Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-07 / 36. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. szeptember 7. !► 9 10 PONT - MEGÚJULÓ EGYHÁZAK, GYÜLEKEZETEK JELLEMZŐI „Növeli, ki elfedi a bajt” - „Téríts magadhoz, Uram.. Templomaink jelentős része nincs kihasználva, ugyanakkor erőn felül próbáljuk rendben tartani őket. Komoly döntést kell hoznunk: épület- vagy misz- sziócentrikus, anyagi vagy lélekközpontú lesz a jövőben a gondolkodásunk? Erre a területre is vonatkozik a jövő alternatívája: megtérsz vagy meghalsz. Sajnos több közösségünk életében már bekövetkezett a leépülés, az összezsugorodás. Tízmilliókért rendbe hozatjuk templomainkat, épületeinket. Hitünk, történelmünk és elődeink megbecsülése, de a kulturális értékmegőrzés is ezt diktálja. Nézzük meg a kérdés másik oldalát is! Különböző okok miatt megfogyatkozott gyülekezetek parókiái állnak üresen, templomaikba csupán néhányan térnek be. Külső támogatással, mesterségesen tartunk fenn működésképtelen helyzeteket. A falakra költött tíz- és százmilliók töredékéből belmissziói bibliaiskolát működtethetnénk, és a benne végzett, missziós lelkületű gyülekezeti munkatársak sorát lehetne kiküldeni az üres parókiákba, gondozatlan gyülekezeteinkbe. (Van már erre is egy példa egyházunkban.) A kiterjedt önkéntesi szolgálat mellett főállású vagy tisztelet- díjas kerületi, egyházmegyei gyermek- és ifjúsági munkásokat, evangélizáló ének- és zenekarokat, látogató- és családsegítő szolgálatot végzőket lehetne beállítani a sorba. Tudatosan felépített, más egyházakban is gyakorolt újraélesztési kísérletet kell alkalmazni. Ki kell mozdulni abból az ördögi körből, hogy egy lelkész egyedül próbál sok apró közösséget gondozni. A fentiek alapján néhány épületünktől meg kell majd válni. Erre is volt és van példa; megtartásuknál sokkal fontosabb a misszionárius lelkészek és munkatársak képzése, egyházunk lelki megújulása. Meglévő templomainkat is át lehet alakítani közösségi életre alkalmasabb terekké: fűthető terem, vizesblokk, könyvtár, játszórész, foglalkoztató. Külföldön láttam: a templom leválasztott előterében, a gyülekezet által működtetett étteremben önkéntesek főztek, kiA tanév kezdetére - csak neked Útnak indítalak, de nem hamuban sült pogácsával vagy piros alapon fehér pöttyös batyuval, amelyet a válladra vethetsz, tele finomságokkal. A sporttáskádba, mappádba, tarisznyádba, hátizsákodba csak néhány gondolatot szeretnék beletenni, hogy segítsenek utadon. Elsőként azt kívánom, hogy tűzz ki magadnak megvalósítható, értelmes célokat az év kezdetekor. Például azt, hogy ebből és ebből a tárgyból javítani szeretnék, hogy év végén leteszek egy nyelvvizsgát, hogy a lehető legtöbbet hozom ki magamból. Akinek vannak céljai, az tudja, merre vezet az útja. De amelyik hajót összevissza fújják a szelek, az oda jut, ahova egyáltalán nem is akart menni. Ezután apró lépésekben haladj. Sohase vessz el a távoli cél keresgélésében, hanem mindig az előtted álló lépésre figyelj! Mint az eső, amely szépen lassan megöntözi az egész mezőt, úgy haladj te is napról napra a feladatokkal. Meglásd, idővel te is végzel majd.velük. „Almaid úgy valósíthatod meg, ha minden reggel felkelsz” - olvastam egykor, s most mondom neked is. Ne élj álomvilágban, hanem cselekedj! Ha valahol elakadsz, ne félj segítséget kérni. Kezdd el összeírni azoknak a barátoknak és felnőtteknek a telefonszámát, akik valaha is segítettek neked, akikhez bátran fordulhatsz, ha bajba kerülsz. Ne szégyelld megbeszélni velük a problémáidat, esetleges sikertelenségeidet! A kudarcokból mindig tanulhatsz. A rosszat lépd át minél előbb, a jóba kapaszkodj. így indulj tovább, a segítő barátok támogatásával. SZÓSZÓRÓ Ijjúságirovat-gazda: Balog Eszter Sose hagyd, hogy utadról eltérítsenek - droggal, fárasztó éjszakázásokkal, értelmetlen és céltalan lötyögéssel. Mindig jusson eszedbe, hogy mi a feladatod, a célod, hogy hova tartozol, hogy honnan indultál, és hova tartasz. Tudj nemet mondani annak, aki olyanra késztet, amit nem akarsz! Ne félj a kiközösítéstől vagy a megbélyegzéstől. Ha határozott a fellépésed, inkább tisztelni fognak azért, mert kiállsz a céljaidért, és nem bújsz mások mögé. A tanulásban legyen önuralmad. Ha elvégezted a feladatodat, csak utána jöhet a szórakozás, a csoki, a számítógépezés. Az időd hamar elszalad, oszd be jól! Nézz szembe az időrabló dolgokkal, és iktasd ki őket a napjaidból. A tanulás mellett jusson időd pihenni is, mert az legalább olyan fontos, mint * az ismeretszerzés. Ha fáradt vagy, nem tudsz jól tanulni, de ha kipihent vagy, minden sokkal könnyebben megy. Iktass be a heti rendedbe egy-egy sétát, úszást, biciklizést! A mozgás felüdít. Az egészségedre is vigyázz. Kérlek, próbáld meg elkerülni a cigit. Hidd el, most azt hiszed, vagány vagy vele, pedig mindenki tudja, hogy mennyire káros, és egyáltalán nem szolgálja a javadat. Bizony árt neked - mondd, mi jó van abban, ha olyasmit csinálsz, ami nem a javadat szolgálja? Sohase feledkezz meg a barátodról, a barátaidról. Ja, hogy nincs is igazán barátod? Hát akkor igyekezz beszélgetni jó sokat olyanokkal, akik szimpatikusak a számodra. Aztán majdcsak kialakul a barátság, általában úgy, hogy észre sem veszed. Barátokra szükséged van. A jó barátság feltölt, épít. Végezetül: sohase feledkezz meg arról, hogy a téged teremtő Istennek terve és célja van veled! Sohase hidd azt, hogy véletlenek összjátékának az eredménye vagy - életed Isten által akart és felépített élet. Legyen számodra Isten élő és valóságos, aki veled van a küzdelmekben, aki segít a próbatételekben. „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jer 31,3) Igen, ő ott van veled az iskolapadban, a kémiaszertárban, a futópályán, és végtelen szeretetével támogat abban, amit éppen csinálsz. Hidd el, hogy figyel a sorsodra, és irányítja, hogy boldogságot és örömöt találj a tanulással töltött újabb tanévben is! ■ Balog Eszter 9. Az épület- és intézményközpontú gondolkodást felváltja a misszió- centríkusság. Fenntarthatatlan épületektől megszabadulnak, legyen az akár templom, és a felszabadult anyagi eszközöket a belmisszióra költik. A 9. ponttal kapcsolatos észrevételek: Két, egymással ellentétes irányú szempontot látok. Egyfelől valóban a megtért lelkek láthatatlan egyházát kell elsősorban építeni, és csak másodsorban az épületek látható egyházát. De ugyanakkor a látható eszközök bölcsen összeválogatott rendszere •segíti missziói küldetésünk teljesítését. Missziói szemszögből nagy értéket képviselnek az egyetemekhez közelfekvő egyházi tulajdonú telkek és épületek. Koncepcionális hiba ezeket elsődlegesen irodaháznak használni. (...) Középiskoláink fenntartása persze hogy gondot jelent, ha megfosztottak bennünket az évszázadok során felgyülemlett közösségi és egyéni vagyonúnktól, és nem kaptuk vissza mindazt, aminek a jövedelme korábban segített az intézmények fenntartásában. Mégis inkább - az adakozási kedvünk növelése árán is - tartanunk kell az iskolákat, mert hajói igazgatják őket, akkor egyúttal regionális missziói központok is lehetnek, amelyek a diákok rokonságán túlmenően kihatnak a helyi lakosságra is. (...) Prőhle Péter (Budapest) 10. Célul tűzik ki a gyülekezet anyagi önállóságát, és határozott lépéseket tesznek ennek érdekében. Korszakváltásban élünk. Ilyenkor különösen is érzékelhető a múlandóság és a maradandóság feszültsége. Ami nem Istentől van, az előbb vagy utóbb véget ér. Az európai kereszténység térés hatásvesztését emlegetik, pedig csupán az bomlik most le, ami nem Istentől való. Az államegyház megszűnésével a népegyházi modell átalakulásra szorul. Vakok vagyunk, ha ezt nem látjuk. „Növeli, ki elfedi a bajt.” (Illyés Gyula) Egyházunknak paradigmaváltásra, bibliai nyelven megtérésre van szüksége. Tehetetlenségünk miatt már így is visszafordíthatatlannak látszó folyamatok indultak el egyes területeken. Ebben az érzékeny helyzetben isteni vezetésre, mennyei látásra és körültekintő bölcsességre van szükségünk. Többszörösen is összetett ez a kérdéskör, nem lehet sablonokban gondolkodni. Ez a cikkecske csak szándékokat, irányokat vázolhat fel.- Nyilvánvaló, hogy a múlt struktúrája, gazdasági modellje és épületei a mai helyzettel nincsenek szinkronban, ezért hosszú távon egy részük működésképtelen és fenntarthatatlan. Az állami „hitéleti támogatás” nélkül az országos egyház és gyülekezeteink jelentős része nehéz helyzetbe kerülne. Határozott lépéseket kell tennünk az új- szövetségi mintához való visszatérés érdekében. Előző cikkeimben leírt ötleteimmel is ezt kíséreltem meg. Az első három évszázad gyülekezetei önellátóak voltak, mint ahogy a mai ébredésekben születő közösségek ezrei is. Ez a működőképes biblikus megoldás. Ehhez szükség van arra, amit korábbi tételeimben kifejtettem: a vezetők megtérésben élése, missziói elkötelezettség, munkatársak bevonása, evangéliumi lelkészképzés, kulturális kapcsolópontok megtalálása és így tovább. szolgáltak, beszélgettek, lelkigondoztak. Ez egyszerre testi, lelki, szellemi program, vagyis jézusi modell. Nem kell félni tőle. Lehet, hogy egy-két testvérünk megütközik rajta, de elérünk olyanokat, akiket eddig nem tudtunk. Gyülekezeteink anyagi önállósága érdekében is van mit tennünk. Nem kezdhetjük azzal az átalakítást, hogy hangsúlyozzuk a tized fizetésének szükségességét. Már csak azért sem, mert néhány testvérünktől nem pénzt kell kierőltetnünk, hanem éppen támogatnunk kellene őket. Ezen a területen is feltétel a lelki megújulás. Ahol élő igét hirdetnek, a gyülekezet biblikusán működik, ott a legtöbb esetben meglesz az anyagi következmény is. Csodák sorát éljük át ilyenkor. Az éhes, sovány, gondozatlan kecskét hiába fejjük... Amikor az országos egyesületi ifjúsági munkához helyiségekre volt szükségünk, egy számomra ismeretlen néni több évre felajánlotta nagy budai lakását. A felajánláskor nem tudta, hogy éppen azokban a napokban imádkoztunk megoldásért. Nagy gyülekezetben erőnket meghaladó műszaki felújításokra készültünk, de a kassza üres volt. Ima és elszánás után névtelen adakozó küldött azokban a napokban külföldről egymillió forintot, ami elindította a folyamatot. Egyik gyülekezetünk néhány éve önállósult csupán, de bevételének tizedét (!) más erőtlen közösség felkarolására használja. Nem azért, mert sok pénzük van, hanem azért, mert a hitük így vezeti őket. Egyes, presbitériumokban arról folyik a vita, hogy éves szinten két- vagy háromezer forint legyen az egyházfenntartói járulék... Ez a hitetlenség és az érdektelenség skandaluma. Ha a magát evangélikusnak valló háromszázezer testvérünk csupán éves jövedelmének egy (!) százalékát adná, nem kellene kuncsorognunk az államtól „hitéleti” támogatásért. Az egyházellenes politikai erők aktivitásával is számolnunk kell. Ittzés János püspök gyakorlati javaslatának (Híd magazin, 2005/4.) komolyan vétele sokat segítene ezen a területen. Nem lehet idegen a gyülekezeti élettől a tisztességes gazdálkodás sem. A lelkészek helyzete sem egyszerű és egyértelmű. A „kapálni nem bírok, koldulni szégyellek” (Lk 16,3b) helyzetében élnek, sokan egzisztenciális kiszolgáltatottságban. Jelentős részüknek az állása csak a kívülről érkező kiegészítő jövedelmek és segélyek által tartható fenn. Több nyugati országban (például az USA-ban, Angliában) a helyi gyülekezetek önfenntartóak. Ha egy közösség nem tudja elérni ezt, megszűnik. Kegyetlennek tűnik első blikkre, de ez a biblikus, vagyis természetes és normális. Ugyanis ez is sarkallja a közösséget az eleven és hatékony lelki életre. Az áldást, a gyarapodást nem lehet kierőszakolni manipulativ eszközökkel. Ez a kísértése ennek a modellnek. De egyértelmű, hogy csak a jó, ihletett lelkészi és egyházközségi munka az, ami vonzó és eredményes. Azok a tagok maradnak meg az ilyen gyülekezetekben, akik hitre jutnak, és aktívan bekapcsolódnak a szolgálatba. Ehhez pedig elkötelezettségre van szükség. Örülök, hogy a lap hasábjain lehetőséget kaptam gondolataim kifejtésére. írhattam volna még más kérdésekről is, és főleg bővebben. Cikksorozatom kibővített változatát más anyagokkal kiegészítve, egy angliai tanulmánnyal együtt a közeljövőben füzet formájában is kiadjuk. Isten irgalmazzon nekünk, adjon megtérést, megújulást, törje meg az átkot életünkben, töltsön be jelenlétével! Végezetül néhány gondolat Jeremiás siralmaiból: „Szemem könnybe borult, bensőm háborog, a földre roskadtam népem leányának romlása miatt...” (2,11) „Prófétáid hiábavaló látomásokkal ámítottak téged! Nem leplezték le bűnödet, hogy fordítsanak sorsodon.” (2,14) „Szívük az Úrhoz kiáltott Sión leányának várfala miatt.” (2,18a) „Kelj föl, jajgass az éjszakában, az őrködés kezdetén!” (2,19a) „Szeret az Úr, azért nincs még végünk...” (3,22a) ,Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret." (3,33) „Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk...” (5,21a) ü SZEVERÉNYI JÁNOS HETI UTRAVALO IX0YC Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúl- hatatlan életet. (2Tim 1,10) Szentháromság ünnepe után a 16. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a Jézusban ____. me gjelent örök életet hirdetik. A mi életünk is el van rejtve Krisztusban, ha Pállal együtt valljuk: „.. .többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem...” (Gál 2,20) S már nem megválaszol(hat)atlan e kérdés: „Hol töltőd az örökkévalóságot?” Mert: „Istent szomjazza lelkem, sóvárog az élő Isten után, vajon mikor állhatok az élő Isten elé?” (Zsolt 42,3; LK) Lázár feltámasztása jel, amely Isten dicsőségét zengi: „Atyámfiái, ne bánkódjatok azokon, kik elaludtak, miképpen mások, kiknek nincsen reménységük a feltámadás felől.” (GyLK 728; epistolai antifóna) Jézus „Én vagyok!" igéje valóban cselekvést, történést, létezést munkál: „Lázár, jöjj ki!" És kijött a negyednapos halott a sírból. E kijelentése az úgynevezett arany evangélium (lásd Jn 3,16) beteljesülése: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” (Jn 11,43.25-26) Pál apostol hitte ezt, ezért tanított így a megigazulásról: Isten „szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint” (2Tim 1,9). Ezért minden kegyelem az életünkbeh! Miként heti igénk kijelenti, az Istennek odaszentelt életnek nincs vége, nem hull a semmibe! „Mert a bűn zsoldja (fizetsége) a halál, az Isten (ingyen) kegyelmi ajándéka pedig az (elmúlhatatlan) örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róm 6,23) Agabosz próféta megjövendölte Pál megkötözését, de az apostol tudta, hogy „nem nagyobb a szolga az uránál" (Jn 15,20), és nem hagyta magát eltántorítani elhatározásától: „Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” (ApCsel 21,13) Jézus szava életre hívó ige: .Leányka, neked mondom, ébredj fel!” Jairus leányának feltámasztása az ő kereszthalálát és feltámadását, ezáltal a halál feletti győzelmét hirdeti, hogy szeretteid halálhírét hallva „ne félj, csak higgy" (Mk 5,41.36)! A Krisztusban hívők haláluk után Urukkal lesznek; ez sokkal jobb mindennél! Ez alapján el tudod-e teljes meggyőződéssel mondani Pál vallomását? „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fii 1,21) Az ő nevére előbb-utóbb minden térd meghajol, és Úrnak vallja őt (lásd Fii 2,10-11). Nem vész el örökre, aki már meghódolt előtte, és akinek a názáreti Jézus már bemutatkozhatott: „Én vagyok." Beteljesül rajtuk az Úr igéje: „Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit." (Jn 18,5.9) Krisztus Urunk megdicsőülése hirdeti: ő Isten! „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!" (Mk 9,7) Luther így int: „Óvakodj attól, hogy csak úgy az ige nélkül kalandozva, Krisztust Istentől elszakítsd. Rajta kívül nincs Isten, hogy megtalálhatnám s hozzájuthatnék.” Ezért legyen a mi számunkra is elég egyedül az Úr Jézus! „Életem, Jézus, egyedül te töltsd be...” (EÉ 387,1) . ' ■ Garai András
