Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-02-17 / 7. szám
4 ◄< 2 oo 8. február iy. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Éltó Diakóniai Rövid látogatást tett egyházunk székházában Fritz Blanz, a Bajor Evangélikus Diakónia magyar referense február 8-án. Utazását megelőzte a tavaly áprilisban Budapesten tartott bajor-magyar diakóniai konferencia, amelynek témái közt szerepelt a közös diakóniai munka mellett a diakóniai képzés lehetősége is. Az általános célt konkretizálta a múlt pénteki megbeszélés, amelynek során magyar részről Gregersen-Labossa György, egyházunk diakóniai bizottságának elnöke, Jeszenszky Zita, az Országos Egyházi Iroda Diakóniai Osztályának vezetője egyeztetés és Hafenscher Károly országos irodaigazgató, illetve Fritz Blanz elhatározták, hogy a tavalyi közös konferencia, valamint az elkezdett szakmai munka nyomán a két egyház együttes bajor-magyar diakóniai szemináriumot tart majd az év vége felé. A bajor egyház ezenkívül kész arra, hogy a jövőben magyar diakónusok képzését is vállalja. E tervek pontosítására még tavasszal sor kerül. Reménység szerint a diakónia területén hamarosan nagyobb előrelépés várható, amely egyházunk fejlődését ezen a téren nagyban elősegíti. ■ CselovszkynéTarr Klára Akárcsak az elmúlt években, idén is vacsorára és kötetlen beszélgetésre várta tagjait a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz). A február 8-án a budapesti Fehér Páva étteremben készült felvételünkön Novotny Zoltán elnök (balra) és Faggyas Sándor elnökségi tag tájékoztatja a megjelenteket a szövetség ez évi terveiről. EVT-ülés Genfben Az Egyházak Világtanácsának százötven fős Központi Bizottsága (EVT KB) február 13-20. között tartja ülését Genfben. Ennek keretében emlékeznek meg, a szervezet megalapításának hatvanadik évfordulójáról. A Szent Péter-kated- rálisban tartandó ünnepi istentisztelet igehirdetője Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka. Az EVT KB tagjaként Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke vesz részt az ülésen, aki Pósfay György lelkész meghívására a helyi magyar protestáns gyülekezetben is szolgál. H EvÉlet-infó Afgán állami elismerés az ökumenikus segélyszervezetnek Állami elismerő oklevelet vehettek át a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai - Sasvári Gábor, Fekete Dániel, Szelényi Gábor és Nawid Parsa - Kabulban Sher Mohammad Etabritól, az afgán menekültügyi és újjáépítési minisztertől február 3-án. Az eseményen részt vettek a minisztérium baghlani vezetői is. A kitüntetés a magyar külügyminisztérium civil projektjeinek elismerését is jelenti. H MÖSZ-infó Vastag falak Munkaközösségi ülés a börtönben Furcsa érzés keríti hatalmába az embert, amikor egy elzárt, számára ismeretlen világba lép be. Főleg ha sok mindent hallott és látott már róla. Mázsás előítéletekkel a belső zsebben, felszínes poénokkal a tarisznyában léptünk be január végén a Váci Fegyház és Börtön minden értelemben vastag falai közé. Nem könnyű átkelni a falon - kifelé a több száz kilométernyi szögesdrót akadály, befelé az ugyancsak nagy mennyiségű önbecsülés, önértékelés és öntömjénezés miatt. A Roszík Gábor börtönlelkész által megszervezett program különleges volt. Nemcsak azért, mert az Észak-Pest Megyei Egyházmegye lelkészi munkaközössége (LMK) még sohasem tartotta értekezletét büntetés-végrehajtási intézményben, hanem azért is, mert az Isten igéjén (talán túl keményre is) edződött lelkészi szív és lélek itt végre igazi megújulást és feltöltődést kaphatott. A szokásos nyitó úrvacsorás istentiszteletet - amelyen Roszík Gábor és Sághy Balázs domonyi lelkész szolgált - a fog- vatartottak kórusa és bizonyságtétele tette egy életre felejthetetlenné a jelenlévők számára. Hat fogvatartott meghatóan számolt be életének kudarcairól, a megjárt pokolról és Isten mindenkit felkutató kegyelméről, amely őreájuk is rátalált; nem egyszer hálát adtak Istennek a váci börtönért, ahol végre megtalálhatták a lelki teljességet és a gyülekezet közösségét. Azt gondolom, sok lelkész szeretne vasárnaponként ilyen hitelességgel szólni Istenről. Az élet igazi mélységeibe és magasságaiba tekinthettünk bele, megtapasztalva, hogy az az Isten, akiről napról napra olyan sokat és sokszor olyan felszínesen beszélünk, valóban élő és ható Úr. Méltó betetőzése volt az alkalomnak, amikor az úrvacsora szentségében valóságosan is egy szent közösségben voltunk fogva tartott testvéreinkkel. Az istentisztelet után az LMK szokásos napirendi pontjai kerültek sorra: Albert Gábor gödöllői lelkész igei előkészítőjét három előadás követte. Vatai Gyula büntetés-végrehajtási ezredes, a Váci Fegyház és Börtön parancsnoka - aki egyébként a dunakeszi evangélikus gyülekezet tagja - referátumában ismertette az intézmény történetét, illetve technikai jellemzőit, majd társadalmunk egyik nem vagy csak részben megoldott problémájaként beszélt a magyar büntetés-végrehajtásról. Mint mondotta, nem elégséges pusztán falakat építeni, amelyekkel elszigeteljük magunktól és eltüntetjük szem elől azokat az embereket, akik „elbuktak”. Meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy megváltozhassanak, mentális értelemben új életet kezdhessenek már a börtön falain belül, hogy ezáltal később könnyebben integrálódjanak a társadalomba. Ennek talán az első lépcsőfoka volt a börtönlel- készi státusok kialakítása - fejtette ki Vatai Gyula. Csuka Tamásné, az intézet református börtönlelkésze a szakma speciális kihívásaira hívta fel a figyelmet. Részletesen beszámolt a börtönben folytatott többéves, igen reprezentatív munkájáról, az alkalmaikról és a nyitó istentiszteleten már részben megismert gyülekezetről. Elmondta, hogy az istentiszteleteket átlagosan körülbelül nyolcvanan, a bibliaórákat pedig mintegy húszán látogatják a börtönben. Ezenkívül a fogvatartot- taknak lehetőségük van személyes beszélgetésre, lelkigondozásra - „Margit néni" ajtaja mindig nyitva áll előttük. Szó volt még arról is, hogy a szabadulás után milyen nehézségekkel szembesülhetnek azok, akik be szeretnének illeszkedni valamely gyülekezetbe. Végül az Országos Bűnmegelőzési Bizottságban egyházunkat képviselő Roszík Gábor, a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnevezésű missziós szervezet vezetője, a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezetének elnöke előadásában ösz- szefoglalta egyházunk és a börtönmisszió kapcsolatát, illetve beszámolt a sikerekről és a kudarcokról. Felhívta rá a figyelmet, hogy ez a fajta munka nem végezhető elszigetelten, a gyülekezetek és a lelkészek imádságos, szívbeli és anyagi hozzájárulása nélkül. Arra kérte az egyházmegye lelkészeit, hogy gyülekezeteiken keresztül segítsék a börtönben szolgáló lelkészek, missziósok munkáját, rámutatva néhány olyan lehetőségre és feladatra, amely a hívő emberek számára kevés időráfordítással, sok szeretettel elérhető, megvalósítható. Ilyen területek az imádság - különösen a nemzetközi börtönmissziós imahét idejében -, az Angyalfa .program (melynek keretében börtönben lévő szülők gyermekeit, családját segítik), a csomagküldés, illetve a börtönmisszió anyagi támogatása kinek-kinek a szerény lehetősége szerint. A program rövid börtönlátogatással, illetve ebéddel zárult. A kapun kilépve érdekes érzés lett úrrá rajtam. Talán százszor is beszéltem már gyülekezeteknek, fiataloknak róla, de ma tanultam valami egészen újat arról, hogy mi is az a szabadság. ■ Simon Attila KÉSZÜLÜNK A NŐK VILÁG IMANAPJÁRA Guyana, „a sok víz országa” Idén az Atlanti-óceán túlsó partjáról Guyana keresztény asszonyai hívnak minket közös imádkozásra. Vajon mit tudunk róluk? Attól tartok, roppant keveset. S ami esetleg eszünkbe jut, az sem túl szívderítő. Gyarmati háborúk képe idéződhet fel bennünk valamelyik történelmi olvasókönyvünkből vagy az a döbbenetes hír 1978-ból, amikor az őserdei településen, Jonestownban a Jim Jones vezette Népek Temploma szekta tagjai tömeges ön- gyilkosságot követtek el... Harminc esztendővel ezelőtt, november 18-án vallási fanatizmusból, hamis tanítást követve közel ezer ember halt értelmetlen halált. Bár guyanai testvéreink ezt az eseményt nem említik, mégis különös csengése van az imanap mottójául választott üzenetnek most, a véres eset harmincadik évfordulóján: „Isten bölcsessége új értelmet ad életünknek.” Ahogyan az imanapi tájékoztató anyagban írták a szervezők, a Bibliára, az ott található igaz tanításra akarják irányítani a világ keresztényeinek figyelmét. Tanácsuk szerint a két kiválasztott szentírási történet szereplőjéhez - Jób- hoz és Máriához - hasonlóan kell az Úr lábaihoz telepednünk, hogy ő bölcsességre taníthasson minket. Mielőtt azonban az imanap teológiai üzenetét vizsgálnánk meg, az alábbiakban fedezzük fel együtt guyanai testvéreink gyönyörű hazáját! Nem csupán a bennünket elválasztó távolság miatt lehetnek hiányosak a róluk való ismereteink, hanem az útleírások szűkszavúsága miatt is. Az útikönyvek csupán néhány oldalon mutatják be e csodálatos karibi ország természeti szépségeit, csak pár sorban idézik fel zaklatott történelme legfőbb eseményeit. Ám a földrajzban járatos, éber olvasó most mindjárt tiltakozhat is: mi az, hogy karibi ország?! Elvégre a Magyarországnál több mint kétszer nagyobb, Brit Guyana néven ismert korábbi angol gyarmat Dél-Amerika északkeleti részén, távol a szigetektől, a kontinensen található. Nyugaton Venezuelával, keleten Surinamemal határos, déli szomszédja pedig Brazília. Északról az Atlanti-óceán hullámai mossák partját. Az ország földrajzi elhelyezkedése ellenére a karibi térséghez tartozónak vallják magukat az ott lakók. Ennek történelmi gyökerei vannak. Az időszámításunk előtti évezredben az aravéak indiánok mellett ugyanazok a karib törzsek népesítették be ezt a területet, mint a Kis- és Nagy-Antillák szigetvilágát. Ám nemcsak a múlt, hanem a ma élők mentalitása, fokozott életigenlése is azonos kulturális gyökerekre vall. Zenéjük, táncaik, ünnepeik kétséget kizáróan karibi hangulatot tükröznek. Ehhez járul a ragyogó napfény, a csodálatos klíma. Az évi középhőmérséklet 26-27 Celsius-fok, a buja növényzetet pedig az átlagosan évi 2050 milliméter csapadék táplálja. Nem véletlenül nevezik Guyanát „a sok víz országának”, ahogyan az indián eredetű név is utal rá - jelentése „víztől körülvett föld” -, hiszen három nagyobb folyó szeli át területét. A legnagyobb az Essequibo, amely a brazil határnál ered, és mintegy ezer kilométer megtétele után a főváros, Georgetown mellett ömlik az óceánba. Másik két nagy folyója a Cuyuni és a Berbice. Ugyancsak az Atlanti-óceánba torkollik a Courantyne, amely természetes határként húzódik Suriname (korábbi nevén Holland Guyana) és az ország között. Az útikönyvek által kiemelt természeti szépség a Kaieteur-vízesés, mely a Niagaránál négyszer magasabbról, 266 méterről hullik alá. Megközelítése azonban nehézkes. A hatalmas természeti csodát a gazdagabb turisták repülőgépből, a szegényebbek pedig napokig tartó, fárasztó gyaloglás után pillanthatják meg csupán. Azért nevezik sokan Guyanát Dél- Amerika „fehér foltjának”, mert vannak területei, amelyek megközelíthetetlenek. Nincs rendesen kiépített úthálózata, a rajta keresztül-kasul folyó vizek pedig akadályozzák a szárazföldi közlekedést. Ugyanakkor sokan épp ezt használják ki. Képünkön diáklányokat látunk, akik csónakkal indulnak reggel az iskolába - Surama faluba ugyanis csupán vízi út vezet. Az ország azonban erdőkben is gazdag, változatos domborzatú. Az Atlantióceán partján lévő széles, mangrovés (cserjés) síkságtól délre a Guyanai-hegy- vidék trópusi őserdővel borított hegyei helyezkednek el. Az ország területének 70%-a egyébként is dzsungel, ahol nemritkán hatvanméteres óriásfákat is találhatunk. Az erdőket gazdag állat- és növényvilág népesíti be. Különösen a számos madárfajra, azon belül is a kolibrik változatos családjára és a különféle, díszes rovarok hadára hívják fel a figyelmet az útikönyvek szerzői. Buja, zöld növényzet, élénk színű virágok gyönyörködtetik a szemet. Guyana természeti kincsekben gazdag ország. Trópusj gyümölcsök garmadája terem, az arra alkalmas területeken cukornádat lehet termeszteni, a föld mélye kincseket - bauxitot és más ásványi anyagokat - rejt... Mégis a világ egyik legelmaradottabb országa. Hogy miért? Az okokra lapunk következő számában derül fény. ■ B. Pintér Márta Az úrvacsorái istentiszteleten Roszík Gábor prédikált, a liturgiában Sághy Balázs vett részt
