Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-22 / 8. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2009- február 22. » 5 Új kezdet - reményekkel i I ♦ ♦ ♦♦ rr telij ovo ► Dr. Milos Klátik elnökpüspökkel a szlovák-magyar püspöktalálkozó második napjának reggelén a Korona szálló kávézójában volt alkalmam az Evangélikus Elet és a Magyar Rádió Evangélikus félórája számára „közös” interjút készíteni. Gulácsiné Fabulya Hilda, a budapesti Rákóczi úti szlovák ajkú gyülekezet - a delegáció egyik vendéglátó közössége - lelkésznőjének a szakszerű szinkrontolmácsolásával és dr. Edita Skodovának, a pozsonyi elnökpüspöki hivatal sajtóreferensének a jelenlétében oldott hangulatú beszélgetésnek lehettem részese.- Elnök-püspök úr, Prőhle Gergely országosfelügyelő „történelmi jelentőségűnek” nevezte ezt a találkozót a tegnapi, az Önök tiszteletére adott fogadáson - s kifejezte reményét is, hogy két szomszédos országevangélikus püspökei között ez „mindennapossá válhat”. Hogyan fogadták a magyar püspöki kar Budapestre szóló meghívását?- Nagy örömmel vettük az invitálást, és várakozásokkal telve készültünk a találkozóra. Az egyetlen megoldandó probléma csupán az volt, hogy alkalmas időpontot kellett találnunk - hiszen hat (!) püspöknek kellett összeegyeztettáltuk a magyarországi püspököket, akik elfogadták a meghívást, s a pozsonyi találkozó is fontos lépés volt a testvéri kapcsolatok építése terén. Mostani tárgyalásunk során szeretettel meghívtuk a magyarországi delegációt a 2010- ben tartandó zsolnai ünnepi zsinati ülésünkre - hiszen négyszáz éves évfordulót ünnepiünk. A jelenlegi budapesti tárgyalások napirendjén többek között szó volt ökumenikus kapcsolatokról, az egyház és az állam aktuális kérdéseiről mindkét országban, a magyarországi szlovák és a szlovákiai magyar evangélikus közösségek társadalomban elfoglalt helyéről, a két ország közötti egyházi információáramlás javításáról, a médiakapcsolatok élénkítésén és a testvérintézményeken keresztül egyaránt. Fontos téma volt a szlovákiai magyar, illetve a magyarországi szlovák ajkú gyülekezetek pásztorolása. Az anyanyelven történő igehirdetés, igehallgatás érdekében például egy Dunaszerdahely melletti községbe nemrég neveztek ki magyarul tudó lelkipásztort, és Pozsonyban most iktattak be magyarul szolgáló lelkésznőt, Erika Hlacokovát. A teológiai képzés, ösztöndíj-lehetőség - a pozsonyi teológiai fakultásra magyar lelkészjelöltek mennek a szlor vák nyelv elsajátítása végett - , az ifjúsági munka és a nemdetésemben is szóltam erről, hiszen ez keresztény reménységünk is, és Isten megáldja ezeket a lépéseket. Fontos és előremutató, hogy a dialógust a személyes kapcsolatok is segítik, erősítik. Két példát hadd említsek: Fabulya Hilda lelkésznővel, akinek gyülekezetében tegnap vendégeskedtünk, évek óta baráti kapcsolatot ápolunk. Gáncs Péter püspök úrral pedig még mint nagytarcsai gyülekezeti lelkésszel egy nemzetközi konferencián találkoztam, jómagam akkor Petrzalkán (Pozsonyligetfalu - a szerk.) szolgáltam lelkészként. Barátság szövődött közöttünk, s gyülekezeteink is így kerültek közel egymáshoz. Akkor még egyikünk sem gondolta, hogy püspökök leszünk- de az élet így adta. Ez a régebbi ismeretség most igen jó gyümölcsöket terem. De a többi szomszédos ország evangélikus egyházaival is jó kapcsolatra törekszünk. Lengyelországgal és Ausztriával együttműködési megállapodást kötöttünk, Sziléziával folyamatban van, az ELCA-val- az Amerikai Evangélikus-Lutheránus Egyházzal - is kapcsolatot építünk, és most a budapesti tárgyaláson is ezt a folyamatot szeretnénk előmozdítani.- Elnök-püspök úr, kérem, zárszóként értékelje, hogy ez a példaértékű magyar-szlovák püspöktalálkozó milyen üzenetet hordoz a társadalom számára. Dr. Milos Klátik, Milan Krivda és Slavomír Sabol a Deák téri Evangélikus Országos Múzeumban tartott sajtótájékoztatón nie a naptárát. De szerencsére ez az akadály is elhárult, s ezt a februári két napot sikerült mindannyiunknak szabaddá tennünk. Nagy jelentőségűnek érezzük a találkozót, hiszen most először kerül sor ilyen fontos témát érintő, a két ország teljes evangélikus püspöki karának részvételével zajló találkozóra.- A tegnapi tárgyalás eredményességéről mit mondhat elnök-püspök úr? Ittzés János elnök-püspök a sajtótájékoztatón rámutatott: „új kapcsolatrendszer kezdetén, egyben a kommunikáció új lehetőségei előtt” állunk.- Valóban. Az új kapcsolatrendszer és kommunikáció egyben új embereket is jelent, hiszen az elmúlt évek során megújult a két ország püspöki kara. A püspöki beiktatásokra nyitott szívvel invizetközi síkon való együttműködés is szerepelt a tárgyalások napirendjén. Reménységgel tekintek a két ország közötti jövőbeli gyümölcsöző kapcsolatra, annak konkrét eredményeire. E közel kétnapos eszmecsere során megtörténtek az előkészületek a jövőbeli megállapodásokra.- „A keresztény hit átlépi az országhatárokat, Krisztus szeretete összeköti Európát” - fogalmazott püspök úr Pozsonyban 2008 júniusában, a keresztények találkozóján. Milyen esélyeink vannak, mit tegyünk mi, evangélikusoka határok eltüntetése érdekében?- Az Európai Unióban eltűntek az országhatárok, együtt vagyunk Európában. Ez a tény is segíti a kommunikációt. Nyitnunk kell egymás felé, ahogyan tegnap este az igehir- Mindenekelőtt azt szeretném üzenni, hogy a békességre, a békés egymás mellett élésre kell törekednünk, s ebben itt Európában, az EU tagjaiként is nekünk, keresztényeknek kell példával elöl járnunk. Amikor a tavaly őszi sajnálatos dunaszerdahelyi eset történt, a szlovák és a magyar püspöki kar külön-külön nyilatkozat kiadásával reagált, ezzel kapcsolatban megfogalmaztuk álláspontunkat, az egymással szemben álló feleket békülésre hívták fel mindkét egyház vezetői, egybehangzóan elítélve minden szélsőséges megnyilvánulást. Példát kell mutatunk nekünk, evangélikus keresztényeknek abban, hogy lehet másként is: krisztusi szeretetben, békességre törekedve, a szeretet és igazság szellemében élni. ■ Kőháti Dóra Fontolva haladás ► A február xx-12-én zajlott szlovák-magyar evangélikus egyházi csúcstalálkozó mérlegét magyar részről dr. Fabiny Tamás püspök vonta meg.- Püspök úr, mi motiválta Önöket, hogy magyarországi látogatásra hívják meg a szlovák evangélikus egyházvezetést?- Az elmúlt időszakban több nemzetközi fórumon, konferencián is volt alkalmunk találkozni szlovák püspök testvéreinkkel. Bennem jelen együttműködési lehetőségeiről kellett volna beszélni. A múlt még mindig nagy súllyal nehezedik rá a két ország kapcsolatára, és ezt az állapotot még nem sikerült meghaladni.- Milyen konkrét kérdések kerültek szóba a tárgyalásokon, és milyen eredmények születtek?- Vegyes a kép. A médiakapcsolatok terén örömmel említhető, hogy egyházaink internetes portáljainak szerkesztői rendszeres munkakapcsolatban lesznek, és híreket közvetítenek egymásnak. Mi szorgalmaztuk az előreléMegbeszélés a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatalában merült fel a gondolat, hogy hazánkba invitáljuk a szomszédos egyház püspökeit a közös ügyeinket érintő kérdések minél hatékonyabb megtárgyalása érdekében és a rendszeres munkakapcsolat reményében: egy egyeztetési sorozat első állomásának szántuk ezt a találkozót.- Milyen jelleggel és fő hangsúlyokkal készítették elő a tanácskozást?- A tárgyalásokat tudatosan úgy készítettük elő, hogy nem szigorúan protokolláris találkozót, hanem őszinte, nyílt és a gyakorlati kérdésekre koncentráló, kötetlen hangulatú párbeszédet szerettünk volna. Ennek jegyében nemcsak egyházdiplomáciai tárgyalást szerveztünk, hanem - a hivatalos tárgyalástól elkülönítve - egy kötetlenebb, közösségi jellegű fogadásra is hívtuk a szlovák és a magyar társadalmi és közélet világi és egyházi prominenseit, a szlovák nagykövetet, szlovák kisebbségi önkormányzatok vezetőit, országgyűlési képviselőket, a szlovákiai magyarok képviselőit. A hangsúly azonban a püspöki tárgyalásokon sem a „protokolláris hivatalosságon” volt. A fogadást adó Prőhle Gergely országos felügyelő ezt úgy fogalmazta meg, hogy bár ezt a püspöki találkozót „egyháztörténeti jelentőségűnek” tartjuk, mégis az volna jó, ha teljesen hétköznapi lenne.- Sikerült elérni ezt a kitűzött célt?- Amíg olyan témák kerültek szóba, mint egyház és állam viszonya, ökumenikus kérdések, közös képviselet az egyházi világszervezetekben, addig ez viszonylag jól működött. A diplomáciai nyelv merevségei akkor kezdtek felülkerekedni, amikor a két egyház közötti kapcsolat konkrétumairól, akár a múlt kérdéseinek a feldolgozásáról, akár a pést az írott sajtó terén is. Örömmel mutattuk szlovák kollégáinknak az Evangélikus Élet lapszámait, amelyekben évente többször jelenik meg szlovák nyelvű oldal, esetenként egy-egy szlovák nyelvű cikk is. A szimmetria jegyében azt kértük, mozdítsák elő annak az ügyét, hogy az ő egyházuk hetilapjában is jelenhessenek meg magyar nyelvű írások. Erre egyelőre nem kaptunk ígéretet. Ahogyan arra a felvetésre sem, hogy a nálunk működő szlovák lelkigondozói szolgálat mintájára az ottani egyházban is létre lehetne hozni a magyar nyelvű szolgálatot végző lelkészek hasonló hálózatát. A harmadik nagy terület, amelynek kapcsán valós igényre épülő konkrét kérést fogalmaztunk meg, a magyar nyelvű hittankönyvek ügye. Azt az elutasító választ kaptuk, hogy Szlovákiában szigorú állami rendelkezések szabályozzák, milyen tankönyvekből lehet tanítani. Mi azonban nem az állami, csak a gyülekezeti hitoktatást szeretnénk ellátni megfelelő magyar kiadványokkal. Elmondtuk, hogy a liturgiái jó rend érdekében küldenénk szívesen Agendát és énekeskönyveket a magyar istentiszteletek tartására. A szlovák püspökök válaszaikban érezhetően nem tudtak számunkra biztató dolgokat megfogalmazni. A Magyar Evangélikus Konferencia működésével kapcsolatban pedig olyan bizalmatlanságot éreztünk, amelyre az elmúlt két és fél év eseményei szerintünk egyáltalán nem szolgáltak rá.- Úgy tűnik, a magyar fél által felvetett kérdésekről zömmel sikertelenül tárgyaltak...- Ezek a kérdések szerencsére még nem zárultak le. Továbbra is készek vagyunk bármilyen kérdésről őszintén beszélni, igény esetén a szükséges tájékoztatást megadni. Bízunk abban, hogy szlovák püspök testvéreink a megfelelő egyházvezetői fórumaikon felvetik ezeket a problémákat, és elősegítik a feladatok megnyugtató megoldását. Hivatalos testületi felhatalmazás hiányában talán nem akartak felelőtlen ígéreteket tenni.- Elhangzottak-e a tárgyaláson szlovák részről megfogalmazott kérések?- A szlovák evangélikusok régóta szeretnék, ha a Deák téren emléktáblát állítanának Ján Kollár evangélikus lelkésznek. Az országos presbitériumban mi hoztunk egy határozatot, amely szerint a tábla elhelyezését kívánatosnak tartjuk. A Deák téri elhelyezéssel a helyi gyülekezet jelenleg nem ért egyet, mondván, hogy olyan lelkészek sem kaptak külön emléktáblát, mint Székács József vagy Ordass Lajos. De keressük a megoldást. A másik kérdés a Rákóczi úti egykori szlovák templom mai helyzetét érintette. Részünkről igyekeztünk egyértelművé tenni: nekünk is fáj, hogy az egyház állami nyomásra a szocializmus idején eladta az ingatlant, de még ha vissza is kerülne egyházi tulajdonba, a felújítás és fenntartás költsége sajnos messze meghaladná az egyház anyagi teherbíró képességét.- Püspök úr, a tavaly nyáron rendezett pozsonyi találkozó után úgy fogalmazott: a két egyház közötti viszonyban megtörtént az áttörés. Ehhez képest hogyan értékelhető a mostani tárgyalás?- A két egyházvezetés kapcsolataiban a biztató kezdetek után nem történt visszalépés, de sajnos jelentős előrelépésről sem számolhatok be. Amolyan fontolva haladás tanúi vagyunk. Vannak reménykeltő jelei a kapcsolatok jövőbeli kibontakozásának és elmélyülésének, a bizalom erősödésének. Továbbra is szorgalmazzuk a már meglévő és új testvér-gyülekezeti és testvériskolái kapcsolatokat, az ösztöndíjas cserediákprogramokat, valamint évente két szlovák lelkész magyarnyelv-tanulásának biztosítását. Úgy tűnik, nem jutottunk még el odáig, hogy közös ügyeink konkrét kérdéseinek megoldásában olyan nagy léptekkel haladjunk előre, mint amilyeneket kezdeti lelkesedésemben reálisnak gondoltam. Történelmi tehertételeink miatt ezek a kényes kérdések több időt és türelmet, nagyobb körültekintést igényelnek. A mostani friss tapasztalatok alapján hosszabb tárgyalássorozatra kell berendezkedni. Erre a magam részéről változatlanul készen állok. Ezért is utazom napokon belül Szlovákiába: Lackner Pál egyháztörténésszel, tábori püspök testvéremmel örömmel veszek részt a keleti egyházkerület Poprád mellett tartandó lelkészkonferenciáján, amelynek témája a 20. század első felének egyháztörténete. ■ Petri Gábor
