Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-15 / 7. szám
io -m 2009- február 15. KRÓNIKA Evangélikus Élet EVELET EST I i Az Evangélikus Élet legközelebbi rendezvényén Vitális Judit, hetilapunk szerkesztőségi titkára számol be a spanyolországi El Camino zarándokúton szerzett élményeiről, és tart vetített képes előadást a 780 kilométeren készített fotóiból. ■ Február 25., szerda 18 óra Fehér Páva étterem, pincehelyiség (1091 Budapest, Üllői út 7., a Kálvin tértől egy percre, az épületben lift van) A rendezvényen megvásárolhatók a Luther Kiadó kiadványai, illetve a Harangbongás - Protestáns toliforgatók antológiája című kötet, amelyet Vitális Juditnak az út során készült képei illusztrálnak. (Ára 2500 Ft) A CERNOT FRIEDRICH FÉNYKÉPEZŐGÉPPEL ÉS BIBLIÁVAL A SZOVJETUNIÓBAN tUTWSft tlhÖÖ A hónap könyve akció - február Gernot Friedrich: Fényképezőgéppel és Bibliával a Szovjetunióban Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Az evangélikus könyvesboltban történő vásárlás vagy közvetlenül a Luther Kiadótól való megrendelés esetén az adott hónapban 30%-os kedvezményben részesül. Teljes ára 790 Ft. http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 1085 Budapest, Üllői út 24. Meghívó február 22-én, vasárnap 18 órára a budahegyvidéki evangélikus templomba (Budapest XII., Kék Golyó utca 17.) Borsányi Márton (Lipcse-Budapest) csembaló-orgona hangversenyére. Orgonán közreműködik: Ecsedi Zsuzsa. A műsor egyik különlegessége, hogy a csembaló és az orgona nemcsak egymás után, hanem együtt is megszólal. A másik érdekesség: meghallhatjuk, hogyan érvényesül ugyanaz a mű először csembalón, majd orgonán. „Vendégeink lesznek” a 17-18. század kiemelkedő zeneszerzői: /. J. Froberger, J. S. Bach, D. Buxtehude és /. L. Krebs. Mindenkit szeretettel várunk a sípok és a húrok izgalmas találkozására! HIRDETÉS HIRDETÉS Az állam és az egyház kapcsolatának alakulása a rendszerváltás óta címmel pódiumbeszélgetésre kerül sor a szentendrei Pest Megyei Könyvtár (Pátriárka u. 7.) olvasótermében február 17-én, kedden 18 órakor. A beszélgetés résztvevői D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus elnökpüspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke és Platthy Iván nyugalmazott egyházügyi címzetes államtitkár, a Stáció című vallási magazin egyik szerkesztője. A beszélgetést Horváth-Hegyi Olivér, a Szentendrei Evangélikus Egyházközség lelkésze vezeti. Ajtó a mindenségre Kalmár János szobrászművész kiállítása Február 15-én, vasárnap, az összegyülekezés napján a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség szeretettel hívja a békásmegyeri templomba híveit, barátait és mindazokat, akik elkötelezettek a kortárs magyar művészet iránt. 10 órakor az istentiszteleten Donáth László prédikál. Délben ebédre várjuk vendégeinket. A tárlatot 14 órakor a gyülekezet lelkésze, Donáth László nyitja meg. Közreműködik Pétery Dóra orgonaművész. A kiállítás április 4-ig tekinthető meg. Az egyházközség minden alkalma ingyenes, önkéntes adományaikat jó szívvel fogadjuk. Cím: 1038 Budapest, Mező u. 12., tel.: 1/368-6118. HIRDETÉS Az Evangélikus Külmissziói Egyesület sok szeretettel hívja tagjait és a misszió iránt érdeklődő testvéreket közgyűléssel egybekötött külmissziói napjára február 21-én 10-től 15 óráig a Deák téri gyülekezet nagytermébe (Budapest V., Deák tér 4.). Az együttlét az 1909 februárjában alakult jogelőd, a Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Misszióegyesület százéves múltjáról való megemlékezés jegyében telik. A külmissziói nap témája: A régiek jó bizonysága. Program- Áhítat - Gáncs Péter püspök- Régiektől kapott örökség - előadás, valamint az EKME történetét feldolgozó könyv bemutatója - D. Keveházi László nyugalmazott esperes, egyháztörténész- Nyitott közgyűlés - Zalán Péter EKME-társelnök- Ebédszünet- Megosztott kincseink - pártfogói szolgálat Nairobiban- Úti áldás — B. Pintér Márta, az EKME lelkészi elnöke Buda ostroma és időszakos halála Amikor üszkös rommá vált a főváros Számos nagy csatát vívtak Buda környékén, de egy sem volt olyan véres, mint a legutolsó, vagyis az 1945. évi. A második világháború egyik leghosszabb ideig tartó ostroma üszkös romhalmazzá változtatta hazánk fővárosát. Utolsó felvonása, vagyis a német és magyar védők kitörési kísérlete pedig valóságos mészárlássá fajult. A budai Várból a Vörös Hadsereg arcvonalán keresztül mintegy huszonkétezer katona szeretett volna kitörni, de csak hétszáz jutott el a saját vonalaihoz. Sztálin parancsa alapján Budapest bevételére a Vörös Hadsereg Kecskemét irányából 1944. október 29-én indított offenzívát. Ez a magyar főváros keleti szektora, vagyis Pest körül kiépített Attila védelmi vonal előtt november 5-én elakadt. Moszkvában hiába is számítottak arra, hogy november 7-én már díszszemlét lehet tartani a frissen elfoglalt Budapesten, új hadműveleti terveket kellett kidolgozniuk. Ekkor határozták el, hogy a magyar fővárost bekerítik, és két gyűrűt vonnak köréje. A belső gyűrűbe sorolt alakulatok feladatául tűzték, hogy ostrommal vegyék be a várost, a külső gyűrű pedig a várható német és magyar ellentámadás kivédésére volt hivatott. Ennek megfelelően a 3. ukrán front csapatai a Dél-Dunántúlon indítottak támadást, innen nyomultak Budapest felé, áttörve a Drávától a Balatonon és a Velencei-tavon keresztül Budáig kiépített Margit-vonalat. Meg kell jegyezni: ez a vonal pontosan Buda környékén volt a leggyengébb, a német hadvezetés ugyanis nem számított arra, hogy ilyen gyorsan eléri a front, és nem tudott elegendő erőt csoportosítani oda. A támadás sikeres volt, még Székesfehérvár is elesett. A 2. ukrán front csapatai pedig a Duna bal partján, vagyis a pesti oldalon támadtak. Vác, majd a Dunakanyar is a kezükbe került. A békés mindennapokból az ostrom poklába Budapest körül a gyűrű december 24-én zárult be. Sztálin döntési helyzetbe került: vagy folytatja tovább a nyugati irányú támadást, és Budapest körül katíancsatát vív, vagy leállítja az előrenyomulást, és minden erejével az ostromra koncentrál. Ez utóbbi mellett döntött. Azt remélte ugyanis, hogy a magyar főváros elfoglalása után a még fegyverben álló magyar alakulatok nem folytatják tovább a harcot. Azzal már leszámolt, hogy a Magyar Királyság maradék - mintegy háromszázezer katonára becsülhető - hadereje román vagy bolgár mintára átáll a szövetségesek oldalára, de azt el tudta képzelni, hogy a honvédség leteszi a fegyvert. Budapest szimbolikus helyzetével a német hadvezetés is tisztában volt, bár ők inkább Bécs külső védelmi övezeteként tekintettek rá. Ezzel vette kezdetét az ostrom. A pesti hadműveletekkel párhuzamosan Budát is intenzíven támadta a Vörös Hadsereg. Karácsony napján egy előőrs rést talált a védőövezeten, és egészen a János-kórházig jutott. Mindez meglepetésként érte a fővárosi lakosságot, amely az ünneppel foglalatoskodott. El sem tudták képzelni, hogy mi vár rájuk. A boltok nyitva voltak, a tömegközlekedés üzemelt. A város élte mindennapi életét. Csupán érdekességként írom, hogy egy orosz felderítő alakulat karácsony napján a még működő fogaskerekűn utazott le a hegyről, és. a kalauz jegyet kért tőlük! Aztán észrevette, hogy jegy helyett dobtáras géppisztoly van a számára idegen egyenruhás katonáknál, ezért inkább ő szállt le, az oroszokat pedig hagyta, hogy tovább utazzanak. Meghiúsult ellentámadás December végén a legsúlyosabb harcok a Városmajor környékén zajlottak, de a budai hegyekben is kemény ütközetek alakultak ki. A Mátyáshegy például pár nap leforgása alatt hétszer cserélt gazdát. Elszántan védték a Sas-hegyet is, hiszen annak elestével nemcsak a Citadella vált volna védtelenné, de a Vérmezőn kialakított repülőtér is, amelyet február 5- ig használtak a németek. A katlanba rekedt alakulatok légi utánpótlása ugyanis január elejétől kezdve már csak onnan volt megoldható. A Vörös Hadsereg végül február 6-án foglalta el a Sas-hegyet, és azonnal ágyúállást alakított ki ott. A front csak január közepén stabilizálódott néhány napra, amikor a Pestről átmenekült csapatokkal erősítették meg a budai védelmi vonalakat. A harcvonal ekkor a Flórián tér - Mátyás-hegy - Városmajor - Orbán-hegy - Farkasréti temető - Sashegy - lágymányosi vasúti töltés mentén húzódott. Az ostrom záró szakasza január 20. és február 11. között zajlott. A teljesen bekerített védőknek ekkor már semmi esélyük sem volt. A létszámban és hadianyagban döntő fölényben lévő Vörös Hadsereg előrenyomulását emberfeletti erőfeszítések árán lassítani tudták ugyan, de megállítani nem. Január 25-én már csak napi százötven dekagramm kenyér és lóhúsból főzött leves volt a katonák ellátmánya. A védők ekkor már csak a budai Várat és közvetlen környékét tartották. Magyar oldalról egyre gyakrabban merült fel, hogy tegyék le a fegyvert, ezt azonban a németek határozottan elutasították. Hitler megüzente: az utolsó töltényig és az utolsó emberig harcolni kell. Hitler azonban mást is tett: három ellentámadási kísérletet indított. A kitörést tehát határozottan elutasította, csakis az ellentámadást tudta elfogadni. A felmentéssel Herbert Otto Gille SSObergruppenführert bízta meg, a Wiking és a Totenkopf SS-páncéloshadosztályt rendelve alá. A Konrad-hadművelet első támadása január í-jén indult Tata-Almásfüzitő térségéből, de Zsámbéknál 6- án elakadt. Második alkalommal a németek Székesfehérvár és Mór között támadtak. Mindez január 7-én történt. Malinovszkij marsall azonban felkészült a támadásra: mélységben tagoltan erősítette meg az állásait. így a németek újabb kísérlete január 9-ére összeomlott. A harmadik ellentámadás január 19. és 27. között zajlott. Ez volt a legerősebb ellenlökés, amely során korlátozott eredményeket értek el. A Balaton és Székesfehérvár közötti térségből indult támadás ugyanis áttörte a Vörös Hadsereg védelmi vonalát. A németek visszafoglalták Székesfehérvárt, és Budapesttől délre kijutottak a Dunához. Tolbuhin marsall január 27-én ellentámadásba ment át: visszaszorította az SS páncélosait, sőt Székesfehérvárt is visszavette. Ezzel még az elméleti lehetősége is megszűnt annak, hogy a németek elérjék Budapestet. Végjáték: a kitörési kísérlet A védők reménytelen helyzetbe kerültek. Pfeffer-Wildenbruch, a katlanba rekedt alakulatok parancsnoka is tisztában volt ezzel. Ezért aztán február 11-én délelőtt közölte tisztjeivel, hogy még aznap este kitörnek a Várból. A legénység közvetlenül az akció előtt tudta meg a részleteket. Pfeffer-Wildenbruch ekkor rádión értesítette feletteseit döntéséről, majd belelőtt a készülékbe, nehogy parancsban megtiltsák a kitörést. Az akció pontosan 20 órakor kezdődött. A megmaradt teljes német és magyar haderő, nagyjából huszonkétezer katona, a családtagok, de még a könnyű sebesültek is felsorakoztak a kitörésre. Pfeffer-Wildenbruch azt mondta, hogy a felmentő csapatok áttörték a szovjet ostromgyűrűt, így csak pár kilométert kell megtenniük. Tudta, hogy nem mond igazat. A védők az Ostrom utcán ereszkedtek le a Széna térre, hogy onnan a Szilágyi Erzsébet fasoron keresztül jussanak el budai hegyekig, majd azokon túl a német vonalakig. A Vörös Hadsereg azonban elsöprő erejű pergőtüzet zúdított a területre. Az eredmény: több ezer magyar és német katona halt meg. Mindössze hétszáz ember érte el a német vonalakat. Ezzel gyakorlatilag véget is ért az ostrom, bár kisebb, tisztogató jellegű hadműveletek még zajlottak néhány napon keresztül. Budapest romokban hevert, alig maradt ép épülete. A budai Vár különösképpen megsínylette az ostromot. A rommá lőtt budavári evangélikus templom és iskola Többek közt a Bécsi kapu téren álló evangélikus templom is súlyos károkat szenvedett. Az 1895-ben eklektikus-neobarokk stílusban épült istenházát bombatalálat érte: a homlokzat kivételével szinte minden megsemmisült, beleértve az oltárt, a szószéket, a padokat és az orgonát is. Az újjáépítés terveit Friedrich Lóránt és ifi. Bretz Gyula készítette. A megújult templomot 1948 virágvasárnapján szentelte fel Ordass Lajos püspök. ■ Jezsó Ákos
