Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-01-06 / 1. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. január 6. W 9 Reményik Sándor És a szívem is elhagyott engem „Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek számuk sincsen, - utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek, - számosabbak a fejem hajszálainál, - és a szívem is elhagyott engem.” Zsolt 40:13 Ez a legnagyobb bűn. Ez a legszömyűbb büntetés. S a legnagyobb nyomorúság is ez: Elhagyott engem az én szívem is. Ülök a puszta-homok közepén, Csügged nehéz fejem. Ülök, akár a kő, Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal Tapogatom magam. Vad-idegenül kutat a kezem A hely körül, Hol a szívemnek lenni kellene. Nincs, nincs. Elszállt, elillant az évek során. Őszökkel, tavaszokkal, Bűnökkel, bajokkal, Vándormadarakkal. Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel, Nem tudom, hogyan, Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el, Hagyott el engem az én szívem is. Még néha énekelnék. Egyszercsak a dal torkomon akad, Elfagy, kihűl, Nem érzem szívemet a dal alatt. Szólnék néha egy simogató szót, Egyszerűt, tisztát, édest, meleget, Vigasztalót. Kimondom: koppan, Erctelenül, csináltan, hidegen: Nem szűrhettem által a szívemen. Magamhoz vonnék néha valakit Közel, közel, Közel hozzám a félelmes magányba. De szegett szárnyként visszahull a két kar, És visszahull a nagy ölelés vágya, A kitárt karok félszeg ritmusát Nem a szív dirigálja. Indul a kezem irgalomra is, De nem dobban a mozdulatban semmi, Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni. Zeng a köszönet: „Ezerannyit adjon...” Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon! És imára is kulcsolom kezem, Úgy esedezem szívetlenül - szívért, Szárazon adom Istennek magam, Hátha reám bocsátja harmatát, És kinyílik a kőből egy virág. Mert bajok vettek engemet körül, És a bajoknak szeri-száma nincsen, És utolértek az én bűneim, És bűneim beláthatatlanok, Hajszálaimmal el nem hullanak, S elhagyott engem az én szívem is. Nincs, nincs. Elszállt, elillant az évek során. Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok, Gyilkos órák, rabló pillanatok, Suhanó szárnyú nagy sors-madarak, Hová vittétek az én szívemet? Hozzátok vissza az én szívemet, - Szeretni akarok. Kedves Gyerekek! ► Most induló hatrészes sorozatunkban Ákossal és Matyival, a két jó baráttal gyülekezeti rajzszakkörön vehettek részt képzeletben, amelyet Szépdombi Zsolt festőművész tart. Zsolti bácsi minden alkalommal egy-egy bibliai személyről és a szüleiről mesél. A szakkörös gyerekek lefesthetik a családot, ti pedig megoldhatjátok a hozzájuk kapcsolódó feladatokat. A helyes megfejtéseket - akár a hatodik rész után összegyűjtve - küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul a végén ajándékcsomagot kaptok. I.- Ide nézz, Ákos! Ez aztán a nekünk való program! - lökte oldalba barátját Matyi a templom bejáratánál levő hirdetőtáblánál.- Gyülekezeti rajzszakkör gyerekeknek? És Zsolti bácsival? Hát ez fantasztikus! Zsolti bácsi a világ legjobb festője, apukám is mindig azt mondja. Mikor is lesz az első alkalom? Pénteken délután három órakor? Ott a helyünk! A két fiú alig várta már az első foglalkozást. Több rajzversenyre is beneveztek már, és ha nyertek, büszkén nézegették az oklevelet. Zsolti bácsi, azaz Szépdombi Zsolt híres festőművész volt. A gyerekek nagyon örültek, hogy a gyülekezetükhöz tartozik. Sokszor meglátogatták őt, és ámulva nézték, ahogy varázslatos ügyességgel használja az ecsetet. Annak örültek a legjobban, hogy most egy-két mesterfogást is megtanulhatnak tőle.- Húsvétig hat alkalommal fogunk ebben a körben találkozni - kezdte a művész az első órát. - Mindegyik foglalkozáson egy-egy bibliai személyről beszélgetünk, és felelevenítjük, hogy kik voltak a szülei. Mindenki megpróbálja elképzelni, hogy nézhettek ki, majd le is festjük őket. Az előttünk álló legközelebbi egyházi ünnep vízkereszt. Ekkor Jézus megkeresz- telésére is emlékezünk, ezért ma Keresztelő Jánosról és a szüleiről a beszélgetünk. Zakariás, János édesapja pap volt a helyi zsinagógában, édesanyja, Erzsébet pedig Áron törzséből, azaz papi családból származott. Mindketten nagyon szerették Istent. Csak egy bánatuk volt: elég idősek voltak már, és még nem született gyermekük. Egy nap a templomban sorsolással Zakariást jelölték ki arra, hogy bemutassa a füstölőáldozatot. Az emberek kint imádkoztak, mivel nekik tilos volt bemenniük a belső szentélybe. Egyszer csak megjelent Zakariás előtt az Úr angyala az oltárnál. Azt mondta, hogy Isten meghallgatta imáit, és megjöGYERMEKVÁR vendölte, hogy Erzsébet fiút fog szülni. Meghagyta, hogy Jánosnak nevezzék el a gyermeket. Az Úr kiválasztottja lesz, és sokan hallgatnak majd a szavára. Zakariás először nagyon megrettent, majd az angyalt hallgatva igencsak elcsodálkozott. Hogyan lehetséges mindez? Hiszen ők már igencsak öregek a feleségével, nekik már nem lehet gyermekük! Mivel kételkedett az angyal szavában, Gábriel a fiú megszületéséig tartó némasággal büntette a papot. Amikor Zakariás kiment a szentélyből, az emberek látták rajta, hogy látomása volt. El akarta nekik mesélni, ki jelent meg előtte, de egy hang sem jött ki a torkán. Valóban megnémult. Telt-múlt az idő, és Erzsébet néhány hónap múlva egészséges fiúgyermeknek adott életet. Nagy öröm volt ez a családban és a szomszédságban is. Amikor eljött a nyolcadik nap, megtartották a hivatalos névadást. Ahogyan akkoriban szokás volt, a rokonok apja után a kisfiúnak is a Zakariás nevet akarták adni. Ám Erzsébet nem engedte. „János legyen a neve” - mondta. Mindenki nagyon elcsodálkozott, hiszen a rokonságban nem volt még ilyen nevű férfi. Ekkor megkérdezték az édesapát is, hogy akarja hívni a fiút. Ekkor Zakariás kért egy táblát, és ráírt egy mondatot. Ezt elolvasva mindenki elámult. Zakariásnak pedig egyszerre megoldódott a nyelve, és újra tudott beszélni. Első szavaival imádkozott, és áldotta az Urat. Aki csak ott volt, döbbenten figyelt. Tudták, hogy nem mindennapi eseménynek voltak a szemtanúi. Azt is sejtették, hogy a gyermek az Úr kiválasztottja, ami valóban igaz is volt.- Most pedig, gyerekek - mondta Zsolti bácsi -, próbáljátok elképzelni ezt a jelenetet és rajzoljátok is le! Én pedig körbemegyek, és segítek közben. Olvassátok el, mit írt Zakariás a táblára! A Bibliából kiindulva... hanganyag. Ordass Lajos (1901-1978) saját áhítatoskönyvéből mondta magnóra közel ötven évvel ezelőtt az immár cédán és kazettán egyaránt kapható tíz rövid elmélkedést. A püspök az egyházi esztendő minden napjára írt egy-egy reggeli lelki útravalót; ezekben bibliai versek alapján beszélget Urával, hogy erőt merítsen a nap küzdelmeihez. A közel húszperces hanganyag az eredeti felvételek technikailag javított változata. A kiadványok megrendelhetők az Evangélikus Missziói Központ címén: 1656 Budapest, Pf. 22. (telefon: 1/400-3057). A cédék ára darabonként 1400 Ft, a kazettáké 1000 Ft. HETI ÚTRAVALÓ Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. (íjn 2,8b) Vízkereszt hetében az Útmutató reggeli s heti igéi a világ világosságát, Jézust ra- gyogtatják fel szívünkben. Krisztus dicsősége megjelenik a világban is. „Boruljon le előtte minden király, és minden nép őt szolgálja!” (Zsolt 72,11: LK) Vízkereszt ünnepe hármas üzenetet hordoz: az úgynevezett „három pogány király” hódolata a misszió ügyét helyezi az egyházak népeinek a vállára. Jézus megkeresztelkedéséről kapta nevét az ünnep, mert János vízzel keresztelt. S végül utal Jézus első csodatételére, a ká- nai menyegzőn történtekre. A napkeletről érkezett bölcsek „meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt”. Jézus, a Király, főpap s próféta ajándékokat is kapott: „aranyat, tömjént és mirhát" (Mt 2,11). Luther Márton missziói javaslata ez: „A bölcsekkel együtt tegyünk hitet róla a világ előtt, és szívből keresve, Megváltóként imádjuk. Úgyszintén pénzünkkel, javainkkal is azon legyünk, hogy országa - melyet az ördög s világ amúgy is annyiféleképpen gátol és elnyomni igyekszik - terjedjen és gyarapodjék!” A pogányok apostola megosztja velünk Krisztus titkát:.....tudniillik a pogányok örököstársaink (...) Krisztus Jézusért az evangélium által.” (Ef 3,6) A szeretet apostola pedig megláttatja velünk az Atya nagy szeretetét: .....Isten gyermekeinek neveznek mi nket, és azok is vagyunk", mert tőle születtünk újjá pogány életmódunkból (íjn 3,1). Az első emberpár sem hitt Isten szavának. Éden kertjében a jó és a gonosz tudása fájának gyümölcse jó volt eledelnek, kedves volt a szemnek, és kívánatos is volt, mert okossá tette a belőle evőt. íme, a test meg a szem kívánsága és az élettel való kérkedés mint az eredendő bűn megnyilvánulásai! De az Úr Jézus „azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket”, ezért a kereszten legyőzte a bűn, a halál és a sátán hatalmát, mert „őbenne nincsen bűn" (íjn 3,5)... A világ szeretete helyett engedelmeskedjünk Isten szeretet- parancsolatának az ő gyermekeiként, mert „aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (íjn 2,17)! Pál az Úr nevében tanúsítja, „hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint". A gondolkodásmód teljes megváltozása, tehát a megtérés által „újuljatok meg telketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert" (Ef 4,17.23.24)! Hogyan lehetséges az új életben Isten világosságában járni? Ha az ige fényében meg-, fel- és beismerjük: sötétségben jártunk, akkor „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől" (íjn 1,7)! Zakariás Jézusunkról mint erős üdvözítőről prófétáit: „...meglátogat minket a felkelő fény (Károlinál: a naptámadat) a magasságból: hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak... ” (Lk 1,78-79) S pogány népek térnek az Úrhoz: „Nagy népek és erős nemzetek jönnek Jeruzsálembe, hogy a Seregek Urához folyamodjanak... ” (Zak 8,22) Mi is kérhetjük: Urunk „Jézus, mennynek ragyogása, / Járj át tiszta fényeddel! (...) Gyógyítsd konok pogányságunk, / S mindörökké téged áldunk!” (EÉ 400,1.4) ■ Garai András IX0YC ÚTRAVALÓ Orda»: Ujos püspök áhítatai „A ftit haííásbófvan...” Igazi irodalmi csemegével lepte meg hallgatóit az Evangélikus Missziói Központ a múlt év decemberének végén: megjelentették Babits Mihály Jónás könyve című versét cédán és kazettán. Az azonos című, 1938-ban megjelent elbeszélő költeménynek a bibliai Jónás könyve az alapja. A csaknem félórás hanganyag Bánffy György Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész előadásában hallható. * * * „A hit hallásból van...” névvel indult sorozatban jelent meg 2007 végén - a néhai egyházvezető halálának harmincadik évfordulójára emlékezve - az Utrava- ló - Ordass Lajos püspök áhítatai című
