Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-10-19 / 42. szám
'Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2008. október 19. 7 A novo-pokrovkai börtön... 1 ...és egyik lakója Alekszandr atya a börtön rehabilitációs körletének női vezetőjével úton a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság régiófelelőseivel töntársaság helyi munkatársain kívül vannak itt néhányan a kazahsztáni tag- szervezettől is, de az egyáltalán nem magától értődő, hogy a tádzsik és a türk- mén testvéreknek is sikerült eljutniuk a tanácskozásra, nem szólván az üzbégek- ről, akiknek hazájában a keresztény felekezetek közül csak az ortodox egyház működése engedélyezett... Másrészt felemelő tapasztalni, hogy keresztényként valóban mint testvéreket ölelik meg egymást azon testvémé- pekhez tartozók, amelyek a történelem folyamán azért előszeretettel öldökölték is egymást. (Az etnikailag egyébként is meglehetősen vegyes Kirgizisztán délkeleti részén még 1990-ben is több száz halálos áldozatot követelt az egyik üzbég enklávé környékén kiújult nemzetiségi villongás, de feljegyeztek már véres összecsapást kirgiz földön üzbégek és tádzsikok között is.) És persze vannak oroszok is az alkalmi gyülekezetben, kazah, kirgiz vagy éppen üzbég delegátusként. Ebben a körben viszont, ahol amúgy is az orosz a közös nyelv, ennek éppúgy nincs jelentősége, mint a felekezeti hovatartozásnak. A Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság közép-ázsiai koordinátora például - Szong Yong Pák személyében - történetesen egy presbiteriánus háttérből újjászületett délkoreai fiatalember, aki immár kilencedik éve Tádzsikisztánban szolgál az elítéltek között. De vannak itt evangélikusok, baptisták, pünkösdisták, szabadegyháziak... Egyedül az orosz ortodoxia képviseletének hiánya feltűnő - másnap azonban teljes lesz az ökumené. Igaz, Alekszandr Dob- rogyev börtönmissziós programigazgató az Orosz Ortodox Egyház Szent Szinódu- sának Moszkvai Patriarchátusából érkezik közénk. Nem utolsósorban éppen azért, hogy a szeminárium végeztével egyháza kirgizisztáni illetékeseit is megpróbálja együttműködésre bírni. Társa ebben természetesen Ivan Sotirov lesz, aki - megtérése előtt - diplomáciai szolgálatban tevékenykedett az ENSZ-ben, és eredetileg szintén az ortodox egyházhoz kötődött. (Alekszandr atya pedig, mielőtt papi pályára lépett volna, az orosz belügyminisztérium magas beosztású tisztségviselőjeként felügyelte - a börtönöket.) * * * Talán az etnikai és felekezeti különbözőségek feloldásában játszott szerepénél is nagyobb érdeme a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaságnak, hogy nemcsak tevékenységének alanyaként közelít a fogvatartottakhoz, de súlyt helyez arra is, hogy a hitre jutók maguk is szolgatársként kapcsolódhassanak be a szervezet munkájába. Közép-Ázsia börtönmissziós aktivistáinak szemináriumáról a tudósító számára feledhetetlen élmény marad, amint az Iszik-köl fölé nyúló mólón kéz a kézben imádkozik a bibliaszövetségnél dolgozó tudós lelkész és a civilben betanított munkából élő egykori „börtöntöltelék”. * * * A három és fél napos konferencia azonban nem a résztvevőiről szól, hanem a szolgálatról. Arról, hogy a börtönviszonyok hol milyen szükség enyhítését kívánnák meg azoktól, akik végső soron persze a legfontosabbal, az igazi kegyelem elfogadásának lehetőségével szeretnék megajándékozni a fogvatartottakat. És a legfontosabbról, arról, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben hol, miként, milyen körülmények-lehetőségek között hirdethető Isten bűnbocsátó sze- retete. Nos, ez ma Közép-Ázsiában nyíltan még nem mindenütt lehetséges. Mindazonáltal Roszík Gábor - úgy is, mint a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság e régió segítését vállaló megbízottja, de úgy is, mint a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnöke, illetve a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezetének elnöke - meggyőzően sorolja az adaptálható módszereket. Bár felsőfokú horvát- nyelv-tudását a „folyosói beszélgetések” során az oroszban is mindinkább kamatoztatja, angolul tart előadásokat azokról a nálunk már működő, lapunkban is többször ismertetett programokról (Zá- keus, Angyalfa, szabadultak utógondozását célzó programok stb.), amelyek a világ más országaiban is életképesnek bizonyultak. Képesnek arra, hogy az örök élet reménységét közvetítsék. * * * Gábor, Iván és Szergej programjában az iszik-köli konferenciát követő „szabadnapon” börtönlátogatás szerepel; vendéglátóinknak sikerül kijárniuk, hogy a magyar újságíró is bebocsátást nyerjen Novo-Pokrovka büntetés-végrehajtási intézetébe. Oda, ahol az elviselhetetlen börtönviszonyok miatt kitört 2005. évi fegyenclázadások idején a rabok napokon át nem engedték fegyőreiket „munkába állni”... Jóllehet a körülmények ma is elké- pesztőek (a horrortörténetek taglalásától inkább eltekintünk), fényképezőgépeinket mégsem kell leadni a bejáratnál. Mi több, a mintegy kétezer fogvatartot- tat őrző börtön parancsnokai és fegy- őrei készségesen pózolnak a kamerák előtt, sőt erre buzdítják a saját ruháikban raboskodókat is. Lassacskán el kell hinnem: itt valódi respektje van a testvéri börtöntársaságnak, melynek még egy külön körletet is a rendelkezésére bocsátottak. S noha az ortodox liturgia szerint tartandó közös imádkozásra csupán néhány tucat elítélt gyűlik össze a börtön közösségi csarnokában, a makulátlan tisztaságú börtönmissziós helyiségekben hívás nélkül is egymásnak adják a kilincset a beszélgetésre, igeolvasásra vágyódó - testvérek. A konferencián megismert helybeliek közül láthatóan Juríj Posztnyikov mozog legotthonosabban a lepusztult gyártelepnek tetsző novo-pokrovkai fegyintézet területén. Amikor széles mosollyal közelít felé egy életfogytiglanra ítélt, fülembe súgja: „Valójában már ő is szabad ember. Tudom, mert én is a megtérésemkor szabadultam...” Ebédosztás Kazánházban Hajnali elcsendesedés a mólón Sziklás, kopár hegyek szegélyezte katlanokon át vezet a főút a föld második legmagasabban fekvő alpesi óriás tavához, ám a nyári kánikula - nem kis meglepetésünkre - odafenn sem enyhül. Bár a 23 400 m2-en elterülő Iszik-köl többnyire télen sem fagy be, még kell némi fantázia ahhoz, hogy partja mentén felfedezzük a vezetőnk által kilátásba helyezett turistaparadicsomot. Lehet, hogy az itteni települések lakói a kétségkívül növekvő idegenforgalomnak köszönhetően valamivel jobb módban élnek, de azért ennek a jobb módnak a látványa sem kérdőjelezi meg az utazóban azt a hivatalos statisztikai adatot hogy Kirgizisztán lakosságának több mint negyven százaléka tengődik a szegénységi küszöb alatt... Roszík Gábor áldást kér - magyar nyelven is Jurta az út szélén (az országtérkép mellett balra a jurtanyílás - Kirgizisztán címerében is látható - rácsozata)
