Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-02 / 9. szám
„De nemcsak a keleti és a nyugati kereszténység teológiai nézetkülönbségei jelentkeztek élesen, hanem kitapinthatóvá vált a másik - sajnos - immár klasszikus konfliktusforrás, az észak-dél ellentét.” !► Születésnap - kérdőjelekkel - 4. oldal „A nemzetközi közvélemény is nagy figyelmet fordít Kenyára, senki sem szeretné, ha Szomália, Uganda vagy Zimbabwe sorsára jutna. A keresztények pedig világszerte könyörögnek a békéért.” !► Beszélgetés Bálintné Kis Beátával - 8. oldal „Az előzetes aggodalmakra rácáfolva a siker felülmúlta a tavalyit. Több résztvevő, több borfajta, emelkedő minőség volt jellemző az összejövetelre. A lelkesedés töretlen, a hangulat egyre jobb. A folytatás vágya egyre határozottabb.” !► Második evangélikus borfesztivál -11. oldal Az egyetértés joga 3. oldal Sajtószabadság vagy népbutítás? 5. oldal Lássuk és halljuk egymást! 1^- 5. oldal Johannes Rau igehirdetései magyarul !► 8. oldal Ima a pizzériában !► 9. oldal In memóriám Fasang Árpád és Nagyváti Pál 10. oldal Kórustalálkozó Nyíregyházán ► Országos kórustalálkozó helyszíne volt a múlt hét végén a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola. Ez már a harmadik volt a sorban; 'Novaky Andrea, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium énektanára és karvezetője, az énekórák országos tantárgygondozója kétévente invitálja a Nyírségbe egyházunk iskolai énekkarait. Az első alkalommal még „csak” száznegyven gyermek, ezúttal pedig már kétszáznegyven énekkaros volt részese az élménynek. Csalog Gábor Liszt-díjas zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára és Varga István gordonkaművész hangversenyével vette kezdetét péntek este a program. Szombaton délelőtt a részt vevő kórusok az esti bemutatóra készülve próbáltak, délután pedig az úgynevezett „gyorstanulási verseny” tartotta edzésben a hangszálakat. Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium, a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium, a nyíregyházi Luther Márton Kollégium, az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és GimnáAz aszódi evangélikus gimnázium énekkara zium, valamint a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium kórusának vezetője sorshúzással döntötte el, hogy a csoportok milyen sorrendben vonulhatnak a díszterem színpadára. Az énekkaroknak ugyanazt a kórusművet kellett bemutatniuk; a darab elsajátítására mindegyiküknek harminc perc állt a rendelkezésére. Mint Nováky Andrea hangsúlyozta, a gyorstanulási verseny inkább játék, de Párkai István szakmai értékeléséből mindenki tanulhatott. A kórusvezetők ezenkívül is foglalkoztak szakmai kérdésekkel: Bence Gábor, a Deák téri kórus karnagya mutatta be számukra az új Liturgikus könyvet. Az evangélikus iskolák énekkarainak harmadik országos találkozóján a szombat esti hangversenyen ezúttal sem csupán egymásnak énekelt a hét énekkar. Nyíregyházán értő közönsége van a kórusmuzsikának, és sok gyülekezeti tag is kíváncsi volt az ifjúság teljesítményére. Az országos kórustalálkozó résztvevői vasárnap délelőtt a nyíregyházi és a város környéki gyülekezetek istentiszteletein vállaltak szolgálatot, majd az újbóli találkozás reményével búcsúztak el egymástól. ■ V. E. ' A találkozóról melléklet a 6-7. oldalon. Egyházkerületi születésnap ► Egyházunk zsinata tizenegy évvel ezelőtt, 1997. február 22-én döntött arról, hogy életre hívja a harmadik egyházkerületet. A 2000- ben létrejött Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnökségének egyik első döntése az volt, hogy minden évben - az évfordulóhoz közeli szombaton - kerületi nap keretében emlékezzenek meg a születésnapról... Az idén február 23-án gyűltek össze az ünneplők a celldömölki gyülekezet templomában. Ittzés János, az egyházkerület püspöke bevezető köszöntésében - több mint száz résztvevő előtt - elmondta: egykori döntésüket az motiválta, hogy ezek az évente megrendezett egyházkerületi napok közösségteremtő alkalmak legyenek. Az idei nap programja Rostáné Piri Magdának, a Vasi Egyházmegye esperesének ApCsel 8,26-40 alapján tartott áhítatával kezdődött. Példaként és válaszként tárta az igehirdető a hallgatóság elé az etióp kincstárnok megtérésének történetét: arra való válaszként, hogy miért is olvassuk a Bibliát. Isten munkája volt, hogy a pogány ember kezébe került egykor a prófétai írás, és bizonyosságot is kapott általa. Nem véletlen volt ez - szögezte le. És ma sem véletlen, hogy valaki előtt megnyílik a Szentírás üzenete. Ezért fontos, ha minél többen megismerkedjenek napjainkban is az írással. A kerületi nap délelőtti fő programjának témáját az adta, hogy a magyarországi történelmi keresztény egyházak a 2008. esztendőt a Biblia évének nyilvánították. Meghívott vendégként dr. Pécsük Ottó református lelkész, a Magyar Bibliatársulat főtitkára tartott előadást A Biblia éve 2008 - „Boldog, aki olvassa...” címmel. Az előadó - többek között - beszámolt a jubileumi év előkészületeiről, valamint ismertette az'okat a programokat, amelyek célja a Szentírás üzenetének minél szélesebb körű megismertetése, illetve egyfajta misszió a szekularizált emberek között. A délelőtti programot a celldömölki Hajnalcsillag Evangélikus Óvoda óvodásainak, szüleiknek és az óvónőknek a műsora zárta. Ebéd után az egyházkerület elnöksége által kiírt teológiai pályázat eredmény- hirdetése következett. A megénekelt kegyelem - A reformátora örökség a négyszáz éve született Paul Gerhardt énekszövegeiben címmel meghirdetett pályázatra két dolgozat érkezett. A bírálóbizottság úgy döntött, hogy első díjat nem ad ki; a második díjat Szimon János nyugalmazott soproni lelkipásztornak, a harmadikat pedig Csonkáné Szabó Magda szákszendi helyettes lelkésznek ítélte. A díjazottak rövid referátumban ismertették kutatásaik eredményeit. A kerületi nap programja Rác Dénes záróáhítatával ért véget. A celldömölki lelkész a vasárnap zsoltára, Zsolt 25,15 alapján arra kérdezett rá, hogy vajön mi marad meg szívünkben ebből az alkalomból. „Bízzuk Jézusra életünket, bármilyen körülmények között vagyunk is. így legyen számunkra üzenetérteke az egyházkerület tizenegyedik születésnapjának” - hívta föl végezetül az egybegyűltek figyelmét. ■ Menyes Gyula Leplezetlenül Boda Zsuzsa A világtörténelem egyik művészzsenije, az 1452-ben született Leonardo da Vinci tréfás kedélyű ember hírében állt. Egy gazdag firenzei vendéglős elhatározta, hogy megfesteti magát Leortardóval, csak azt nem tudta, hogy milyen pózban. Mivel abban az időben nemesi birtokot vásárolt, s nemesként is akart élni, úgy döntött, hogy lovagként örökítteti meg magát. Meg is mondta a festőnek, hogy bármit kérjen, megfizeti, ha a kívánságát teljesíti. Leonardo elkészítette hát a vázlatot, amelyen a vendéglős lovagként parádézik teljes harci díszben. A megrendelőt megragadta a kép szépsége, csak arra kérte a festőt, hogy élénk színeket használjon. A művész egy szobát rendeztetett be magának, ahol zavartalanul dolgozhatott. Meg is hagyta, hogy senki se zavarja, amíg el nem készül a kép. Végre elérkezett a várva várt nap. A vendéglős minden rokonát és ismerősét meghívta a festmény ünnepélyes leleplezésére. Mindenki megcsodálta rajta a lovagot. A vendéglős azonban nem látszott teljesen elégedettnek, mert a színek nem voltak elég harsányak.- A színek halványságában rejlik a művészetem titka - mondta Leonardo. - Hagyja csak a képet tizennégy napig száradni. Akkor majd ebbe a folyadékba, amelyet most odaadok, mártson bele egy szivacsot, és törölje át az egész képet. A színek sokkal élénkebben fognak előtűnni. Az új kép tulajdonosa erre megnyugodott, gazdagon megajándékozta a festőt, s tiszteletére nagy lakomát rendezett. Alig telt el a két hét, a vendéglős a kíváncsiságtól űzve fogott egy szivacsot, bemártotta a csodavízbe, és elkezdte a képet törölni. Zavara és haragja leírhatatlan volt, amikor látta, hogy a lovag alakja fokozatosan eltűnik, s helyette egy szakács képe sejlik elő. A konyhahősnek sisak helyett fehér sapka díszelgett a fején, kötény került a pajzs helyére, a lovagcsizmák cipőkké változtak, a kard óriási késsé, s a zászló helyett egy nagy főzőkanalat tartott a kezében. A harci jelenet szintén eltűnt, és egy konyha volt látható helyette - a hadi jelvényeket üvegek, poharak, konyhaedények váltották fel. A böjti időszak bűnbánati elcsendesedésében nem baj, ha megszívleljük a vendéglősből lett lovag történetének tanulságát, és közben fülünkben cseng Pál apostol szava: ....mindannyiunknak le plezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszt." (2Kor 5,10) Hiszen az a Krisztus, aki éjeiéi is kész volt értünk feláldozni, nem arra kíváncsi, hogy mi minek szeretnénk látszani, hanem egy jelképes szivacs segítségével pillanatok alatt megmutatja, milyenek is vagyunk valójában. S milyen kegyelem lesz, ha az előbukkanó kép netán szebbet mutat majd, mint amilyennek mi gondoljuk! Búcsúzott az igazgató ► Nem kéri a zsinati választás eredményének felülbírálását, azaz elfogadja egyházunk törvényhozó testületének február 16-ai döntését, és ha újra pályázatot írnának is ki, azon már nem venne részt, hanem mandátuma lejártával végleg leköszön tisztségéről Hafenscher Károly. Az országos irodaigazgató az egyházunk Üllői úti székházában tartott munkatársi értekezleten maga oszlatta el a személyes ambícióival kapcsolatosan lábra kapott híreszteléseket. Mint arról lapunk múlt heti számában beszámoltunk, a zsinati tagok többségének szavazatai alapján március elsejétől Kákay István hivatott irányítani egyházunk adminisztratív központját. Tekintettel azonban arra, hogy a törvényhozó testület választási döntését - eljárási hibákra hivatkozva - dr. Hidas János országos ügyész, valamint a harmadik pályázó, Fülöp Attila is megfellebbezte, az országos irodaigazgatói teendőket átmenetileg - teljes jogkörrel - Hafenscher Károly helyettese, dr. Mekis Viktória látja el. „Minden a könyörülő Istené. Az ő kezébe teszem le az elmúlt nyolc esztendőt, rá bízom magamat és a jövőmet is” - búcsúzott el a leköszönő országos irodaigazgató legközelebbi munkatársaitól, mindazoktól, akik közül többekkel az ezredforduló óta állt napi munkakapcsolatban egyházunk Üllői úti központjában. Hafenscher Károly igeversekből építkező „búcsúbeszéde” előtt Prőhle Gergely országos felügyelő egy Hafenscher Károly 1601-ben készült metszet másolatát ajándékozta szolgatársának; az alkotás a reformáció ügye mellett rendíthetetlenül kiálló, élete során többször félreállított János Frigyes (1503-1554) szász választófejedelmet ábrázolja. Az egyházunk országos székházának kápolnájában tartott február 25-i munkatársi értekezlet „nyitányaként” az országos elnökség tagjai kommentálták az általuk kezdettől tiszteletben tartott zsinati döntést, utalva arra, hogy - az ügyészi fellebbezéssel összefüggésben - saját szerepüket illetően is szárnyra kaptak különböző, minden alapot nélkülöző rosszhiszemű feltételezések. Az elnök-püspök rámutatott arra, hogy nemcsak az Országos Egyházi Iroda, hanem egyházunk életében is csak akkor történhetnek valódi változások, akkor tudunk valóban újat kezdeni, ha szolgálatunkat az őszinteség és a nyíltság jegyében végezzük, ittzés János arra ösztönözte hallgatóit, hogy mindenki végezzen önvizsgálatot, mert egyedül ez lehet az újrakezdés záloga. Prőhle Gergely maga is úgy tapasztalta, hogy a valótlan állítások, hamis hírek miatt feszélyezett lett a légkör az országos irodában. Mint mondta: nem hitte volna, hogy az egyházban is ilyen erőteljesen támadhatnak „világi indulatok” egy választás kapcsán. Most nincs más lehetőség, mint az, hogy őszintén elmondjuk, mit gondolunk egyénekről, testületekről, az általunk képviselt ügyről. Minden másfajta hozzáállás tisztességtelen lenne - húzta alá az országos felügyelő. ■ G. Zs.
