Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-12-21 / 51-52. szám
14 *« 2008. december 21-28. FORRÁS "Evangélikus Életéi A BIBLIA ÉVE A Jelenések könyve - a remény A Szentírás utolsó könyve a reménység hangján szólal meg. János apostol azt mondja el benne az üldöztetéseket és sokféle kísértést szenvedő híveknek, „aminek hamarosan meg kell történnie". Különleges jellegzetessége, hogy tulajdonképpen „újraírja” az Ószövetség számtalan örök érvényű gondolatát, felhasználva azokat a prófétai és költői képeket, amelyek akkor már évszázadok óta eleven kincsei voltak a zsidóságnak. Utalásaival felidézi többek között a nagy próféták elhívását, Bálám történetét, Illés küzdelmét Jezábel ellen, az egyiptomi csapásokat, de különösen is Dániel látomásait. Mivel nyelvezetében hasonlít több kortárs zsidó apokaliptikus irathoz, ez az elnevezés maradt rajta: „Apokalipszis”, amely görögül a kijelentést, kinyilatkoztatást, a titok leleplezését jelenti. Ugyanakkor - a közvélekedéssel ellentétben -János jelenései elsősorban nem a világvégéről szóló jóslatok. Tévedtek, és ma is tévúton járnak azok a keresztény írásmagyarázók, akik arra törekednek, hogy a Jelenések könyve utalásaiban felfedezzék azokat a „kulcsokat”, amelyek segítségével koruk világtörténelmi eseményei elhelyezhetők a végítélet felé mutató hatalmas időszalagon. János jelenései sokkal inkább prófétai könyvnek tekintendő: ahogyan a próféták igehirdetéseinek, János szavainak is egyszerre van a múlt tapasztalataiból fakadóba jelenben eligazító és a jövőbeli eseményeket előre értelmező jellemvonásuk. Ha megfigyeljük, az apokalipszis eseményei egyszerre zajlanak az „örök jelenben” és Isten mennyei trónusa előtt. „A nagy, kerek elbeszélés” A Biblia első könyve azzal kezdődik, hogy a bűnbe esett ember elrejtőzik Isten elől, aki szellős alkonyatkor az éden kertjében sétál. Isten fájdalmas „Hol vagy?” kérdése Ádámhoz mintha az egész Isten-ember kapcsolat szimbolikus megfogalmazása lenne. Tulajdonképpen mind az O-, mind az Újszövetség e kapcsolat magaslatairól és hullámvölgyeiről szól. Isten nem várta meg az elrejtőző ember válaszát a hívására, mert az ember nem volt képes felelni. Inkább ő maga jött közel az emberhez Jézus Krisztusban - egy időre majd jön el újra, immár végérvényesen, az idők végén. A Biblia kánonjának ihletett összeállítását dicséri, és egyáltalán nem tekinthetjük véletlennek, hogy a Szentírás utolsó könyve ezzel a reményteljes szózattal zárul: „íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (21,3) „A jövő azoké, akik a következő nemzedéknek okot adnak a reménységre.” (Pierre Teilhard de Chardin) „Boldog, aki felolvassa, és boldogok akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.” 0el 1,3) SEMPER REFORMANDA „Ha Krisztust helyesen akarod értelmezni és igaz valójában leírni, akkor arra kell figyelned, ahogy az angyal teszi ezt. Szerinte a Krisztus »nagy öröm«. Ez ige mellől ne tágíts, mert erő van benne!” H Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) ÓÉVESTE - 2Kor 5,9-10 Közeledvén diákkoromban a számonkérés ideje, a féléves vizsgaidőszak, a középiskolában kiváló angolosnak számító barátom szokta volt magának követendő jelszóként kártyán maga elé tűzni: „fair play”: csak sportszerűen, csak keményen, csak becsülettel, csak tisztán. Közeledvén minden esztendő múltával a végső számonkérés, tőlünk is „fair play”: sportszerű, kemény, becsületes, tiszta küzdelem kívántatik. A sportszerűség első követelménye a győzni akarás, a törekvés, a fel nem adás. Pál apostol is ezt az ókori atlétikából ismert szót alkalmazza: törekedünk. Rá- kényszerítjük akaratunkat a versenyt a holtponton feladni késztető testre, és további teljesítményre sarkalljuk. Hogy a sportszerű küzdelem tetszésére legyen annak, akinek tetszését el akarjuk nyerni. A rabszolga uráét, a keresztény ember az Úrét. Akár idehaza, akár idegenben - olvassuk, értve a hazai pálya előnyét és az idegenbeli hátrányát. Csakhogy e két- versnyi igéből nem derül ki, a földi-e a honi pálya vagy a mennyei? Mindkettőn megkívántatik az Úr kedvére való versenyzés. (Úgy tűnik, Pál apostol szóFair play használatában a halál nem egyszerűen a lélek álma. A humánum „magja” a halálban is aktív...) Nincsen verseny eredményhirdetés nélkül. Az ókori atlétának meg kellett állnia a tribün előtt, hogy átvegye a díjat. Annak megfelelőt, ahogy versenyzett. Ahogy a vázaképek ábrázolják: meztelenül. Hogy átvegye annak jutalmát, amit az atlétika eszközével, az emberi testtel - íme, közszemlére téve -, a teste teljesítőképességét a végletekig fokozva és kihasználva elért. Pályánkat megfutva nekünk is így kell megállnunk a tribün, a Krisztus ítélőszéke előtt. Mert akár tudjuk, akár nem: versenyzők vagyunk... Az évek és vele az élet múlását, a kikerülhetetlenül közelgő véget, majd ezt követően a „tribün” előtti kötelező megjelenést a versenybíró mindenen átható, lemeztelenítő tekintete előtt vagy beletörődéssel, vagy erőltetett búfelejtéssel szokták várni. Ettől hangos a szilveszteri éjszaka. Felejtenénk, hiszen dolgainkról kiderül a valódi értékük... Pál apostol szóhasználatából kitűnik, hogy amíg élünk, nemcsak testben élünk, de „test által” cselekszünk. A test tehát eszköz, a testben való élet pedig lehetőség. Az eszköz önmagában morális szempontból semleges. A test is az. Tehetetlen. Hogy minek eszközévé válik, az azon múlik, kinek a kezében van. Lehet a Szentlélek temploma. A Lélek munkálja, hogy Krisztusban higy- gyünk, és őt kövessük. A test, azaz az ember így Krisztus szolgájaként cselekszik, cselekszi a jót... Eszköze az isten- képűségnek, a szeretetnek: két egymást szerető ember összetartozásának, eszköze az élet továbbadásának, eszköze a ránk bízottakról való gondoskodásnak; eszköze a kenyérkeresetnek, és eszköze a simogatásnak. Eszköze a teremtett világ kincsei felelős kiaknázásának és használatának. Eszköze a megbocsátásnak és eszköze a kereszthordozásnak. Az atlétának az a dolga, hogy a teljesítményt a lehetőségek határáig fokozza... De öncéllá válva a test lehet a bűn eszköze is, eszköze más ember érzelmi és fizikai kihasználásának, eszköze az élet rombolásának, más munkája meghiúsításának, eszköze a teremtett világ tönkretételének, az istenképű ember sátánivá formálásának. AZ ÜNNEP IGÉJE A testben töltött idő, életünk ideje ugyanígy önmagában semleges. Lehet a kegyelem ideje. Lehetőség a jóra, a Krisztus szolgálatában való sportszerű küzdelemre. És lehetőség a gonoszra, egymás károsítására. A tribün előtt az atléta kényszerűen elveszi erőfeszítéseinek vagy renyhesé- gének, a pályán elért teljesítményének jutalmát. így írja az apostol, aki egyébként testi adottságai szerint legfeljebb a paralimpián indulhatott volna... Éveknek és életnek múlása ne az életünk fogytával gazdátlanná és feleslegessé váló dolgainkra, idővel avult teljesítményeinkre emlékeztessen minket, hanem egykori diáktársam, nem kevésbé Pál apostol sportszerű keménységére: fair play! ■ Krähling Dániel Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, hálát adunk az elmúlt esztendőért, a kegyelem drága idejéért. Irgalmadat kérjük arra, amit elrontottunk irgalmadat kérjük a haszontalanul elvesztegetett időért. Erősíts meg bennünket a hozzád méltó küzdelemre, hogy ne kelljen szégyenkeznünk, amikor a célban megállunk előtted. Ámen. Oratio cecumenica Mennyei Atyánk! Hálával köszönjük meg most neked, hogy új nappal ajándékoztál meg bennünket egy új évben! Öröm és áldás, hogy közösségben, igéd útmutatásával indulhatunk el az új esztendőben. Könyörgünk azokért, akik nem a hozzád vezető úton járnak. Segítsd őket Szentlelkeddel, hogy megtalálják a megfelelő irányt, amely feléd mutat, és örömmel, boldogan legyenek evangéliumod hordozói és továbbadói! Kérünk, ajándékozz meg bennünket a közösség építő, lendítő erejével, lelkesedéssel és kitartással. Köszönjük, hogy te mindig mellettünk állsz, és támogatsz minket szolgálatunkban. Kérünk téged, hogy ebben az évben is segítsd megvalósítani terveinket. Adj nekünk okos döntéseket, felelősséget és megfelelő bölcsességet! A számunkra kedvezőtlen fordulatokra, kudarcokra készíts fel, hogy türelemmel, belátással tanulni és okulni tudjunk belőlük! Légy azokkal a testvéreinkkel, akik társ, család, barátok nélkül maradtak! Küldj hozzájuk jó szándékú, segíteni akaró embertársakat! Kérünk, ne engedd, hogy erőt vegyen rajtunk a tétlenség, a lustaság, hanem áldozatkész szeretettel irányítsd figyelmünket a segítségre szorulók felé. Váltsa fel a szavakat tett, hogy feltétlen szeretettel tudjunk odafordulni a másikhoz! Imádkozunk beteg testvéreinkért is. Könyörgünk, enyhítsd fájdalmaikat, adj gyógyulást testnek és léleknek. Biztasd a betegségekkel küszködőket otthonukban, kórházakban, szeretetotthonokban! Eléd visszük a gyászolók bánatát. Enyhítsd veszteségük fájdalmát! Vigasztald őket imádsággal, igehirdetéssel, kézfogással, együtt érző öleléssel és az örök élet rendíthetetlen reménységével! Könyörgünk azokért, akik erőszaktól, bántalmazástól, katasztrófa nyomorúságától, háborútól, diktatúrától.szenvednek. Állj melléjük a bajban, őrizd meg őket a kilátástalanság veszélyétől, és ne engedd, hogy elveszítsék a reményt! Imádkozunk egyházunkért, gyülekezeteinkért, szolgálattevőkért, lelkészekért. Kérünk, add, hogy tisztán, őszintén, a Krisztushoz tartozás méltóságával tudják hirdetni, továbbadni igédet! Mennyei Atyánk! A te áldásoddal szeretnénk indulni ebben az évben is, és megtapasztalni, hogy könnyű és nehéz napjainkban egyaránt kísér áldásod, míg egykor megérkezünk hozzád, ahol a töredékes tökéletessé, a homályos tisztává lesz örök országodban. Ámen. ÚJÉV - Ej2,8-10 Kész az út - járjunk rajta! Vannak fontosnak vélt kincseink, amelyek nélkül egy percünket sem tudjuk elképzelni, és vannak olyan értékeink, amelyekről - akár mások kedvéért is - le tudunk mondani. Rangsoroljuk is érté-' keinket. Megállapítjuk, mi nélkülözhe- . tetlen, és mi az, ami nem lényeges. Kétségtelen, az egyik legdrágább kincsünk a múló idő. Bár gyakran elfecséreljük, de ilyenkor, az esztendő fordulóján rádöbbenünk, mennyire fontos és drága. Isten igéje átrendezi, meggyógyítja értékrendünket. így talpra állított értékpiramisunk csúcsán nem a múló idő, hanem a Jézus Krisztussal való közösség ragyog. Ez boldogít már itt a földön, és jut majd teljességre az ő országában. Ünnepünk evangéliuma az Urunk névadásáról szóló rövid tudósítás (Lk 2,21). Jézus szabadítást hirdető nevével indít útra. Bár ez a legrövidebb az egyházi esztendő összes istentiszteleti, ünnepi olvasmánya között, mégis benne van minden. Jézus Urunk neve nemcsak az éppen előttünk lévő háromszázhatvanöt napot jelöli ki számunkra, hanem távlatot nyit életünknek a földi lét határain túl, az üdvösségig. Igazán új azonban csak akkor lesz a most kezdődő esztendő, ha horizontját nem a következő december 31. határolja, hanem ha megértjük, hogy Isten kegyelméből ez az év is Jézus-év: vagyis az eljövendő örök új esztendő, a vele való teljes közösség felé vezető út egy szakasza. Isten ezen az ünnepen így nyitja meg szívünket valóban új ígéretére. Ha ezt megértjük, akkor ehhez még két felismerés társul. Az egyik, hogy ez az újdonság nem vélt vagy valós hűségünk, kitartásunk jutalma. Ezért mondja az apostol: nem cselekedeteink jutalma az, hogy új lehetőséget kapunk. A megnyíló jövő mindig ajándék, mindig kegyelem! Emberi életünk logikája - hogy a tegnap és a ma sikere alapozza meg a jövendőt - csődöt mond hitünk dolgaiban. Semmink sincs, amivel büszkélkedve Isten elé állhatnánk. Hiszen csak azt tettük - ha egyáltalán megtettük -, ami kötelességünk volt. Néha szánalmas, hogyan állnak sorba az emberek kitüntetésekért, elismerésekért; és vérig sértődnek, ha kimaradnak az éppen aktuális névsorból. Isten országának nem ez a rendje, hiszen ott nincs érdem, és nincs érdemrend. Csak a meg nem érdemelt kegyelem ajándéka van. Ezért az, aki újév ünnepét nemcsak jeles - eddig még sosem volt — dátumként köszönti, vagy mint kisebb-nagyobb botlások, bűnök után kapott tiszta lapnak örül az új évszámnak, hanem Istentől fogadja életének ezt az új szakaszát, pontosan tudja, hogy csak Jézusért virradhattunk új napra, új esztendőre. Ezen a ponton kísértő gondolataink is támadhatnak. Ha így van, hogy nincs semmi múltbeli érdemünk, akkor nyilván ugyanez lesz érvényes ezután is. Akkor pedig egyáltalán nem fontos, hoAZ ÜNNEP IGÉJE gyan s mivel töltjük ki a múló időt. De csak addig gondolkozhatunk így, amíg meg nem értjük igénk második felét. Mert miközben szó sem lehet arról, hogy érdemeink elismeréseként kapnánk az előttünk álló esztendőt, azt halljuk, azért kapjuk, hogy a ránk váró alkalmakkal és elkészített lehetőségekkel Istennek szolgáljunk. Furcsa a kép, de elképzelhetjük úgy az előttünk lévő időt - akár ezt az új évet is -, mint egy hatalmas kelléktárat, ahol háromszázhatvanöt polc huszonnégy fiókjában személyre szabott feladatok várnak ránk. Nem cselekedeteinkért, hanem cselekedetekre kaptunk időt. És van mit tennünk. Nézzünk csak körül! Tele vannak kisebb-nagyobb közösségeink mindenféle nyomorúsággal, kártékony szenvedélyekkel, széthulló családokkal, lazuló erkölccsel, sokak szegénységének gondjával. 2009 első napjaiban van-e Magyarországon vagy szerte e világon, aki ne így látná helyzetünket? Aki ezen az ünnepen Isten kegyelmének új esztendejébe Jézus nevével indul, az nem mondhatja: „Ez nem az én gondom.” Miközben Isten ezen a napon hitünk szárnyán az égbe emel, parancsával a földre állít. Mert a végső cél felé vándorolva két lábbal a földön járunk. Mindezt Jézus Urunktól tanulhatjuk meg. Tőle tudjuk, hogy ami előttünk van, az kegyelemből van. Nem siratjuk a múló időt, hanem örömmel töltjük ki az előttünk levőt a ránk váró jó cselekedetek szolgálatával. Nem vádolunk másokat, hanem végrehajtjuk a magunk feladatait. Elvégezzük, amit Isten tőlünk vár. S akkor lesz új esztendőnk. Mert különben ugyanolyan lesz ez is, mint az éppen elmúlt. Vagy még rosszabb. Nemcsak gazdaságilag, hanem minden tekintetben. Új csak akkor lesz ez az év, ha mi magunk megújulunk. Mi, akik belakjuk, és - ha Isten engedi - végigéljük az esztendőt. Mindez kegyelemből van, nem érdemeinkért, hogy senki ne dicsekedjék de mindenkinek azért adatik, hogy dicsérje az Urat. S ha így történik, akkor mégis boldog és mégis új esztendőnk lesz. ■ Ittzés JÁNOS Imádkozzunk! Kegyelmes Istenünk! Köszönjük hogy kivezettél az óévből, és megajándékozol az új esztendővel bennünket. Tedd hatékonnyá szívünkben igéd üzenetét, hogy megértsük örök és mégis mindig új szereteted az új esztendő alapja. Add, hogy megújult életű tanítványaidként élhessünk kegyelmed új esztendejében szent neved dicsőségére, embertársaink javára! Ámen.
