Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-16 / 46. szám
6 4M 20o8. november 16. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Akik negyvennégy Aradi András Péter éven át szolgáltak... Kutyej Pál Albert ► Negyvennégy évi lelkészi szolgálat után vonult nyugdíjba a nyár végén Aradi András Péter. Huszonkét évig szolgált szülővárosában, Békéscsabán, de előtte a fél országot bejárta Rudabá- nyától Szarvasig.- Őseim békéscsabaiak, én is itt születtem. Gyermekkoromban a mindennapokhoz hozzátartozott az igehallgatás - kezdi felidézni eddigi életútját. - Mindig hálával gondolok a szüléimre, mert ők ültették el bennem a templom iránti szeretetet. Mivel családunkat kulákoknak tekintették, csak a Debreceni Református Kollégiumba vettek fel.- Miként emlékszik a kálvinista iskolában töltött évekre?- Az volt az egyetlen protestáns oktatási intézmény a pártállami időkben. Az egész iskola egy nagy menekülttáborhoz hasonlított. Többségében papgyerekek, kulákok, csendőrök gyermekei ültek az iskolapadokban. Életem meghatározó élménye lett a Debrecenben töltött néhány esztendő. Az iskola mellett dolgoztam is, havi húsz forintért fújtattam az evangélikus templom orgonáját.- Majd a hittudományi akadémia következett...- A teológiára 1957-ben kerültem, amikor még igen romos volt az ’56-os események miatt az Üllői út környéke. 1964-ben avatott lelkésszé D. Káldy Zoltán püspök, és egykori hittantanárom, Szabó Gyula mellett lettem segédlelkész Debrecenben. Ezután Rudabányára helyeztek.- Bizonyára nem volt könnyű a lelkészek élete azokban az években...- Valóban nem. Rudabányán például a templomban laktam, mivel nem volt parókia. A karzat mellvédjét továbbépítve kialakítottak egy két helyiségből álló lakrészt. Vizet a templom előtti közkifolyóból nyerhettem. Ezt követően Kecskemétre kerültem, ahol Görög Tibor esperes mellett szolgáltam. Ott nem is volt saját szobám, csak egy ágyam a hivatalban. Éppen ezért kellett onnan elköltöznöm, amikor 1968-ban megnősültem.- Jól tudom, hogy hosszú éveken keresztül szlovák nyelven is hirdette az igét?- Igen, a kecskeméti szolgálat után Budapestre, a Rákóczi úti szlovák nyelvű gyülekezetbe kerültem, majd 1971-ben már paró- kus lelkészként gondoztam a Szarvas-Újemplomi Egyházközséget. 1986 augusztusától vagyok a békéscsabai evangélikus gyülekezet egyik lelkésze. 1970 óta mindenhol lehetőségem volt arra is, hogy szlovákul prédikáljak. Az idők folyamán azonban itt helyben és máshol is sokat változott a szlovák nyelvű alkalmak látogatottsága. Amikor még kisgyerek voltam, előfordult, hogy a hétköznapi könyörgések alkalmával is kicsinek bizonyult a békéscsabai Kistemp- lom, amelynek ugyebár csak a- Másfél évtizeden keresztül aktívan részt vett a városi közéletben is. Miért tartotta fontosnak, hogy lelkészként önkormányzati képviselő' is legyen?- Azzal, hogy négy cikluson keresztül részt vettem a városi közgyűlés munkájában, sikeresen képviseltem az egyházak érdekeit a helyi döntéshozatalban. Amikor pedig a kisebbségekért, civil szervezetekért és külkap- csolatokért felelős bizottságot vezettem, virágzó kapcsolatot építettünk ki Békéscsaba nyolc testvérvárosával, többek között Székelyudvarhellyel, Witten- berggel, Trencsénnel és a finnországi Mikkelivel. Ezekből a városokból gyülekezetünkhöz is érkeztek vendégek. Munkám során fontosnak tartottam azt is, hogy a helyi öntevékeny csoték az ősök nyelvét, alig néhá- nyan gyűlnek össze a szlovák istentiszteletekre.- Felesége mindig Bandi bácsi mellett állt, a ’90-es évek elején pedig együtt dolgoztak a békéscsabai evangélikus gimnázium újraszervezésén.- Marika amellett, hogy négy évtizede hűséges társam, mindig is őszinte kritikusom volt. Örültem neki, amikor kemény bírálattal illette a munkámat, mert ezzel sokat segített. Amikor pedig ismét elindulhatott az egyházi gimnázium a városban, valóban ő volt az egyik, aki iskoláról iskolára járva gyűjtötte maga köré a kitűnő tanárokat és gyerekeket.- Úgy látszik, az apai példa hatott a gyerekek pályaválasztására...- Viccesen úgy szoktam bemutatni a gyermekeimet, hogy „ők a fiaim az első házasságomból”. Három fiunk közül ketten a lelkészi hivatást választották. Soha nem akartuk őket rábeszélni erre a pályára, választhattak volna mást is, de amikor saját maguk döntöttek Isten szolgálata mellett, mindig próbáltuk támogatni őket.- Városszerte ismerik jó humorát, amelyet időnként a szószékről is megcsillogtat. Előfordult már, hogy olyan helyzetben kapta el a nevethetnék, amikor komolyan kellett volna viselkednie?- Azt szoktam mondani, hogy genetikailag belém kódolták a humort. A szarvasi kántoromnak mondtam egykor, hogy jó neki, mert ő el tud bújni a harmonium mögé, ha nevetnie kell, Miatyánk alatt elvesztettem a komolyságomat.- Tapasztalt lelkészként milyen jó tanáccsal látná el fiatal kollégáit? Mire figyeljenek?- Nagyon fontos a magával ragadó igehirdetés. De talán még ennél is fontosabb, hogy a lelkész közel kerüljön az emberekhez. Talán munkám során az volt a legnagyobb mulasztás, hogy akármennyire szerettem volna, mégsem tudtam eleget látogatni. Pedig ez a gyülekezetépítés alapja. Mindezek mellett fontosnak tartom, hogy a lelkész jó kapcsolatot ápoljon a település vezetésével és a többi felekezettel. Mindig ökumenikus szellemiséggel szolgáltam. Egyrészt sokat köszönhetek magam is a református egyháznak a debreceni diákévek miatt, másrészt éveken át a békéscsabai katolikus iskolában voltak hittanóráim. Boldog voltam, amikor néhány napja felhívtak az iskolából, és Isten áldását kívánták nyugdíjas éveimre.-Mika tervei a jövőre?- Az otthoni munkából, a ház körüli teendőkből szeretnék az eddiginél nagyobb részt kapni, továbbá természetesen szeretnék minél több időt eltölteni nyolc unokámmal, és a város kulturális életébe az eddiginél is intenzívebben szeretnék bekapcsolódni. És persze ha valahol helyettesíteni kell, szívesen vállalok egyházi szolgálatot is. ■ L.J.CS. ► Egy időben ő lehetett a legtöbb igehirdetési szolgálatot végző evangélikus lelkész: heti négy magyar nyelvű istentisztelet mellett mindennap reggel szlovák könyörgésre várta a híveket Békéscsaba-Erzsébethelyen. Negyvennégy évet töltött a lelkészi pályán, ebből harmincötöt Csabán. A gyülekezet tagjai október 4-én ünnepi istentisztelet keretében köszönték meg az éppen aznap hetvenéves Kutyej Pál Albert szolgálatát.- Tótkomlóson születtem és nevelkedtem. Családi hátterem miatt az ötvenes években állami gimnáziumba nem sok eséllyel jelentkeztem volna, így a Debreceni Református Kollégiumba kerültem - eleveníti fel ifjú éveit. - Az Evangélikus Teológiai Akadémiát 1964-ben végeztem el, utána Orosházán lettem segédlelkész. 1965-ben helyeztek Ambrózfalvára, azóta szolgálok folyamatosan szlovák nyelven is. Még Ambrózfalván dolgoztam, amikor megkaptam a me- zőhegyesi, a battonyai és a hozzájuk kapcsolt szórványgyülekezeteket is. Békéscsabára 1973- ban kerültem, azóta a helyi gyülekezet erzsébethelyi templomában szolgáltam.- Békéscsaba nemcsak arról volt ismert, hogy az itteni az ország legnagyobb evangélikus gyülekezete, hanem arról is, hogy mindennap szlovákul is szólt az ige.- Valóban, egy időben sokkal több szlovák alkalmat tartottunk. Hosszú éveken keresztül heti négy magyar istentisztelet mellett minden reggel tartottam itt, Jaminábarr szlovák könyörgéseket, melyeken szintén elhangzott egy-egy rövid igehirdetés. Ezeknek a látogatottsága azonban folyamatosan csökkent. A mai napig minden reggel megkondul a jaminai harang a reggeli könyörgésre, azonban gyakran senki nem jön ezekre az alkalmakra. A vasárnapi szlovák istentiszteleten is kevesen vesznek részt.- A jaminai evangélikusok különleges szeretetvendégségeire a mai napig sokan ellátogatnak.- Igen. Örülök annak, hogy a bevezetett fagyi- és fánkdélutánokra, disznótoros szeretetven- dégségekre olyanok is eljönnek, akik egyébként nem ülnek minden vasárnap a templompadban.- Egy intézmény, a szeretetotthon vezetését is elvállalta. Sikerét jelzi, hogy évről évre szépült, bővült...- 1985-ben bízott meg a presbitérium az otthon vezetésével. Eleinte csak néhány szobával bővítettük a Berényi úti intézményt, majd a kilencvenes években négy ütemben adtuk át az új épületrészt. Ma ötvenöt idős ember gondozását látják el az otthonban. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az intézmény külső segítség nélkül, a lakók anyagi vállalásának eredményeképpen épült. Volt például olyan asszony, aki egy egész épületszárny felépítéséhez szükséges téglával járult hozzá a munkákhoz. Sokan a kárpótlásként kapott földjüket ajánlották fel. Az ott kialakított gazdaságban haszonállatokat tartunk; ez képezi az otthon gazdasági alapját.- Egy-egy ciklus elején, az alakuló ülésen egy imádságot és rövid igemagyarázatot olvastam fel, így kezdtük a munkát. Nem sok város önkormányzatára jellemző az ilyen munkakezdés!- Munkájához nyilván kiegyensúlyozott családi háttérre volt szüksége...- Igen, feleségem, Erzsébet mindenben támogatott. Amellett, hogy a kórházban saját munkáját végezte, segítette a gyülekezeti szervezőmunkát, részt vett az oltárgondozásban. Házasságunkból két gyermekünk született, és ma már van öt unokánk is, akik szinte mindennap meglátogatnak bennünket.- Hivatalosan augusztus végéig dolgozott, de azóta is mozgalmas az élete.- Jelenleg családi házunkat alakítgatjuk. Közben még viszem a szeretetotthon gazdaságának ügyeit.- Ha fiatal kollégáit egy jó tanáccsal kellene pályára bocsátania, mit kötne a lelkűkre?- A lelkésznek nyitott, békés életet kell élnie. Szerény, hivalkodástól mentes életstílust javaportok - például nyugdíjasklubok - életét segítsem, meglátogassam rendezvényeiket. Tudom, hogy sokat jelentett ezeknek a szervezeteknek, hogy időnként ott voltam.- Ezeken kívül milyen pluszt jelentett az önkormányzati testület munkájában, hogy egy lelkész is ült a közgyűlési patkóban? solnék a fiatal generációnak. Fontosnak tartom, hogy a lelkész jól készüljön fel az igehirdetői szolgálatokra, továbbá elengedhetetlen, hogy szerepet vállaljon a helyi kultúrában és közéletben. Ezt próbáltam én is megvalósítani az elmúlt negyvennégy év alatt Isten segítségével. ■ László Jenő Csaba de a lelkész mindig szem előtt van. Legutóbb például egy hétköznapi istentiszteleten derültem, amikor Julcsi unokám nálunk volt. Olyan kedvesen énekelt az istentiszteiét alatt, hogy a neve kicsi, mert hat-hétszáz ember is kényelmesen elfér benne. Minden alkalommal sietnünk kellett, hogy a megszokott helyünkön ülhessünk. Mára sajnos meghaltak azok, akik még értet► Hetilapunk évek óta igyekszik hiánytalanul „dokumentálni” az egyházi szolgálatba állók ordinációját, és a teljesség igényével törekszik hírt adni a lelkésziktatásokról is. A nyugdíjba vonulók búcsúzásáról ugyanakkor mindeddig csak esetlegesen tájékoztattunk... Bár a Déli Egyházkerületben idén bevezették az „elbocsátó istentiszteletek” gyakorlatát, tudósítások helyett az interjú műfaját véljük méltóbbnak arra, hogy a nyugdíjba vonuló lelkészek számára lapunk hasábjain is teret adjunk egyfajta számvetésnek. Jövőre ebben is törekszünk majd az aktualitásra, most viszont egyazon oldalpáron szólaltatjuk meg az ötletadó egyházkerület 2008-ban nyugalmazott lelkipásztorait. - A szerk. DELI VIS FOTO: SZEVERENYI AGNES
