Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-12-14 / 50. szám
‘Evangélikus EletS evangélikus élet 2008. december 14. 3 Szekszárdi jubileumok 41 Folytatás az 1. oldalról „Az Úr 2008-ban is csodásán működik a tolnai dombokon” - szögezte le a püspök, és hangsúlyozta, hogy világunk jelenlegi viszonyai közepette elemi igény kezd ébredni az emberekben a jól működő kisközösségek iránt. A szekszárdi gyülekezet élen jár és példát ad e téren: virágzó kisközösségei részei a nagy egésznek, és élő kövekként épülnek be az egyház épületébe, Krisztus testébe. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlést megnyitó dr. Mulh Lajos, a Szekszárdi Evangélikus Egyházközség felügyelője köszöntőbeszédben emlékezett meg a gyülekezet kettős jubileumáról. Az egyházközség száz évét Németh Pál, a gyülekezet kántora, a templomépítő lelkész, Németh Gyula fia foglalta össze, majd bátyja, Németh László mondott el néhány személyes vonatkozású történetet a templom építésének és felszentelésének időszakából. Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő üdvözlő szavai után Gáncs Péter a kerület elnöksége nevében ajándékkal köszöntötte a hetven éve kántori szolgálatot végző Németh Pált. Anáorka Árpád egyházmegyei felügyelő a Tolna- Baranyai Egyházmegye képviseletében üdvözölte saját gyülekezetét. A korábban Szekszárdon szolgáló lelkészek közül iß. Hafenscher Károly emlékezett vissza szolgálatának éveire, és mondta el jókívánságait a gyülekezetnek. ■ Petri Gábor Kutyából nem lesz szalonna - vagy mégis? ► Ifjúsági evangélizációs sorozatot szervezett Kutyából nem lesz szalonna címmel november 4. és 6. között a Collegium Academicum Luthera- num és a Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület a kolozsvári evangélikus-lutheránus templomban. Az alkalmakon Szeverényi János magyarországi evangélikus missziós lelkész hirdette Isten igéjét. ezért használni akar minket. Feladatokkal akar megbízni bennünket, kutyákhoz hasonló embereket, hiszen neki van is hatalma mindezt véghezvinni velünk, csupán az a kérdés, hogy mi akarjuk-e. Belekapaszkodunk-e Krisztus kegyelmébe, hallgatunk-e hívó szavára, és végül elindulunk-e azon az úton, amelyet számunkra kijelölt? A háromnapos evangélizáción több mint négyszázan vettek részt. A közös éneklést minden este más-más ifjúsági Az evangélizációs estéket november 2-án - mintegy lelki előkészítésként - reformációi, úrvacsorás ifjúsági istentisztelet előzte meg ugyancsak az evangélikus-lutheránus templomban, közös liturgiával. A sorozat azt példázta, hogy a különböző felekezeteket Isten igéje közösségbe hívja és eggyé formálja, hiszen benne leomlanak az elválasztó falak, és egy nyájjá lesznek az egybegyűltek. A rajta részt vevők átélhették, A jelenlevők közösen tették fel többször is a kérdést: lehetséges-e, hogy a girhes, semmirevaló, vad kutyából szalonna legyen? Azaz lehet-e egyáltalán valamit kezdeni azokkal az emberekkel, akiket a társadalom semmirevalóknak, használhatatlanoknak titulál, vagy akár ők tekintenek így saját magukra? Az igehirdető hangsúlyozta, hogy az embernek ugyan lehetetlen, de Istennek lehetséges az életeket megújítani, újjáteremteni. Állítását bibliai alakok példájával támasztotta alá. A gyilkos Mózesben Isten már előre látta a nép szabadítására alkalmas személyt, Simonban, a kemény halászban látta Pétert, akire később az egyházat bízza. Isten bennünk is látja azokat a képességeket, lehetőségeket, melyeket mi nem használunk, s éppen zenekar vezette. A rendezvény csendsétával és szeretetvendégséggel zárult, mely lehetőséget adott a személyes beszélgetésekre, ismerkedésre. hogy bár különbözőek, egy szívvel és egy lélekkel tudták dicsőíteni a mindenható Istent. S Fejér Olivér Harangbongás Protestáns újságcikk-antológia ► Harangbongás címmel protestáns toliforgatók írásaiból jelentetett meg antológiát a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz). A küllemében is igényes kötetet december 3-án sajtótájékoztatón mutatták be Budapesten, a Pilinszky János irodalmi kávéházban. A vállalkozásról a szövetség elnökét, Novotny Zoltán sportriportert kérdeztük. (Az alábbi interjút a könyvbemutató előtt, december elsején közölte a Magyar Hírlap című napilap.)-A hazai sajtótörténetben egyedülálló ez a kiadvány. Szövetségünk elnöksége tavaly határozta el, hogy 2008-ban nem évkönyvet jelentetünk meg, hanem a legszélesebb olvasóközönség elé tárunk egy válogatást a szövetséghez kötődő írók- újságírók munkáiból. Tematikai és műfaji megkötés nélkül kértünk még meg nem jelent vagy 2007-ben publikált kéziratokat, hogy az antológiával a protestáns toliforgatók alkotói sokszínűségét is reprezentálhassuk.- Eszerint a Harangbongás nem csupán vallási témákkal foglalkozik?- Ahogyan a könyv előszavában is olvasható, a legkülönbözőbb témájú jegyzetek, tárcák, interjúk, portrék, riportok és esszék eklektikus kavalkádja szerveződött kötetté. Ötven írás közreadására futotta most a keretből, vagyis az antológiát félszáz szerző jegyzi. Az kétségtelen, hogy - mivel a szerzők nemcsak a szövetséghez, de valamely protestáns felekezethez is szorosan kötődnek - közülük sokan nyúltak vallást, egyházukat érintő témákhoz. Érdekességként megemlítem, hogy két református püspökkel készült interjú is olvasható az antológiában, míg az evangélikus egyház lelkészi vezetői közül kettő - Fabiny Tamás és Gáncs Péter - egy- egy izgalmas publicisztikával van jelen. Már mindketten a Prúsz tagjai voltak, amikor püspökké választották őket...- Említene néhány további nevet is a szerzők közül?- Jó szívvel ajánlhatom valamennyi szerzőnk írását az olvasóknak, akik számára leginkább persze valószínűleg a napi- vagy hetilapoknál dolgozó újságírók neve lesz ismerős. Az azonban önmagában is érdekes lehet, hogy egy-egy sokat publikáló szerző - mondjuk Alexa Károly, Balavány György, Devich Márton, Faggyas Sándor, Fábián Gyula, joó István, Krug Emília, Szentesi Zöldi László vagy épp Torkos Matild - melyik írását érdemesítette a „hosszabb szavatosságot ígérő” antológiában való megjelenésre.- Egy ilyen névsor sokakban felkeltheti az érdeklődést a Protestáns Újságírók Szövetsége iránt. Mit kell tudni a Prúszról?- A szövetség 2004-ben alakult azzal a céllal, hogy - az egyházi és világi médiumoknál dolgozó újságírókat, televíziósokat, rádiósokat tömörítő közhasznú egyesületként - képviselje a protestáns értékeket a médiában, illetve a közéletben. Bár teljes jogú tagjaink létszáma a kétszázhoz közelít, konferenciáinkon és egyéb szakmai rendezvényeinken még mindig képesek vagyunk családias - hadd ne mondjam, testvéri - légkörben együtt lenni. Az idén is átadjuk az első magyar hírlapíróról, Rát Mátyás evangélikus lelkészről elnevezett életműdíjunkat, amelynek két legutóbbi kitüntetettje szintén szerepel írásával a Harangbongás című kötetben. ■ BZS A Harangbongás című antológia Budapesten kiadónk Üllői úti könyvesboltjában, illetve a Deák téri Huszár Gál könyvesboltban is kapható, de előfizetőink - utánvéttel - közvetlenül szerkesztőségünktől is megrendelhetik. Ára 2500 Ft + postaköltség. Mesterségünk címere... „És akkor így szólt a fekete konyhásnő: »Gyere, Jenny, itt van az új magyar lány!«” - Harsány nevetés fogadta az emlékidézésnek ezt a mondatát. Benne megragadható egyrészt az a folyamatosság, amelynek jegyében magyar teológushallgatók és lelkészek 1985 óta jelen vannak az Egyesült Államokban, másrészt az a tény, hogy ösztöndíjuk kiegészítése céljából legtöbben mosogatást vagy egyéb munkát szoktak vállalni. Tizenhatan jöttünk össze azok közül, akik az elmúlt huszonhárom évben amerikai egyetemeken és szemináriumokon tanulhattunk. Különbözők voltak a helyek (Chicago, Columbus, Minneapolis, Boston, Princeton, Berkeley), és nagyon sokat változtak az idők, ám sok szempontból közösek voltak az élmények. Az egyik egykori ösztöndíjas elmondta, hogy az első idegen szó, amelyet Chicagóban megtanult, a diversity, vagyis a sokféleség volt. Az amerikai társadalmat és a tanulmányi lehetőségeket egyaránt jól jellemzi ez. Az oda érkezőt először szinte mellbe vágja a kulturális és teológiai sokszínűség. Szinte mindenki nagyra értékelte a kinti kutatási lehetőségeket. Volt, aki négy bőrönd könyvvel érkezett haza. Kinek-kinek lehetősége nyílt specializálódásra is. Volt, aki a kórházi lelkigondozásban vagy a „story-tel- ling”-hez, történetmondáshoz is kapcsolódó narratív teológiában és igehirdetési gyakorlatban mélyedt el, és volt, akit a teológia és a természettudományok találkozása vagy a környezetvédelem ragadott meg. Ketten is elmondták, hogy kinti tanulmányaik során a családon belüli erőszak témájával kezdtek behatóan foglalkozni. A beszélgetés egyik résztvevője eredetileg nyelvészeti tanulmányokra kapott ösztöndíjat, ám éppen ott kerítette hatalmába a teológia. Egy kutatói ösztöndíjas pedig előbb Shakespeare-t tanított amerikai diákoknak, ám legszívesebb ő is a hittudománnyal foglalkozott. Feltűnően sokan mélyedtek el a kon- textuális teológiában. Ennek jegyében első kézből kaphattak tájékoztatást az afroamerikaiak vagy éppen az indiánok életéről és vallásosságáról, továbbá a posztmodemről vagy a felszabadítási teológiáról. Többen nagyszerű lehetőségként élték meg, hogy a tanulmányokhoz kapcsolódóan utazhattak is: volt, aki háromszor is járt egy dakota rezervátumban, más pedig dél-amerikai körúton vehetett részt. Ismét más egy chicagói thai közösségben szolgált hónapokon keresztül. A legtöbben persze elsősorban a tengerentúli magyar gyülekezetekkel kerültek kapcsolatba. Nem csoda, hogy újra és újra előkerült Bernhardt Béla főesperesnek, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia (AMEK) elnökének a neve. Feleségével és munkatársaival együtt ő különösen is sokat tett a magyar ösztöndíjasokért. Hosszú éveken át természetes volt, hogy az Amerikába érkező magyar diák először az ő clevelandi otthonukÉG TÁJOLÓ ban tájékozódik a feladatokról és a lehetőségekről. Az amerikai magyarság fokozatos elerőtlenedését jelzi ugyanakkor az a tény, hogy az évek múltával egyre kevesebben végeztek alkalmi szolgálatot kinti magyar gyülekezetekben. Legtöbben ezzel együtt megható élményeket őrzünk a tengerentúli magyarokkal való személyes találkozásokról, a közöttük végzett szolgálatokról. Sokan vesszük azóta is örömmel kézbe a tengerentúli evangélikusok Erős Vár című lapját. A sajátos „osztálytalálkozó” résztvevői többnyire félszavakból is megértették egymást. Egy-egy professzor alakjának vagy helyi szokásnak a megemlítése legtöbbükben az otthonosság érzését keltette. A hasonlóságok mellett persze számottevő különbségek is napvilágra kerültek. Ez nem is csoda, hiszen a közel két és fél évtized során sokat változott Amerikai és a világ. Kezdetben még „a vasfüggönyről túlról” érkeztünk, és kalapáló szívvel találkoztunk a tengerentúli emigráció képviselőivel, vettünk részt egy-egy 1956-os megemlékezésen. Kinek-kinek életre szóló élményt jelentett megrendítő események vagy történelmi változások közeli átélése. Volt, aki a Challenger űrrepülőgép lezuhanását vagy a csernobili katasztrófa amerikai fogadtatását élte át testközelből, más egy-egy elnökválasztásnak, esetleg a szavazatok újraszámlálásának az izgalmait. Egyikünk arról mesélt, hogy a 2001. szeptember n-i terrortámadás híre éppen az Amerikai Evangélikus Egyház chicagói központjában érte, és onnan szemlélhette, amint azonnal szervezték a lelki segítségnyújtást, az imaköröket és megemlékező istentiszteleteket. A múlt és a jövő politikai kérdéseiről is jó beszélgetést folytattunk. Volt, aki arról a felismeréséről számolt be, hogy négy bostoni diáktársa dédszüleit is Magyarországról deportálták. Ugyanígy izgalmas témát jelentett a Barack Obama elnökségével kapcsolatos várakozás is. Többen említették Amerikával kapcsolatban a „kultúrsokk” kifejezést, vagyis hogy nem volt könnyű alkalmazkodni a kinti körülményekhez. Az ösztöndíjas rendszer jó szervezettsége és a vendéglátók figyelmessége azonban előbb-utóbb mindenkit átsegített a nehézségeken. Tagadhatatlan tény, hogy az amerikai társadalom egy részét a felszínesség jellemzi, ám szinte mindannyian meggyőződhettünk az egyetemi rendszer magas fokú szervezettségéről, az élet gyakorlatias gördülékenysé- géről. Minden jót meg lehet szokni - ezért is fordulhatott többekkel elő, hogy hazaérkezésük után estek át egy bizonyos’ - ellenkező jelű - kultúrsokkon. Az egyik résztvevő keserűen jegyezte meg: régóta vár arra, hogy egyházának visszaadjon valamit abból, amit az ösztöndíjon keresztül kapott, de még nem találta meg a helyét. Bár mindannyian Amerikából jöttünk, néhányan még keresik mesterségük címerét. A volt ösztöndíjasok találkozója korántsem csak mesedélután volt. Elhatároztuk, hogy az eddiginél tudatosabban tartjuk a kapcsolatot a befogadó alma materünkkel, egykori tanárainkkal, diáktársainkkal, az amerikai magyarokkal - és persze egymással is. Ennek jegyében kicseréljük olvasmányélményeinket, szemináriumokat rendezünk a kortárs angolszász teológiáról, figyelemmel kísérjük az amerikai közélet eseményeit, és rendszeresen tartunk angol nyelvű istentiszteleteket. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
