Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-16 / 46. szám
8 2oo8. november i6. FÓKUSZ "Evangélikus Élet®> 2007-ben a Budavári Evangélikus Gyülekezet Alapítvány részére a 2006. évi i%- os felajánlásokból 3 061 000 Ft érkezett be. Ezt az összeget az orgona felújítására és a komolyzenei rendezvények támogatására létrehozott alapra fordítjuk. Köszönjük adományaikat, és egyben kérjük, hogy továbbra is támogassák az alapítvány munkáját! Adószám: 18007545-1-41. HIRDETÉS Templomi hangversenyek Joachim Pliquett (trombita: Berlini Német Szimfonikus Zenekar) Fejér András (harsona; Berlini Német Szimfonikus Zenekar) Arvid Gast (orgona; a lübecki zeneművészeti főiskola professzora) A hangversenyek november 20-án, csütörtökön este 7 órakor a kelenföldi evangélikus templomban (Budapest XI., Bocskai út 10.) és november 21-én, pénteken este fél 8-kor a Mátyás-templomban lesznek. Műsoron: Vincent Jelich (1596-1636): Ricercare trombitára és harsonára; Johann Sebastian Bach (1685-1750): g-moll fantázia és fúga BWV 542; Pietro Baldassari (1690-1768): F-dúr szonáta trombitára és orgonára - Allegro - Grave - Allegro; Giovanni Battista Pergolesi (1710-1736): F-dúr szimfónia harsonára és orgonára - Co- modo - Allegro - Adagio - Presto; André Chailleux (1904-): Morceau de Concours trombitára és orgonára; Felix Alexandre Guilmant (1837-1911): Morceau sympho- nique op. 88. harsonára és orgonára; Charles-Marie Widor (1844-1937): g-moll allegro a 6. orgonaszimfóniából op. 42.; Boris Blacher (1903-1975): Divertimento trombitára, harsonára és orgonára - Allegro - Andantino - Presto - Moderato - Allegretto - Adagio - Presto. HIRDETÉS A Magyarországi Luther Szövetség tisztelettel és szeretettel meghívja minden tagját és meghív minden érdeklődőt éves konferenciájára és közgyűlésére. Időpontja és helye: november 29., szombat, 10 és 13 óra között, a Deák téri evangélikus gyülekezet nagyterme (Budapest V., Deák tér 4.1. em.). Kerekasztal-beszélgetés E ricW. Gritsch Isten udvari bolondja-Luther Márton korunk perspektívájából című, 2006-ban megjelent könyvéről. A könyv egyes fejezeteit röviden értékelik, valamint a kerekasztal-beszélgetésben részt vesznek: dr. Böröcz Enikő' (a könyv fordítója), Isó Dorottya, dr. Reuss András, dr. Csepregi Zoltán, Weltler Sándor, Weltler Gábor, Grcndorf Péter. A beszélgetés moderátora dr. Fabinv Tibor. Közgyűlési rész: éves jelentések meghallgatása, megbeszélésük; előterjesztett javaslatokról döntéshozatal. Ha a 10 órára meghirdetett közgyűlés a kezdés időpontjában nem határozat- képes, a közgyűlést az eredeti napirenddel 11 óra 30 percre ezennel összehívjuk. Az elnökség HIRDETÉS Meghívó A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében tisztelettel meghívjuk az első Ka- talin-napi evangélikus bálra november 22-ére, szombatra a Budavári Önkormányzat aulájába (1014 Budapest, Kapisztrán tér t.). PROGRAM • 18.00: Beköszöntő - Schulek Csaba A bált megnyitja az est fővédnöke, dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke Stúdium Dixieland Band • 19.00: Büfévacsora • 19.45: Völgyessy Szomor Fanni énekel • 20.15: Vigft Zita Veronika és Major Péter profi táncosok standardtánc-produkciója A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium diákjai - bécsi keringő Vigh Zita Veronika és Major Péter - latin tánc A tánczenéről az est további részében a Violin zenekar gondoskodik. • 23.00: Tombola Műsorvezetők: Bénvi Ildikó és Schulek Csaba. Az est során az oldalteremben borkóstolót tartunk Opperheim József kötcsei és Halász János szekszárdi evangélikus borász pincészetéből. A tombolajegyek árából befolyt összeg az orosházi és a gödöllői anyaóvó intézetek támogatását szolgálja. Jegyek korlátozott számban a Huszár Gál papír- és könyvesboltban kaphatók (1052 Budapest, Deák tér 4., tel.: 1/266-6329) 3000 forintos áron. Pályázat külföldi tanulmányi ösztöndíjra A Magyarországi Evangélikus Egyház (a továbbiakban: MEE) Országos Irodájának Diakóniai Osztálya ösztöndíjpályázatot hirdet németországi diakóniai tanulmányokra a 2009/2010-es tanévtől kezdődően két fő részére. A képzés helyszínei: Diakonenschule, Rummelsberg; Evangelische Fachhochschule, Nürnberg; szakmai gyakorlati helyszínek Magyarországon. A képzés időtartama: 5 év. A jelentkezés feltételei: 19-25 év közötti életkor; evangélikus egyházi kötődés; érettségi; középfokú német nyelvvizsga. Előnyt jelent: szociális vagy egészségügyi előképzettség; diakóniai tapasztalat, érdeklődés; korábbi önkéntes munkavégzés. A pályázat nyerteseivel az MEE tanulmányi szerződést köt, melyben az ösztöndíjas vállalja, hogy tanulmányai befejezése után legalább 5 évig az MEE diakóniai intézményeiben vállal munkát. A tanulmányi szerződéssel kapcsolatban a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek a vonatkozó rendelkezései az iránymutatóak. A pályázathoz szükséges dokumentumok: önéletrajz, beleértve az eddigi gyülekezeti, egyházi tevékenység és az esetleges diakóniai tevékenység bemutatását, valamint a pályázó motivációinak, távlati céljainak megfogalmazását; érettségi bizonyítvány, nyelvvizsga, egyéb bizonyítványok egyházilag hitelesített másolata: lelkészi ajánlás; tanári vagy iskolaigazgatói ajánlás. A pályázók szóbeli meghallgatáson vesznek részt, melynek helyéről és időpontjáról személyes értesítést kapnak. A pályázat benyújtásának határideje: 2009. február t. A pályázat címzettje: Buda Annamária diakóniai osztályvezető, 1085 Budapest, Üllői út 24. Bővebb felvilágosítás kérhető az alábbi e-mail címen: annamaria.buda@luthe- ran.hu. További információk: http:jlwww.diakon.del. Honismertető evangélikusok ■ BarczaBéla „Ismerd meg hazádat!” - ez a jelszó mindig időszerű, mert senki sem ismeri eléggé. Akik beutazzák a világot, vajon eléggé ismerik-e már Magyarországot?) Jól emlékezünk még arra a nem is olyan régen történt, elkapkodott, kellően át nem gondolt pedagógiai intézkedésre, amellyel az illetékesek kivették a történelmet a kötelező érettségi tantárgyak közül. Egykori egyetemi társaim között terjedt el az a hír, hogy - állítólag - ez volt az oka egyik egyetemi tanárunk korai és váratlan halálának. Ezt az elhibázott rendelkezést néhány év után visszavonták. Helyesen tették, mert kellő mértékű történelmi ismeretek nélkül az újabb generációk nem látják az összefüggéseket, és gyökértelenné válhatnak, teljes bizonytalanságba kerülhetnek. A globalizáció nem használ az igazi haza- fiságnak sem: ennek állandó próbája! A hazai egyháztörténetnek és a történelemnek egyaránt feladata az is, hogy ébren tartsa és elmélyítse az igazi hazafi- ságot, az áldozatokra is kész hazaszere- tetet a honismeret segítségével. Honismeret és hazaszeretet összefügg. Ez természetesen mentes mindenféle „bokré- tás díszmagyarkodástól”, mert nem fér bele sem a túlhajszolt, félrecsúszott nacionalizmus (amely már kifejezhetetlen károkat okozott!), sem pedig a hazánkban és a szomszédságunkban élő etnikai csoportokkal, nemzetiségekkel, más népekkel szembeni ellenségeskedés. Tudatosan küzdenünk kell az ilyen jellegű viszálykodások, torzsalkodások ellen, bibliai és humánus alapokon. Senkinek sem lehet érdeke az, hogy zűrzavaros „programokkal” itt vagy bárhol éket verjen rendre, békére, nyugalomra vágyódó emberek közé. Évszázadokig jelentős energiákat, költségeket kötöttek le a komoly károkat okozó nemzetiségi viszálykodások. Egyházunk - mint amely nemzetiségek egyháza volt, és ennek nyomai még most is megvannak - e szomorú folyamatnak szintén egyik kárvallottja. Ugyanakkor a hazai nemzetiségeknek - kisebb létszámuk mellett is - „összekötő híd” szerepük van anyaországuk felé. A „hon” mindazoknak hazája, akik idetar- tozónak vallják magukat. * * * Egyházunknak mindig egyik ismertetőjele volt a kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes hazafiság - a legnehezebb időszakokban is. Ezzel kapcsolatban említjük meg énekeskönyvünk 485. számú énekét Bodrog Miklóstól és a 486. számút Gyurátz Ferenctől. Ezek tartalmukkal, mondanivalójukkal jól illeszkednek a Himnuszhoz és a Szózathoz, amelyek énekeskönyvünk újabb kiadásainak függelékében szintén megtalálhatók. Egyházunk tudatában volt és van a honismeret fontosságának, és ezzel együtt a hazafiság erősítésének a feladatát a gyakorlatban is mindig magáénak vallotta; megnyilvánult ez például a lelkészeknek, egyházi tisztségviselőknek a hívekkel szembeni pozitív magatartásában csakúgy, mint igehirdetésekben, lelkipásztori beszélgetésekben, felismerve és tudva azt, hogy egyházunk sorsa mindig szorosan összefonódott a nemzet, az ország sorsával. Különösen is rendkívüli józanságra és tapintatra van szükség mindazok részéről, akik nem magyar ajkú (vagy nem csak magyar), hanem nemzetiségek által alkotott gyülekezetekben szolgálnak: szlovákok, németek, esetleg szlovének között. Ez a „lelkipásztori prudencia” igazi próbája! Természetesen azért olyanok is voltak, akik „elbuktak ezen a vizsgán”... Ugyanakkor a hazai egyháztörténet ragyogó példáit adja a nemzetiségi és/vagy vegyes gyülekezetek jó rendjének és harmóniájának. A közös hit összetartó ereje és az egymásrautaltság általában legyőzte az esetenkénti félreértéseket és súrlódásokat. Persze más volt a helyzet akkor, amikor kívülről szították az elégedetlenséget, és erősítették a súrlódásokat. A mindenki által érthetően, az anyanyelven végzett lelkészi szolgálat a reformáció egyik alapvető célkitűzése volt: „Anyanyelvében él a nemzet!” Ebből a felismerésből viszont az a sajátosság következett, hogy nem ritkán éppen az egyházi emberek alkottak maradandót az anyanyelvi kultúra művelésében, fejlesztésében, irodalmi, történelmi, honismereti, néprajzi, helytörténeti vonalon. Maga a reformáció is „patvaros nyelven” terjedt hazai földön: az ónkarikás ablakú, városi házakban, céhekben, udvarházakban, jobbágykunyhókban, irtványokon, mészégető tanyákon, erdei és lápi emberek között. Vigasztalás volt ez és bátorítás! * * * A „honismertetők" között nemcsak a sorrendet, hanem tevékenységének tartalmát, minőségét tekintve is az első helyen áll Bél Mátyás lelkész, tanár, szerkesztő, a sokoldalú tudós. Alapvető, nagy munkája, a Notitia Hungáriáé novae historico geographica („Az újabb kori Magyarország történelmi-földrajzi leírása”) részben kiadatlan; öt kötet jelent meg belőle Bécsben 1735-1742 között. Ezek Pozsony, Nyitra, Turóc, Bars, Hont, Zólyom, Liptó, Nógrád, Pest-Pi- lis-Solt és - befejezetlenül - Moson vármegye anyagát tartalmazzák, egyúttal a szlovákság helyzetére is ráirányítva a figyelmet. Jellemző a korabeli politikai helyzetre, hogy kötetenként cenzúra alá vették a sorozatot. A kézirat anyagából azóta más részletek is megjelentek nyomtatásban, latinul vagy magyar fordításban. Tomka-Szászky János lelkész, történész, földrajztudós 1732-ben Pozsonyba került az evangélikus gimnáziumba, és Bél Mátyás mellett dolgozott. Az iskolában - többek között - Magyarország történelmét is tanította, Bél tanítványai közé tartozott. Elsőként írta meg Magyarország középkori történeti földrajzát Anonymus alapján. Karabinszky János Mátyás szerkesztő, térképész, könyvkereskedő Magyarország földrajzi viszonyait, történelmét és termelését feldolgozó lexikont, almanachot, atlaszt jelentetett meg. 1773-1784 között a pozsonyi Pressburger Zeitung szerkesztője volt. Borovszky Samu történetíró, az MTA levelező tagja és irodaigazgatója volt. Számos, helytörténettel foglalkozó cikke jelent meg. Csanád és Borsod vármegye általa írt történetének is vannak egyházi jellegű részletei. Nagyszabású sorozata halála miatt (1912) befejezetlen maradt. A Magyar Történelmi Társulat megalakulása (1867) után fellendült a szervezett történeti kutatás. A 19. század közepétől, főleg a század utolsó harmadában jelentkeztek a városi monográfiák, majd pedig a millennium kapcsán további lendületet vett a városi és vármegyei monográfiák, okmánytárak kiadása. Mályusz Elemér újra felhívta a figyelmet a honismereti kutatás fontosságára. * * * Útikalauzok, idegenforgalmi kiadványok, évkönyvek, tájleírások, lapok - mind-mind az ismeretterjesztés eszközei. Az egyetemek és főiskolák egyes tanszékei is figyelemre méltó honismereti kutatómunkát végeznek. A folyóiratokról, lapokról érdemes külön is megemlékeznünk. A Századok, a Magyar Történelmi Társulat közlönye, a magyar történettudomány központi folyóirata 1867-ben indult. 1912-től évente közölte a magyar történeti irodalom bibliográfiáját. 1949 óta választott szerkesztőbizottság gondozza. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap (PEIL) 1842-től jelent meg kihagyásokkal; először Székács József, Török Pál és Taubner Károly, majd mások szerkesztették. 1919-ben szűnt meg. A Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező havonként jelent meg Debrecenben, Révész Imre szerkesztésében, 1870-től 1878-ig. A Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő Czelder Márton szerkesztésében jelent meg szintén havonta, Felsőbányán, majd Kecskeméten 1879-től 1887-ig. Mindkét folyóiratban magas színvonalú egyháztörténeti cikkek, közlemények jelentek meg. Esze Tamás szerkesztette 1943-45-ben és 1958-1959-ben az Egyháztörténet című folyóiratot, tartalmas, nívós közleményekkel. 1993/2 HONISMERET A HOWISíVSsKE't: •SÍÖVETf.ÉaFC:-VOIHArA_ X;<> ÜVí'Ot VÁM Ezekből az egyházi lapokból általában nem hiányoztak a honismeret témakörébe tartozó publikációk sem. Jelenlegi egyházi lapjainkban szintén megtalálhatók honismereti anyagok. A Honismeret című folyóirat 1972 óta jelenik meg. Célja a honismereti mozgalom szervezése, társadalmi fontosságának felismertetése és népszerűsítése, helyi közösségek, települések, intézmények, üzemek történetének, múltjának felkutatása, feldolgozása, honismereti témájú írások, kutatások, események közlése. Gyakran szerepelnek benne protestáns lelkészek írásai is. * * * Nyomatékkai említjük meg itt is id. De- dinszky Gyula és Koppány János lelkészek munkásságát hazai szlovák, Lackner Aladár lelkész munkásságát pedig hazai német vonatkozásban. Mindhármuké túlterjed gyülekezetük (Békéscsaba, Tótkomlós, illetve Gyönk) határán: helytörténeti és néprajzi munkájuk szinte „honismereti misszióvá” szélesedett, cikkeket, tanulmányokat, könyveket adtak közre, nemzetiségi tájházakat létesítettek, kiállításokat, bemutatókat rendeztek. A múlt század második felében tevékenykedtek, körültekintő munkájukért többször is elismerésben részesültek. Mindhárman az egyházi néprajz területén is jelentős eredményeket értek el. Magyar vonatkozásban hasonló eredményességgel működött Hernád Tibor gyenesdiási intézetvezető lelkész. Honismereti vonalon is hozzá kell adnunk a „közöshöz” sajátos felismeréseinket és értékeinket, tovább gazdagítva a meglévőt. A helytörténet kiszélesítve honismeretté bővül.
