Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-02 / 9. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. március 2. !► 3 Az élet missziója . Az egyetértés joga Mert övé a hatalom... Ha közgyűlésre hívják meg az embert, felkészül egy többnyire fárasztó együttlétre, ahol száraz, hivatalos ügyek kerülnek terítékre. Bár február 24-én az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) csendesnapján sor került mindezekre - pénzügyi beszámolót, elnöki jelentést hallgattak meg az egybegyűltek, jövőbeli tervekről szavaztak -, mégsem érezte senki sem megterhelőnek az együtt töltött órákat. Sőt a résztvevők mindegyike sajnálta, hogy olyan gyorsan elrepült az idő. A Deák téri gyülekezet nagytermében tartott együttlét sikere annak volt köszönhető, hogy az EKME közgyűlését tartalmas csendesnap keretébe foglalták a szervezők. Az alkalmat Gáncs Péternek, a misszióért felelős püspöknek az áhítata indította, aki a szenvedéstörténet furcsa alakjának, Pilátusnak a „hitvallásáról” beszélt. Emlékszünk, a helytartó íratta fel három nyelven a keresztre: A názáreti jézus, a zsidók királya. Kissé elkésett ezzel a vallomással Pilátus, képletesen szólva már csak a holt Krisztust mutathatta fel - fogalmazott a püspök. A misszióban A német szeretetszolgálat és külmisszió egyik atyja születésének kétszázadik évfordulóját nemzetközi kongresszus keretében ünnepelték meg február 20. és 23. között az egyházak és a diakóniai intézmények. A Nürnberg melletti Fürth- ben született Wilhelm Löhe a Neuendet- telsau nevű faluban végzett lelkészi szolgálatot. Amikor felismerte, hogy milyen sok özvegy és magányos leány él munka nélkül, megszervezte számukra a diakonisszaszolgálatot. Mára Európa egyik legjelentősebb egyházi szeretetintézménye működik itt. A dr. Hermann Schönauer rektor által vezetett diakóniának - amely anyaházat, kórházat, iskolákat, műhelyeket, konferencia-központot, sőt szállodát is magában foglal - kiterjedt nemzetközi kapcsolatai vannak, így szorosan együttműködnek a magyar Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesülettel, valamint támogatják egyházunk egészség- ügyi központtal kapcsolatos terveit. Löhe munkásságának másik eredménye abból a felismerésből fakadt, hogy sok német evangélikus Amerikában próbált szerencsét. Az ő támogatásukra Löhe lelkigondozókat küldött az Újvilágba, akik a külmissziói munka alapját vetették meg. Böjt kellős közepén vagyunk. A lila liturgikus szín jól kifejezi ennek az időszaknak a bűnbánati tartalmát. A böjttel kapcsolatos hagyományok elsősorban a katolikus egyházról közismertek. Evangélikusként - talán a rosszul felfogott protestálás jegyében - gyakran azzal a kísértéssel élünk együtt, hogy egy régi vallási szokást a tagadás fplől szemlélünk. Mi nem böjtölünk, azaz jó lelkiismerettel eszünk húst pénteken is. Ez a negatív megközelítés élteti vallásosságunkat? Jó esetben tudunk idézni valamely re- formátori hitvallásból annak illusztrálására, hogy protestáns eleink miként mutattak rá a középkori egyház böjttel kapcsolatos hamis gyakorlatára. Egyebek mellett ilyen mondatok hangozhatnak el: „Azok az emberi hagyományok, amelyeket Isten engesztelésére, a kegyelem kiérdemlésére és a bűnökért elégtételül rendeltek el, ellentétben vannak az evangéliummal és a hitről szóló-tanítással. Ezért az olyan fogadalmak, ételekre és napokra vonatkozó hagyományok stb., amelyeket a kegyelem kiérdemlésére, valamint a bűnökért adott elégtételképpen hoztak szokásba, haszontalanok, és ellenkeznek az evangéliummal.” (Ágostai hitvallás, XV. cikk) „Pál ezt mondja: »Megsanyargatom testemet és szolgává teszem.« (iKor 9,27) Világosan rámutat: megsanyargatja testét, de nem azért, hogy ezzel az önfegyelmezéssel tegye szolgálók feladata, hogy a Királyt, az élő Jézust hirdessék. Hecker Frigyes nyugalmazott metodista szuperintendens előadásában továbbvitte ezt a gondolatot; mint mondta, a tanítványok nagy kiváltsága, hogy a Pásztorról tehetnek bizonyságot. O szólt a nap mottójául szolgáló igeversről, Jézus bizonyságtételéről: .....én azért jöttem, hogy életük legyen, seit bőségben éljenek" 0n 10,10b) Sokan félreértik ezt a mondatot, mert kiragadják a szövegkörnyezetből. Úgy gondolják, Jézus itt a földi javakról beszél. Szó sincs róla. A jó pásztor olyan javakra gondol, amelyeket nem lehet elrabolni tőlünk. Ahogyan az előadó megfogalmazta: ,Az adott szükségleteket meghaladó krisztusi jelenlétet jelenti.” A misszió feladata - akár az igehirdetésben, akár karitatív cselekedetekkel - felhívni a figyelmet arra, hogy „otthon lehetünk Istennél”. Isten hív a vele való közösségbe. Ebéd után pótszékeket kellett behordani a terembe. Zsúfolásig megtelt a helység gyermekekkel és szüleikkel, akik az EKME karácsonyra kiírt rajzpályázatáA kétszázadik évfordulóról nemzetközi tudományos konferencia keretében emlékeztek meg Fürthben és Neuen- dettelsauban, ahol Löhe sírja is található. A tanácskozáson egyebek mellett részt vett Günther Beckstein, a bajor miniszterelnök is. Diskurzus a kongresszus szünetében Az alkalmon a Fébé egyesületet Taschner Erzsébet főnök asszony és Veperdi Zoltán lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyházat pedig dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke képviselte. Köszöntőjében egyházunk külügyekért felelős püspöke Löhe magyarországi örökségének jegyében a missziói és a diakóniai munka összekapcsolódásáról, valamint a bajor-magyar együttműködés tovább lehetőségeiről szólt. H EvÉlet-infó érdemessé magát a bűnbocsánatra, hanem hogy teste a hatalmában legyen, alkalmassá váljék a lelki életre és a hivatásbeli kötelességek betöltésére.” (Ágostai hitvallás, XXVI. cikk) A reformátorok a középkori egyház azon hamis, érdemszerző gyakorlatával vitáznak, amely mögött kitapintható az ószövetségi zsidóság (és számos más vallás) böjtfelfogása is. Tudjuk, hogy Jézus ebben az összefüggésben is kemény szavakkal illette a képmutató magatartást: .Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek megkapták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked." (Mt 6,16-18) Jézus tehát korántsem a böjtöt magát, hanem a vele kapcsolatos visszásságokat ítéli el. Mi is volt eredetileg a böjt? Az ételtől, italtól, esetleg a házastársi érintkezéstől való teljes vagy részleges tartózkodás. A mai fordítások általában úgy adják vissza a próféták ezzel kapcsolatos szavát, hogy ilyenkor az ember „a lelkét gyötri" (Ézs 58,5). A héber kifejezés képies tartalmát azonban jobban visszaadja ez a megfogalmazás: ilyenkor „meghajlik a lélek". E megalázkodás általában összekapcsolódik az Istenhez forduló imádsággal, és különösen nehéz időszakokra, például nak az eredményhirdetésére érkeztek. A jutalmazott grafikák, festett képek Marseille arab negyedében voltak kiállítva még az ünnepek előtt. A Marhaban központban szolgáló finn misszionárius házaspár e rajzok segítségével beszélhetett a muszlim gyermekeknek keresztény hitünk lényegéről, a megváltás titkáról. így kapcsolódhattak be egyházi iskoláink kisdiákjai a missziói szolgálatba; rajzaikkal hirdették a bővelkedő életet, hiszen a betlehemi jászol is azt üzeni a világnak, hogy Istennél minden nép otthon lehet. Mindeközben a Nairobiból néhány napja visszatért Bálint „gyerekek”, akik a téli szünetben kijuthattak szüleikhez, az egyik asztalon vásárt rendeztek az EKME által támogatott Kawangware nyomornegyed özvegyasszonyainak kézimunkáiból. A befolyt összeg ezeknek a nőknek a megélhetését segíti, valamint a gyermekek napi étkeztetésének a költségeihez járul hozzá. Közgyűlésre szólt a meghívó, de száraz, hivatalos alkalom helyett élettel teli csendesnapról térhettek haza a résztvevők. ■ B. P. M. Ferencvárosi evangélikus közéleti klub Minimális elmozdulás tapasztalható a baloldali kormányzat részéről az egyházak felé, amelyre a kormány választ vár az egyházaktól - mondta Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője múlt vasárnap Budapesten-, a ferencvárosi evangélikus közéleti klub első rendezvényén. A titkárságvezető elismerte: a rendszerváltás óta „alig-alig van találkozás a baloldal és az egyházak között”. Emiatt közösségi szinten nem beszélhetünk a baloldal és az egyházak kapcsolatáról, csak „egy-egy partizánakció erejéig”. Véleménye szerint a jelenlegi állapot a patthelyzethez hasonlít a baloldal és az egyházak kapcsolatát tekintve. Az állam felé mozdulásra a legkomolyabb esélye a katolikus egyháznak van; állítását a katolikusok történelmi tradícióival, a vatikáni zsinat (1962-65) határozataival és az egyház nagy létszámú szervezetével támasztotta alá. M Forrás: MTI halálesetre (iSám 31,13) vagy kinyilatkoztatásra váró élethelyzetre (2MÓZ 34,28) érvényes. A törvényekben eredetileg csak egy böjti nap, az engesztelés napja szerepelt (4MÓZ 29,7), a babiloni fogság idején azonban - a nemzeti nyomorúságra tekintve - további böjti napokat vezettek be, ezen túlmenően pedig bárki böjtölhetett egyéni jó szándékból is. Ám a próféták újra és újra szót emelnek a böjttel kapcsolatos visszaélések ellen (például Jer 4,12). Láttuk, hogy Jézus sem magát a böjtöt, hanem a képmutató gyakorlatot ostorozta. Küldetésére ő maga is böjttel készült (Mt 4,2). A böjtölés nem volt idegen sem Pál apostoltól (2Kor 11,27), sem általában az őskereszténységtől (ApCsel 13,2). A negyvennapos böjti idő elsősorban Jézus pusztai tartózkodására, az pedig, hogy a péntek hagyományos böjtnap, az ő nagypénteki szenvedésére utal. Milyen lehet a 21. század evangélikus keresztényeinek a böjtje? A fentiekből kiderült már: távol kell, hogy álljon tőlünk mind az érdemszerzés szándéka, mind a képmutatás. Láttuk, hogy az esetleges lemondás, valamitől való tartózkodás csakis eszköz lehet. Adott esetben, ha közelebb visz a célhoz, élhetünk új eszközökkel is. Példának okáért nemcsak a hústól, hanem az alkoholtól vagy a kávétól is tartózkodhatunk ilyenkor. Vagy a csokoládétól. Mindennek nemcsak az egyénre lehet jótékony hatáVajon a hatalomról szól-e minden? - aligha van olyan kérdés a mai Magyarországon, amely húsbavágóbban foglalkoztathat bennünket nemtől, bőrszíntől, vallástól és politikai szimpátiától függetlenül. A hatalom birtoklása szinte mindent igazolhat, presztízsokokból feláldozhatok a személyes befolyásnál nagyobb és fontosabb egyéni és közösségi értékek, a kiválasztottság tudata ke- rekdedre hízik attól, hogy vagyonom, családom, kapcsolataim révén az elithez tartozom. A döntések leegyszerűsödnek arra az alaptételre, hogy mi áll az érdekemben, illetve azzal szemben - s minél többeket tudok a hatalom és érvényesülés bűvkörébe vonni, annál többen látják majd az élet nagy kérdéseit hozzám hasonlóan ilyen egyszerűnek. A baráti beszélgetést felváltja a kommunikációs stratégia, a bizalmas együtt gondolkodást a taktikai tervezgetés, az élet gazdagságát a monomániás törekvések és félelmek. De hogyan is állunk a hatalommal az egyházban? Vajon ki tudjuk-e vonni magunkat a környező világ durva behatásai alól? Meggyőződésem szerint csak akkor, ha nemcsak kimondjuk naponta Istennek, de mélységesen komolyan is vesszük az életünkben: „Tiéd a hatalom.” Konfirmandustól a püspökig, baba-mama klubtól az országos felügyelőig, presbitertől a zsinati elnökig az egyház Istené, vagy másként fogalmazva: az egyház kertecskéje Isten tulajdona. A földön küszködő anyaszentegyháznak pedig idestova kétezer éve az egyik legnagyobb és legveszélyesebb kísértése, ha heves vitákba bonyolódik arról, hogy az Úr - részben legalábbis - átruházta-e tulajdonosi jogait bárkire is az egyházban. Gondoljunk csak éppen a reformáció történetére s az egyházi tekintély markánsan protestáns hagyományára! Mitől is zajos manapság az evangélikus kertecske? A francia kertkultúra - ebben a művészien gondozott, alakra nyírt, részletekig tervezett kompozíció adja meg az összhatás szépségét - szerelmesei bizonyára rémülten kiáltanak fel egy angolpark „rendezetlen és romlásnak indult” összképe láttán. Másokat viszont éppen a mindenen uralkodó formatervezés, az emberi kéz nyomát mindig láthatóan magán viselő környezet tölt el a kényelmetlenség érzésével. Vajon melyiküknek van igaza? Ha a kertépítési irányzatok egymással vitázó dogsa, hanem hozzásegíthet fogyasztási szokásaink radikális újragondolásához is. Más szóval társadalmi kihatása is lehet. A Nápolyi néhány hete elárasztó szeméthegyek látványa arra indította az olasz püspököket, hogy józanságra intsék az embereket. Elhatározhatjuk azt is, hogy a böjti időszakban nem nézünk televíziót. Eleinte talán szokatlan lesz, hogy nem ordi- bálnak politikusok a lakásunkban, és háziasszonynak öltözött statiszták sem fognak kéjes hangok kíséretében varázslatos tisztítószereket ajánlgatni nekünk. Nagyságrenddel kevesebb obszcén kifejezés férkőzik be gyermekeink tudatába, és egyetlen széttrancsírozott testű teme- tetlen halott sem fog feküdni a nappalinkban. Rá fogunk viszont jönni, hogy az így felszabaduló időt milyen hasznosan tölthetjük: olvasással, beszélgetéssel, családi együttléttel. Aztán talán böjt elmúltával sem hívjuk vissza ezeket a politikusokat, pszeudo-háziasszonyokat és egyéb rémségeket. Számos országban - Németországban, Ausztriában - sajátos böjti lehetőségre hívják fel híveik figyelmét az egyházak, katolikusok és evangélikusok egyaránt. Ez az úgynevezett autóböjt. Kérik, hogy az emberek negyven napon át - vagy legalábbis lehetőség szerint - hagyják otthon autójukat. Ezzel lélegzetvételnyi szünethez jut a környezet, és talán az emberek is többet mozognak. (Persze lehet matikáit olvassuk egymás fejére, aligha kerüljük el, hogy hangos szó töltse be az utolsó zugot is. A Szentírás és az egyház története mindenesetre azt mutatja, hogy a Tulajdonos elképzelései sokkal fantáziadúsabbak, mint egymással gyakran perlekedő gyermekeiéi. Egyházi vezetőink és testületeink, valamint az egyházat valójában felépítő gyülekezetek között a harmónia és összhang bizonyosan nem az egyházépítési dogmatikák alapján érhető el. Egyháztörténészként állítom, hogy a tökéletes és zavarmentes - azaz Isten országát leképező - egyházkormányzati formát még sehol sem találták fel. De nem is gondolnám, hogy ez lenne a keresztény emberek és közösségek legfőbb feladata. Hiszen a világban vitázhatnak és marakodhatnak alá- és fölérendelt struktúrákon, „ti azonban ne így cselekedjetek hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb” (Lk 22,26). Valójában nincs is olyan egyházkormányzati felépítmény, nincs olyan egyházi összetartozás, amely meglenne az egyháztagok Isten és egymás iránti odaadó és figyelmes szeretete, a közös szolgálatra való őszinte elszántság nélkül. A zűrzavar csupán a kölcsönösen odaadó szeretet hiányából fakadhat. Ezért mielőtt metszőkést és ásót ragadnánk, buldózert és konténereket rendelnénk, talán tegyünk fel néhány alapvető kérdést! Ártalmára van-e az egyháznak, ha közös dolgainkat minél szélesebb körben gondoljuk végig, ha a megvalósításban minél többen veszünk részt, ha az egyház építésében - természetesen ki-ki saját szolgálatának mértéke szerint - hiteles érveléssel és meggyőzéssel, másokkal együttműködve végzi munkáját? Ahogyan a zsoltár is mondja: „O, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! (...) Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” (Zsolt 133,1.3) Az egyetértés az egyház egyik legdrágább kincse, a Szentlélek ajándéka. Az egyetértés lehetősége ezért nem azonos az örök ellentmondás jogával, de az elvárt egyetértés kötelezettségével sem! Az egyetértés joga olyan kulturált egyházi közösségben gyakorolható csak, ahol mélyen, alázattal és kölcsönösen szeretik egymást. Éppen ezért valóságos kegyelmi ajándék. ■ Korányi András, a zsinat lelkészi alelnöki ÉGTÁJOLÓ mondani, hogy ehhez megfelelő körülményeket is kell teremteni, vagyis hogy ne koszos vonatokon és túlzsúfolt buszokon kelljen utazni, és hogy e közlekedési forma ténylegesen ne tömeg-, hanem közösségi közlekedés legyen.) Megfontolásra méltó javaslatok. Persze attól is óvakodni kell, hogy a jó ötletek, újszerű formák öncélúvá, sőt bálvánnyá legyenek. Az Istennel való közvetlen kapcsolatot, a belső szobába vonulást semmivel nem lehet kiváltani. Az elmúlt hetek kisebb-nagyobb egyházi viharai, zsinati döntések és következményeik a mi körünkben is indokolttá és szükségessé teszik a lélek meghajlását, a böjti önvizsgálatot, valamint az Istennel és egymással való közösség megerősítését. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület 200 éve született Wilhelm Löhe Amikor meghajlik a lélek
