Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-30 / 48. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. november 30. 3 A szolidaritásról értekeztek Nekünk állt a bál Északi kerületi közgyűlés ► Az Északi Egyházkerület november 21-én tartotta őszi közgyűlését a buda- hegyvidéki evangélikus gyülekezet templomában. A tanácskozás központi témája a szolidaritás és az Evangélikus Szolidaritási Alap volt, melyről ifi. Zászkaliczky Pál, az alap elnöke tartott beszámolót. Az ügy fontosságára való tekintettel minden egyházkerületi lelkész és felügyelő meghívást kapott az ülésre, melyen nagy számban részt is vettek, hogy megvitassák a kérdést. A nyitóáhítatot dr. Kovács László Attila, a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség nemrégiben beiktatott lelkésze tartotta Jak 5,9 alapján. A tanácskozás elején dr. Faintly Tamás püspök jelentése - melyben a környezetünkben tapasztalható válság különféle formáiról szólt - mintegy előkészítette a szolidaritási alapról készülő beszélgetést. Megállapította, hogy „nem csupán pénzügyi vagy gazdasági, hanem főképp bizalmi válságról van szó". Legalább az egyházban törekedni kell a bizalom helyreállítására - kifelé és befelé egyaránt. Benczúr László egyházkerületi felügyelő a számok tükrében mutatott rá arra, hogy az eddig alkalmazott döntéshozatali rendszer változtatásra szorul. Jelentéséből kiderült, hogy az egyházkerületben minden negyedik evangélikus olyan településen él, ahol a lutheránusok száma nem haladja meg a harminc főt, továbbá hogy a népszámlálás adatai szerint százezer evangélikus él az egyház- kerület területén, de csak hatvannégyezret tartanak nyilván. Fel kell tennünk a kérdést: hol van a maradék harminchat- ezer? A jelentéseket a közgyűlés írásban kézhez kapta és egyhangúlag elfogadta. Tekintettel arra, hogy a jelölőbizottság előzetesen nem tartott ülést, a közgyűlés úgy döntött, hogy a megüresedett posztokra később választja meg az új tisztségviselőket. Ifj. Zászkaliczky Pál előterjesztette az Evangélikus Szolidaritási Alapról szóló 2007. évi IV. törvényt, melyről a közgyűlésre meghívott gyülekezetek lelkészei és felügyelői együtt gondolkodtak. ■ Czöndör István Templomszentelési hálaadó istentisztelet Terényben ► A terényi evangélikus gyülekezetben 1910 óta a Szent- háromság ünnepe utáni utolsó vasárnapon tartják a templom felszentelésének az ünnepét. November 23- án, vasárnap dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke egy kívül-belül felújított templomban hirdethette Isten igéjét. Idén kettős ünnepre gyűltek össze örök élet vasárnapján a Nógrád megyei település evangélikusai, akik közül sokan ezúttal is népviseletben érkeztek lelki hajlékukba. 1910-ben ezen a vasárnapon szentelte fel templomukat Kovács Sándor, a hajdani dunáninneni egyházkerület püspöke. A kilencvennyolc nem éppen kerek évforduló, csakhogy ez évben kívül-belül megújult templomuk építési munkálatainak befejezéséért is hálát adhattak a nemzetiségi gyökereikhez és lutheránus hitükhöz egyaránt hűséggel ragaszkodó terényiek. A hálaadó istentiszteleten a bevezető zsoltár, a kollekta- imádság és az ároni áldás a templomépítők nyelvén, szlovákul hangzott Gulácsiné Fabulya Hildának, a gyülekezet egykori, az Országos Szlovák Lelkészi Szolgálat jelenlegi lelkészének a szájából. Az ünnepi istentisztelet igehirdetési szolgálatát Fabiny Tamás Ézs 65,17-21 alapján végezte. Prédikációjában kiemelte, hogy „a mai ünnep nem a falaké, hanem a lelkeké”. Azoké a lel- keké, akik „házakat építenek, és laknak bennük”. Örüljünk, hogy nem üres az Isten háza, hanem laknak benne. „Lakozzatok Isten házában, mert itt vagytok otthon!” - mondta a püspök. Az istentiszteleten a gyülekezet ifjúsága - Fűke Szabolcs helyettes lelkész vezetésével - énekkel és verssel dicsérte és magasztalta a közöttünk lakozó Istent. A közgyűlésen a gyülekezet felügyelője, Brozsó András ismertette az egyházközség történetét, majd anyagi és erkölcsi támogatásért mondott köszönetét dr. György Istvánnak, a Pénzügyminisztérium munkatársának, dr. Csepregi Andrásnak, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkársága vezetőjének, dr. Szlobodnyik András Győző vezető főtanácsosnak, valamint Fáy Dániel polgármesternek. A közgyűlés végén záró köszöntésében az Északi Egyházkerület felügyelője, Benczúr László arra kérte az egybegyűlteket, hogy miként „a templom nagy ablakai beengedik a fényt, a világosságot, mi is úgy engedjük be életünkbe a világ világosságát”. ■ -CZÖNDÖR41 Folytatás az 1. oldalról Az Északi Egyházkerület püspöke a Prédikátor könyvének 11,9-10 igéjét idézve - „Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején... De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat..." - kifejtette, hogy a keresztény embertől sem lehet idegen az öröm, de minden megnyilvánulását az Isten iránti felelősségnek kell jellemeznie. Harmadszor pedig attól volt e bál evangélikus, mert a szponzorok és a szolgáltatók is mind egyháztagjaink közül kerültek ki. Az egyik főszervező, Cselovszkyné dr. Tarr Klára, az Országos Iroda Ökumenikus és Külügyi Osztályának vezetője gondolt egyet, és felkérte az egyházunkban ismert és elismert művészeket, zenészeket, borászokat, vállalkozókat. Ők igent mondtak, és felajánlásaikkal - nagy részük tiszteletdíj nélkül vállalta a szereplést! - lehetővé tették, hogy a bál gyakorlatilag önköltséges legyen. Ami pedig a műsort illeti... Ismét bebizonyosodott, hogy talentummal megáldott művészek tekintetében gazdag egyház a miénk. Völgyessy Szomor Fanni éneke lenyűgözően szép volt, erőteljes és képzett hangja betöltötte a teret. Aki még nem látta, talán el sem tudja képzelni: sokak számára nagy meglepetésként egyházunk országos felügyelője, Proliié Gergely ezen az estén billentyűsként lépett fel a huszonhatodik születésnapját ünneplő és éppen negyedszázada „Ki mit tud?”-győztes zenekar, a Stúdium Dixieland Band tagjaként egykori diáktársaival, köztük Rókusfalvy Pállal. A zene remek, az előadás közvetlen és laza volt, a műsort egyszerűen öröm volt hallgatni - a hangulat percről percre emelkedett. Láttunk profi táncot Vigh Zita Veronika és Major Péter előadásában, valamint nyitótáncként bécsi keringőt, melyet a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanulói adtak elő. A műsorvezetők pedig - a nem mellesleg evangélikus - Bényi Ildikó és Schulek Csaba televíziós személyiségek volt. Bál nincsen tombola nélkül. Ezen az estén a játékos kedvűek jó célt szolgáltak: a gödöllői és az orosházi anyaóvó intézeteket támogatták a megvásárolt jegyek árával. Mivel e sorokat nő írja, természetesen nem maradhat ki az az információ sem, hogy a gyönyörű, báli ruhás hölgyek és az elegáns, öltönyös, szmokingos urak között a legszebb, mesebeli ruhát - legalábbis a tudósító véleménye szerint - az előadó-művésznő, Völgyessy Szomor Fanni viselte. A legvagányabb hálózó pedig az a pici fiú volt, aki teljes másfél évével és ragyogó eleganciájával oda- állt a Stúdium zenekar elé, és önfeledten adta át magát a dixie-muzsikának. ■ Kőháti Dóra Kiskunhalasi életjelek Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján adott hálát a kiskunhalasi gyülekezet megszépült templomáért, különös tekintettel a megújult oltártérre. A Jézusról mint nyitott ajtóról prédikáló oltárt Andriska Pál felügyelő tervezte. Az ünnepi istentiszteleten Gáncs Péter püspök szolgált, a közgyűlésen Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő köszöntötte az ígéretesen növekvő - a nemrégiben beiktatott Honti Irén által pásztorolt - gyülekezetét. A kerület elnöksége együtt ebédelt az egyházközség presbitériumával, majd pedig ellátogatott a tázlári leánygyülekezetbe. N EvÉlet-infó Celem vagyok - ments meg, Uram! A celebek országa lettünk. Statisztikák szerint a tévénézők közel fele, 48,8 százalék, egészen „pontosan” 2 294 195 honfitársunk izgulta végig az egyik kereskedelmi csatorna Celeb vagyok, ments ki innen! című műsorát. Ma, úgy tűnik, minden a celebekről szól ebben az országban. Ők uralják a képernyőket, a magazinok címlapját, rájuk szavaznak a széles tömegek. Természetesen meddő szélmalomharc lenne ez ellen bármit is szólni, hiszen hamar megkapjuk az ismerős cinikus választ: „Már megint kárognak az egyházak. .. Talán savanyú a szőlő?” Minden elismerésem tehát a celebritásoké (a latin szó jelentése: híresség, előkelőség), köztük a bukott egészségügyi miniszteré, mert ha valaki nem tudná: ő is celebritás bizonyos körökben... Csupán annyit szeretnék, hogy a celeb szó mellett gazdagítsuk szótárunkat egy másik idegen szóval, egy klasszikus bibliai kifejezéssel, a héber celemmel. Látszólag csak egy betű eltérés van a két szó között, de tartalmuk, jelentésük ég és föld. A celem kifejezéssel már a teremtés- történetben találkozunk, amikor arról olvasunk, hogy Isten az embert a maga képmására - celem - teremtette (iMóz 1,27). Ez természetesen nem valamiféle külső, fizikai hasonlóságra utal, hanem sokkal inkább a Teremtő és teremtménye közötti belső, lelki közösség ígéretét és esélyét hordozza. Emellett a celem az ókori nagy uralkodók olyan képmását, szobrát is jelentette, amely birodalmának felségterületét hirdeti. Erről olvashatunk például Dániel próféta könyvében. Ehhez hasonlót újkori történelmünkben is megtapasztalhattunk. Még sokan emlékezhetünk a proletárdiktatúra profán szentháromságának méretes képeire: Marx, Engels és Lenin, illetve hűséges magyar csatlósaik, Kádár, Fock és Losonczi minden fontos középületben és útkereszteződésben „jelen voltak”, emlékeztetve az esetleg feledékeny alattvalókat, hogy övék az ország, a dicsőség és a hatalom. Nem véletlen, hogy az ’56-os forradalom leglátványosabb nyitánya éppen a hatalmas Sztálin-celem porba döntése volt. Napjainkra a kommunizmust felváltotta a konzumizmus. Uton-útfélen hatalmas óriásplakátok figyelmeztetik a jámbor fogyasztókat, hogy mely márkáknak és termékeknek tartoznak feltétlen hódolattal és pénzáldozattal. Négy- évenként pedig, a választási kampány idején az óriásplakátokról politikusok mosolyognak ránk, mindig egyre szebb jövőt ígérve a balgán hiszékeny választópolgároknak. Alig hiszem, hogy az ÉGTÁJOLÓ ókortól napjainkig bármilyen pozitív fejlődés tetten érhető lenne a celemek történetében... De térjünk vissza a celem prototípusához, a Genezis, a kezdet könyvéhez! A Teremtő azzal a küldetéssel helyezi az embert az édenkertbe, „hogy azt művelje és őrizze” (iMóz 2,15). Isten nem szobrokat, óriásplakátokat akar felállítani a teremtett világban, hogy emlékeztesse Alkotójára és Fenntartójára, hanem az ember lehet - a szó legtisztább és legmélyebb értelmében - Isten egyedüli felelős képviselője a többi teremtménytárs között. Ezt a páratlan méltóságot, kitüntető mandátumot játszotta el az ember hitetlenségével és engedetlenségével, a bűnbeeséssel. Izgalmas teológiai kérdés, hogy isten- képűségünk, celem voltunk teljesen eltűnt, vagy homályos torzóként őr- zünk-e még valamit belőle. De a diagnózisnál fontosabb a terápia, Isten üdvterve, melynek lényege, hogy elküldi a várva várt Messiást, akiben újra tisztán fel- ragyog az Atya képe. Továbbá Krisztusra tekintve még a pogány római helytartó, Pilátus is akarva-akaratlanul prófétai kijelentésre ragadtatta magát: „Ecce homo!” - „íme, az ember!” (Jn 19,5) Benne a valóságos Isten és a valóságos ember, az új Ádám jött el a földre. Ő érkezik hozzánk újra meg újra, különösen is az áldott adventi időszakban. Jézus érkező világossága nyomán a mi arcunkon, a mi életünkben is újra felderenghet celem voltunk fénye. A Mester teremtő szavával újra celemmé teheti tanítványait: „Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,14a) Ahogy közelednek a karácsonyi ünnepek, egyre több a fény körülöttünk. Nemcsak az adventi koszorú égő gyertyáinak száma nő, de több a fény az utcákon, a tereken, a házak ablakaiban és az otthonokban. Jó lenne, ha a külső fény- növekedés mellett nem maradna el az idei adventben a belső, lelki napfelkelte sem! Erre figyelmeztet Jézus bátorító szava: ,A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsétek a ti mennyei Atya'tofeat.” (Mt 5,15-16) íme, az autentikus celemküldetés helyre- állításának jézusi forgatókönyve. Ha talán még nem is tud róla, de erre a krisztusi fényre szomjazik valójában minden teremtmény: az ünnepelt celeb éppúgy, mint a szürke, hétköznapi átlagember. Ebből következően mi nem azt kérjük, hogy valaki mentsen ki minket innen, mert számunkra az élet sokkal több, mint egy túlélőshow. Mi celem- ként szeretnénk újra megélni, hogy Isten nemcsak Teremtőnk, hanem Megváltónk is. Jézusban megváltott a vele és egymással élő szeretetközösségre. Ezért énekeljük reménységgel az adventi himnuszt: „Ó, fényes Nap, ó, szép Csillag, / Téged vágyunk mi látni csak. / Kelj fel, Napunk, fényességed / Űzze el a sötétséget!” (EÉ 149,4) Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
