Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-02-17 / 7. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. február i/. (► 9 Hogyan gondolkodhatunk helyesen kapcsolatainkról? Amiről az aprók beszélnek... Az élet legnagyobb izgalmai, örömei és a szeretet emberi kapcsolatainkból fakadnak. „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (iKor 13,13) De mindezek mellett a legnagyobb fájdalmakat és csalódásokat is ezen a területen szerezzük. „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!" (Gál 5,15) Amikor frusztrált vagy... Amikor a düh és a sérelmek elviselhetetlenné válnak... Amikor zavartnak és fásuknak érzed magad... Amikor csak magad körül forognak a gondolataid, mit tehetsz? Köszönd meg Istennek a különbségeket. Azzal biztosan egyetértesz, hogy különbözőek vagyunk: férfiak és nők, felnőttek és gyermekek, és még sorolhatnánk. Máshogy gondolkodunk, másként végezzük a munkánkat, máshogy vásárolunk, sőt még a tévét is másképp nézzük! Isten különbözőnek és egyedinek teremtett bennünket. „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” (iMóz i,2/) „Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” (Róm 15,7) Menj Istenhez a csalódásaiddal. Semmi sem tökéletes, és a dolgok legtöbbször nem úgy alakulnak az életünkben, ahogyan mi szeretnénk. El bennünk egy túlidealizált kép a kapcsolatokról is. Százszorszép hercegnő és Hamupipőke azonban nem a valós élet szereplői. A házastársam, a gyermekeim, a munkám és a barátaim sem úgy változnak, ahogy én azt elképzeltem. Mit teszel ilyenkor? Menj Istenhez a csalódásokkal. Egyedül ő képes megadni neked mindazt, amire szükséged van, és amit másoktól nem kaptál meg. Az emberek nem tökéletesek, nem lesznek mindig a segítségedre, sőt sokszor cserbenhagynak, Isten azonban soha. Választhatsz: szembenézel a csalódással, vagy elmenekülsz, „...teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel..." (Ef 4,2) A szeretet „mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr” (iKor 13,7). Bízd Istenre az érzelmeidet. Mi van akkor, amikor nem érzed úgy, hogy szereted a házastársadat, a gyerekeidet, a főnöködet vagy éppen a lelkészedet? „Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.” (Zsolt 62,8) Isten beteljesíti ígéreteit. A szeretet érzelem és cselekedet is egyben. Tedd tehát szeretettel a dolgaidat. Az érzelmeink, akárcsak a tenger vize, erősen hullámzóak. Mond- hatod-e azt, hogy szerelmes voltál a házasságod minden egyes percében? Nem lehettél mindig szerelmes, vagy ha igen, akkor még csak egy órája vagy házas! Tedd a dolgodat, és közben hagyd, hogy az érzelmeid lecsillapodhassanak. A problémákkal azonban próbálj szembenézni, és ne temesd el őket. A gyógyulás akkor kezdődik, amikor leleplezzük az érzelmeinket. Beszélj először Istennel, majd azzal az emberrel, akivel rendezni akarod a kapcsolatot, és bízz Istenben, hogy ő elvégzi a munkát. Kérj Istentől vezetést és bölcsességet. Kérd őt, hogy mutassa meg a helyes irányt, és hidd el, meg fogja mutatni. „De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.” (Jak 1,6) Ő szól hozzád a Biblián és a keresztény barátokon keresztül. A Teremtő tudja azt, hogy mi a legjobb a teremtményeinek. Legyen Jézus a példaképed - vajon ő mit tenne? Légy kedves, bocsáss meg másoknak, ne légy önző, hanem tartsd a másik embert többnek önmagádnál. Légy szerény. Próbáld ki ezeket a dogokat már a héten. Ha segítségre van szükséged, kérd Jézustól. „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” (íjn 3,18) ■ Robert J.Tamasy (Forrás: Monday Manna) Kivonják őket a forgalomból, mert túl picik, értéktelenek, és többe kerül az előállításuk, mint amennyit valójában érnek. Ha pedig feltétlenül búcsúznunk kell tőlük, ezt úgy is megtehetjük, hogy segítjük a gyermekeket. Egyházunk egyik legötletesebb és legkedvesebb akciója az aprópénzek összegyűjtése. És bár - ismerve az intézmények finanszírozási rendszerét - biztosan jól jön minden evangélikus óvodába egy-két új színes képeskönyv vagy játék az összegyűlt forintokból, talán sokkal jelentősebb a gyűjtésnek a kevésbé kézzelfogható haszna: ha egy apró egyház apró emberei összeadják az apróikat, egy-egy intézmény kisebb álmát válthatják valóra. Mielőtt azonban a templomi gyűjtőhelyen a többi közé dobnánk az utolsó egyforintost, vegyük a tenyerünkbe, nézzük meg minden oldalról az apró érmét! Vizsgáljuk meg ezt a fémből formált apró műremeket, melyen egykor hónapokat dolgoztak grafikusok, éremtervezők, hogy aztán a legtökéletesebb formában használják milliók napról napra. Aztán idővel a fénye megkopott, itt-ott deformálódott, és a közelmúltban még az is kiderült, hogy a sérült, fénytelenné vált külső még értéktelenebb belsőt rejt. Ezért egy napon megszűnik létezni. Kicsit talán hasonlítunk rájuk: gondosan formált minket a Teremtő, testünkben megkaptuk az élővilág legcsodálatosabb és legösszetettebb szerkezetét. Aztán idővel megkopik a szervezet, gyengül az ideg-, és sérül az immunrendszer. A hétköznapok során sodródunk a tömeggel, gurulunk erre, vetődünk arra, végül pedig kénytelenek vagyunk mindannyian rádöbbenni: megromlott belsőnk annyit sem ér, mint beteges testünk. Milyen jó, hogy a mi Urunk nem a milliós tranzakciók, a csoportos beszedési megbízások Istene! Nemcsak hogy nem dobja félre, hanem felveszi, sőt meg is keresi az elveszett aprót. Képes otthagyni a kilencvenkilencet, hogy annak az egyetlennek a nyomára bukkanjon, akárcsak az elveszett juhról, illetve az elveszett drahmáról szóló példázatban szereplő pásztor, illetve asszony. „És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszéd- asszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam...” (Lk 15,9) Még van időnk, hogy hagyjunk magunkat megtalálni, engedjük, hogy Istenünk a tenyerébe vegyen bennünket. Az idő azonban sürget mindannyiunkat. Egyelőre ugyanis csak arról szólnak a hírek, hogy az egy- és kétforintosok ideje február végén lejár. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, amit Megváltónk üzen nekünk: „Vigyázzatok, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mt 25,13) ■ L.J.Cs. Kedves Gyerekek! —------------------------------------------------------------- GYERMEKVÁR ► Mostani hatrészes sorozatunkban Ákossal és Matyival, a két jó baráttal képzeletben egy gyülekezeti rajzszakkörön vehettek részt, amelyet Szépdombi Zsolt festőművész tart. Zsolti bácsi minden alkalommal egy-egy bibliai személyről és a szüleiről mesél. A szakkörös gyerekek lefesthetik a családot, ti pedig megoldhatjátok a hozzájuk kapcsolódó feladatokat. A helyes megfejtéseket - akár a hatodik rész után összegyűjtve - küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok. ................................................................................................................................................ Nem halálra, hanem „életre ítélte” őt. 4Á kos büszkén nézegette gyarapodó rajztömbjét. Barátja, Matyi épp akkor lépett a gyülekezeti terembe. Szemmel láthatóan valami bántotta őt.- Mi a baj, Matyi? - kérdezte tőle Ákos.- Annyira rossz volt, mert amikor elindultam otthonról, a szomszédunkban Márk és az öccse megint nagyon veszekedett. Emlékszel, a múltkor még te is hallottad, és mondtad is, hogy milyen csúnya szavakat vágnak egymás fejéhez. Hát ez ma'sem volt másképp, még az utcán is hallani lehetett. Mi is szoktunk a bátyámmal vitatkozni, néha még birkózunk is egyet, de ilyen csúnyán sosem beszélünk egymással. Márkon szinte érezni lehet, hogy milyen irigy a testvérére.- Nagyon érdekes, hogy idefele jövet ilyen élményed volt - mondta Zsolti bácsi. - Ugyanis ma mi is egy testvérpárról fogunk beszélgetni. Nagyon szomorú a történet, és nincs is jó vége. Kitaláltátok, hogy vajon kikre gondoltam?- Talán Kainra és Ábelre? - kérdezték a gyerekek.- Igen, rájuk. Mint tudjátok, az első emberpárt Ádámnak és Évának hívták. Az első fiukat Káinnak nevezték el, a másodikat Ábelnek. Amikor a testvérek felnőttek, Kain földműves lett, Ábel pedig juh- pásztor. Egyszer mindketten áldozatot mutattak be az Úrnak. Kain nagy gonddal kiválasztotta a legszebb terméseket, és Ábel is a legformásabb, legegészségesebb bárányokat vitte az oltárhoz. Az Úr azonban a fiatalabb testvér áldozatát fogadta el, annak a füstje szállt egyenesen az ég felé. Kain nagyon mérges lett, és látszott, hogy nagyon irigy a testvérére. Később sem tudta megbocsátani Ábelnek ezt az esetet, ezért egy nap elhívta öccsét a mezőre. Ott rátámadt, és megölte őt. Az Úr, amikor ezt látta, megkérdezte Káintól: „Hol van Ábel, a testvéred?” O pedig hazudott, amikor ezt válaszolta: „Nem tudom. Talán őrzője vagyok a testvéremnek?” Az Úr azonban pontosan tudta, hogy mi történt, ezért megbüntette Káint. Vagyis megjelölte, hogy senki se ölhesse meg, de bujdosnia és kóborolnia kellett. Hiába akarta volna a földet művelni, többet már nem termett volna a számára. Ezért hazátlanul kellett szörnyű tettének az emlékét magával vinnie, amerre csak járt. Zsolti bácsi a következő szavakkal fejezte be a történetet:- Ha van testvéretek, nagyon becsüljétek és szeressétek egymást! Ha öröme van a másiknak, örüljetek vele, ha bajban van, segítsetek neki! Soha ne akarjatok rosszat egymásnak! Melyik úton indult tovább Kain, miután megkapta büntetését az Úrtól? A penci ökumenikus bibliatalálkozó oltára HETI ÚTRAVALÓ Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róm 5,8) Böjt 2. hetében az Útmutató reggeli és heti igéi az Úr engedelmes Szolgáját állítják elénk. Az ő keresztáldozata érettünk, helyettünk és miattunk történt. „Az Úr Jézus tehát egyrészt a világ legnagyobb és egyetlen »bűnöse«, mert hiszen mindnyájunk bűne rajta van; másrészt pedig az egyetlen igaz és szent, mert hiszen senki sem lehet Isten előtt igaz és szent, hanem csak általa. Aki hiszi ezt, azé a bűnök bocsánata és az örök élet.” (Luther) - A gonosz szőlőművesek nem hittek a szeretett Fiúnak, hanem „megragadták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre" (Mk 12,8). így lett az örökség - a sarokkő Jézus - sokaké Isten megelőző szeretete által. „Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.” (Róm 5,10) Dávid önmaga benső lényegére „emlékezteti” Istent: „Emlékezzél meg, Uram, a te irgalmasságodról és a te jóvoltodról, melyek öröktől fogva vannak.” (GyLK 686,5) Vezérigénk szerint mi már múlt időben gondolhatunk arra, hogy „úgy szerette Isten a világot...” (Jn 3,16); így „hozzád emelem, Uram, telkemet, Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg” (Zsolt 25,1.2; LK)! Isten ószövetségi szolgái tetteikkel s egész életükkel az Úr engedelmes Szolgájának előképei. Jeremiás szó szerint elmondta az Úr üzenetét, ezért elfogták és meg akarták ölni. „De tudjátok meg, hogy ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket, ezt a várost és lakóit”, mint a gonosz szőlőműveseket! „Jeremiásnak azonban a pártját fogta Ahikám (...), és nem ölték meg”akkor (Jer 26,15.24). Jób a betegségében is istenfélő maradt - „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” (Jób 2,10) pedig a sátán a saját felesége által kísértette meg! Mózes ivóvizet fakasztott a Hóreb sziklájából. „Azután elnevezte azt a helyet Masszának és Meríbának (...), mert így kísértették az Urat: Közöttünk van-e az Úr vagy sem?” (2MÓZ 17,7) Mi vallhatjuk: itt az Isten köztünk, és Fiában ismerhetjük meg őt. „Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság... ” (íjn 2,4) Istennel csak bűnünk felismerése, megvallása által kerülhetünk közösségbe, mert „hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (íjn 1,9). Böjt második péntekén Jézus másodszor szól haláláról s feltámadásáról: „...az Emberfia emberek kezébe adatik!" Az Úr Szolgája szerint „aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy" (Lk 9,44.48). Pál, Krisztus Jézus szolgája tudja, „hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által”. Azóta követőinek személyes vallomása: „.. .többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem...” (Gál 2,16.20) „Mily csodás szeretet! (...) Őt áldja megváltott életem. (...) Úr volt ég, föld felett, / És értem ő, az Úr szolga lett.” (EÉ 386,1.3.2) ■ Garai András
