Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-12-14 / 50. szám

IO 2008. december 14. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Egyházi vezetők látogatása az államfőnél, a házelnöknél és a Fidesz-KDNP-nél Magyarországi és határon túli egyházi vezetőket fogadott hivatalában Sólyom László államfő, majd Szili Katalin házel­nök; a határon túli püspökök küldöttsé­gével fideszes és KDNP-s politikusok is találkoztak december 2-án Budapesten. Sólyom László köztársasági elnök a hi­vatalában tartott találkozó után egyebek között azt emelte ki, hogy az emberekben még nem tudatosult a Magyarországot is érintő nemzetközi gazdasági válság mér­téke, de az egyház karitatív tevékenységé­re az eddiginél is nagyobb szükség lesz. A gazdasági válság idején lelki támaszt is nyújtaniuk kell - fejtette ki -, hogy azok­nak, akik erre rászorulnak, segítsenek a helyzet feldolgozásában. Sólyom László a magyarországi kato­likus, református, evangélikus és baptis­ta egyház, valamint az izraelita felekezet vezetőit és képviselőit fogadta. A talál­kozón a határon túli magyar egyházak képviseletében hét római katolikus és egy görög katolikus, nyolc református, két evangélikus és egy unitárius vezető jelent meg. Az államfői találkozót követően Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke advent alkalmából a határon túli püspököket fogadta. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke, Németh Zsolt, a parlament külügyi és ha­táron túli magyarok bizottságának elnö­ke és Balog Zoltán, az Országgyűlés em­beri jogi bizottságának elnöke szintén találkozott a határon túli magyar püspö­kök küldöttségével. M MTI ^ _________________________________________________________ Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) pályázatot hirdet a gyakorlati (hatodéves) képzéssel kapcsolatos mentori szolgálatra, illetve gyakorló­gyülekezeti státusra a 2009/2010-es tanévre Olyan lelkészek jelentkezését várjuk, akik sokoldalú gyülekezeti munkát végez­nek, és készek egy hatodéves hallgató (lelkészjelölt) munkájának irányítására és a lelkészi szolgálatba való bevezetésére, valamint részt vesznek az EHE által szer­vezett mentori előkészítő konferencián. A megbízást kapó lelkészekkel és gyülekezetekkel az egyetem együttműködési megállapodást köt. A mentorok és a gyülekezetek ezáltal közvetlenül is bekapcso­lódnak a gyakorlati lelkészképzés munkájába. A gyülekezetektől a szolgálatok biztosítása mellett elsősorban a lelkészjelölt megfelelő elhelyezését kérjük. Gyakorlata idején a lelkészjelölt a mentor vezetésével végezhet gyülekezeti szolgálatot. A pályázatnak tartalmaznia kell a gyülekezeti munka rövid (legfeljebb hatvan­soros) bemutatását és a pályázó lelkész motivációját, valamint hogy milyen mó­don tudnak a hallgató részére tíz hónapon át szállást és ösztöndíj-kiegészítést biztosítani. Egyúttal kérjük, jelezzék pályázási szándékukat a területileg illetékes püspöki hivatalban is. A pályázatoknak 2009. február 2-ig kell az EHE rektori hivatalába megérkez­niük (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Bővebb felvilágosítás a gyakorlati intézet vezetőjétől, Szabóné Mátrai Marianná­tól (mariann.matrai@lutheran.hu) kérhető. Dr. Csepregi Zoltán rektor, ár. Szabó Lajos tanszékvezető', Szabóné Mátrai Marianna, a képzés koordinátora HIRDETÉS Meghívó könyvbemutatóra A Kairosz Kiadó Miért hiszek? című sorozatában megjelent Szóhyi Szilárd dr. Fabiny Tamás evangélikus püspökkel készített interjúkötete Neki kell növekednie címmel. A könyvet dr. Csermely Péter professzor mutatja be december 15-én, hétfőn 17 órai kezdettel a Pilinszky János irodalmi kávéházban (Budapest V., Váci utca 33.). A kötet a helyszínen megvásárolható. Minden érdeklődőt szívesen látnak. ISTENTISZTELETI REND / 2008. december 14. Advent 3. vasárnapja. Liturgikus szín: lila. Lekció: 2T1 m 1,8-14; 5MÓZ 5,64.7-10. Alapige: )n 5,31-38. Énekek: 140., 136. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András: Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. to. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás: Káposztástnegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. (asztali beszélgetések) Novotny Zoltán; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György: VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21., I. emelet de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Arpádné; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta: XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Varsányi Ferenc; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., gyermek-karácsony) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos: Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; du. 5. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. ro. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Jogos kérdések Brüsszelben Az Európai Egyházak Tanácsának Egy­ház és Társadalom elnevezésű bizottsá­ga szervezett konferenciát november 18-20. között Brüsszelben Vallás a közös­ségi szférában -jogi kihívások és trendek cím­mel. Több mint negyven - többségében jogász - résztvevő érkezett a rendez­vényre Európa számos országából az említett nemzetközi szervezet tagegy­házainak képviseletében. A tanácskozás célja az volt, hogy megvi­tassák, az Európai Unió jogalkotása és ak­tuális jogszabálytervezetei hogyan érintik egyházainkat és a vallásgyakorlást, milyen következményekkel járnak rájuk nézve. Számos rangos előadó - mint például a magyar Tomka Miklós professzor - meg­hallgatása mellett a résztvevők eszmét cseréltek az egyes államokban éppen ak­tuális, egyházakkal kapcsolatos jogi és társadalmi-politikai kérdésekről, így pél­dául az európai kisebbségi egyházak helyzetéről. Ennek során a Kárpát-me­dence különböző országaiból érkezett magyar egyházi képviselők is ismertették közösségeik problémáit, nehézségeit. Például Romániában a magyar egyházak a mai napig nem kapták vissza több mint ezerötszáz, a kommunisták által elkob­zott ingatlanukat, míg a Romániai Orto­dox Egyház az utóbbi bő másfél évtized­ben több mint kétezer új templomot épí­tett az állam óriási pénzügyi támogatásá­val, ráadásul kifejezetten olyan települé­seken is, ahol az ortodox hívek gyakorla­tilag szinte nincsenek is jelen. A szlovákiai helyzet sem sokkal kedve­zőbb. Például míg az állam az egyik, mind­össze hatvanezer lelket számláló egyház számára harmincnégy adminisztratív al­kalmazott bérét biztosítja, addig a száztíz­ezer hívet gondozó - ámde kilencven szá­zalékban magyar nemzetiségű - reformá­tus egyház számára mindössze hatét. A konferencia tanulsága, hogy a ha­zánkat környező országok többségi egyházai alaposan átgondolt és követke­zetesen képviselt nemzetpolitikai célok érvényesítésére képesek a nagy nemzet­közi egyházi fórumokon (is). Éppen ezért a Kárpát-medence magyar nemze­tiségű egyházai csak összefogással és közös stratégia kialakításával léphetnek fel közösségeik érdekében hatékonyan, úgy, hogy az valóban kézzelfogható eredményekkel kecsegtessen. ■ L.V. Az utolsó nap Önkéntes kórházlátogatók találkozója ► Advent 3. vasárnapja van. Amikor november 30-án az Üllői úton összegyűl­tek az önkéntes kórházlátogatók, az egyházi esztendő utolsó napja volt. Az olvasó az idő eltelte miatt nem érzékelheti, hogy számunkra éppen „az utol­só nap” adta a találkozás ízét, értékét. Több mint harmincán gyűltünk össze; vendégünk Nemes Ödön jezsuita szerzetes volt. Jól tudtuk, hogy Nemes Ödön az előző héten kórházban volt, és egyáltalán nem volt biztos, hogy egészségi álla­pota megengedi, hogy jelen legyen kö­zöttünk. De ő megígérte nekünk, hogy eljön. Orrában csövekkel, zsebében lé­legeztető készülékkel, de ott volt. Lég­zési nehézségei ellenére derűsen, elé­gedetten. Amit mondott betegségről, lelkigon­dozásról, hiteles volt. Nem a katedráról szóló tanár szavai voltak ezek, hanem a megélt hit vallomásai. „Ha Isten nem akadályoz meg valami betegséget, abból jót fog kihozni - vallotta. - Isten Jézus halálát sem akadályozta meg.” Előadásában arra kért bennünket, hogy a szenvedést ne problémának te­kintsük, amelyet meg kell oldani, hanem lássuk be, hogy a szenvedés érték, misz­térium. Fontosnak tartotta, hogy beteg­látogatóként eloszlassuk azt a tévhitet, hogy a szenvedés büntetés. „Én Jézus Krisztus Istenében hiszek. Jézust pedig nem azért feszítették keresztre, mert rossz ember volt” - érvelt. A legizgalmasabb téma számunkra az adás-kapás kérdésköre volt. Nemes Ödönnek volt bátorsága ahhoz, hogy megkérdőjelezze Pál apostol kijelentését, aki Jézustól származtatja ezt a mondatot; jobb adni, mint kapni („Nagyobb boldogság adni, mint kapni" - ApCsel 20,35). A szer­zetes arról beszélt nekünk, hogy vallá­sunk, kereszténységünk alapja a kapás, a befogadás. „Sajnos sokan próbálják kiér­demelni Isten szeretetét, mert nem tud­ják elfogadni, hogy Isten ingyen, feltétel nélkül szereti őket” - mondta. Az előadás utáni beszélgetésben meg­próbáltuk felsorolni, hogy beteglátogató­ként, lelkigondozóként mi mindent ka­punk egy-egy betegtől. Kiderült: bár sok­szor azzal áltatjuk magunkat, hogy azért ülünk le egy-egy ágy mellé, hogy adjunk, mégis gazdagabban távozunk onnan, mint ahogyan érkeztünk. Megajándéko­zottak leszünk. A betegek megajándé­koznak bennünket a bizalmukkal, azzal, hogy szóba állnak velünk, azzal, hogy ad­hatjuk az időnket nekik. Megajándékoz­nak bennünket azzal a derűvel, amellyel a betegségüket viselik, istenhitükkel és az­zal az érzéssel, hogy érdemes volt bemen­nünk a kórházba aznap. A délutáni beszélgetésnek külön örö­me volt, hogy megoszthattuk egymással problémáinkat, nehézségeinket, és hogy együtt próbáltunk megoldást keresni rá­juk. Jó volt érezni, hogyan lettünk, for­málódtunk egymást segítő csapattá. Talán valóban „az utolsó nap” tette ve­lünk, hogy értékesnek tartottuk ezt a ta­lálkozót. Talán azt éreztük, hogy Nemes Ödönnel itt, ilyen közösségben utoljára lehetünk együtt. Talán Istennel való talál­kozásunk, aki „az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég” (Jel 22,13), tette velünk, hogy az idei utolsó nap mélyen beleivódott az emlékezetünkbe. m Heinemann Ildikó Emlékezés és jövőtervezés Bonyhádon Nem a bonyhádi gyülekezet az egyetlen, amely ebben az évben emlékezik meg arról a tragédi­áról, mely hatvan évvel ezelőtt mély nyomot hagyott családokban és egyházközségek közös­ségében egyaránt. A német ajkú gyülekezetekben sokszor a családok nyolcvan-kilencven százalékát is kidobták házaikból az akkori hatalom kép­viselői, hogy helyet adjanak azoknak, akiket a történelem ugyanúgy megtépázott, akik­nek ugyanúgy kellett elhagyniuk szülőföld­jüket, akár a Felvidéken, akár a Székelyföl­dön éltek egykor. A házak, a vagyon elvéte­lét tetézte az, hogy összeírás alapján az itt élő németség nagy részét kiűzték az ország­ból, a háborúban vesztes Németországba irányítva őket, ahol új életet kellett kezdeni- ük. így fogyott a bonyhádi gyülekezet létszá­ma is egytizedére, és az egykor nagy létszá­mú evangélikusságnak a mindennapokban kellett megküzdenie azért, hogy maradjon gyülekezet ezen a helyen. Istentisztelet keretében emlékeztek meg november 9-én a bonyhádi evangélikusok a hatvan évvel ezelőtti kitelepítésről, emléktáb­lát állítva azoknak a német nemzetiségű és anyanyelvű hittestvéreinknek, akik nem él­hettek szülőföldjükön, mert kiűzték őket ha­zájukból. Az ünnepen igehirdetéssel szolgált az er- dingi testvérgyülekezet lelkésze, Martin Schwenk is, aki azért is érkezett küldöttség élén a Mün­chen melletti településről, hogy újragondolják a helyiekkel a két közösség korábban is erős ifjúsági kapcsolatait. A kitelepítés miatt meggyengült gyülekezeteknek nagy kérdése, hogyan tudják erejüket, közösségi életüket úgy szervezni, irányítani, hogy a kicsinység megélése mellett ne a szomorú emlékezés kapjon egyedül szerepet, hanem előretekintve a jövőt álmodják, tervezzék meg. így beszélték meg az ottani ifjúsági vezetőkkel, hogy jövőre két közös tábort szerveznek, egyet Erdingben és környékén, egyet pedig itt Magyarorszá­gon. Erdingben igen érdekes „módszerre!" igye­keznek az ifjúságot megszólítani, a gyülekezet erőterébe integrálni. Úgynevezett „fugendca- fét” tartanak fenn, amolyan ifjúsági klubot Noé Bárkája néven, amelyet a gyülekezet ifjú­sága működtet, és amely nyitva áll a város fia­taljai számára. Érdemes lenne végiggondolni ennek lehetőségét itthoni nagyvárosi gyüleke­zeteinkben is. A bonyhádiak küldöttsége november 21. és 24. között másik testvérgyülekezetüket látogat­ta meg. Tomaszów Mazowiecki evangélikus közössége a csekély számú lengyel lutheránus- ság (körülbelül nyolcvanezer egyháztag) egyik gyülekezete, Varsótól százhúsz kilométerre dél­nyugatra. Roman Pawlas, a helyi lelkész az egykor német ajkú gyülekezet jelenleg legin­kább lengyelekből álló kicsi közösségét vezeti immár huszonöt éve. Itt indult el az Európában is unikumnak számító egyházi olimpiai játék, melyet már ti­zenhetedik alkalommal rendeznek meg. 2009- ben is különböző versenyszámokban mérhetik majd össze erejüket, ügyességüket a több or­szágból érkező evangélikus fiatalok. (Terveik szerint ott lesznek ezen a jó hangulatú, nemes versengésen jövő májusban a bonyhádiak is.) A tomaszowi gyülekezetnek egyrészt az olimpia megszervezése, másrészt a kiépített kapcsolatok ápolása jelent olyan feladatot, mely integrálni és összefogásra buzdítani tud sok helybélit, köztük fiatalokat is. A közösség jelentős részének már nem feltétlenül vannak evangélikus gyökerei, de elkötelezett gyülekeze­ti tagok ők is. Emlékezés és jövőtervezés: tudnunk és ismer­nünk kell közösségeink múltját, de a jövőre te­kintés és tervezés feladatával együtt lehet teljes­sé mindaz, amiért imádkozunk Isten Szemléi­kének munkájáért, hogy minél többekhez jus­son el az evangélium jó híre. ■ Aradi András Az erdingi vendégekkel (a kép jobb szélén a tudósító bonyhádi lelkész)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents