Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-12-07 / 49. szám

‘Evangélikus ÉletS ELŐ VIZ 2008. december 7. TEOLÓGIA DIÓHÉJBAN Akikről az evangélisták csak a legszükségesebbeket közük Bódi Emese A négy evangéliumban számos olyan személyről olvashatunk, akik fontos szerepet játszottak a történelemben, éle­tük bizonyos szakaszában találkoztak Jézussal, azonban róluk az evangélisták csak annyit közölnek, amennyi a Jézus­ról szóló üzenet megértéséhez feltétle­nül szükséges. Ezekről a személyekről néhány ókori történetíró meglehetősen részletes be­számolót közöl. Ha Nagy Heródes király­nak és családjának a sorsa érdekel ben­nünket, a nagy zsidó történetíróhoz, Jo­sephus Flaviushoz kell fordulnunk. A zsidó háború befejezéseként Krisz­tus után 70-ben a Római Birodalom hadserege Titusnak, a későbbi császár­nak a vezetésével lerombolta Jeruzsále­met. E háború során Flavius római fog­ságba került, s Rómába kísérte a győztes Titust. A Krisztus utáni kilencvenes években jelentette meg a birodalom fő­városában a népe történetéről szóló monumentális összefoglalóját Zsidó ré­giségek címmel. Jórészt az ő nyomán kí­vánom összefoglalni a Nagy Heródesről és családjáról való legfontosabb tudni­valókat. A Krisztus előtti első század közepén a Római Birodalom hadserege elfoglalta Palesztinát, Kr. e. 40-ben így ülhetett a trónra bábkirályként Nagy Heródes. Nem volt igazi zsidó, hanem kevert vérű beduin, akinek ősei alig egy évszázada voltak körülmetélve. A zsarnok - Augus­tus római császár akaratából - egészen haláláig, harminchat éven keresztül bir­tokolhatta azokat a területeket, amelyek felett egykor Izrael egyik legnagyobb ki­rálya, Dávid uralkodott. Heródes nagy építtető volt, nevéhez fűződik az impozáns jeruzsálemi temp­lom építése, és ő emeltette az Antonia várat is, amelyben a Jeruzsálemben állo­másozó római helyőrség teljesített szol­gálatot. A betlehemi gyermekmészárlás mellett Heródes számos más gaztettet is elkövetett; különböző asszonyoktól született fiai közül jó néhányat megöle­tett, és lelkén szárad legkedvesebb fele­ségének halála is, akit miután megölt, keservesen megsiratott. Heródes halála után Augustus úgy döntött, hogy a zsarnok életben maradt fiai között osztja fel az apa által birto­kolt területet. Arkhelaosz kapta Júdeát, Samáriát és Idumeát, Fülöp kapta Tra- chonitis és Iturea tartományt. Ezek szomszédságában terült el Galilea, ame­lyet Heródes Antipas kapott. Arkhelaosz ellen már trónra lépése előtt lázongtak a zsidók, végül Kr. u. 6- ban Augustus úgy döntött, hogy meg­fosztja hatalmától, és Gallia (a mai Fran­ciaország) területére száműzi. Ettől kezdve Júdeát a római császárok által ki­nevezett helytartók irányították. Ilyen helytartó volt Poncius Pilátus, akinek ké­sőbb Jézus perében és elítélésében volt meghatározó szerepe. Nagy Heródes két fia, Fülöp és Heró­des Antipas nem birtokolt királyi címet, csak mint negyedes fejedelmek gyako­rolták az uralmat. A gyakorlatban - ter­mészetesen - Róma akarata érvényesült, Pilátus mint júdeai helytartó többször „rendet csinált” Heródes Antipas terüle­tén Galileában. Pilátus sejtette Antipas- ról, hogy a császár besúgója, így nem le­hetett egészen nyugodt: hátha Galilea negyedes fejedelme jelentéseket küld ró­la Rómába. Antipast komoly félelemmel töltötte el Keresztelő János fellépése és nyilvános működése. Részben azért rettegett tőle, mert a Keresztelő figyelmeztette, hogy nem folytathat házasságtörő viszonyt sógornőjével, Heródiássál, hiszen testvé­re, Fülöp életben van. Antipas nem pusztán Heródiás kérésére fejeztette le a Keresztelőt, Josephus Flavius egy másik szempontot is megemlít: tudniillik hogy a Keresztelőt hatalmas tömeg követte, és a negyedes fejedelem nem tudhatta, hogy ennek nyomán mikor tör ki egy nagyobb lázadás. Heródes Antipas fényűző várost épít­tetett a Genezáreti-tó partján, amelyet hízelgésből a Római Birodalom máso­dik császáráról, Tiberiusról Tibériásznak nevezett el. A város egy temető helyén épült, ezért a hithű zsidók tisztátalannak tartották. Az evangélisták sem szólnak arról, hogy Jézus valaha felkereste volna. Fülöp negyedes fejedelem is építtetett egy várost Tibériásztól nem messze, ez lett a saját magáról elnevezett Cézárea Filippi. Itt került sor Péter híres vallásté­telére (Mt 16,16). Cézárea Filippit meg kell különböz­tetni a tengerparton épült Cézáreától, amelyet még Nagy Heródes építtetett. Itt laktak a júdeai helytartók, a fővárosba, Jeruzsálembe csak különleges alkalmak­kor mentek. Ilyenkor az Antonia vár szolgált szállásul számukra. Az evangélisták közül egyedül Lukács számol be arról, hogy Jézus pere során Pilátus elküldte Jézust Heródes Anti- pashoz, aki a húsvétra való tekintettel éppen Jeruzsálemben tartózkodott. Jé­zus, mivel galileai lakos volt, Antipas alattvalójának számított. A negyedes fejedelem minden üzenet nélkül küldte vissza Jézust Pilátushoz: az egymásra gyanakvó Antipas és Pilátus ezen a na­pon barátok lettek, összefogtak a „kö­zös ellenség” ellen, a helytartónak al­kalma volt egy gesztust tenni a negye­des fejedelem felé. Történetünk minden szereplője idővel „bevégezte küldetését”. Jézus küldetéséről az evangélisták tettek tanúságot, a többi­ek sorsa a történetírókra tartozik. Heró­des Antipast a Római Birodalom harma­dik császára, az őrült Caligula Lugdunum- ba (a mai Lyon helyén állt város) száműz­te; Heródiásnak becsületére legyen mondva, hogy a hatalomtól megfosztott száműzöttet elkísérte. Fülöp negyedes fe­jedelem a Krisztus utáni harmincas évek végen természetes halált halt. Poncius Pilátus ellen folyton lázadoz­tak a zsidók, jó néhányat közülük, akik Kr. u. 36-ban a Garizim hegyen gyűltek össze, a helytartó lemészároltatott. Pilá­tust kegyetlenségei miatt Tiberius csá­szár Rómába rendelte, de már az új csá­szár, Caligula száműzte őt Galliába. Ca­ligula trónra ültette Nagy Heródes egyik unokáját, aki I. Heródes Agrippa néven lett bábkirály, őt a fia, II. Heródes Agrippa kö­vette, de minden lényeges hatalom a ró­mai helytartók kezében volt. A területen zajló folytonos lázongá­sok a Krisztus utáni hatvanas évek köze­pén a zsidó háborúba torkollottak. A tragikus vég a jeruzsálemi templom le­rombolásával és az egész főváros, Jeru­zsálem elpusztításával következett be Kr. u. 70-ben. Róma diadala - legalábbis egy időre - teljes volt. A HÓNAP KÖNYVE Egyben a három, három az egyben Három kisregény, három történet, egy a lényeg: milyen változást tud okozni a Krisztussal való találkozás? Bozóky Éva Számyasoltára három, a Krisztus utáni korai évtizedeket megidéző kisregényt tartalmaz. A magával ragadó stílusban megírt művek főszereplőinek választott bibliai és történelmi alakok már önma­gukban garantálják: nem lehet majd le­tenni a könyvet. Ponríus Pilátus felesége, Claudia ihlette a triptichon első részét. Milyen lehetett a római helytartó hitvese, aki egy nyugta­lan álom következtében ki mert állni egy halálra ítélt zsidóért? S vajon az őrült ró­mai császárok idején élt első kereszté­nyek mi módon győzhették le üldözői­ket? Az izgalmas fordulatokkal teli kis­regény többek között ezekre a kérdések­re keresi a választ. A második mű történelmi háttere sok olvasóban idézhet személyes élménye­ket, hiszen főszereplője, az öreg magyar bíró az „átkos”, az 1950-es évek vívódá­sait, erkölcsi kérdéseit éli újra kórházi betegágyán. Melyik a jobb: megalkudni az elnyomó hatalommal, életeket ment­ve ezáltal, vagy - vállalva a retorziót - a személyes, belső béke érdekében szem­beszállni a zsarnoksággal? Az utolsó napjait élő bíró segítség reményében megidézi Sebastianust, vagyis Szent Se­bestyént, tőle vár felmentést, mert he­lyén maradt, hogy - ugyan igazságtala­nul, de - enyhén ítélhessen. A Számyasoltár befejező része Magda­lába röpít minket, ahol a magdalai Mária - Bozóky Éva által elképzelt - életét él­hetjük végig gyermekkorától időskorá­ig. A szerző bravúrosan szövi össze kép­zeletbeli történetét az evangéliumokban olvasható valósággal. Mi alapján választja ki és hívja el a Megváltó a tanítványait? „Tűz eget, tűz hajszol, tűz sodor, lángoló híd visz hozzád, Uram. Semmi voltam, s irgalmad edényévé let­tem. Magam sem tudom, hogyan? A te titkod ez is” - Magdalai Mária, aki drága olajjal kente meg Jézust, és aki az elsők között láthatta a Feltámadottat, kiválasztott­ként is kutatja a titkokat. S hogy mit jelent keresztény testvér­ként tekinteni egymásra? Claudia ezt így fogalmazza meg: „De hát az Úr nem azért adja testvérünket, hogy magunkhoz lán­coljuk őket. Ideig adja, akit ad, hogy rajtunk keresztül formálódjék. Ha pedig megtettük, amit ránk bízott, máshová küldi a tanítványt. Valamikor sokat lázadoztam és sírtam emiatt. Akkor még erősebb volt bennem az emberek szeretete, mint az, amit Jézus iránt éreztem. De rég tudom már, ha mindenekfelett őt szere­tem, nem érhet elviselhetetlen fájdalom. Test­vérem van millió, s hogy mikor kit ád nekem, az őrá tartozik Ha őt látom és szeretem min­denkiben, akkor szívem nem vergődik a távol­levő miatt, hanem meglátja Isten arcát abban, aki éppen rászorul.” A három kisregény eredetije az 1970-80-as évek fordulóján jelent meg először, majd egybegyűjtve a Luther Ki­adó 2003-ban adta ki őket. ■ Boda Zsuzsa Szárnyasoltár A hónap könyve akció - december Bozóky Éva; Számyasoltár Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Az evangélikus könyvesboltban történő vásárlás vagy közvet­lenül a Luther Kiadótól való megrendelés esetén az adott hónapban 30%-os kedvezményben részesül. http://bolt.lutheran.hu/ • E-mail: kiadots'lutheran.hu Fax: 1/486-1229 • 1085 Budapest, Üllői út 24. IX0YC HETI UTRAVALO Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok (Lk 21,28) Advent 2. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi Jézus második eljövetelére fi­gyelmeztetnek. „Az Emberfia eljön az ő Aty- ____ já nak dicsőségében, és megfizet mindenkinek az őcselekedetei szerint.” (Mt 16,27: LK) Mi két advent között élünk, (világ-) ítélet előtt, kegye­lem alatt. Népe Megváltójaként jön el újra az Úr; várjuk, és „hirdessétek a népeknek, és mondjátok: íme, az Isten, a mi Üdvözítőnk eljő” (GyLK 709)! O szól: „És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel." (Lk 21,27) Ezt az igét - Károli szerint: „.. .elközelget a ti váltságtok” - Luther így érti: „Mi mást jelent ez, mint hogy téged, ki most az ördög foglya vagy, Krisztus megszabadít és magához visz? Mért félnél és rettegnél hát az ítélet jeleitől?” Naponta kérjük:.....jöjjön el a te országod...” (Mt 6,10) Ám de „tudjátok meg: közel van az Isten országa” (Llc2i,3i)! Jakab is béketűrésre int: „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.” (Jak 5,8) Le­gyetek állhatatosak mindvégig, és „kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígére­teket" (Zsid 6,12)! A Jelenések könyve szerint Krisztusunk visszajövetele előtt hét levelet küldött gyülekezeteinek, és kettőben elítélte a nikolaiták tetteit s tanítását. De kik vol­tak ők? „Eretnek szekta az egyházon belül, melynek tagjai kiegyeztek a pogány társa­dalommal. Nyilván azt tanították, hogy a lelki szabadság elég alapot ad arra, hogy le­térjenek az útról, és bálványokat imádjanak, és erkölcstelenül éljenek." (Magyarázatos Károli-biblia, 1829. o.) Jézus az út egyedül! Közös még a pergamoni és efezusi gyüleke­zetnek küldött „térj meg!” felszólítás s az „akigyőz..." ígéret is (lásd Jel 2,16.17 és 5.7). Pál hiszi a test feltámadását: Isten színe előtt mennyei testben fogunk megjelenni, akár itt lakunk még, akár elköltözünk addigra az Úrhoz; s bátran vallja az ő ingyen kegyelmé­ből való megigazulást. Ám „mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszé­ke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel” (2Kor 5,10). És akik kedvesek neki, mert hisznek benne, ekkor megjutalmaztatnak, és Jézus „arany evangéliuma” (Jn 3,16) sze­rint nem vesznek el, hanem örök életük lesz. A nagytanács előtt tulajdonképpen két kérdést kapott az Úr Jézus: „Ha te vagy a Krisztus...” és ....te vagy az Isten Fia?” Ő így vála­szo lt: „...mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.” (Lk 22,67.70.69) E kérdések felkiáltójellel mondott hitvallásunkká lettek-e? Ámde csak azokra érvényes Pál e tanítása a feltámadásról és az elragadtatásról, akik hiszik: Úr Jézus, te vagy a Krisz­tus, és te vagy az Isten Fia! Akkor „maga az Úr fog alászállni a mennyből, és előszörfeltámad­nak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (iThessz 4,16-17). Kér­jük őt: ó, „áldott Jézus, (...)/ Jöjj, és vígy át az örök életre, / Ahol örömben / Üdvözül- tekkel élünk a mennyben!” (EE 509,4) Úgy legyen! ■ Garai András Kedves Gyerekek! ► Mostani sorozatunk utolsó részé­hez érkeztünk. A Jézus példázatai­hoz kapcsolódó keresztrejtvények megfejtéseit összegyűjtve, egy­ben, összegyűjtve küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangé­likus Elet szerkesztősége, 1085 Bu­dapest, Üllői út 24.). A borítékra ír­játok rá: Gyermekvár. 7. - A tékozló fiú A megfejtéshez olvassátok el Lukács evan­géliumának a 15. fejezetéből a 11. verstől a 32. versig terjedő részt! 1. Mulat, más szóval. 2. Ebből szeretett volna lakomát készí­teni a barátaival az idősebb testvér. 3. Elszór, pazarol, más szóval. GYERMEKVAR 4. Mivel nem volt pénze ételre, a fiú ... 5. Ennek a ráeső részét kapta meg a fiú. 6. Ezt csinálta az apa, amikor hazajött a fia. 7. Ebből készült az ünnepi lakoma. 8. Ilyen volt az idősebb testvér. 9. A sarut is ezen hordjuk. Mi történik, ha valaki megbánja mindazt a rosszat, amit tett, újra imádkozik, és temp­lomba jár? <F i.rrr 3. j n Í . ..L _ m 7F r W 8. 1 1 3. [ )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents