Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-23 / 47. szám
8 2008. november 23. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS Szocexpó - evangélikus részvétellel ► Szociális expót rendeztek november 12-én és 13-án Budapesten a szociális munka napja alkalmából. A szakma első nagy seregszemléjén egész napos programmal várták az érdeklődőket a József Attila Művelődési Központban. A Szociális Szakmai Szövetség és a Szociális Innováció Alapítvány szervezésében szakmai és művészeti kiállítások, előadások, interaktív foglalkozások és szociofilmklub szerepelt a színes programpalettán. Az egyházak közül önálló kiállítóként egyedül a Magyarországi Evangélikus Egyház mutatkozott be egy standon. Buda Annamária, a diakó- niai osztály vezetője és Gregersen- Labossa György, a diakóniai bizottság elnöke külön előadás keretében ismertette egyházunk szociális szolgáltatásait. „A diakónia szolgáló egyházat, vagyis gyakorlati kereszténységet jelent” - magyarázta közel harmincfős hallgatóságának Gregersen-Labossa György. A szombathelyi lelkész hozzátette, hogy a „transzcendenciához való viszony” mindenféleképpen előkerül a szociális intézményekben folytatott munka során, ám az egyházi fenntartásúak esetében maga a szeretetszolgálat is az Istenbe vetett hit által motivált tevékenység, sőt az egész intézmény légkörét meg kell, hogy határozza. A Magyarországi Evangélikus Egyház fontosnak tartja, hogy szeretetintézmé- nyei minél otthonosabbá váljanak a gondozottak számára, és hogy aktívan legyenek jelen az adott település közéletében. A munkaági vezetők röviden ismertették a - németországi minta alapján indítandó - háromlépcsős diakónia- imunkatárs-képzésnek a tervét, amelynek az első része egy úgynevezett „lelki tréning”. A művelődési központ három emeletén sorakozó standokon szakmai érdek- képviseleti szervezetek éppúgy bemutatkoztak, mint például a minisztériumi ügyfélszolgálat vagy különböző alapítványok. Az evangélikus egyház diakóniai munkáját nemcsak plakátok és szórólapok hirdették, hanem a különböző intézmények lakói által készített „kézművesremekek” is hozzájárultak bemutatkozásunk sikeréhez. Egyházunk színeit képviselte az expó nagyszínpadán csütörtökön este fellépő lajoskomáromi fúvószenekar is. A széles repertoárjukból adott ízelítő méltó záróakkordja volt a hagyományteremtő szándékkal szervezett rendezvénynek. ■ SzevÁgi Az Evangélikus Szolidaritási Alap indulása elé ■ Ifj. Zászkaliczky Pál Talán minden olvasó számára evidens, mégis innen kell kezdenünk a lelkészek időskori helyzetéről való gondolkodást: irántuk viselt felelősségünk nem szűnik meg aktív szolgálatban állásuk végeztével. Ők, akik egész életüket az ige és az egyház szolgálatára tették fel, érdemesek arra, hogy egész életükben gondoskodjunk róluk. Ez a gondolat vezérelte az egyházat, amikor nagyon régen létrehozott és azóta is működtet valamilyen nyugdíjintézetet. A formát persze mindig modernizálni kell, hiszen a világ és benne a lehetőségek folyamatosan változnak. Az előkészületek Az 1966. évi törvénykönyv hatályon kívül helyezése, 1997 óta ez a terület szabályozatlan volt. (Abban is csak két rövid utalás szólt erről a tevékenységről.) A lelkészek pusztán a szokásjog alapján fizettek tíz százalék járulékot a nyugdíjosztály kasszájába. A befizetéseket az egyház országos költségvetése közel kétszeres mértékben kiegészítette. A helyzet tehát szabályozatlan, ebből következően nehezen átlátható volt. Jól döntött ezért a zsinat, amikor úgy határozott, hogy a lelkészek időskori anyagi biztonságának kérdését törvényi szinten kívánja szabályozni. Egy demokratikus rendszerben alapszabály, hogy követelést előírni és kötelezettséget vállalni csak a jogszabályok legmagasabb szintjén lehet. A helyzet és a lehetőségek elemzésére, a szabályozási javaslat elkészítésére e sorok írója kapott megbízást az országos elnökség egyetértésével. Célul tűztük ki egy átlátható és hatékony rendszer kialakítását, amelyben világosak és rögzítettek a kötelezettségek, amelyben jól látszik, hogy milyen élethelyzetben mire számíthatnak a lelkészek. Tervezés és döntéshozatal Fel kellett mérni, hogy mi vonatkozik az állami szabályozásból a lelkészekre. Talán nem mindenki tudja, hogy az egyházak minden lelkész után megfizetik az állami társadalombiztosítási kasszába a mindenkori minimálbér után a szükséges járulékot. Ennek fejében jogosultak a lelkészek is az egészségbiztosítás nem pénzbeni ellátásaira (orvosi és kórházi ellátás, gyógyszerár-kiegészítés), valamint hatvankét éves koruktól állami mi- nimálnyugdíjra. A felmérés során meg kellett ismerni a nyugdíjosztály helyzetét, az ott működő eljárásokat, az íratlan szabályokat, azt, hogy miként határozzák meg az induló nyugdíjak összegét, mit vesznek figyelembe szolgálati időnek, mi a nyugdíjemelés mértéke stb. Számos adatot kellett összegyűjteni a lelkészi közösség korösszetételéről, a nyugdíjcélú bevételekről és kiadásokról. A felmérés eredményei alapján korfa- elemzést készítettem, tízéves adatsort vizsgáltam végig a pénzügyi mozgásokról. Fedezetvizsgálatot végeztem, amely azt mutatta ki, hogy az országos lelké- szijuttatás-tömegnek mekkora mértéke lett volna képes fedezni a kiadásokat. A kidolgozott adatsorok alapján három különböző elképzelt szcenárió (pesszimista, közepes, optimista) alapján harmincéves időtávra előre becsültem a várható folyamatokat. Amikor az adatok és a becslések megmutatták a kereteket, akkor kellett megfogalmazni azokat az elvi szintű kérdéseket, amelyekkel a zsinat elé lehetett állni. Az ezekre kapott válaszok alapján indult el a szabályozás szöveg- javaslatának összeállítása, a részletek kidolgozása. A nyugdíjrendszer szabályozása már készen volt, amikor az egyik gazdasági bizottsági ülésen felmerült: egészítsük ki a rendszert a lelkészek számára nem biztosított olyan ellátásokkal is, amelyek megoldatlansága már égető problémaként jelentkezik. Betegség és gyermekáldás idejére biztosítsunk pénzbeni ellátást. így alakult át a tervezett nyugdíjalap szolidaritási alappá, kiegészülve az úgynevezett segélyfedezeti résszel. A zsinat végül a 2007. novemberi ülésszakán fogadta el a jogszabályt. A törvény szerkezete Az Evangélikus Szolidaritási Alapról szóló 2007. évi IV. törvény a 2007. december 20-i Evangélikus Közlönyben jelent meg, de hatályba csak 2009 elején lép. A zsinat a törvényt néhány ponton módosította idén októberben, az alábbiakban az így átformált szabályozást mutatom be. Elsőként az alap tagságáról, szervezetéről szól. A törvény meghatározza a tagság fajtáit, keletkezését, megszűnését, szól a döntéshozatalról. Az alap rendes tagjai a lelkészek, befizető tagjai pedig az őket szolgálatba állító szervezetek, azaz az egyházközségek és az intézmények. A második fő rész a bevételek szabályozása. A törvény kimondja, hogy a fő bevételi forrás a rendes és a befizető tagok által fizetendő járulék. Meghatározza a jogszabály a járulék alapját (pénzbeni és természetbeni jövedelem, hitoktatói díj, központi alap juttatása); ezek mellett a jövőben lehetőség lesz a járulékfizetés alapját szélesíteni, ha a lelkész és a gyülekezet ezt együtt önként vállalja. Szó van még itt a tagság szüneteltetésének lehetőségéről, az egyházi garancia biztosításáról, valamint egyéb bevételi lehetőségekről. A törvény legterjedelmesebb szakasza a kiadásokat szabályozza. A fő kiadási jogcímek: a nyugdíj-kiegészítés, az özvegyi ellátás, az árvaellátás, valamint a betegség, a gyerekáldás idejére járó segély, továbbá az előrehozott nyugdíjként funkcionáló nyugdíjpótló segély. A törvény szabályozza a jogosultság részleteit, meghatározza a számítási módokat, biztosítja az ellátások értékállóságának megőrzését. A negyedik nagy kérdéskör az általános kiadási szabályok meghatározása. Itt van szó a méltányossági kifizetésekről, a 13. havi ellátások lehetőségéről, az állami kötelezettségek átvállalásáról és az elszámolható költségek körének szigorú körülhatárolásáról. Végezetül egyéb részleteket rögzít a törvény: a nyilvántartás, a beszámolás, a vagyonkezelés, a követeléskezelés, a tervkészítés és az átmenet szabályait. Lényeges részletek Tekintsük át most az új szabályozás lényeges részleteit. Pontosan rögzítve vannak a kötelezettségek és a követelések, az alkalmazandó szabályok, valamint a felelősségi körök. Sikerült egy átláthatóan működő rendszert kialakítani, amely - reményeim szerint - hosszú távon kiérdemli majd a lelkészek és az egyház népének bizalmát. A lelkészek induló nyugdíjának meghatározásakor csak a megfizetett időszak fog számítani. Nem lehet szolgálati időnek tekinteni azokat az éveket, amelyekben az előírt járulékokat nem fizették be. A rendszer életpályanyugdíjra épül, azaz a nyugdíjak kiszámításakor az összes szolgálati év jövedelme azonos súllyal veendő számításba. Nem egyéni számlákat vezetünk az alap tagjainak, hanem klasszikus felosz- tó-kirovó típusú rendszert alakítottunk ki. Ez azt jelenti, hogy amit az alapba egy időszakban a lelkészek és a gyülekezetek befizetnek, azt lehet a nyugdíjasoknak kifizetni. A két részterület, a nyugdíj-kiegészítési és a segélyfedezeti részalap szigorúan szét van választva, a kettő között a keresztfinanszírozás kizárt. Ezért az egyik terület esetleges túlköltekezése nem veszélyeztetheti a másik terület kifizetési kötelezettségeinek teljesítését. Az alap indulásával egy időben megszűnik az amúgy is igazságtalan arányok alapján eddig fizetendő közegyházi járulék. A számítások és a korántsem legoptimistább jövőkép alapján hozott becslések eredménye az lett, hogy a teljes lelké- szijövedelem-tömegre vetített 22%-os járulék a nyugdíj-kiegészítés, 8% pedig a segélyfedezeti terület kiadásait nagy valószínűséggel fedezni tudja. A 30% költségviselőkre való leosztása a zsinat döntése volt. Ennek értelmében a 30% egyik felét a lelkészek fizetik, a másik felét pedig az őket szolgálatba állító egyházközségek, intézmények állják. Átmeneti szabályként került a törvénybe, hogy az egyházközségi rész teljesen csak négy év alatt érendő el, azaz 2009-ben 6%, 2010- ben 9%, 2011-ben 12%, 2012-től 15% fizetendő. Az indulás előkészítése Az induláshoz elvégzendő feladatok felmérése után a leglényegesebb előkészítő lépés volt, hogy augusztus elején munkába állt az a munkatárs, akinek kiemelkedően fontos szerepe van az alap elindításában és majdani adminisztrálásában. Idén októberben a zsinat két lényeges kiegészítést fogadott el a törvényhez: az egyik, hogy egyéb jogcímen (például kistelepülési támogatással) bővíthető a járulékfizetés alapja; a másik, hogy a teológiai tanulmányok, illetve a felvételt követő katonai és polgári szolgálat idejét szolgálati időnek kell tekinteni. Elkezdődött a lelkészek eddigi befizetéseit nyilvántartó kartonrendszer feldolgozása és számítógépes adatrögzítése. Ennek eredményeként minden lelkész kap majd egy adategyeztetőt, amely kinek-kinek a majdani nyugdíj- számítása alapadatait fogja tartalmazni. Gyakori kérdések és felvetések Mi után kell megfizetni majd a járulékot? A járulékfizetés alapja a lelkész jövedelme, amelyet a bevallásnyomtatványon öt sorra bontva kell bevallani: pénzbeni és természetbeni jövedelem, hitoktatási díj, a központi alapból származó ellátás, egyéb jövedelem. A rendszer bevallásra alapul, azt kell befizetni, amit a bevalláson szerepeltet az egyházközség. A bevallást a képviseletre jogosultaknak kell aláírniuk. Hogyan kell figyelembe venni a lakhatás költségeit? A lelkészlakás használata és a gyülekezet által fizetett rezsije természetbeni jövedelem. Az alap vezetősége rezsivel együtt a lakhatásnak mint természetbeni jövedelemnek az értékét 250 Ft/m2/hónap értékben határozta meg. Ha egy lelkész a rezsit részben vagy egészben saját maga fizeti, akkor lehetőség lesz ennek az összegnek az arányos csökkentésére. Milyen gyakran kell fizetni? A bevallásokat beküldeni és a járulékot befizetni a negyedévet követő hónap 12-ig kell, azaz először 2009. április 12-ig. Kell-e járulékot fizetni a kazuális szolgálatokért kapott stólapénz után? Azon összegek után kell járulékot fizetni, amelyek a bevallásban szerepelnek. Ha az egyéb jövedelmek közé ezt beállítják, akkor a befizetést is teljesíteni kell. A majdani nyugdíjszámításkor azonban csak a befizetéssel fedezett jövedelmeket lehet figyelembe venni. A járulék megfizetését is a gyülekezeti tagoktól érkező'három forrás (egyházfenntartás, adomány, perselypénz) terhére kell-e kalkulálni, amelyek a lelkészek számára személyijöve- delemadó-mentes jövedelmet biztosíthatnák? A gyülekezetét terhelő járulékrészt nem, ez a korlát csak a jövedelemre vonatkozik. Nem kellett volna-e a szolidaritási alapot a központi lelkészfizetés rendszerével együtt indítani? A központi lelkészfizetésre irányuló javaslat egyszer már elbukott - éppen a lelkészek egy részének ellenállásán. Az alap működése szempontjából mindegy, hogy a járulék megfizetése honnan érkezik. Miért nem bízzuk profi szervezetekre (például biztosítókra) a nyugdíjak biztosítását? A piaci biztosítók általában felülről számított 40-90%-os haszonnal dolgoznak. Ezt megtakarítva úgy kalkuláltuk a rendszert, hogy a lehető legolcsóbb legyen. Mi lesz azokkal a kis gyülekezetekkel, amelyek nem tudják megfizetni a rájuk eső'járulékot? Ez alapvetően egyházkormányzati kérdés. Én magam örülnék annak, ha kialakulna egyházunkban egy normatív segélyezési rendszer. Ha ennek előmozdításához az alap indulása hozzájárul, akkor az üdvözlendő. Meggyőződésem, hogy senkinek sem szabad elengedni a kezét. Ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy a lelkészek anyagi körülményeinek biztosítása alapvetően gyülekezeti feladat. Meg kell keresni, nin- csenek-e még tartalékok. Valóban reális-e például évi ezer forinttal részt vállalni egy gyülekezet és az egyház fenntartásában? Felkészült-e már egyházunk a rendszer bevezetésére? Az ügy legalább három éve folyamatosan szerepel a zsinat napirendjén. A törvény tavaly megjelent. Ez az idő elegendő lehetett volna a gondolkodásra, felkészülésre. Sokan mégis csak nyugdíj-kiegészítés most kezdik érzékelni, hogy mivel jár az indulás. Meggyőződésem, hogy amikor a zsinat egyhangúlag elfogadta a törvényt, akkor annak minden tagja Isten és a gyülekezetek előtt vállalt felelősséggel élt szavazati jogával. Napjaink pénzügyi válsága nem ront-e a bevezetés körülményein? Biztosan többeket érint negatívan a pénzügyi krízis. Ugyanakkor abban még az elemzők sem tudnak egyetérteni, hogy melyik makrogazdasági mutatót milyen irányban változtatja meg a válság. Az ország nehezedő helyzete viszont az országos egyház gazdasági körülményeit is ronthatja. Ekkor viszont ki máshoz lehet fordulni, ha nem hozzánk, az igéből élő egyháztagokhoz?