Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-01-06 / 1. szám

‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. január 6. W 9 Reményik Sándor És a szívem is elhagyott engem „Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek számuk sincsen, - utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek, - számosabbak a fejem hajszálainál, - és a szívem is elhagyott engem.” Zsolt 40:13 Ez a legnagyobb bűn. Ez a legszömyűbb büntetés. S a legnagyobb nyomorúság is ez: Elhagyott engem az én szívem is. Ülök a puszta-homok közepén, Csügged nehéz fejem. Ülök, akár a kő, Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal Tapogatom magam. Vad-idegenül kutat a kezem A hely körül, Hol a szívemnek lenni kellene. Nincs, nincs. Elszállt, elillant az évek során. Őszökkel, tavaszokkal, Bűnökkel, bajokkal, Vándormadarakkal. Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel, Nem tudom, hogyan, Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el, Hagyott el engem az én szívem is. Még néha énekelnék. Egyszercsak a dal torkomon akad, Elfagy, kihűl, Nem érzem szívemet a dal alatt. Szólnék néha egy simogató szót, Egyszerűt, tisztát, édest, meleget, Vigasztalót. Kimondom: koppan, Erctelenül, csináltan, hidegen: Nem szűrhettem által a szívemen. Magamhoz vonnék néha valakit Közel, közel, Közel hozzám a félelmes magányba. De szegett szárnyként visszahull a két kar, És visszahull a nagy ölelés vágya, A kitárt karok félszeg ritmusát Nem a szív dirigálja. Indul a kezem irgalomra is, De nem dobban a mozdulatban semmi, Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni. Zeng a köszönet: „Ezerannyit adjon...” Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon! És imára is kulcsolom kezem, Úgy esedezem szívetlenül - szívért, Szárazon adom Istennek magam, Hátha reám bocsátja harmatát, És kinyílik a kőből egy virág. Mert bajok vettek engemet körül, És a bajoknak szeri-száma nincsen, És utolértek az én bűneim, És bűneim beláthatatlanok, Hajszálaimmal el nem hullanak, S elhagyott engem az én szívem is. Nincs, nincs. Elszállt, elillant az évek során. Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok, Gyilkos órák, rabló pillanatok, Suhanó szárnyú nagy sors-madarak, Hová vittétek az én szívemet? Hozzátok vissza az én szívemet, - Szeretni akarok. Kedves Gyerekek! ► Most induló hatrészes sorozatunkban Ákossal és Matyival, a két jó baráttal gyülekezeti rajzszakkörön vehettek részt képzeletben, amelyet Szépdombi Zsolt festőművész tart. Zsolti bácsi minden alkalommal egy-egy bibliai sze­mélyről és a szüleiről mesél. A szakkörös gyerekek lefesthetik a családot, ti pedig megoldhatjátok a hozzájuk kapcsolódó feladatokat. A helyes megfejté­seket - akár a hatodik rész után összegyűjtve - küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A bo­rítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul a végén ajándékcsomagot kaptok. I.- Ide nézz, Ákos! Ez aztán a nekünk való program! - lökte oldalba barátját Matyi a templom bejáratánál levő hirde­tőtáblánál.- Gyülekezeti rajzszakkör gyerekek­nek? És Zsolti bácsival? Hát ez fantaszti­kus! Zsolti bácsi a világ legjobb festője, apukám is mindig azt mondja. Mikor is lesz az első alkalom? Pénteken délután három órakor? Ott a helyünk! A két fiú alig várta már az első foglal­kozást. Több rajzversenyre is benevez­tek már, és ha nyertek, büszkén nézeget­ték az oklevelet. Zsolti bácsi, azaz Szépdombi Zsolt hí­res festőművész volt. A gyerekek na­gyon örültek, hogy a gyülekezetükhöz tartozik. Sokszor meglátogatták őt, és ámulva nézték, ahogy varázslatos ügyességgel használja az ecsetet. Annak örültek a legjobban, hogy most egy-két mesterfogást is megtanulhatnak tőle.- Húsvétig hat alkalommal fogunk eb­ben a körben találkozni - kezdte a mű­vész az első órát. - Mindegyik foglalkozá­son egy-egy bibliai személyről beszélge­tünk, és felelevenítjük, hogy kik voltak a szülei. Mindenki megpróbálja elképzelni, hogy nézhettek ki, majd le is festjük őket. Az előttünk álló legközelebbi egyházi ünnep vízkereszt. Ekkor Jézus megkeresz- telésére is emlékezünk, ezért ma Kereszte­lő Jánosról és a szüleiről a beszélgetünk. Zakariás, János édesapja pap volt a helyi zsinagógában, édesanyja, Erzsébet pedig Áron törzséből, azaz papi család­ból származott. Mindketten nagyon sze­rették Istent. Csak egy bánatuk volt: elég idősek voltak már, és még nem született gyermekük. Egy nap a templomban sorsolással Zakariást jelölték ki arra, hogy bemutas­sa a füstölőáldozatot. Az emberek kint imádkoztak, mivel nekik tilos volt be­menniük a belső szentélybe. Egyszer csak megjelent Zakariás előtt az Úr angyala az oltárnál. Azt mondta, hogy Isten meghallgatta imáit, és megjö­GYERMEKVÁR vendölte, hogy Erzsébet fiút fog szülni. Meghagyta, hogy Jánosnak nevezzék el a gyermeket. Az Úr kiválasztottja lesz, és sokan hallgatnak majd a szavára. Zakariás először nagyon megrettent, majd az angyalt hallgatva igencsak el­csodálkozott. Hogyan lehetséges mind­ez? Hiszen ők már igencsak öregek a fe­leségével, nekik már nem lehet gyerme­kük! Mivel kételkedett az angyal szavá­ban, Gábriel a fiú megszületéséig tartó némasággal büntette a papot. Amikor Zakariás kiment a szentély­ből, az emberek látták rajta, hogy láto­mása volt. El akarta nekik mesélni, ki je­lent meg előtte, de egy hang sem jött ki a torkán. Valóban megnémult. Telt-múlt az idő, és Erzsébet néhány hónap múlva egészséges fiúgyermeknek adott életet. Nagy öröm volt ez a család­ban és a szomszédságban is. Amikor el­jött a nyolcadik nap, megtartották a hi­vatalos névadást. Ahogyan akkoriban szokás volt, a rokonok apja után a kisfi­únak is a Zakariás nevet akarták adni. Ám Erzsébet nem engedte. „János legyen a neve” - mondta. Min­denki nagyon elcsodálkozott, hiszen a rokonságban nem volt még ilyen nevű férfi. Ekkor megkérdezték az édesapát is, hogy akarja hívni a fiút. Ekkor Zakariás kért egy táblát, és ráírt egy mondatot. Ezt elolvasva mindenki elámult. Zakari­ásnak pedig egyszerre megoldódott a nyelve, és újra tudott beszélni. Első sza­vaival imádkozott, és áldotta az Urat. Aki csak ott volt, döbbenten figyelt. Tudták, hogy nem mindennapi ese­ménynek voltak a szemtanúi. Azt is sej­tették, hogy a gyermek az Úr kiválasz­tottja, ami valóban igaz is volt.- Most pedig, gyerekek - mondta Zsolti bácsi -, próbáljátok elképzelni ezt a jelenetet és rajzoljátok is le! Én pedig körbemegyek, és segítek közben. Olvassátok el, mit írt Zakariás a táblára! A Bibliából kiindulva... hanganyag. Ordass Lajos (1901-1978) saját áhítatoskönyvéből mondta magnóra közel ötven évvel ezelőtt az immár cé­dán és kazettán egyaránt kapható tíz rö­vid elmélkedést. A püspök az egyházi esztendő minden napjára írt egy-egy reggeli lelki útravalót; ezekben bibliai versek alapján beszélget Urával, hogy erőt merítsen a nap küzdelmeihez. A kö­zel húszperces hanganyag az eredeti fel­vételek technikailag javított változata. A kiadványok megrendelhetők az Evangélikus Missziói Központ címén: 1656 Budapest, Pf. 22. (telefon: 1/400-3057). A cédék ára dara­bonként 1400 Ft, a kazettáké 1000 Ft. HETI ÚTRAVALÓ Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi vilá­gosság. (íjn 2,8b) Vízkereszt hetében az Útmutató reggeli s heti igéi a világ világosságát, Jézust ra- gyogtatják fel szívünkben. Krisztus di­csősége megjelenik a világban is. „Borul­jon le előtte minden király, és minden nép őt szolgálja!” (Zsolt 72,11: LK) Vízkereszt ünnepe hármas üzenetet hordoz: az úgynevezett „három pogány király” hódolata a misszió ügyét helyezi az egyházak népeinek a vállára. Jézus megkeresztelkedéséről kapta ne­vét az ünnep, mert János vízzel keresztelt. S végül utal Jézus első csodatételére, a ká- nai menyegzőn történtekre. A napkeletről érkezett bölcsek „meglátták a gyermeket any­jával, Máriával, és leborulva imádták őt”. Jézus, a Király, főpap s próféta ajándékokat is ka­pott: „aranyat, tömjént és mirhát" (Mt 2,11). Luther Márton missziói javaslata ez: „A böl­csekkel együtt tegyünk hitet róla a világ előtt, és szívből keresve, Megváltóként imád­juk. Úgyszintén pénzünkkel, javainkkal is azon legyünk, hogy országa - melyet az ördög s világ amúgy is annyiféleképpen gátol és elnyomni igyekszik - terjedjen és gyarapodjék!” A pogányok apostola megosztja velünk Krisztus titkát:.....tudniillik a pogányok örököstársaink (...) Krisztus Jézusért az evangélium által.” (Ef 3,6) A szeretet apos­tola pedig megláttatja velünk az Atya nagy szeretetét: .....Isten gyermekeinek neveznek mi nket, és azok is vagyunk", mert tőle születtünk újjá pogány életmódunkból (íjn 3,1). Az első emberpár sem hitt Isten szavának. Éden kertjében a jó és a gonosz tudása fájá­nak gyümölcse jó volt eledelnek, kedves volt a szemnek, és kívánatos is volt, mert okossá tette a belőle evőt. íme, a test meg a szem kívánsága és az élettel való kérke­dés mint az eredendő bűn megnyilvánulásai! De az Úr Jézus „azért jelent meg, hogy elve­gye a bűnöket”, ezért a kereszten legyőzte a bűn, a halál és a sátán hatalmát, mert „őben­ne nincsen bűn" (íjn 3,5)... A világ szeretete helyett engedelmeskedjünk Isten szeretet- parancsolatának az ő gyermekeiként, mert „aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (íjn 2,17)! Pál az Úr nevében tanúsítja, „hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok él­nek hiábavaló gondolkodásuk szerint". A gondolkodásmód teljes megváltozása, tehát a megtérés által „újuljatok meg telketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert" (Ef 4,17.23.24)! Hogyan lehetséges az új életben Isten világosságában járni? Ha az ige fé­nyében meg-, fel- és beismerjük: sötétségben jártunk, akkor „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől" (íjn 1,7)! Zakariás Jézusunkról mint erős üdvözítőről prófétáit: „...meglátogat minket a felkelő fény (Károlinál: a naptámadat) a magasságból: hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak... ” (Lk 1,78-79) S po­gány népek térnek az Úrhoz: „Nagy népek és erős nemzetek jönnek Jeruzsálembe, hogy a Se­regek Urához folyamodjanak... ” (Zak 8,22) Mi is kérhetjük: Urunk „Jézus, mennynek ra­gyogása, / Járj át tiszta fényeddel! (...) Gyógyítsd konok pogányságunk, / S mind­örökké téged áldunk!” (EÉ 400,1.4) ■ Garai András IX0YC ÚTRAVALÓ Orda»: Ujos püspök áhítatai „A ftit haííásbófvan...” Igazi irodalmi csemegével lepte meg hallgatóit az Evangélikus Missziói Köz­pont a múlt év decemberének végén: megjelentették Babits Mihály Jónás könyve című versét cédán és kazettán. Az azo­nos című, 1938-ban megjelent elbeszélő költeménynek a bibliai Jónás könyve az alapja. A csaknem félórás hanganyag Bánffy György Kossuth- és Jászai Mari-dí­jas színművész előadásában hallható. * * * „A hit hallásból van...” névvel indult so­rozatban jelent meg 2007 végén - a né­hai egyházvezető halálának harminca­dik évfordulójára emlékezve - az Utrava- ló - Ordass Lajos püspök áhítatai című

Next

/
Thumbnails
Contents