Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-01-06 / 1. szám
‘Evangélikus ÉletS A BIBLIA ÉVE 2008. január 6. *► 7 Pál levele afilippiekhez Négy fejezetből áll. Filippi volt az első európai város, ahol Pál gyülekezetét alapított. Több alkalommal is felkereste az ott élő Krisztuskövetőket, akik szívükön viselték az evangélium terjedésének ügyét. Adományaikkal támogatták Pál missziói munkáját. A Filippiekhez írt levél a legszemélyesebb hangú azok sorában, amelyek nem egyes személyeknek íródtak. Ez a gyülekezet különösen is hűséges volt hozzá, s úgy érezte, hogy szabadon szólhat nekik szenvedéseiről és lelki ambícióiról. A levél szövegét két téma uralja. Az egyik az evangélium, amelyet Pál kilencszer említ. A másik hangsúlyos téma az öröm. Az egész levelet áthatja a ragyogó, hit által keltett öröm, amelyre a gyülekezetét is bátorítja. Mintha nem is egy börtönben ülő, halálra ítélt fogoly írta volna. Pál levele a kolosséiakhoz Négy fejezetből áll. Kis-Ázsia egyik déli tartományának, Frí- giának volt virágzó városa Kolossá. A városban élő gyülekezetét Epafrász alapította. O Pál igehirdetését hallgatva ismerte meg Jézust; megtért, és a követője lett. Az apostol sokra becsülte őt - szeretett szolgatársának, Krisztus hű szolgájának nevezte (Kol 1,7). A gyülekezet békéjét tévtanítók zavarták meg, akik Krisztus személyét támadták. Mózesi törvények betartását kérték rajtuk számon, valamint az angyalokról szóló látomások jelentőségét hangsúlyozták. A hitükben gyenge keresztények félni kezdtek a földöntúli hatalmaktól, és megszakadt a kapcsolatuk Jézussal. Minderről Epafrász számolt be a fogoly Pálnak, aki levelet írt nekik. Ebben Krisztust állította a gyülekezet elé. O a láthatatlan Isten képmása, és ő az egyetlen közvetítő Isten és ember között. Krisztus az Úr, és a világot az ő sze- retete fogja körül. Pál apostol Efezusban Pál első levele a thesszalonikaiakhoz Öt fejezetből áll. Thesszalonika a? Egei-tenger partján fekvő kikötőváros és fontos kereskedelmi központ volt; Kr. e. 315-ben alapították. A szabad városban a zsidó kolóniának volt zsinagógája, itt Pál három hétig prédikált. Beszéde - amelyben az írások messiását nem mint győzelmes királyt mutatja be, hanem mint olyan megváltót, aki meghal, de feltámad - nagy felháborodást keltett. Éles nézeteltérés alakult ki a zsidók között, de voltak, akik a prédikációk hatására Krisztus-hívőkké lettek. Pál a thesszalonikaiakhoz írt leveleiben többször utal erre a megtértek és zsidók közötti feszültségre. Végül el kellett menekülnie a városból. Az első levelet Korinthusból küldte nekik. Ebben részben hálát ad a hívek állhatatosságáért, amellyel az üldöztetések ellenére is kitartanak hitük mellett, másrészt pedig tisztáz néhány félreértést és tévedést, amely a gyülekezetben kialakult. A levél fő hittétele Krisztus eljövetele. Pál levelei közül ez az egyik első; az Újszövetség könyvei közül ez keletkezett a legkorábbán. Pál második levele a thesszalonikaiakhoz Három fejezetből áll. A két levél megírása között mindössze néhány hónap telt el. Pál örömmel látta, hogy a hívek növekedtek a hitben, és a próbatételek között is hűen kitartanak. Ám üldöztetésük állandósult, és ez fokozta a gyülekezetben a-Krisztus vissza- jövetelére való várakozást. Emellett elszaporodtak az arról szóló tévtanítások is, hogy az Úr napja már jelen van. Sok hívő ebből kiindulva továbbra sem akart dolgozni. Pál kötelességének érezte, hogy figyelmeztesse a thesszalonikaia- kat, ne veszítsék el józan eszüket, hiszen a Krisztus eljövetelét megelőző jelek még nem következtek be. Határozottan intette a dologtalanokat: „.. .ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2Thessz 3,10b) Pál első levele Timóteushoz Hat fejezetből áll. Timóteus Lisztrábaft született görög apától és zsidó anyától. Őt magát zsidó hitben nevelték, és gyermekkorától kezdve tanították neki az írásokat. Tizenöt évesként bizonyára szemtanúja lehetett Pál lisztrai megkövezésének; az apostol tanítása nyomán tért meg. A második missziói úton vette maga mellé munkatársnak Pál. Állandó kísérője, hűséges tanítványa lett. Valószínűleg néhány levél megfogalmazásakor íródeákként működött az apostol mellett. Vele volt az efezusi három év alatt is, ahol jól megismerte a várost és a gyülekezetét is. Pál első bebörtönzése idején is együtt voltak, majd kiszabadulásuk után’Pálék őt Efezusban hagyták, hogy megszüntesse a gyülekezetben kialakult zűrzavart, amíg.az apostol a makedónjai gyülekezetekbe ment. Az efezusi helyzet a fiatal és tapasztalatlan vezetőnek sok gondot okozott, hiszen a tiszta hitet kellett megvédelmeznie a tévtanítókkal szemben, és vigyáznia kellett a gyülekezet belső rendjére. Pál levélben segítette őt ebben. Pál második levele Timóteushoz Négy fejezetből áll. Pált újra letartóztatták, és mint valami bűnöző, megbilincselve börtönben szenvedett. Egészen magára maradt, tanítványai, munkatársai elhagyták, csak Lukács volt vele. Kihallgatásra várva írta Timóteusnak a második levelét. Még egyszer látni kívánta a kedves tanítványt, hogy az jelenlétével, szeretetével enyhítse magányát. Mivel azonban az apostol nem volt biztos benne, hogy Timóteus megérkezik még a halála előtt, ebben a levélben elbúcsúzott tőle. írása olyan, mint egy végrendelet. Szavaiból érezhető a szomorúság, de az öröm is, amely a mennyei országba való jutás öröme. Pál fő eélja az volt e levelének megírásával, hogy megerősítse Timóteust az evangélium hirdetésének feladatában. Pál levele Tituszhoz Három fejezetből áll. Titusz pogány szülők gyermeke volt, és valószínűleg Pál hatására lett Krisztushívővé. Az apostol munkatársaként vele volt harmadik missziói útján. Pál Krétán hagyta őt, hogy fejezze be a munkát, és tegyen rendet a gyülekezetben. Ebben segítette ez a levél, amely időben a Timóteusnak írt első levél után keletkezett. A krétai felfordulást egyaránt okozta az erkölcsi lazaság (a férfiak lusták és nemtörődömök, az idős asszonyok pletykásak és iszákosak, a fiatal nők semmittevők és kacérok voltak) és az a vita, amely azok körül'a parancsolatok körül zajlott, amelyeket egy judaista (Tit 1,10), istentelen (1,16), engedetlen (1,10) és megosztást keltő (1,11) csoport hirdetett. . Ezek a tanítók mások voltak, mint akik Galíciában okoztak zavart, mivel hibájuk az erkölcsi gyengeség volt, nem pedig a szigorú törvényeskedés. Pál levele Filemonhoz Egy fejezetből áll. Fiíemon egy kolosséi üzletember volt. .Onézimosz nevű rabszolgája megszökött néhány, gazdájától lopott dologgal, és Rómába ment, hogy elvegyüljön a nagyváros névtelen tömegében. Valami módon azonban kapcsolatba került Pállal, és megtért. Pál felismerte annak szükségességét, hogy Onézimosznak jóvá kell tennie, amit tett, és visszaküldte őt korábbi gazdájához ezzel a levéllel. Pál azt kéri benne, hogy az üzletember fogadja vissza szolgáját, és bocsásson meg neki. Pál magára vállalta az Onézimosz által okozott anyagi kár visszafizetését, és hozzátette, hogy reménykedik mielőbbi kiszabadulásában, amely után újra fel szeretné keresni a gyülekezetét. Bár a levél nagyon személyes, mégis ez az irat festi a legárnyaltabb képet a megbocsátásról az egész Újszövetségben. A Zsidókhoz írt levél Tizenhárom fejezetből áll. A levél szerzője ismeretlen. Sem saját nevét nem adja meg, sem olyan körülményt nem említ, amely alapján azonosítani lehetne őt. Mindenesetre kiváló irodalmi vénája volt; nem volt Krisztus személyes-tanítványa, viszont járatos volt az Ószövetségben. Valószínűleg zsidó volt, Timóteus barátja, és a páli körökhöz tartozott. A hagyomány leginkább Lukácsnak tulajdonítja a levelet. A levél a keresztények második generációjának korában íródott, jóval a címzettek megtérése után. Elfelejtették a „korábbi napokat” (Zsid 10,32), vezetőik meghaltak. A gazdag zsidó istentiszteleti életből kiszakadva a Krisztus-hívővé vált emberek egyszerű otthonokban tartották istentiszteleteiket, miközben a keresztényüldözés miatt állandó veszélyben volt az életük. Sokan meginogtak a hitben, és nagy volt a kísértés: visszatérni a „láthatatlan” Krisztus-követésből a templomokban és az áldozatokban kézzelfogható zsidó valláshoz. A levél írója a kísértésekkel küszködőket hitbeli megerősödésre buzdította, és pótolni akarta hiányos ismereteiket. Jakab levele Öt fejezetből áll. A hagyomány szerint Jakab, a levél írója Jézus testvére volt. Eleinte nem hitt Jézus messiási küldetésében, ám a feltámadot- tal találkozva hívő ember lett. Jézus mennybemenetele után csatlakozott a Krisztus-követőkhöz, majd a jeruzsále- mi gyülekezet vezetője lett. Pállal is kapcsolatban állt. A zsidók felfigyeltek Jakab munkálkodására, és a nagytanács elé idézték. A törvény áthágásával vádolták meg és megkövezték. Levele a keresztény hit mindennapi helyzetekben történő alkalmazásával foglalkozik. Egyszerű, élő nyelven adja elő a keresztényi élet erkölcsi kívánalmait. Péter első levele Öt fejezetből áll. A levél szerzője Simon Péter, egy a tizenkét tanítvány közül. JéPál elhívása a damaszkuszi úton zus mennybemenetele után ő is sokfelé utazott, és vitte az evangéliumot. A hagyomány szerint Rómában, a Néró alatti üldözés során fejjel lefelé keresztre feszítették valamikor Kr. u. 68 előtt. Levelét a kis-ázsiai gyülekezeteknek írta. Ezeken a területeken Pál hirdette az igét, majd távozása után Szilvánusz folytatta munkáját. Amikor látta közeledni a veszélyt, amely a keresztényüldözések hatására hitük elhagyására indította őket, segítséget kért. Péter ezt a levelet írta az ottani hívőknek. A levél egyik alapgondolata a szenvedés, amelyet tizenhatszor említ. Mindenkinek olyan bátran kell elviselnie a megpróbáltatásokat, amennyire csak tudja - fejti ki. Péter apostol megszabadul a börtönből Péter második levele Három fejezetből áll. A kis-ázsiai gyülekezetekbe tévtanítók férkőztek be. Péter második levelének témája az ismeret. Hangsúlyozza, hogy az igaz ismerete segít csak a téves tanítások legyőzésében, és felhívja figyelmüket a Szentléleknek az írás értelmezésében adott segítségére. János első levele Öt fejezetből áll. A hagyomány szerint János, az evangélium írója jegyzi e három levelet is. Megírásuk pontos helyét és idejét nem ismerjük, de a legelfogadhatóbb nézet szerint ezeket a dokumentumokat az első század utolsó harmadának közepe felé az ázsiai gyülekezetekhez írta. Ekkorra a gyülekezet és a zsinagóga elszakadása teljessé vált. A hit vagy a cselekedetek szerinti megigazulás kérdése feletti vita nagyjából véget ért, és a pogányok filozófiai gondolkodásának az öröksége kezdte éreztetni hatását az egyház dokt- rinális tanításában. Különösen érdekelte az ázsiai gyülekezetek tagjait Krisztus személye, azonban vele kapcsolatos tévtanítások kezdtek elburjánzani. János levelében különös jelentősége van a világosság és a szeretet szónak. Mindkettőt alkalmazza Isten jellemzésére (tjn 1,5; 4,8), a levél alapvetően e két témát fejti ki. János második levele Egy fejezetből áll. A második levél háttere nagyjából megegyezik az első levélével. Stílusa személyesebb, de a fő mondanivalója az, hogy azokat, akik számára a levél íródott, hamis tanítók veszélyeztették. János azt akarta, hogy őrizzék meg éberségüket, nehogy félrevezessék őket. János harmadik levele Egy fejezetből áll. Gájuszhoz, a gyülekezet vezetőjéhez írta János ezt a levelet. Nem teológiai igazságokkal foglalkozik benne, inkább személyes dicséreteket mond, illetve Diot- refész elmarasztalására kerít sort. Júdás levele Egy fejezetből áll. A levél szerzője Jakab és Jézus testvére (Mk 6,3), a jeruzsálemi gyülekezet elöljárója. Jakabhoz hasonlóan ő is csak a feltámadás után hitt abban, hogy Jézus a Messiás. Úgy tűnik, nem volt jelentős szerepe az apostoli egyház dolgaiban. Levelével célja a keresztények közé beszivárgó tévtanítók, bomlasztok és lá- zítók veszélyére való figyelemfelhívás. A jelenések könyve Huszonkét fejezetből áll. A keresztényüldözések során Jánost az Egei-tenger egyik sziklás szigetére, Pat- moszra száműzték. Míg ott volt, megragadta őt a Lélek, és hét látomása volt, amelyeket leírt. Azt a parancsot kapta, hogy küldje el annak a hét ázsiai gyülekezetnek, amelyeket ismer. Szóképei és próféciái az ószövetségi próféciákhoz kapcsolódnak, és jeléntésüket kapcsolatba hozzák az üdvkorszak irányvonalával. Ez a könyv az Újszövetség egyetlen olyan könyve, amely valamilyen rendezett előrejelzést ad; titokzatos képekben szól az utolsó idők eseményeiről és a mennyei királyságról, Krisztus eljöveteléről, aki király lesz és bíró. Az angyal megmutatja az új Jeruzsálemet
