Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-02 / 44. szám
MOZAIK ‘Evangélikus ÉletS hmmmmmmmssrnM 2008. november 2. 13 Királysírok: a nemzeti amnézia iskolapéldája ► Halottak napja - ilyenkor eleinkre, rokonainkra, szeretteinkre emlékezünk. De az sem árt, ha e körből nemzeti nagyjainkat sem felejtjük ki. Például a királyainkat. Igen ám, de előttük hol tudunk fejet hajtani? Az ő sírjaik hol domborulnak? Né- hányukról tudjuk, hogy Nagyváradon vagy Bécsben nyugszanak. És mi van azokkal, akiket Székesfehérváron temettek el? Méltatlan körülmények között tárolják hazánk egykori királyainak a székesfehérvári koronázási templom romjai közt megtalált földi maradványait. A királyok városaként emlegetett Székesfehérváron napjainkban alig akad olyan méter hosszú, húsz méter széles volt, külső tornyok ékítették, és félköríves szentély zárta le. Alig több mint másfél évtizeddel elkészülte után még István király kezdte el a bővítését. A templom ekkor érte el végleges, a maga korában óriási méreteit: mintegy hetvenhat méteres hosszát és harmincnyolc méteres szélességét - jóval nagyobb volt, mint a mai budai Mátyás-templom! Azt pontosan lehet tudni, hogy a szentély előtt, a középhajóban állt az oszlopokon emelkedő oltár, mellette az első szent király kriptája, szemközt vele a királyi trónus. Később, a 14. század elején Károly Róbert építtette át, a famennyezet helyére ekkor boltozat került. Mintegy a szentély folytatásában készült el az utolsó bővítés: oda építtette Mátyás király a saját sírkápolnáját, amely miatt A Szent István által alapított székesfehérvári Szűz Mária- vagy Nagyboldogasszony-székesegyház belső terének elméleti rekonstrukciója építészeti emlék, amely a település fénykorára, vagyis a Géza fejedelemtől a török megszállásig tartó fél évezredre utalna. Elpusztult a Szűz Mária- vagy Boldogasszony-bazilika is, ahol összesen negyvenhárom királyunk fejére helyeztek koronát. Közülük tizenötöt itt is temettek el, s csak II. Lajos tetemét szállították át utóbb Bécsbe, János királyét pedig egy másik fehérvári templomba. Ez a bazilika Magyarország jelképes hatalmi központja volt. Szent Istvántól kezdve igencsak gyakran őrizték itt a koronázási jelvényeket, ráadásul csak az a király lehetett az ország törvényes uralkodója, akit ebben a székesegyházban koronázott meg a Szent Koronával az esztergomi érsek. A korabeli Európa egyik legnagyobb bazilikájaként említhető fehérvári istenházát Szent István építtette. Azért, hogy majd ide is temessék. Itt hántolták el Imre herceget is. Később Könyves Kálmán király is úgy döntött, hogy itt lesz végső nyughelye. Példáját azután az Árpád-házi uralkodók közül többen követték. Mivel az Anjou királyok előszeretettel hangsúlyozták a szent életű ősökhöz, vagyis az Árpád-házi királyokhoz fűződő leszárma- zotti kapcsolatukat, testüket szintén itt kívánták elhelyeztetni. De ide, az elpusztult Boldogasszony-bazilikába temették el Mátyás királyt is. A források szerint legalább huszonegy királyi családtag sírja is e templomban volt. Azt azonban nem lehet tudni, hány sír volt még ezeken kívül. Nem lehet tudni, mert a bazilika megsemmisült, napjainkra csak az alapjai maradtak fenn. Milyen is lehetett ez a templom? Egy bizonyos: több mint ötszáz éven keresztül gazdagodott, és folytonosan bővült. Magja, amelyet 997 és 1000 között István építtetett, egyhajós lehetett. Negyven egy darabon még a középkori várfalat is meg kellett bontani. Mátyás kincstárában öt évszázad alatt rengeteg érték halmozódott fel. A király temetését elregélő Heltai Gáspár például ezt írta: .....koronát adának fejébe, és mi nden királyi ékességeket rakának reá, a királyi pálcát, az ország keresztes almáját, arany tőrt, sarkantyút; és tizenkét vitéz merő fegyverben méné előtte, és ezek viszik vala előtte a sok diadalmos zászlókat, és úgy vivék a testet az Bó- dogasszony egyházába. Utána megyen vala a fia, az Corvin János herceg, jobb- felől mellette a pápa követe, balfelől pedig az Hippolytus esztergomi érsek. (...) Úgy jőve a Domonkos prépost, és misét monda. Aztán Corvin János kezdte az adakozást, előszer egy merő arany keresztet, drágakövekkel rakatott, mely negyvenötezer forint ára vala; és egy arany medencét és arany csészékkel, arany györtyatartókat, arany kelyheket, és egy arany monstranciát, mind drágakövekkel rakattokat. Egynihány ezüst III. Béla magyar király koponyája és a másolatra szerkesztett arcrekonstrukció fázisai - Árpás Károly szobrászművész munkája képet, és tizenkét misemondó ruhákat, minden hozzávaló szörszámokkal, kik mind gyöngyekkel és drágakövekkel be valának fűzve.” Ennek az Európa-szerte párját ritkító gazdagságnak a török vetett véget. Bethlen Farkas erdélyi kancellártól tudjuk, hogy miként. Ezt írta: Szulejmán szultán megbízottja „elvitt mindent, minek árát remélte kikapni. Találta pedig a királyok koronáit, kormány-pálcáit, golyóit, melyeket kezökbe adni volt szokás, és melyek vagy tiszta aranyból vagy aranyozott ezüstből voltak készítve, ezen kívül talált aranyláncokat, nagy becsű drágaköveket a gyűrűkén, s mindent legnagyobb szorgalommal Soliman számadásaiba betudott.” Nagy Lajos sírját azonban a török valahogy megkímélte, azt a város 1602-es keresztény visszavétele után fosztották ki, mégpedig keresztény zsoldos katonák. A korabeli babona e sírgyalázás büntetésének tulajdonította, hogy a török újabb nyolcvan évre visszafoglalhatta Székesfehérvárt, s majd csak másfél évvel Buda felszabadítása után, 1688. május 19-én vonult ki. De addigra már a templomnak a romjait is alig lehetett megtalálni. Később a kiépülő új püspöki palota, majd a város épületei azt is elfedték, ami megmaradt. Új utcaszerkezet jött létre, amely a régi templom hossz- tengelye fölött, keresztben futott. D.e mi lett a sírokkal? A templom helyén 1848. december 5-én kútjavító munkások egy női csontvázra bukkantak, fején korona, ujján aranygyűrű volt. A Magyar Nemzeti Múzeum szakértői egy héttel később egy férficsontvázat is találtak ugyanitt, mellette korona, amulett, uralkodói pálca, kard, feszület helyezkedett el: III. Béla és felesége sírjára bukkantak. A maradványokat 1898-ban a budai Mátyás-templomban helyezték el. Henszlmann Imre ásatási beszámolóiból tudjuk, hogy a bazilika területén 1862-ben sikerült feltárnia Szent István és családja, Kálmán, Ulászló, Vak Béla, II. Géza, IV. István, Nagy Lajos, Mátyás király és II. Lajos sírkápolnáit. Uralkodóink csontjait a régész pontosan felcímkézte, hat faládába tette, majd átadta a polgár- mesteri hivatalnak. A hatóságok azonban a ládákat minden kegyeleti aktus nélkül a városi székesegyház kriptájában helyezték el, s a továbbiakban nem törődtek velük. Amikor 1893 őszén tudományos vizsgálatok céljából Török Aurél a csontokat elkérte, már csak öt kifosztott ládát tudtak átadni neki. Addigra ismeretlenek a maradványokat összekeverték, a tudományos feljegyzéseket, magyarázó szövegeket eltüntették. Szőrén-szálán eltűnt a hatodik láda is, s azóta sem került elő. A későbbi ásatások újabb csontokat hoztak felszínre, melyeket a korábbiakkal együtt a bazilika területén 1938-ban kialakított romkert betonkriptájában helyeztek el. A feljegyzések szerint a visszatemetés előtt újabb emberi mulasztás történt, mert a vizsgálatra Budapestre szállított csontok egy altiszt hibájából összekeveredtek. A maradványokat 1938. augusztus 13- án Shvqy Lajos megyés püspök ünnepélyesen beszentelte. A néhány évvel ezelőtti millenniumi ünnepségek során aztán új sírkamrát alakítottak ki. Királyaink csontjai jelenleg polietilén zsákokban, rozsda- mentes acél ládákban nyugszanak a romkert földbe mélyített, szabályozott hőmérsékletű és ellenőrzött páratartalmú helyiségében. Az új sírkamra beszentelése katonai tiszteletadás mellett 2000. augusztus 4-én történt. Vagyis több mint százötven évvel az első magyar királysírok felfedezése után egy jelentéktelen, mindenféle ünnepélyességtől mentes síremléképület rejti egykori uralkodóink összekeveredett csontjait. Még az sem történt meg, hogy az egy testhez tartozó csontokat szétválogatták volna. Ömlesztve vannak, pedig az antropológia tudománya ezt a szétválogatást már lehetővé tenné. A nemzeti kegyelet pedig minimum megkövetelné. ■ Jezsó Ákos 72 órányi kapacitás ► Megizzadtak, festékes lett a ruhájuk, kezük felhólyagosodott a ge- reblyézéstől. Valamit rendbe tettek ebben az „elkoszosodott” világban. Igen, ismét volt 72 óra kompromisszum nélkül... Mintegy kétezer-háromszázán csatlakoztak október 24. és 26. között a hazánkban második alkalommal megrendezett akcióhoz. A fiatal önkéntesek három napon át szociális, karitatív, környezetvédelmi és fejlesztési munkát végeztek - „kompromisszum nélkül”. Az elmúlt hétvégén olvasóink akár a világi médiumokból is értesülhettek a „72 óra kompromisszum nélkül” elnevezésű kezdeményezés eseményeiről. Az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (OKI) szervezésében három napon át különböző lelkisé- gű és érdeklődésű emberek áldozták fel szabad idejüket azért, hogy valami jót tegyenek másokért. Sokfelé a fiatalok esténként is összejöttek, hogy még beszélgessenek, közösen énekeljenek. Volt, ahol a napközben végzett nehéz munka ellenére este táncházat, csocsóbajnokságot rendeztek. Vasárnap este közös budapesti rendezvénnyel zárult a hetvenkét óra: az élménybeszámolókat szintén táncház zárta a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében. A program főszervezője, Jakab Rita elmondta, hogy míg tavaly 106 projektben „csupán” 1100 fiatal vett részt, idén több mint 2300 résztvevő vitt véghez 220 projektet. A statisztikából az is kiderült, hogy többségükben a katolikusok és a reformátusok képviseltették magukat az akcióban. Az evangélikus résztvevők száma idén még „arányainkhoz képest” is meglehetősen alacsony volt. Székesfehérváron és környékén mintegy húsz evangélikus fiatal csatlakozott az akcióhoz. Faleveleket söprögettek, szemetet gyűjtöttek, néhányan idős és mozgáskorlátozott nénik kertjét tették rendbe, mások a Hidas - végső simítások a most épülő református templom szigetelésén Az Ausztriából indult akciót Magyar- országon mindhárom történelmi egyház, továbbá több keresztény ifjúsági és segélyszervezet is támogatta. A szintén önkéntesekből álló koordinátorcsapat féléves előkészítő munka során kutatta fel, hogy hol kél el a segítség, de a szeretetszolgálatok is adtak tippeket. Szerfelett változatos feladatokat láttak el a segítők: falat festettek, ablakot pucoltak, avart gyűjtöttek, játszótereket újítottak fel. Máshol sportnapot rendeztek, kerti munkát végeztek, kerítést festettek, parkokban gyűjtöttek szemetet, vagy éppen illegális szemétlerakó helyen felgyűlt hulladékot lapátoltak konténerbe. Arra is volt példa, hogy egy útszéli feszületet tettek rendbe, és nem egy helyen kézművesprogramot szerveztek gyerekeknek. Magyar Máltai Szeretetszolgálat egyik házának kerítését festették le, és rendet raktak a raktárában. Egyházunk fiataljai serénykedtek még Lajoskomáromban, Tótkomlóson, Domonyban és Baranya megye több pontján is. A zárórendezvényen részt vett Brückner Ákos Előd atya is, aki lelkesen számolt be tapasztalatairól: „Számtalanszor tépjük a szánkat, rengeteg mindent csak mondunk, de végre valaki cselekszik is, nem sajnálva a szabad idejét! Az együtt, mosolyogva tevékenykedő fiatalok látványa reményt ad: van holnapunk!” A várva várt folytatást azonban a magyarországi szervezők - kapacitás hiányában (?!) - nem jövőre, hanem csak 2010-re tervezik. m - szevági Akire sokat bíztak Lupták György Bdcs-Kiskun megye kitüntetettje ► Eleinte „gyüttmentnek” tekintették a helybeliek, ma már méltán büszkék evangélikus lelkészükre. Lupták György és felesége, Luptákné Hanvay Mária pontosan huszonöt évvel ezelőtt kezdte meg szolgálatát Kiskőrösön. Az ötgyermekes család otthonra talált a Kiskunságon. Az a tény pedig, hogy október 22-én a megye legmagasabb kitüntetését vehette át az időközben esperessé lett pásztor, jelzi, hogy Lupták György munkásságát immár tágabb környezete is értékeli. A Bács-Kiskun megyéért díjat évente egyszer adományozzák a megye kiválóságainak tartós és eredményes munkásságukért, kiemelkedő életművük elismeréseként.- Úgy gondolom, én csak végzem a dolgomat, amit az Úristen „belém programozott”. Nem szeretem, ha ünnepelnek. Teljesítem a rám bízott feladatot, egyedül Istené a dicsőség - véli az ötvenöt éves lelkész. - Arról, hogy engem is jelölnek erre az elismerésre, egyáltalán nem tudtam, a feleségemen keresztül gyűjtötték be a velem kapcsolatos információkat. A két éve esperesként is szolgáló Lupták György szerteágazó tevékenysége Kiskőrös és a megye életében egyaránt jelentős: utazik, szervez, publikál, zenél, és mindenekelőtt hirdeti Isten igéjét - szószékről, hittan- és bibliaórákon, időseknek... Külföldi kapcsolatain keresztül a megye nemzetközi kapcsolatai is erősödtek, írásai többek között az Evangélikus Elet hasábjain is gyakran megjelennek. A ma- gyar-ének-zene szakot is végzett lelkész a kiskőrösi Gospel Sasok énekegyüttes karvezetője. Immáron tizenkét éve tölti be a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ) elnöki tisztét. Főszervezője volt a Kiskőrös és a KIÉ életében meghatározó eseménynek, az 1997-es európai Ten Sing-fesztiválnak, melyre csaknem kétezer fiatal érkezett. Közel tíz éve részt vesz az Iniciatíva Protestáns Vállalkozói Egyesület munkájában, ennek keretében vincellérképzéseket szervez Kiskőrösön. Az ünnepi megyei közgyűlésen Lupták György mellett olyan illusztris személyiséget is kitüntettek, mint Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke, író, költő, tanár. (A Bács-Kiskun megyéért díjat 1998-ban is kiérdemelte egy evangélikus lelkipásztor: Káposzta Lajos akkori soltvadkerti esperes, püspökhelyettes.) ■ Szeverényi Ágnes
