Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-10-26 / 43. szám
"Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. október 26. 9 „Érted, amit olvasol?” HETI ÚTRAVALÓ Érdeklődve olvastam Herényi István „Érted, amit olvasol?” című írását. A cikk első harmadához nincs mit hozzátennem. Teljes mértékben egyetértek a leírtakkal. Az igeolvasás gyakorlatával kapcsolatosan azonban tennék néhány megjegyzést. Karner Károly professzor annak idején arra hívta fel a figyelmünket, hogy a Biblia olvasásakor nem szabad elfelejtenünk: „A kinyilatkoztatásban mindenképpen Isten az »aktiv«, 0 a »szubjektum«, a cselekvő alany. Az önmagát közlő Isten tehát soha nem válik a mi megismerésünknek és hitünknek kiszolgáltatott »tárggyá«, hanem ismerésünk és hitünk számára is mindig »alany«, cselekvő aktivitás marad, aki nem szolgáltatja ki magát.” Istennel kapcsolatban tehát azt a paradoxont kell kimondanunk, hogy ő Deus revelatus és Deus absconditus, azaz magát kinyilatkoztató és magát elrejtő Isten. Aki alázatosan és hittel közeledik hozzá, az előtt feltárja magát, s az egyre többet ismerhet meg a Szentírásban is az ő titkaiból. De aki hit nélkül vagy még inkább aki kihívó módon vitatja titkait, az előtt elrejti magát. ,Megérteni és »elsajátítani« is csak úgy tudjuk az igét, hogy mi nem rendelkezünk vele, hanem az rendelkezik velünk. A Szentírásban hozzánk szóló igéhez való viszonyban az alapmagatartásunk mindig ez: »Szólj, mert hallja a te szolgád.« (tSám 3,10)” (Kamer) Herényi István cikke - talán az író szándéka ellenére - meglehetősen negatív. Amikor elmondja, hogy miként olvassa ma a Szentírást, abból csak az derül ki, hogy intellektuálisan miként igyekszik megérteni az igét, és ebben a magyarázatos Biblia milyen hasznos segítséget jelent a számára. De nem derül ki a soraiból, hogy amit korábbi kudarcaira hivatkozva bírál - amikor a napi igéből akarta „kitalálni és megjósolni” az ige üzenetét -, az most miként történik. Isten konkrét üzenetét miként találja meg, éli át az új bibliaolvasási szokás vagy metódus kapcsán? Pedig ez a kérdés megkerülhetetlen. Egyéni igeolvasásom során, vagy ha igehirdetésre készülök, az ige megértésén túl engem az is izgat, hogy mi a szakasz vagy igerészlet üzenete a számomra vagy a gyülekezet részére. Úgy vélem, igaza van a svájci teológusnak, Thumey- sennek „A tudományos szövegmagyarázás útján fölébe kerekedik az ember a szövegnek, legyőzi nehézségeit, úrrá lesz rajta. A hívőexegé- zisben ellenben a szent szöveg győz le bennünket, és ejti .foglyul gondolatainkat. Csak ha mi alkalmazkodunk hozzá, akkor alkalmazza Isten személyesen reánk a maga kegyelmes üzenetét.” Az immár hatvankét éve általam is rendszeresen használt Útmutatóval kapcsolatos kitételekre is tennék néhány megjegyzést. Összeállítása ugyanis nem egészen „véletlenszerű”, ez a megállapítás csak a kinyomtatott ószövetségi igékkel kapcsolatban igaz. Egy konferencia alkalmával magam is jelen lehettem Zinzendorfgróf kis palotájának dísztermében, ahol az Útmutató (Losung) „születik”. A herrnhuti testvérgyülekezetek püspöke elővette és megmutatta nekünk azt a kis faládikát, amelyben ott sorjáztak az ószövetségi igéket tartalmazó kis megsárgult kartonlapok. Valóban ebből húzzák ki „találomra” a napi ószövetségi igét, és ehhez választanak az Újszövetségből egy hasonló tartalmú igeverset vagy részletet. A „találomra” szót azért teszem idézőjelbe, mert ők Isten előtt elcsendesedve, imádságban kérik a Szentlélek segítségét munkájukra. A módszert vitathatjuk, de azt nem, hogy a kétszázhetvenhét éve megjelenő Útmutatón keresztül ezrek és ezrek tapasztalták meg Isten áldását. Ezt egyébként Herényi István testvérem is így gondolja. Az ószövetségi igék kiválasztásától eltekintve az Útmutató nagyon is tudatos munka eredménye. Nem tudom, megfi- gyeltük-e, hogy a vasárnap igéje vagy másként a heti ige (az Útmutatóban vastagon szedve) minden esztendőben ugyanaz. A Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnapon például: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval." (Róm 12,21) Ez a mondat az egyházi esztendőhöz igazodva tematizálja a vasárnappal kezdődő hetet. A kijelölt napi igék (az Útmutatóban dőlt betűvel szedett első igék) ezt a gondolatot részletezik és mutatják be. Például ebben az évben: hétfőn a Róm 12,17-21: kedden az iSám 26,5-9.12-14.17-24 stb. A másodikként dőlt betűvel kijelölt igeszakasz pedig segítséget ad ahhoz, hogy egy bibliai könyvet folyamatosan olvassunk, és megismerjük a tartalmát. Most a Második korinthusi levél van soron... Az Útmutató tehát bizonyos értelemben segédeszköz is ahhoz, hogy a Szentírással rendszeresen foglalkozzunk. Ami a Szentírás „horoszkópszerű” alkalmazását illeti, azzal magam sem értek egyet. Azt kell mondanom, hogy az elmúlt hat évtizedben négy-öt alkalomnál többször nem fordult elő, hogy a napi ige Isten félreérthetetlen üzenete volt a számomra. De az ezek alapján meghozott döntéseimet soha nem kellett megbánnom! Ezekben az esetekben sem úgy „böktem rá” a napi igére, hanem az Útmutató olvasása közben ezek a mondatok mintegy „felizzottak” a számomra, „szíven ütöttek”, és bizonyossá váltak bennem, szándékom és akaratom ellenére is. Azt gondolom, minden hitben járó ember keresi, kutatja Isten akaratát, és kéri életére az ő vezetését. Ebben nekem nagy segítségemre volt az apostol, amikor a római gyülekezet tagjainak ezt írja: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek: és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,1-2) Figyeljük!? Isten akaratának felismerése rám bízatott - mondja az apostol. Nem kell csodákra vámom, vagy horoszkópszerű igeolvasás alapján megtudakolnom, mi a jó, mi Isten szándéka, akarata. Hinnem kell, hogyha olvasom az Isten igéjét - s erre én kiemelten hangsúlyt tennék -, akkor a Szentlélek az igén keresztül megváltoztatja, megújítja a gondolkodásomat. így is fogalmazhatnám: átjárja gondolataimat az Isten igéje. És Isten üzenete személyessé válik a számomra. ■ Pintér Károly (id.) A királyok Királyáé és az uraknak Uráé egyedül a halhatatlanság, övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. (iTim 6,15-16) Szentháromság ünnepe után a 23. héten az Útmutató heti és reggeli igéi az Úr Isten dicsőségét hirdetik. „Téged magasztal, Uram, a föld minden királya, amikor meghallják beszédedet." (Zsolt 138,4; LK) Biblia-vasárnap valljuk meg: „Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére!" (Róm 1,16; LK) A keresztények itt, e földön két világ polgáraiként élnek, de soha nem felejthetik el, hol van az állandó, az „öröklakásuk”! „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül..." (Fii 3,20) De addig ezen ideiglenes lakhelyükön is elhívatásukhoz méltóan engedelmeskednek Uruk szavának: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." (Mt 22,21) Az adópénz hordozza kibocsátója képmását; rajtunk látszik-e istenképűségünk? Az Atya gyermekeiként engedelmeskedünk minden emberi rendnek, de „mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk, benne bíznunk” (Kis káté)! „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek." (iPt 2,17) Jaj a bálványok minden imádójának! „De a föld tele lesz az Úr dicsőségének ismeretével... ” (Hab 2,14a) „De ha nem hisztek, nem maradtok meg!" (Ézs 7,9b) Örök érvényű Pál figyelmeztetése: „Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek..." „Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (iKor 3,21.2?) Reformáció ünnepének négyszázkilencven- egy éve ez az üzenete: „Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus." (iKor 3,11) „Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek." (Róm 3,22) „A fundamentum maradjon megingathatatlan. Hogy a hit engesztel ki Istennel, és igazít meg minden emberi cselekedet vagy érdem nélkül.” (Luther) „Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.” (Róm 3,28) „A Seregeknek Ura velünk van, Jákob Istene erős várunk.” (GyLK 707) A reformáció tanítása szerint egyedül Krisztusért, kegyelemből, hit által nyerünk üdvösséget. Jézus Hegyi beszédében nyolcszoros üdvígéretet találunk. Már most boldogok Isten országának a polgárai, ígéri követőinek az Úr, „ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket... Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben...” (Mt 5,11.12) Az Úr napját várva Péter írja: .....saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjete k a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében." (2Pt 3,17-18) Halot- tainkra emlékezve, a temetőkapun olvasva: „Feltámadunk!” Krisztus igéje zengjen szívünkben: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él...” 0n 11,25) S énekeljük: „Az ige kőszálként megáll (...),/ Velünk az Úr táborba száll, / Szendéikét ránk bocsátja. (...) I Mienk a menny örökre!” (EÉ 254,4) Ámen. ■ Garai András Kedves Gyerekek! GYERMEKVÁR SZÁZTIZÉN ÖT ÉVE SZÜLETETT TÚRÓCZY ZOLTÁN A Schmalkaldeni cikkek mai üzenete ► 1893. október 23-án Arnóton született Túróczy Zoltán, akit - egyházunkban eddig egyedülálló módon- háromszor választottak meg püspökké, s iktattak be hivatalába. Ötven éve, 1958. október 30-án este hangzott el Győrött A reformáció írott alapjai - A Schmalkaldeni cikkek című előadása. Az alábbiakban a néhai püspökre való emlékezésként az előadás negyedik részének- amely a lutheri irat mai üzenetéről szól - írott változatát közöljük. A Schmalkaldeni cikkek tanítási anyaga örökké modern, mert örökké rászorulunk bűnünknek, váltságunknak, Krisztus kegyelmének és az üdvösség nagy kérdéseinek nagyon világos, határozott látására. De rá kell mutatnom arra is, hogy a Schmalkaldeni cikkek világosan mutatják, hogy az evangélikus ember bibliás ember. Talán nincs még egy hitvallási iratunk, amelyik olyan világosan mutatná, hogy a hitvallási irat nem más, mint bibliamagyarázat. Mindig bibliai idézeteket találunk benne, vagy utalást reá. Luther számára a Biblia döntő. Ami meg van írva, az dönt még akkor is, ha az ember értelme ellentmond, ha még titokként áll is előtte. Saját maga is csak tisztelettel tud a titok előtt megállni. Ha magyarázatot nem tud találni, akkor is az a döntő, ami meg van írva, s nem az, hogy nagy teológusok mit mondtak, egyházatyák mint vélekedtek, zsinatok miképpen hoztak döntéseket, az az örök igazság, ami meg van írva. Vajon számodra ez a Biblia? Számodra a döntő szó Isten szava, amely mindent eldönt számodra? A másik, amit mai üzenetként el kell mondanunk: az evangélikus ember hitvalló ember. Luther nem rejti véka alá meggyőződését, hitét nyíltan vallja. Nem tanácskozik testtel és vérrel, vajon tanácsos-e megvallani, nem volna-e szükség arra, hogy halkabban járjunk, mint ahogyan halkabban akart járni Melanchthon az Ágostai hitvallásban. Nem törődik azzal, hogy magára haragítja a pápát, a zsinatot, a császárt, nem gondol arra, micsoda következménye lesz annak, vallja hitét, mert rátette életét. Te is a hitvalló emberek közé tarto- zol-e? A harmadik és utolsó, amit mondanunk kell, látszólag ellentétben van mindazzal, amit előbb mondottam: az evangélikus ember a béke embere. Pedig azt hallottuk: egy harci riadó, kemény szavú trombita, amely nem tesz bizonytalan zengést - azért Luther mégis a béke embere. Gondoljátok meg, hogy Worms után még mindig hajlandó elmenni a mantuai zsinatra, még mindig nem adta fel teljesen a reményt, hátha még el lehetne kerülni az egyházszakadást. De a béke embere nemcsak ebben a tényben, hanem abban, hogy az első, a fontos, amit leszögez: amiben egyetértünk, azután jön az, amiből nem engedhetünk, végül a leghosszabb része, amit meg lehet vitatni. Igen, az evangélikus ember a béke embere, mert tiszteletben tartja a más lelkiismeretét. Ha valaki engedni akar valamit belőle, ám tegye meg a maga lelkiismeretének terhére, de én nem. Nem tanácsos, nem becsületes dolog, hogy én lelkiismeretem ellen cselekedjem. Mivel a Schmalkaldeni cikkeket a szövetség gyűlése nem tárgyalta, a fejedelmek aláírása hiányzik róla, ellenben aláírták lelkészek, teológusok, negyvenhárom aláírás van rajta. Mindegyik így írva: „Én saját kezemmel aláírom.” Mikor a konfirmációi oltárnál hűséget esküdtél egyházadnak, akkor akár akarod, akár nem, a te neved mellett is ott van: Én saját kezemmel aláírom. Ó, bárcsak tudnád az életeddel is aláírni! * * * Imádság. Hálát adunk neked, Urunk, Istenünk, hogy nem hagytál bennünket sötétségben, hanem adtál világosságot nekünk. Köszönjük, hogy előléptél a rej- tettség ködéből, és kijelentetted magadat nekünk. Köszönjük, hogy az igében rögzítetted számunkra, hogy ki vagy, mit akarsz. Köszönjük, hogy van Bibliánk. Áldunk, Urunk, mindazokért az emberekért, akik kiásták a feledés pora alól igédet, akik kellő bátorsággal bírtak ahhoz, hogy magasra tudják emelni, és az élet normájává merték tenni. Köszönjük neked, hogy olyan hitvallási irataink vannak, amelyek nem veszítették el időszerűségüket, amelyekről azt mondhatjuk: mienk az igaz tanítás és az igaz magyarázat. Bocsáss meg, Urunk, hogy mi annyi mindenfelé hajladozunk, olyanok voltunk és vagyunk, mint a szél ingatta nádszál, amelyet ide-oda hajtogat a tanítás mindenféle szele. Engedd, hadd legyen a te igéd lábaink szövétneke és ösvényünk világa. Kérünk, áldd meg a ránk boruló éjszakát, és ébressz fel minket ünnepünkre, hogy tudjunk téged dicsérni az evangéliumért, amelyet nekünk adtál kegyelemből. Ámen. ■ Válogatta: Garai András Forrás: Isten embere - Túróczy Zoltán evangélikus püspök (1893-1971), II. kötet, 1015-1016. oldal (Mevisz, Budapest, 2002) ► Hat hete indult hétrészes sorozatunkban Jézus példázataihoz kapcsolódó keresztrejtvényeket oldhattok meg. A megfejtéseket egyben, összegyűjtve küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. 4. - Az irgalmas samaritánus A megfejtéshez olvassátok el Lukács evangéliumának a 10. fejezetéből a 25. verstől a 37. versig terjedő részt! 1. A következő nap más szóval. 2. Ide tartott a szerencsétlenül járt ember. 3. Ide vitte őt az irgalmas samaritánus. 4. Ebből volt sok a megvert emberen. 5. Ok támadták meg a férfit. 6. Ezzel kente őt be a samaritánus. 7. Fizetőeszköz. 8. Gondoz, más szóval. 9. O ment másodszor arra. 10. Ezt csinálta a samaritánus a sebekkel. 11. O ment először arra. Egészítsd ki a mondatot: Az irgalmas samaritánus .......................................a szerencsétle nül járt embert.
