Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-03-02 / 9. szám

„De nemcsak a keleti és a nyugati keresz­ténység teológiai nézetkülönbségei jelent­keztek élesen, hanem kitapinthatóvá vált a másik - sajnos - immár klasszikus konflik­tusforrás, az észak-dél ellentét.” !► Születésnap - kérdőjelekkel - 4. oldal „A nemzetközi közvélemény is nagy figyel­met fordít Kenyára, senki sem szeretné, ha Szomália, Uganda vagy Zimbabwe sorsára jutna. A keresztények pedig világszerte kö­nyörögnek a békéért.” !► Beszélgetés Bálintné Kis Beátával - 8. oldal „Az előzetes aggodalmakra rácáfolva a siker fe­lülmúlta a tavalyit. Több résztvevő, több borfaj­ta, emelkedő minőség volt jellemző az összejö­vetelre. A lelkesedés töretlen, a hangulat egyre jobb. A folytatás vágya egyre határozottabb.” !► Második evangélikus borfesztivál -11. oldal Az egyetértés joga 3. oldal Sajtószabadság vagy népbutítás? 5. oldal Lássuk és halljuk egymást! 1^- 5. oldal Johannes Rau igehirdetései magyarul !► 8. oldal Ima a pizzériában !► 9. oldal In memóriám Fasang Árpád és Nagyváti Pál 10. oldal Kórustalálkozó Nyíregyházán ► Országos kórustalálkozó helyszí­ne volt a múlt hét végén a Nyíregy­házi Evangélikus Általános Iskola. Ez már a harmadik volt a sorban; 'Novaky Andrea, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium énektaná­ra és karvezetője, az énekórák or­szágos tantárgygondozója két­évente invitálja a Nyírségbe egyhá­zunk iskolai énekkarait. Az első al­kalommal még „csak” száznegy­ven gyermek, ezúttal pedig már kétszáznegyven énekkaros volt ré­szese az élménynek. Csalog Gábor Liszt-díjas zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára és Varga István gordonkaművész hangversenyével vette kezdetét péntek este a program. Szombaton délelőtt a részt vevő kórusok az esti bemutatóra készülve próbáltak, délután pedig az úgynevezett „gyorstanulási verseny” tar­totta edzésben a hangszálakat. Az Evan­gélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziu­ma és Kollégiuma, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kol­légium, a budapesti Deák Téri Evangéli­kus Gimnázium, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium, a nyíregyházi Luther Márton Kollégium, az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimná­Az aszódi evangélikus gimnázium énekkara zium, valamint a soproni Berzsenyi Dá­niel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium kórusának vezetője sors­húzással döntötte el, hogy a csoportok milyen sorrendben vonulhatnak a dísz­terem színpadára. Az énekkaroknak ugyanazt a kórusművet kellett bemutat­niuk; a darab elsajátítására min­degyiküknek harminc perc állt a rendel­kezésére. Mint Nováky Andrea hangsú­lyozta, a gyorstanulási verseny inkább játék, de Párkai István szakmai értékelésé­ből mindenki tanulhatott. A kórusveze­tők ezenkívül is foglalkoztak szakmai kérdésekkel: Bence Gábor, a Deák téri kó­rus karnagya mutatta be számukra az új Liturgikus könyvet. Az evangélikus iskolák énekkarainak harmadik országos találkozóján a szom­bat esti hangversenyen ezúttal sem csu­pán egymásnak énekelt a hét énekkar. Nyíregyházán értő közönsége van a kó­rusmuzsikának, és sok gyülekezeti tag is kíváncsi volt az ifjúság teljesítményére. Az országos kórustalálkozó résztve­vői vasárnap délelőtt a nyíregyházi és a város környéki gyülekezetek istentiszte­letein vállaltak szolgálatot, majd az új­bóli találkozás reményével búcsúztak el egymástól. ■ V. E. ' A találkozóról melléklet a 6-7. oldalon. Egyházkerületi születésnap ► Egyházunk zsinata tizenegy évvel ezelőtt, 1997. február 22-én dön­tött arról, hogy életre hívja a har­madik egyházkerületet. A 2000- ben létrejött Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnökségének egyik első döntése az volt, hogy minden évben - az évfordulóhoz közeli szombaton - kerületi nap kereté­ben emlékezzenek meg a születés­napról... Az idén február 23-án gyűltek össze az ün­neplők a celldömölki gyülekezet temp­lomában. Ittzés János, az egyházkerület püs­pöke bevezető köszöntésében - több mint száz résztvevő előtt - elmondta: egykori döntésüket az motiválta, hogy ezek az évente megrendezett egyházkerületi na­pok közösségteremtő alkalmak legyenek. Az idei nap programja Rostáné Piri Magdának, a Vasi Egyházmegye espere­sének ApCsel 8,26-40 alapján tartott áhítatával kezdődött. Példaként és vá­laszként tárta az igehirdető a hallgató­ság elé az etióp kincstárnok megtérésé­nek történetét: arra való válaszként, hogy miért is olvassuk a Bibliát. Isten munkája volt, hogy a pogány ember ke­zébe került egykor a prófétai írás, és bi­zonyosságot is kapott általa. Nem vélet­len volt ez - szögezte le. És ma sem vé­letlen, hogy valaki előtt megnyílik a Szentírás üzenete. Ezért fontos, ha mi­nél többen megismerkedjenek napja­inkban is az írással. A kerületi nap délelőtti fő programjá­nak témáját az adta, hogy a magyaror­szági történelmi keresztény egyházak a 2008. esztendőt a Biblia évének nyilvá­nították. Meghívott vendégként dr. Pé­csük Ottó református lelkész, a Magyar Bibliatársulat főtitkára tartott előadást A Biblia éve 2008 - „Boldog, aki olvassa...” címmel. Az előadó - többek között - be­számolt a jubileumi év előkészületeiről, valamint ismertette az'okat a programo­kat, amelyek célja a Szentírás üzeneté­nek minél szélesebb körű megismerteté­se, illetve egyfajta misszió a szekularizált emberek között. A délelőtti programot a celldömölki Hajnalcsillag Evangélikus Óvoda óvodásainak, szüleiknek és az óvónőknek a műsora zárta. Ebéd után az egyházkerület elnöksége által kiírt teológiai pályázat eredmény- hirdetése következett. A megénekelt kegye­lem - A reformátora örökség a négyszáz éve született Paul Gerhardt énekszövegeiben cím­mel meghirdetett pályázatra két dolgo­zat érkezett. A bírálóbizottság úgy dön­tött, hogy első díjat nem ad ki; a máso­dik díjat Szimon János nyugalmazott sop­roni lelkipásztornak, a harmadikat pe­dig Csonkáné Szabó Magda szákszendi he­lyettes lelkésznek ítélte. A díjazottak rö­vid referátumban ismertették kutatásaik eredményeit. A kerületi nap programja Rác Dénes záróáhítatával ért véget. A celldömölki lelkész a vasárnap zsoltára, Zsolt 25,15 alapján arra kérdezett rá, hogy vajön mi marad meg szívünkben ebből az alka­lomból. „Bízzuk Jézusra életünket, bár­milyen körülmények között vagyunk is. így legyen számunkra üzenetérteke az egyházkerület tizenegyedik születés­napjának” - hívta föl végezetül az egybe­gyűltek figyelmét. ■ Menyes Gyula Leplezetlenül Boda Zsuzsa A világtörténelem egyik művészzsenije, az 1452-ben született Leonardo da Vinci tréfás ke­délyű ember hírében állt. Egy gazdag firenzei vendéglős elhatározta, hogy megfesteti magát Leortardóval, csak azt nem tudta, hogy milyen pózban. Mivel abban az időben nemesi birtokot vásárolt, s nemesként is akart élni, úgy döntött, hogy lovagként örökítteti meg magát. Meg is mondta a festőnek, hogy bár­mit kérjen, megfizeti, ha a kívánságát teljesíti. Le­onardo elkészítette hát a vázlatot, amelyen a ven­déglős lovagként parádézik teljes harci díszben. A megrendelőt megragadta a kép szépsége, csak ar­ra kérte a festőt, hogy élénk színeket használjon. A művész egy szobát rendeztetett be magá­nak, ahol zavartalanul dolgozhatott. Meg is hagyta, hogy senki se zavarja, amíg el nem ké­szül a kép. Végre elérkezett a várva várt nap. A vendég­lős minden rokonát és ismerősét meghívta a festmény ünnepélyes leleplezésére. Mindenki megcsodálta rajta a lovagot. A vendéglős azonban nem látszott teljesen elégedettnek, mert a színek nem voltak elég harsányak.- A színek halványságában rejlik a művé­szetem titka - mondta Leonardo. - Hagyja csak a képet tizennégy napig száradni. Akkor majd ebbe a folyadékba, amelyet most oda­adok, mártson bele egy szivacsot, és törölje át az egész képet. A színek sokkal élénkebben fognak előtűnni. Az új kép tulajdonosa erre megnyugodott, gazdagon megajándékozta a festőt, s tiszteleté­re nagy lakomát rendezett. Alig telt el a két hét, a vendéglős a kíváncsi­ságtól űzve fogott egy szivacsot, bemártotta a csodavízbe, és elkezdte a képet törölni. Zavara és haragja leírhatatlan volt, amikor látta, hogy a lovag alakja fokozatosan eltűnik, s helyette egy szakács képe sejlik elő. A konyhahősnek si­sak helyett fehér sapka díszelgett a fején, kötény került a pajzs helyére, a lovagcsizmák cipőkké változtak, a kard óriási késsé, s a zászló helyett egy nagy főzőkanalat tartott a kezében. A harci jelenet szintén eltűnt, és egy konyha volt látható helyette - a hadi jelvényeket üvegek, poharak, konyhaedények váltották fel. A böjti időszak bűnbánati elcsendesedésében nem baj, ha megszívleljük a vendéglősből lett lo­vag történetének tanulságát, és közben fülünkben cseng Pál apostol szava: ....mindannyiunknak le plezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszt." (2Kor 5,10) Hiszen az a Krisztus, aki éje­iéi is kész volt értünk feláldozni, nem arra kíváncsi, hogy mi minek szeretnénk látszani, hanem egy jel­képes szivacs segítségével pillanatok alatt megmu­tatja, milyenek is vagyunk valójában. S milyen ke­gyelem lesz, ha az előbukkanó kép netán szebbet mutat majd, mint amilyennek mi gondoljuk! Búcsúzott az igazgató ► Nem kéri a zsinati választás eredményének felülbírálását, azaz elfogadja egy­házunk törvényhozó testületének február 16-ai döntését, és ha újra pályáza­tot írnának is ki, azon már nem venne részt, hanem mandátuma lejártával végleg leköszön tisztségéről Hafenscher Károly. Az országos irodaigazgató az egyházunk Üllői úti székházában tartott munkatársi értekezleten maga osz­latta el a személyes ambícióival kapcsolatosan lábra kapott híreszteléseket. Mint arról lapunk múlt heti számában beszámoltunk, a zsinati tagok többsé­gének szavazatai alapján március elsejétől Kákay István hivatott irányítani egyházunk adminisztratív központját. Tekintettel azonban arra, hogy a tör­vényhozó testület választási döntését - eljárási hibákra hivatkozva - dr. Hidas János országos ügyész, valamint a harmadik pályázó, Fülöp Attila is megfelleb­bezte, az országos irodaigazgatói teendőket átmenetileg - teljes jogkörrel - Hafenscher Károly helyettese, dr. Mekis Viktória látja el. „Minden a könyörülő Istené. Az ő kezébe teszem le az elmúlt nyolc esztendőt, rá bí­zom magamat és a jövőmet is” - búcsúzott el a leköszönő országos irodaigazgató leg­közelebbi munkatársaitól, mindazoktól, akik közül többekkel az ezredforduló óta állt napi munkakapcsolatban egyházunk Üllői úti központjában. Hafenscher Károly igeversekből építkező „búcsúbeszéde” előtt Prőhle Gergely országos felügyelő egy Hafenscher Károly 1601-ben készült metszet másolatát aján­dékozta szolgatársának; az alkotás a refor­máció ügye mellett rendíthetetlenül kiálló, élete során többször félreállított János Fri­gyes (1503-1554) szász választófejedelmet ábrázolja. Az egyházunk országos székházának kápolnájában tartott február 25-i munka­társi értekezlet „nyitányaként” az országos elnökség tagjai kommentálták az általuk kezdettől tiszteletben tartott zsinati dön­tést, utalva arra, hogy - az ügyészi felleb­bezéssel összefüggésben - saját szerepü­ket illetően is szárnyra kaptak különböző, minden alapot nélkülöző rosszhiszemű feltételezések. Az elnök-püspök rámuta­tott arra, hogy nemcsak az Országos Egy­házi Iroda, hanem egyházunk életében is csak akkor történhetnek valódi változá­sok, akkor tudunk valóban újat kezdeni, ha szolgálatunkat az őszinteség és a nyílt­ság jegyében végezzük, ittzés János arra ösztönözte hallgatóit, hogy mindenki vé­gezzen önvizsgálatot, mert egyedül ez le­het az újrakezdés záloga. Prőhle Gergely maga is úgy tapasztal­ta, hogy a valótlan állítások, hamis hírek miatt feszélyezett lett a légkör az orszá­gos irodában. Mint mondta: nem hitte volna, hogy az egyházban is ilyen erőtel­jesen támadhatnak „világi indulatok” egy választás kapcsán. Most nincs más lehe­tőség, mint az, hogy őszintén elmond­juk, mit gondolunk egyénekről, testüle­tekről, az általunk képviselt ügyről. Min­den másfajta hozzáállás tisztességtelen lenne - húzta alá az országos felügyelő. ■ G. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents