nem akarnak változtatni a jelenlegi helyzeten? Vegyük sorra a kérdéseket! Mit ér egy nap? Aki több száz vagy több ezer társával kerékpározott valamelyik nagyvárosunk kerékpáros rendezvényén, vagy mondjuk az európai autómentes napon keresztülkasul sétálgatott az autósok elől lezárt Andrássy úton, annak szép él-Autóböjt ÜZENET AZ ARARATROL Rovatgazda: Kézdy Edit ményben lehetett része. Az ilyen akciókat azért szervezik, hogy a résztvevőkkel érzékeltessék: mennyivel kellemesebb lenne a városi élet, ha nem az autók uralnák a terepet. Legalább ilyen nagy élmény, ha az ember elvetődik egy olyan városba vagy városrészbe, ahol alig vannak autók, az emberek sétálnak, kerékpároznak, buszoznak, villamosoznak - és az utcán megállva vagy egy pádra leülve beszélgetnek. Megtehetik, mert meghallják egymás szavát. Az egynapos vagy negyvennapos tapasztalat tehát arra való, hogy a többi napunk is megváltozzon. Miért pont én? Ez ugyanaz az etikai kérdés, amelyet a keresztények naponta többször feltehetnek maguknak. Miért legyek jó, ha mások rosszak; önzetlen, ha mások csak a saját hasznukat lesik? Azt tanultam, hogy a változtatást magamon kell kezdenem. Sosem hirdetném ki másról, hogy ő etikai vétséget követ el, mikor autózik. Sok olyan helyzet lehet, mikor az autó nélküli élet megoldhatatlannak látszik. Nemcsak betegeknek és öregeknek lehet rá szükségük, de például faluban élő kisgyerekes családoknak is. Abban viszont biztos vagyok, hogy sokkal többen ülnek autóba, mint ahány embernek valóban szüksége van rá. Márpedig, ahogy rovatunk legutóbbi cikkében az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat állásfoglalását idéztem, minden fölöslegesen megtett autós kilométerrel a szegények, betegek, kiszolgáltatottak, a jövendő nemzedékek életesélyeit csökkentjük, a földi élet gazdagságát pusztítjuk. Talán az autóböjt esélyt ad arra, hogy időről időre kipróbáljuk, mi a szükséges, és mi a fölösleges. Miért nem a politikusok? Az új év első napjaiban sokat lehetett hallani egy zseniális politikusról. A magyar honlapokra most jutott el Enrique Penalosa híre, aki 1998-tól 2001-ig Kolumbia hétmilliós fővárosának, Bogotának a polgármestere volt. Aki még nem látta a kedves ősz emberről szóló filmet, és tudja, mi az a keresőprogram, csak üssön be annyit a számítógépébe, hogy Bogota + kerékpár + film, és mindjárt ráakad. Kedvcsinálónak csak annyit, hogy Latin-Amerika egyik legrosszabb levegőjű és legszegényebb metropolisa néhány év alatt fantasztikusan átalakult. Ehhez arra volt szükség, hogy a polgármester új alapelvekre helyezze a városfejlesztést. Ilyen egyszerű kérdéseket tett fel: olyan várost kívánunk létrehozni, amely a gyermekek, idősek, szegények érdekeit szolgálja, vagy olyat, amely a gépkocsikét? Ha a közlekedési problémákat úgy próbálják megoldani, hogy több és nagyobb utat építenek, az olyan, mintha benzinnel próbálnának tüzet oltani. A film egyik legderűsebb jelenetében a polgármester ott áll a széles kerékpárút szélén, mellette húznak el a vidám biciklisták. A kép két szélén a sárban néhány autó vergődik, a polgármester pedig valami ilyesmit nyilatkozik: „Természetesen jobban örülnék, ha az autóút is aszfaltozva lenne. Remélem, hogy előbb-utóbb ez is megvalósul. De ha egyszer kevés pénzünk van, akkor el kell döntenünk, hogy mi a fontosabb.” Kolumbia messze van, de néhány magyar kerékpáros-szervezet úgy gondolja, a változás nálunk is lehetséges. Újévre a Bogotáról szóló film egy-egy példányát adták ajándékba a főpolgármesternek és valamennyi kerületi polgármesternek. Mi itt, Közép-Európában valószínűleg hiába várnánk egy Penalosa-szerű felvilágosult politikusra. Arra viszont sok példa van, hogy ha a polgárok elkezdenek másképp gondolkodni, akkor előbb-utóbb a politikusok is lépnek. A gondolkodás megváltoztatásában pedig az evangélikus egyháznak is nagy szerepe lehet. ■ Gadó György Pál HIRDETÉS Farsangi imahét Csömörön Böjtre előkészítő sorozat lesz a csömöri gyülekezetben február 22-étől 28-áig minden este 18 órától a gyülekezeti házban. A farsang végi, böjt kezdeti, úgynevezett farsangi imahét vendégszolgálói: Február 22.: Grendorf Péter hatodéves teológushallgató Február 23.: Kovács Áron doktoranduszhallgató Február 24.: dr. Szabó Lajos teológiai professzor Február 25.: Kertész Géza nyugalmazott lelkész Február 26.: dr. Bácskai Károly teológiai tanár Február 27.: Bódi Emese teológiai tanár Február 28.: Smidéliuszné Drobina Erzsébet surdi lelkész Március í-jén, böjt 1. vasárnapján a fél 11-kor kezdődő úrvacsorái istentiszteleten Smidéliusz Zoltán gyékényes-nemespátrói lelkész hirdeti az igét. HIRDETÉS HIRDETÉS Helyszínváltozás! A március 7-én megrendezendő VIII. országos evangélikus bábverseny helyszíne megváltozott! Az új helyszín: Budapest- Kőbányai Evangélikus Egyházközség - Kápolna Színpad (1102 Budapest, Kápolna u. 14.). Meghívó egyházkerületi napra Szeretettel hívjuk minden testvérünket hagyományos egyházkerületi napunkra, amelyet az ajkai evangélikus templomban (Ajka, Kossuth Lajos u. 2.) tartunk február 28-án, szombaton. Program • 9.30-10.00: Gyülekezés ♦ 10.00-10.30: Áhítat - Ittzés János püspök ♦ 10.30-10.45: Köszöntés - Szabó György egyházkerületi felügyelő • 10.45-11.45: Az egyházi év útmutatása - előadás, könyvbemutató megbeszéléssel - Isó Dorottya lelkész • 11.45-12.15: „Az Urat áldom én..!’ - az ajkai evangélikus ifjúsági csoport és a lelkészcsalád zenei szolgálata • 12.15-14.00: Ebédszünet (szerény vendéglátást a kerület biztosít) ♦ 14.00-15.30: Az egyházkerületi teológiai pályázat eredményhirdetése, valamint előadás és fórumbeszélgetés a pályázat témájában („Was Christum treibt” - Luther bibliaértelmezése címmel) ♦ 15.30: Záróáhítat - Vajda István lelkész Az ebédlétszám miatt nyomatékosan kérjük testvéreinket, hogy részvételi szándékukat legkésőbb február 23- áig jelezzék a szokásos módon a győri püspöki hivatalban (tel.: 20/824-4222, 96/516-160). A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnöksége EVEL&LEVEL Van kiút! Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet..!’ (Jn 14,6) Jézus Krisztusnak az önmagáról mondott szavai jelentették alapját és célját a várpalotai evangélikus óvodában szervezett csendesnapnak február 7-én, szombaton. A pihenőnap ellenére megtelt az óvoda aulája szülőkkel, gyülekezeti tagokkal, vidékről érkezett vendégekkel. Az önmagunk életében, a családok életében, gyülekezetünkben, társadalmunkban, nemzetünkben látható mély válságból, kilátástalanságból, reménytelenségből való kiút lehetőségére mutattak rá az előadók. Dr. Rókusfalvy Pál pszichológusprofesszor (képünkön) a nemzet, társadalom betegségét az egyén, az én személyes felelősségén keresztül mutatta be. Kifejtette, hogy ha az ember szívében Jézus Krisztus az Úr, akkor megoldódik a családok válsága, rajtuk keresztül pedig gyógyulni kezd a társadalom is. Lupták György kiskőrösi evangé» likus lelkész, esperes az egyház, a gyülekezet és a keresztény ember válságáról beszélt. Előadásában kifejtette, hogy hiába valljuk magunkat kereszténynek, hallgatjuk hétről hétre az igehirdetést, ha nincs személyes, bensőséges naponkénti kapcsolatunk az élő Úrral, Jézus Krisztussal, akkor minden cselekvésünk, igyekezetünk testi, emberi erőlködés lesz; legyünk akár lelkészek, orvosok, takarítók, pedagógusok vagy bármi mások. Szeverényi János országos evangélikus missziós lelkész imádsággal kezdett előadásában az év igéjéről és az aznapi igéről beszélt. Ami számunkra emberileg lehetetlennek tűnik a magunk életében és a gyülekezetünkben, társadalmunkban - az Isten számára lehetséges! Letehetjük minden nyomorúságunkat, önmagunkban felismert sötét dolgainkat, és Isten megoldja őket, és az ő világosságában részesít Jézus Krisztus által. Nem hagy magunkra bennünket, hanem az ő áldását adja további életünkre. Nekünk ezt az áldást szükséges továbbadnunk a környezetünkben, meglátva a testi-lelki szükséget szenvedőt - áldássá válni a számára. Az előadások között a tési Széllelbéleitek együttes zenélt, énekelt a résztvevők szívét-lelkét az Úr jelenlétébe vonva. A nap programját Polgárdi Sándor, a Veszprémi Egyházmegye esperese moderálta, vezette. Ez a csendesnap rámutatott az útra, az igazságra és az életre, az egyetlen kiútra - Jézus Krisztusra! Hála legyen őnéki mindezért! L.-né Zsuzsa (Várpalota) Udvaros Béla előadói estje Lébényben Rég várt alkalom következett el, amikor január 31-én az evangélikus gyülekezet meghívására Lébénybe érkezett Udvaros Béla Magyar Örökség díjas rendező, az Evangélium Színház alapítója, hogy előadást tartson a 20. század nagy magyar költőinek istenes verseiből, és betekintést nyújtson a színház életébe. A megtelt közösségi házban az esemény különleges hangulatát az is fokozta, hogy Udvaros Béla a lébényi Unger család sarja, s mintegy hat évtized után látogatott el újra Lébénybe, ahonnan nagyapja származott. Már a közeli temető kapujában várta őt a népes rokonság, akikkel együtt helyezte el a megemlékezés koszorúját a nagyapa, néhai Unger Lőrinc sírjára. Csodálatos versek hangzottak el Ady Endre, József Attila és Babits Mihály költészetének legjavából, kiegészítve olyan irodalomtörténeti adalékokkal, amelyeket korábban még sohasem hallottunk. Ámulat töltötte el a hallgatóságot, hogy milyen gazdagok is vagyunk a költészetben. Van honnan meríteni! Amíg az est első része az Isten-keresés és az énkeresés összefüggéseiről szólt, addig a második részben feltárultak előttünk egy hosszú, gazdag, de sok megpróbáltatással teli művészi és életpálya titkai. Udvaros Béla színházi rendezőként, irodalmi estek avatott előadójaként mindig az evangéliumot kívánta hirdetni. Ennek akadályok nélküli megvalósítására igazából akkor jött el az idő, amikor javaslatára 1990-ben megalakult az Evangélium Színház, amely azóta már közel harminc darabot mutatott be. A dolgok különös összjátéka folytán az Evangélikus Élet éppen aktuális száma dupla oldalon részleteket közölt Párkány László Térdeplő Thália című, Udvaros Béla életét bemutató, nemrégiben megjelent könyvéből. Szebb ajándékot el sem lehetett képzelni ennél a véletlen egybeesésnél! Jól fogyott a dedikált kötet és az Evangélikus Élet! Kérdésre válaszolva Udvaros Béla elmondta rendezői hitvallását: számára a legfontosabb a szeretet közvetítése és megvalósítása, amely egyben a legigazibb emberi feladat is Jézus Krisztus tanítása szerint. A másnapi istentiszteleten Udvaros Béla előadta Babits Mihály Zsoltár gyermekhangra című versét, maradandó emléket hagyva a résztvevőkben. Az istentisztelet után szűkebb körben még hosszas beszélgetés következett, amely mindenki számára nagy gazdagodást jelentett. A délutáni búcsúzáskor ismét sokan gyűltek össze, és megfogalmazódott az az óhaj, hogy találkozzunk legközelebb újra Budapesten az Evangélium Színház tavaszi bemutatóján. Isten adja, hogy úgy legyen! Koháry Ferenc (Lébény)
