Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-02 / 44. szám
12 2oo8. november 2. FÓKUSZ ‘Evangélikus Éltó Új lélekharang Október 24-én szentelték fel Szőlősgyörök ravatalozójának új lélekharangját, amelyet Ballér Ilona adományozott a községnek testvére, az egy évvel ezelőtt elhunyt prof. dr. Ballér Endre, valamint szüleik emlékére. Az alkalmon Gyuriga Károly római katolikus esperes és Zsíros András evangélikus lelkész közösen szolgált. HIRDETÉS Köszönet az i%-okért A Pilisi Evangélikusok Erős Vár Alapítványa köszönettel fogadta a személyi jövedelemadó i%-ából átutalt 396 545 Ft-ot. Az alapítvány az összegből 163180 Ft értékben egyházunk részére nyújtott támogatást, 30 000 Ft anyagi segítséget adott rászoruló családnak, a további összeget pedig tartalékolta. Hálásan köszönjük támogatásukat azoknak, akik a 2007-ben készített személyi- jövedelemadó-bevaliások során i%-os felajánlást tettek a Kelenföldi Evangélikus Templomépítő Alapítvány részére, amely alapján az APEH 372 496 Ft-ot utalt át. Ebből az összegből a határon túliak támogatására 30 300 Ft-ot, a hátrányos helyzetűek megsegítésére 343 547 Ft-ot fordítottunk. A felajánlásokat ezúton is köszönjük, és kérjük az alapítvány további támogatását. A Fiiadéiba Alapítvány ezúton mond köszönetét azoknak a kedves támogatóknak, akik 2007. évi adójuk i%-ával alapítványunk tevékenységét segítették. Az így kapott 273 804 Ft-ot teljes egészében épülő templomunk javára fordítottuk. Köszönettel: Az alapítvány kuratóriuma HIRDETÉS Teológiai pályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének elnöksége pályázatot ír ki gyülekezeti és iskolai hittan-prezentációkra. A prezentációkat OpenOffice.org Impress vagy Microsoft Office PowerPoint programmal és .ppt formátumban kell elkészíteni. Az elsődleges cél az, hogy új típusú hittanórai anyagot készítsünk és adjunk kézbe. Tematika: Pál apostol életének és teológiájának tanítása 3—5 tanóra keretében. A pályázat nyílt. A részvételre szeretettel biztatjuk lelkészeinket, hitoktatóinkat, tanárainkat, munkacsoportokat és minden érdeklődőt. A jeligés pályaművek leadási határideje: 2009. február 1. A pályaműveket CD-n vagy DVD-n egy példányban, illetve kinyomtatva egy példányban szíveskedjenek leadni az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában vagy postán elküldeni címünkre: 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Az elbírálás tartalmi (teológiai és valláspedagógiai), valamint formai (informatikai) szempontok alapján történik. Pályadíjak: I. helyezett: 150 ezer Ft; 11. helyezett: 100 ezer Ft; III. helyezett: 50 ezer Ft. Eredményhirdetés: 2009 tavaszán. További információt kaphat a 20/824- 4111-es telefonszámon vagy a http://eszak.lutheran.hu/ internetes oldalon. Pályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóbizottsága - hivatkozva a Magyarországi Evangélikus Egyház 2005. évi VIII. törvény 34. § 2. pontja c) bekezdésére - pályázatot hirdet a Credo - Evangélikus Műhely című folyóirat főszerkesztői munkakörének betöltésére. A jogviszony időtartama: határozatlan idejű jogviszony (2009. január t-jétől). A foglalkoztatás jellege: megbízásos jogviszony. Pályázati feltételek: a főszerkesztőnek felsőfokú végzettségű, evangélikus vallásé, konfirmált személynek kell lennie, aki az egyházközségi tagság feltételeinek legalább öt éve megfelel. A pályázatnak tartalmaznia kell a Credo című folyóirat szerkesztői koncepcióját; szakmai programot; a pályázó önéletrajzát és szakmai önéletrajzát; a pályázati feltételekben előírtak teljesüléséről szóló igazolásokat (diploma, konfirmációs igazolás); lelkészt ajánlást a pályázó gyülekezeti lelkészétől. A főszerkesztőt az alábbi juttatások illetik meg: megbízási díj - megegyezés szerint; szükség esetén költségtérítés. A pályázatokat legkésőbb 2008. november 20-ig kell benyújtani a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának titkárságán (1085 Budapest, Üllői út 24.1. emelet). A pályázókat az írásos pályázat leadása után két héten belül a Sajtóbizottság (és Luther Kiadó Igazgatótanácsa együttes ülésén) személyesen is meghallgatja. A pályázat iránt érdeklődők a pályázat elkészítéséhez szükséges tájékoztatást Fabiny Tamástól, a médiáért felelős püspöktől kaphatják meg; tel.: 1/394-2335. HIRDETÉS ........................................................................................ Kő kövön A felügyelők országos találkozójának előzetes programja Ordass Lajos Oktatási Központ. Révfülöp, 2008. november 7-9. November 7.. péntek • 17.30: Köszöntő - Profile Gergely • 18.00: Vacsora • 18.45: Előadás - Megszentelt terek - Fabiny Tamás • 20.00: Áhítat - Fabiny Tamás: A kő: Isten közelsége (tMóz 28,10-22) November 8., szombat • 8.00: Áhítat - Gáncs Péter: A kő: Isten hatalma (Dán 2,3i-34/-45/) • 8.30: Reggeli • 9.00: Elő kövek egyháza - Mit kezdjünk az evangélikus stratégiával? - Fabiny Tamás, Profik Gergely • 9.30: Beszélgetések a gyülekezeteket közvetlenül érintő stratégiai munkaágak szerint öt csoportban (személyi erőforrásaink - Bogdányi Gábor; spiritualitás - Kovácsné Tóth Márta; ifjúság - Marton Tamás; gyülekezeti diakónia - Tencz Károly; stratégiakészítés a gyülekezetben - Erdélyi Károly) • 12.30: Ebéd • 14.00: Elő kövek Szombathelyen - Diakónia és gyülekezetépítés - Lábossá György • 15.30: Szünet • 16.00: És mit kezdjünk a kövekkel? - Benczúr László, Horváth Csaba • 18.00: Vacsora • 19.00: Vesperás - iß. Hafenscher Károly November 9., vasárnap • 8.30: Reggeli • ro.oo: Záró istentisztelet a templomban Itízes János: Az élő kő: Krisztus (iPt 2.4-6) (Az alkalmat a Duna Televízió rögzíti, és november 16-án sugározza.) • 12.00: Ebéd Jelentkezni a következő címeken lehet: Stark Ildikó, 1085 Budapest Üllői út 24., ildiko.stark@lutheran.hu, illetve: zsuzsa.zaszkaliczky@lutheran.hu. November 2. - halottak napja A halál és a lánykák ■ Füller Tímea Cicákat kap Füller Anna! Mi ehhez képest az olimpia vagy a szakértői kormány körüli viták?! Csoda ez, lássuk be. Az évek óta húzódó könyörgésáradat nem volt hiábavaló, a sok könny, fogadkozás és kuncsorgás végül eredményre vezetett, íme, lesz két macskánk. Nincs is most már Annánál boldogabb hétéves. Csupán az idő, az nem akar telni. A hír óta, hogy megszülettek az apróságok, ólomlábon járnak a percek, az órák, a napok. És még milyen nagyon soká hozhatjuk el őket! Heteket kell várni, amíg az apróságok elválaszthatóak lesznek az anyjuktól. Anna el nem marad a sarkamból egész nap, és csak úgy ontja a kérdéseket: „Szerinted fiú vagy lány cicákat hozzak?” (Mert az ugye nem is kérdés, hogy magányos nem lehet az a macsek.) „Mit gondolsz, szelídek lesznek vagy vadak?” „Van már foguk, vagy csak később nő? Megtaníthatom őket fára mászni?” És főleg: „Mikor lehet már meglátogatni őket?” Végre eljön a nagy nap. Telefonon kapjuk a hírt, hogy mehetünk választani. Az anyamacska előhozta gondosan elrejtett kicsinyeit. Úgy látta, nem kell tovább annyira féltenie őket, hiszen gyámoltalan kis nyivákoló gombócok helyett kinyílt szemű, erős kis jószágok immár. Anna boldog. Diadalmasan lépeget mellettem, csupa izgatottság és vibrálás a lelke.- Jaj, remélem, legalább négy született, hogy választani tudjak. És remélem, nem egyformák, hanem sokfélék. Legyen mondjuk fehér meg barna meg fekete meg tarka meg vörös is. Legyen köztük ügyes és kedves és huncut és csendes is. Az fontos, hogy legyen választék. Érted, ugye?! - taglalja az úton. Végre megérkezünk. A néni megmutatja a kosárból már kíváncsian ki-kiku- kucskáló kis szőrgombócokat. És valóban többen vannak. Egy nagyobbacska vörös, egy ügyes kis cirmos, egy feketefehér tarka soványka és egy barnás foltos, elmélkedésre hajlamos. Anna sokáig gyönyörködik bennük. Mind gyönyörű, nehéz választania. Hol ezt a kettőt, hol amazokat kapja föl és öleli magához. A cicák békésen tűrik a közeledést, nem vadak, a világot barátságos helynek tartják, ahol nem érheti őket baj. Csak az anyamacska figyel gyanakodva a szeme sarkából. Végül megszületik a döntés. Ha kicsit megerősödnek, és már nem szoptatja őket az anyjuk, a fekete-fehér meg a cirmos fog nálunk lakni. A néni bólint, és masnit köt a két kiválasztott nyakába.- És a másik kettő kié lesz? - kérdezi Anna még mindig kicsit bizonytalanul.- Azok nem lesznek senkiéi. Azok... - és a nyakukat mutatja a néni. Anna rémülten néz rám. Ez mit jelent? Hova viszik őket, és ott mi lesz velük? Ha nem magyarázom is, érti, sejti már. Próbálom búcsúzásra bírni, igyekszem elterelni a figyelmét a megtudott súlyos igazságról, de nem léhet.- Az a másik kettő meg fog halni? - néz rám csendes-tétován. Reménykedik, hogy rosszul értette, de a szeme teleszalad könnyel. És már hiába fogom a kezét, húzom hazafelé, csak zokog, zokog megállíthatatlanul. Anna, a vadonatúj boldog macskatulajdonos eltűnt, és csak Anna, az élet és halál ura lépeget mellettem döntésének súlyos terhe alatt görnyedezve. * * * Ha fészkéből kipottyant, elpusztult kismadarat találunk, az mindig szomorú. Szegényke, milyen kár érte! És a madárszülők is mennyire szomorkodhatnak, hiszen nagy nehezen kiköltötték a tojást, táplálták sok-sok munkával a fiókát, és most minden elveszett. A kicsi ott fekszik a földön összetörve, holtan. Anna a kis homokozó lapátjára csúsztatja és eltemeti őket. A fenyők alatt már jó néhány kis sír sorakozik. Kicsiny keresztek - jégkrémpálcikákból összeeszkábálva -, rajtuk újabban már felirat is ákombákom nyomtatott nagybetűkkel: KISMA DÁR Merthogy nem fér ki egy sorba. Pedig beszélgettünk róla, hogy bizony ez is az élet rendje. Hogy ami született, az egyszer meghal majd, és hogy valamiképpen mindig megmarad pontosan annyi kismadár, amennyi kell a világon. O csak azt mondja mindig: „Tudom, tudom, de miért jó ez így?” Én meg sóhajtok. Magyarázzak egy hétévesnek olyasmiről, amiben én sem vagyok egészen biztos? Most viszont fordult a lelke. A gézengúz macskák - név szerint Bukfenc és Kuglóf - ugyanis megérkeztek. Kényelmesen elhelyezkedtek a kertünkben és a lelkűnkben. Játékos, igazi kölykök. Birkóznak, napoznak, bukfenceznek és kuglófkodnak. Életvidámak, egészségesek, Anna, mint felelősségteljes gazdi, mégis fejcsóválva nézegeti a tejestálkát.- Nem ettek eleget. Már megint megmaradt a fele tej. Nem tudom, nem bete- gek-e? És persze hiába nyugtatgatom. Ráadásul egy tapasztalt macskátulajdonos azt mondta neki, hogy lassan már húst is kaphatnak a kicsik, de hogy pontosan mikor, azt nem tudta ő sem. Anna hát aggódik és figyel. Egy reggel kipottyant madárkára bukkanunk a templom előtt. Anna sóhajtva ballag a kis lapátjáért, de a cicák megelőzik. Nem kell nekik magyarázni, hogy mi is ez. Lelkesen ugranak az aprócska tetemre, és az ügyesebbik macska torkában már el is tűnik a falatnyi kismadár. Anna kikerekedett szemekkel nézi.- Megette! Akkor már kaphatnak husit! Hurrá! Aztán elgondolkodva hozzáteszi:- Látod, megmondtam, hogy van valami értelme. A kiscicák megeszik, és örülnek neki. így már egész más - felnéz rám, elmosolyodik, és helyére viszi a homokozólapátot. * * * Szekszárdi sétánk során sok érdekes reklámfigurával volt már dolgunk. Jött szembe velünk Micimackó és Malacka, királylány és herceg, hableány és Miki egér, nem beszélve a Télapókról, rénszarvasokról és húsvéti nyulakról. Nem döbbenünk meg már mi olyan könnyen. Most viszont még az én tapasztalt lelkem is megrendül egy pillanatra. Két éjfekete ruhás alak áll a zebra mellett. Kezükben kasza, csuklyájuk alól rémisztő halálfej vicsorog. Anna ijedten simul a lábamhoz, és szorosabban fogja a kezemet. Körülnézek: a többi kisgyerek is közelebb húzódik a mamájához, a felnőttek is iszonyodva fordítják el a fejüket. Fogalmam sincs, milyen cég vagy cél szülte ezt a rémséget, de nem örülök neki. Igen, van halál, de ne jöjjön már így szembe velünk az utcán! Hadd beszéljek róla a gyermekeimnek méltóságban, csendesen, bensőségesen, nem rém- álomszerűen! Hogy mit lehet így népszerűsíteni, azt máig sem tudom, ugyanis az ellenséges csend, amely feléjük irányult, döbbenetes hirtelenséggel csodálkozásba csapott át. A két „halálalak” ugyanis integetni kezdett nekünk. Anna nyüszítve bújt a hátam mögé. Rémülten és nagyon megzavarodva bámultam én is. Miért pont nekünk? Még egy hirtelen babonás félelem is átsuhant a lelkemen, és csak véletlenül esett a tekintetem a babakocsinkban üldögélő barátságos kis babánkra, Borsikára, aki boldog-boldogtalannak integet. Most is lengette már csöpp kezét, és valami „Pápá, baba!”-félét gagyogott kedvesen mutogatva, puszit dobálva a két sötét alak felé. A rémek nem tudtak ellenállni ennek a bájos kis teremtésnek. Teljesen elolvadtak tőle, és mindenestül elfeledkeztek rémes jelmezükről. Előbb csak integettek, aztán már ők is gügyögni kezdtek:- Pápá, te drága, jaj de szép vagy! Ugye, milyen cuki?! Anna kilesett a hátam mögül, összehúzott szemekkel figyelt, aztán elnevette magát.- Nézd a cipőjüket! Ezek lányok! Lehet, hogy ismerjük őket? A lámpa közben zöldre váltott, elindultunk. Távolodtunk haldiáktól. Anna visszafordult, és bájos mosollyal visszakiáltotta:- Sziasztok, lányok! Ok - valószínűleg szintén mosolyogva- integettek neki. Megkönnyebbültem. Nem lesznek hát rémálmai a gyereknek. Borsikánk a halálfejes rémekben is felismerte a jelmezbe bújt ismerős lényt, a másik teremtményt, az embert, és ezzel minket is átsegített egy nehéz pillanaton. Vidáman folytattuk utunkat, elnevetgéltünk rajta, hogy mennyire zavarba hozott bennünket két maskarás nagylány. A nap is ránk mosolygott az égről. Reménykedem benne, hogy egykoron majd, amikor eljön az ideje, és igazán találkozunk a halállal, ugyanígy felfedezhetjük benne: nem rém ez, hanem- Isten küldte - ismerős. * * * A macskák is egyéniségek. Aki eddig nem tudta, az csak higgye el nekem. Bukfenc eleven. Mérhetetlen kíváncsiság hajtja. Kuglóf nyugodt. Mint egy sütemény a tálcán, oly békésen képes elna- pozgatni és elálmélkodni órákon át. Ha birkóznak, vagy együtt játszanak is, látszik: Bukfenc győzni akar, fürge és kíméletlen, Kuglóf csak csitítgatja: ugyan ne ugrálj már, te bohó! Ilyenek. Pontosabban ilyenek voltak. Mert Bukfenc olyannyira szertelen és kíváncsi volt, hogy kipróbálta a kerítésen túli életet, ami ma már falun sem veszélytelen. Senki nem tehetett róla. A sofőr is meglepetten és sajnálkozva tárta szét a karját.- Egyszerűen az autó elé ugrott. Nem volt esélye a túlélésre. Lehajtott fejjel, óvatosan fekteti a hídra a még éppen pihegő, de láthatóan utolsókat sóhajtó kis állatot. Jaj, mit fog szólni Anna! Éppen nincs itthon, de órákon belül megérkezik majd, és szembesül a szomorú valósággal, hogy Bukfenc immár a mennyei vadászmezőkön folytatja virgonc és nyughatatlan útját. Kuglóf szívszaggatóan nyávog, siratja a társát és barátját, aki valami rejtélyes módon a kert végében, a virágok között tűnt el az után a keserves, panaszos nyi- vákolás után, és nem válaszol, hiába hívja kis társa. Anna persze sír, sokáig, keservesen. Simogatja Kuglófot, aki türelmesen viseli órákig a vigasztaló dédelgetést. Aztán eltelik egy nap, kettő. Kuglóf nem eszik.- Anya, nagyon hiányzik Bukfenc, és soha senki macska nem pótolhatja, és azt is tudom, hogy egy élet nem is pótolható - mondja nagyon komolyan és fel- nőttesen. - Kuglóf viszont belebetegszik a magányba és a szomorúságba. Szóval nem nyafoghatok tovább, szerezni kell neki egy társat mielőbb. Ugye? Ugye. Most tényleg megtanulhatná, hogy élőlény nem pótolható. De már tudja. Most tényleg a bánat és az elsiratás ideje van, de már megadta a gyásznak, ami a gyászé. Sírhatnánk még napokig,, hetekig, akár évekig, ha csak a halálra néznénk. De nem. Új macska kelj, játszótárs a kis Kuglófnak, mert az élet megy tovább. És az élet a fontosabb.
