Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-08-31 / 35. szám

‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. augusztus 31. 9 10 PONT - MEGÚJULÓ EGYHÁZAK, GYÜLEKEZETEK JELLEMZŐI Hol lakik Isten? 8. A gyülekezeti házat vagy templomot újszövet­ségi szellemben építik vagy alakítják át sokrétű közösségi életre alkalmas, világos, tiszta, barátságos helyiséggé. írásom egy sorozat része, megértését se­gíti az előző cikkek ismerete. A jeruzsálemi templom Titus császár általi lerombolása óta (Kr. u. 70) - bibliai értelemben - nincs más templom, csak Jézus Krisztus teste, az élő hitű Krisztus-követő em­berek családja, az egyház. Ez az „épület” lé­nyegét tekintve lelki (ige, ima, követés), nem pedig anyagi (kő, habarcs, kultikus tárgyak). Ezt a bibliai igazságot minden­kor ajánlatos tudatosítani, mert az em­ber hajlamos a legegyszerűbb és leg­szentebb dolgokból is istenpótlékot, bálványt formálni. Jézus világosan beszélt a templom ér­telméről, céljáról és jövőjéről. Amikor meglátta a templomot, illetve a benne tevékenykedő gyülekezetét, megsiratta őket, mert a közösség tagjai nem ismer­ték fel a „meglátogatás idejét”. A temp­lomot nem rendeltetésének megfelelő­en használták. Jeruzsálem, az egyház­központ próféta- és igegyilkossá lett. Vezetői a templomot búvóhelyül hasz­nálták, elrejtőztek Isten és a megtérés elől, mint a zsákmányon osztozó rab­lók (lásd Mt 21,1-17). A templomtisztítás megrázó esemé­nye után Jézus naponta megjelent az épületben. Bemutatta, hogyan lehet mégis „imádság háza” az annak készült hely; ugyanakkor megprófétálta a le-. * romboltatás tragédiáját. Végül a temp- ' lom gazdájának fiát a főpap udvarában arcul ütötték, majd kidobták ebből az épületből is, mint korábban falujának zsinagógájából. Jézus golgotái áldozatával fölösleges­sé vált a templomban folyó kultusz. Az­óta nincs szükség Isten kiengesztelésére, mert a Bárány áldozata végleg megnyi­totta minden ember számára - a ketté­szakadt kárpit által - a szabad utat Isten­hez, a kegyelem trónjához, a Szent jelen­létébe. Ezért az emberi szívnek kell templommá lennie, amelyben Isten la­kik, szól, fedd, irányít, tanácsol, erőt ad, vigasztal. ,A Magasságos (...) nem ember­kéz alkotásaiban lakik..." .Miféle házat épít­hetnél nekem.mondja az Úr (ApCsel 7,48.49). „Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen (értsd: Garizim), nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.” eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imád­ják az Atyát...” (Jn 4,21.23) Minden hely szent, ahová őt befogad­ják. „Az utolsó napokban, így szól az Isten, ki­töltők Lelkemből minden halandóra...” (Ap­Csel 2,17) Az ígéret nem épületekről, ha­nem a személyes találkozásról szól: „...ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Nem is engedte Isten megépíteni újra a jeruzsálemi templomot. Az Újszövetség népe nem kőépületek­ben, „Isten házában”, félfogadási időben találkozik egy-egy órácskára az Örök­kévalóval, hanem szívében hordozza a Szentet. Az evangélium szelleme szerint az épület csupán a tagok összegyüleke- zésének, találkozásának a helye. Az ige és a szentségek által Isten ilyenkor is be­léphet az ember, életébe, akárcsak a Ti- sza-parton, egy börtönben vagy egy nyári konyhában... Az őskereszténység az üldözések ellené­re is dinamikus volt és gyarapodó. Templomai nem voltak; házaknál, ter­mészetben, később katakombákban ta­lálkoztak évszázadokon (!) át. A konstantini fordulat államvallássá tette az új hitet. Hatalmas lendülettel in­dult a bazilikák építése, a római basilica forensis, a nagy tömegeket befogadó vilá­gi csarnokok mintájára. (A templom [templum] kifejezést a pogány istenek­nek szentelt épületekre használták.) A császár kifejezett parancsára az épülő új templomoknak, bazilikáknak felül kel­lett múlniuk a császári Róma pompás épületeit. Sikerült, de feltehetjük a kér­dést: egyezik ez Jézus lelkületével? Ebből a korszakból sok épület maradt ránk - különböző színvonalon, érték­ben, állapotban. Mély benyomást tett rám az, amit Assisiben láttam. Ferenc egyszerű, szép templomocskájára az utókor triumfáló egyháza ráépítette ha­talmas, gazdag bazilikáját. Ezüstből ké­szült, kivilágított tartóban meg lehet te­kinteni a szelíd testvér szakadozott da­rócruháját. Vajon mit tenne Jézus és Francesco ezzel a sok ezüsttel, arannyal? Itt két egyházfelfogás, két teológia áll szemben egymással. A jézusi, egyszerű, másokat hordozó, a világért szenvedő közösség (theologia crucis - a kereszt teológiája) a dicsőségért, gazdagságért élő és remegő farizeusi formátummal, vállalkozással (theologia glóriáé — a di­csőség teológiája) szemben: „A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kö­véret levágtátok, de a nyájat nem legeltetté­tek!" (Ez 34,3) Építészeti, kulturális szempontból le­nyűgöző épületeket alkotott az egyház. Magam is sok ilyet láttam, gyönyörköd­tem bennük. Teológiai alapon viszont gondom van templomaink egy részével, és ahogy korábban is jeleztem, az evangéliumi szellemmel, lelkiséggel nem mindig har­monizáló liturgiánkkal és megjelené­sünkkel. Épületeink a jeruzsálemi temp­lom szakadozottságát mintázzák: előtér (korábban az érdeklődő pogányoknak), hajó - a gyülekezet helye - és a „közvetí­tő és áldozó papság” számára elválasz­tott szentély. Ez nem felel meg az Újszövet­ség szellemének. Szép és értékes épületeink mellett talál­hatunk sötét, kényelmetlen, hideg, gondo­zatlan, giccses berendezésű templomokat is. Új templomaink között is akadnak olyanok, amelyeknek alig vannak ablakai. Néhány évvel ezelőtt Angliában egy mérnök megmutatta nekem az általa tervezett, illetve újraalakított, különbö­ző felekezetek birtokában lévő templo­mokat, gyülekezeti épületegyütteseket. Új templomai világosak, szépek, praktikusak, a közösségi összetartozást, családiasságot su­gározzák. Általában nincsenek bennük rögzí­tett padok, helyettük padlószőnyegen elhelyezett székeket használnak. A gyü­lekezet tagjai nemcsak frizurákat látnak hátulról, hanem egymást is, a másikban élő Krisztust. (Egyik új és építészetileg csodás templomunkban nyolc méter magasan lévő Krisztus-szoborra irá­nyítja a tervező a szemeket. A padok hátlapjai olyan magasak, hogy alig lehet látni az oltárteret. Ez is egy szemlélet, de Jézus nem felettünk lebeg, hanem ben­nünk él.) A korábban épült templomokhoz szervesen kapcsolódó, a mai gyülekezeti életnek megfelelő közösségi helyisége­ket alakított ki az angol tervező. Mindenütt megtalálhatóak a több- funkciójú termek. Kis átrendezéssel a leg­különbözőbb programok bonyolítha- tóak le bennük, mint például istentisz­telet, bibliaóra, értekezlet, szeretetven- dégség, istentisztelet utáni közösségépí­tő kávézás, esküvői vacsora, játékos foglalkozás gyermekeknek és fiatalok­nak. A helyiséghez konyha és vizes­blokk kapcsolódik. Az ilyen terem pad­lózata könnyen tisztítható, és könnyű- szerkezetes berendezése könnyen moz­gatható, átrendezhető. A nagy dómokban több helyen látni nívósán kialakított, gyermekfoglalko­zásra alkalmassá tett részeket. Ahol csak lehet, bevezetik a fűtést, megfelelő vilá­gítást alakítanak ki, és székeket helyez­nek el. Most következő javaslataim egy része talán nem minden egyházközségünk­ben kivitelezhető, és azt sem gondolom, hogy mindenki el tudja fogadni őket, de megfontolásra ajánlom. Templomaink tisztán tartása és rész­leges átalakítása nem csak anyagi kérdés. Ma már elengedhetetlen, hogy az ér­deklődők szépen elkészített információs táblán elolvashassák a legfontosabb ada­tokat: felekezet, alkalmak időpontjai, a lelkész és a felügyelő elérhetősége... Le­gyen mindenhol iratterjesztés (esetleg köl­csönző és ingyenesen elvehető kiadvá­nyok is), rendszeresen frissített faliújság, az alkalmakon használható énekeskönyv és Biblia. Ahol csak megoldható, be kell vezetni a fűtést, átalakítani a világítást, a padok helyett igényes, erős székeket elhelyezni, szőnyegpadlót teríteni. Ahol a padok „mozdíthatatlanok”, helyezzünk el raj­tuk ízléses ülőpámákat. Az oltár és a szószék lehet, hogy kul- túrkincs, de kinézetük több helyen nem felel meg a fenti bibliai elveknek. A lel­kész néhol meglepően érdekes díszletek közül, távolról beszél a sok esetben kicsi nyájnak. Készíttessünk ambót (felolva­sópult), ahonnan prédikálhatunk, de mások is imádkozhatnak, igét olvashat­nak, megszólalhatnak. Nem indokolható a lelkész oltártér­ben való „liturgikus forgása”; készíttes­sünk a berendezéssel harmonizáló asz­talt, legyen a lelkész szemben a gyüleke­zettel, így jobban kifejezzük a közössé- - get! Művirág, műgyertya, gondozatlan asztal- és oltárkép, „inkvizíciós hatású” térdeplő és pad, igénytelen tárgyak ma már ne terheljék szolgálatunkat! Végezetül figyeljünk Augustinusra: „Testvéreim, Isten egyháza mi magunk vagyunk. Ebben a világban épülünk, és a világ végén fogunk felszenteltetni. Az építés fáradsággal jár, a felszentelés vi­szont ujjongó örömet hoz. Tehát: szíve­tekben az apostolok tanításából vessetek alapot, alázatból készítsétek a padlózatot, imádsággal és igaz beszéddel emeljétek falakká az üdvös tanítást, az Istenről szó­ló tanúságtétel legyen világító lámpás, oszlopként hordozzátok a betegeket, s mint a tető, oltalmazzátok a szegényeket, hogy mindörökre felszentelt templom le­hessetek az ő bennetek lakása által.” ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Kedves Gyerekek! ► A bibliai Gedeonról szóló ötrészes sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk. (Főszereplőnk története a Bibliában a Bírák könyvében olvasható.) Minden al­katommal megoldhattatok egy-egy rejtvényt is. A megfejtésként kapott öt szóból egy mondatot olvashattok össze; ezt kell elküldenetek szerkesztősé­günknek (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok. GYERMEKVAR Rovatgazda: Boda Zsuzsa HETI ÚTRAVALÓ 5­Miután az Úr kiválasztotta az eredetileg harminckétezer fős seregből azt a há­romszáz embert, akivel le akarta győzni a midjánitákat, így szólt éjszaka Gede­onhoz:- Kelj föl, és támadd meg a tábort, mert kezedbe adtam ellenfeleiteket! De ha félsz megtámadni őket, menj le titok­ban Purával, a legényeddel a másik tá­borba, és hallgasd ki, miről beszélnek ott. Akkor majd felbátorodsz, és rájuk mersz támadni. Gedeon megfogadta a tanácsot, és Pu­rával együtt lelopódzott az ellenséges tá­bor előőrséig. Az ellenfél katonái olyan sokan voltak, hogy a hatalmas völgyet úgy ellepték, mint egy sáskahad. Amikor Gedeon odaért, hallotta, amint az egyik katona épp az álmát meséli el a társának.- Azt az álmot láttam, hogy egy kerek árpakenyér gurult le Midján táborára, és amikor a sátorhoz ért, úgy megütötte, hogy menten összedőlt... A társa így felelt neki:- Nem más ez, mint az izráeli Gede­onnak a fegyvere. Kezébe adta Isten Mid- jánt és az egész tábort. Amikor Gedeon végighallgatta az el­mesélt álmot és a megfejtését, leborult imádkozni. Azután visszament a saját táborába, riasztott mindenkit, és így szólt katonáihoz:- Keljetek fel, mert a kezetekbe adta az Úr Midján táborát! Háromszáz emberét három csoport­ba osztotta, mindenkinek adott egy-egy kürtöt meg egy üres cserépfazekat, a fa­zékba pedig egy fáklyát.- Most háromfelől csendben körbe­vesszük a lenti tábort. Amikor én elérem a szélét, tegyétek ugyanazt, amit én te­szek! - adta ki nekik a parancsot. - Ha én és a velem levők megfújják a kürtöt, ak­kor ti is fújjátok a tietekét, majd kiáltsá­tok: „Az Úrért és Gedeonért!” Azzal csendben elindultak. Amikor leértek az ellenség táborához, épp őr­ségváltás volt. Ekkor Izráel fiai egyszer­re megfújták a kürtöket, és összetörték a cserépfazekakat. Bal kezükben a fák­lyát fogták, jobb kezükben a kürtöt, amelyet közben hangosan fújtak. Az álmunkból felriadt katonák ijed­tükben menekülni kezdtek. A riadalom­ban azt sem tudták, ki az ellenfél, és ki a bajtárs. így bizony sok katona a saját társát ölte meg a nagy keveredésben. Akiknek sikerült kitörniük a tábor terü­letéről, azok sem menekülhettek soká­ig, mert Gedeon közben üzenetet kül­dött azoknak az izráeli törzseknek, akiknek a földjén keresztül meg akartak szökni a midjániták. így győzte le Gedeon és háromszáz katonája az Úr segítségével ellenfeleit. Olvassátok össze az összetartozó cserépfazekak és fáklyák betűit! A közöttük található egyetlen értelmes szó a megfejtendő mondat utolsó szava. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok (iPt 5,7) Szentháromság ünnepe után a 15. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az Úris­ten gondviselő szeretetét hirdetik, ezért „mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk” (Luther: Kis káté). Csak egy urat lehet szolgálni! „Eljön minden nép, amelyet alkottál, és csak előtted borul le!” (Zsolt 86,9; LK) Hegyi beszédében Jé­zus figyelmeztet: .....ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek és mit igyatok se testete­ké rt, hogy mivel ruházkodjatok Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?" (Mt 6,25) „Keressétek először az Isten országát és az ő igazságát, és mind hozzáadatnak nektek ezek, alleluja!” (GyLK 731; evangéliumi antifóna) „Gondját a keresztyén em­ber szívével együtt az Isten vállára veti. Hiszen neked is azt ígérte, hogy minden gondodat, terhedet elhordozza” - figyelmeztet Luther. Intelmeiben Péter - heti igénk mellett - az alázat, a bizalom, a józanság és az ördögnek való ellenállás igéit is a szívünkre helyezi. S mindezekre „a minden kegyelem Istene (.. .)fog titeket felkészíte­ni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni” (iPt 5,10). Pál is felszólít: „Semmiért se ag­gódjatok hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt...” Saját tapasztalatból írja mindezt, és elárulja megelégedettsége titkát: Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." Örömmel mond köszönetét a gyülekezet gondoskodásáért: Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomo­rúságomban.” (Fii 4,6.13.14) Az ifjú Timóteust pedig így óvja a tévtanoktól s a pénz­imádattól: „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. ” „Mert minden rossznak gyökere a pénz sze­relme. ..”„Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel...” (iTim 6,11.10.6) Pál az élet­veszélyben is minden gondját Istenre vetette, és ő kijelentette neki, hogy mind a kétszázhetvenhat hajótörött kimenekül a szárazföldre:.....intelek titeket, hogy egyetek, me rt az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről.” (ApCsel 27,34) Az Úr Jézus pedig Mártát inti: „...sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre." (Lk 10,41-423) Mi tudjuk- e és hisszük-e már, hogy egyedül az Úr Krisztusra van szükségünk?! Őt választot­tuk? - Hiány Jézus mellett? „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” (Lk 22,35) A bűnösök közé sorolt Messiás védelmére „elég” két kard, de használatát megtiltja Péternek. Jézusnak a mezei beszédében el­hangzott négy boldogmondása - melyek negatív tükörképe a négy jajkiáltás - nem csupán az anyagi szegénységről és a testi éhségről szól, hanem utalás Isten eljöven­dő országára is: „Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! íme, nagy a ti jutalmatok a menny­ben..." (Lk 6,23) S addig mit tegyünk? „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! / Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel. / Dicső Király, ég és a föld Ura, / Szívünk tiéd, légy annak is Ura!” (EÉ 586) ■ Garai András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents