Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-01-27 / 4. szám
8 41 2 oo8. január 27. FÓKUSZ ‘Evangélikus Éltó Ittzés János püspök támogatja a Liga népszavazási kezdeményezését Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke múlt csütörtökön Gaskó Istvánnal, a Liga Szakszervezetek elnökével találkozott, és egyetértettek abban, hogy „az egészségbiztosítás jelenleg folyó átalakítása nem támogatható” - tájékoztatta a Liga a Magyar Távirati Irodát. Ittzés János püspök a január 31-ei országos presbitériumi ülésen javasolja majd, hogy vitassák meg, miként járulhatnak hozzá a Liga Szakszervezetek által az egészségbiztosítás részleges magánosítása ellen kezdeményezett népszavazás sikeréhez - tartalmazza a közlemény. Az MTI megkeresésére a hírt Ittzés János megerősítette, de további részleteket nem közölt. Mint mondta: erről akkor lesz érdemes beszélni, ha a presbitérium döntést hoz az ügyben. M MTI HIRDETÉS Életre szóló kapcsolat Előadások a házasság hete keretében a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában (Budapest XL, Magyar tudósok körútja 3.; a Petőfi híd budai hídfőjének közelében) 18 órai kezdettel. Előadó: dr. Pálhegyi Ferenc. • Február 11.: Mi végre házasodunk? • Február 12.: Mire jó a „papír" és a szertartás? • Február 13.: Párkapcsolati önismeret: képes vagyok-e tartós és elkötelezett kapcsolatra? HIRDETÉS Kapcsolatépítési kalauz együtt járóknak és házasoknak Előadás-sorozat indul 2008 tavaszán hétfő esténként 18 órakor a Ráday Kollégium dísztermében (Budapest IX., Ráday u. 28.). Előadó: dr. Pálhegyi Ferenc. • Február 18.: Viharálló párkapcsolatot szeretnék • Február 25.: Életközegünk a kapcsolat I. - „Szeretném, hogyha szeretnének / S lennék valakié. ..”(Ady Endre) • Március 3.: Életközegünk a kapcsolat II. - „.. .hinnél / abban, ki bízna benned.” (József Attila) • Március 10.: Rejtőzködés ésfeltárulkozás • Március 17.: A kommunikáció rejtelmei I. - Hány füle van az embernek? • Március 31.: A kommunikáció rejtelmei II. - A szeretetközlés öt nyelve • Április 7.: Az elkötelezettség ára LK & GyLK Közel tízéves munka érkezett fontos állomásához azzal, hogy január 3-án hivatalosan is bemutatták az Evangélikus isten- tisztelet - Liturgikus könyvet (LK), valamint a Gyülekezeti liturgikus könyvet (GyLK). A két kötetet Ittzés János elnök-püspök tárta a nyilvánosság elé, szakmai ismertetésükre Hafenscher Károly és Bence Gábor vállalkozott. Tíz év hosszú idő, és talán ezért is lehetetlen elfogulatlanul, objektiven írni a liturgikus könyvekről. Sokat hallottunk róluk, talán már ki is próbáltuk őket, de egészen bizonyos, hogy beszélgetéseinkben többször szóba kerültek. Valószínűleg kevesen vannak, akiknek mindezek ellenére változott volna a véleményük az első benyomáshoz képest. De ez már nem a liturgiáról szól, hanem inkább rólunk. Első benyomásaink jelentőségéről... Talán nem is csak rólunk szólnak a vélemények, hanem arról a társadalmi környezetről, amelyben élünk. Az elmúlt években többször eszembe jutott, hogy ha az Agendaszerkesztő és Liturgiái Bizottság 1997-ben tudta volna, hogy tíz évvel később milyen társadalmi bizonytalanságok közepette fogunk élni, vajon erre az időpontra időzítette volna-e a könyvek megjelentetését. Sajnos a legtöbben tapasztaljuk, hogy e világi perspektívánk szűkülőben van. Egyre több bizonytalanság vesz bennünket körül. Nemcsak a jövőnk kétséges, hanem azok az alapok is bizonytalanná váltak, amelyeket a múltban tettünk le a jövőnk érdekében. Akár tetszik, akár nem, a változatlanság - értsd: a régi istentiszteleti rend jól begyakorolt elemeinek használata - biztonságot és fontos kapaszkodót nyújt gyülekezeti tagjaink számára. Tíz évvel ezelőtt többen azt gondolták, hogy a liturgikus megújulásnak egészen más irányt kellene vennie. Valószínűnek tartom, hogy ez az egészen más irány is a régi és az új, a változatlan és a változó feszültségébe került volna. Ezért tartom jó döntésnek, hogy az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyvbe három istentiszteleti rend is bekerült a Prőhle-, illetve a Raífay- féle Agendából. így a lelkészeknek lehetőségük van mérlegelni, hogy az adott közösségben mikor látják elérkezettnek az időt arra, hogy megismertessék a bizottság tízéves munkájának gazdag termését. Ehhez elegendő akár csak egyszer is alaposan átnézni a Liturgikus könyvet és a gyülekezeti tagok számára készült Gyülekezeti liturgikus könyvet. A Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközségben az elmúlt két évben fokozatosan ismertettük meg híveinkkel az új istentiszteleti rendet. Tanulságos időszak volt ez az egész közösség számára. Sokszor csak utólag értettük meg a hívekben megmutatkozó érdektelenséget vagy éppen a harcos indulatokat. Egyszer kíváncsiságból - annak reményében, hogy betekintést nyerhetek az akkori vitákba - fellapoztam a Lelkipásztor című lelkészi szakfolyóirat azon számait, amelyek az előző Agenda kiadása körül jelentek meg. Meglepődve tapasztaltam, hogy - a folyóiratokat gyorsan átlapozva - egyeden tanulmányt vagy cikket sem találtam, amely segítségemre lehetett volna. Azóta az egyház Urától kapott lehetőségnek tekintem - még ha sokszor fáradságos is - a mostani időszakot, amikor nyíltan beszélhetünk és vitatkozhatunk az istentiszteleti rendjeinkkel kapcsolatos kérdésekről. Ezért remélem, hogy a közel tízéves munka tényleg csak az egyik fontos állomásához érkezett. ■ JoóbMáté A TAVALYI NAGY ÉRDEKLŐDÉSRE TEKINTETTEL IDÉN IS! II. evangélikus borfesztivál Révfülöp, Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ Borfesztivál, -verseny és szakmai nap lesz február 22. és 24. között Révfülöpön, amelyre nagy szeretettel hívunk minden érdeklődő evangélikus borosgazdát. A versenyre csak palackozott borokat lehet hozni. Igényes, független zsűri jelenlétével, országos borverseny szint Az előadásokat országos hírű szakemberek tartják. PROGRAM • Péntek: érkezés; borleadás 17 óráig a fajta és az évjárat megjelölésével: besorolás: szakmai előadás; fórüm; beszélgetés pohárral a kézben. • Szombat: 9-től 12 óráig borbírálat a gazdák jelenlétében, szakzsűri és társadalmi zsűri közreműködésével; ebéd; előadás; eredményhirdetés; nyűt bemutató; vacsora. • Vasárnap: értékelés, jövőtervezés; közös istentisztelet. Jelentkezni lehet az oktatási központ címén: 8253 Révfülöp, Füredi út 1.; e-mail- ben: revfulop@lutheran.hu; telefonon: 20/770-3829. A jelentkezések beérkezésének határideje: február 12. Részvételi díj teljes ellátással: 10 500 Ft. Felvételi A Deák Téri Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet nyolcosztályos és négyosztályos tagozatára a 2008/2009-es tanévre olyan, jelenleg 4., illetve 8. osztályos keresztény - elsősorban evangélikus - tanulók számára, akiknek mind a magatartásuk, mind a tanulmányi eredményük jó. Kollégiumi elhelyezést tudunk biztosítani. Jelentkezési lapok a budapesti és a Pest megyei evangélikus lelkészi hivatalokban, valamint iskolánkban szerezhetők be, illetve letölthetők az iskola honlapjáról is (http://www.deg.sulinet.hu/). A jelentkezés határideje február 15. Kérjük, a jelentkezési lapokat a gimnázium címére küldjék el vagy személyesen adják le az iskolatitkárnak! Címünk: 1052 Budapest, Sütő u. 1. Pályázat A Soproni Evangélikus Egyházközség presbitériuma pályázatot ír ki a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola igazgatói állására. Feltételek: jelölt lehet, aki evangélikus vallású pedagógus, konfirmált, az egyházközségi tagság feltételeinek legalább öt éve megfelel, egyházának hűséges tagja, legalább ötéves pedagógusi, illetőleg felsőoktatási intézményben oktatói munkakörben szerzett gyakorlattal rendelkezik, és a képesítése megfelel az általános iskolában, a szaktárgyában a legmagasabb évfolyamra előírt képesítési feltételeknek, vagy legalább ötéves, közoktatási intézményben szerzett oktatói (hitoktatói) gyakorlattal rendelkező evangélikus lelkész. Az igazgatói megbízás hat tanévre szól. Az iskola igazgatója a Soproni Evangélikus Egyházközség presbitériumának hivatalból tagja. Jövedelem: a közalkalmazotti bértábla szerint. Munkába állás időpontja: 2008. augusztus 1. A pályázatnak tartalmaznia kell a szakmai önéletrajzot, a szakmai programot, a vezetői programot és a helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseket. A pályázathoz csatolni kell a legmagasabb szakmai végzettséget igazoló okirat másolatát, erkölcsi bizonyítványt, lelkészi ajánlást. Pályázat beküldési határideje: az Oktatási Közlönyben való megjelenéstől számított harminc nap. A pályázatot a következő címre kell beküldeni: Soproni Evangélikus Egyház- község, 9400 Sopron, Bünker János Rajnárd köz 2. Laikus töprengések az új liturgikus könyvekről Nem tudok úgy írni a Liturgikus könyvről és a Gyülekezeti liturgikus könyvről, hogy előtte ne beszéljek röviden a velük kapcsolatos személyes élményeimről. Szerencsére lehetőségem volt az elmúlt másfél évben gyülekezeti tagként nyomon követni a könyvek előkészítő munkálatait. Ezt minden nehézség ellenére is nagyon áldásos időszaknak éreztem. Többek között azért, mert többször is lehetőség és apropó adódott arra, hogy formális és nem formális keretek között kicseréljük egymással gondolatainkat nagyon fontos és nagyon nehéz kérdésekről - mint például hogy milyen egyházban érezzük jól magunkat, mit gondolunk a hagyományainkról, a lutheranizmusról, és így tovább. Nekem különösen is gyümölcsözőnek bizonyultak ezek a beszélgetések, mert gyerekkorom óta foglalkoztatott a kérdés: hogyan válhat számomra életet megtartó erővé az istentisztelet? Családi és baráti kapcsolataim úgy hozták, hogy más felekezetek többfajta istentiszteleti rendjével is megismerkedhettem. És ha visszagondolok rájuk, látom, hogy ezeken az alkalmakon keresztül mennyi értékes tapasztalattal gazdagodtam. A liturgikus szövegek vagy a vissza-visszaté- rő dallamok észrevétlenül szívódtak fel bennem, és amikor boldog vagy éppen zaklatott vagyok, a mai napig önkéntelenül is felidéződnek a gondolataimban. Ezért mindig örömteli az evangélikus liturgiában az ezekre való rácsodálkozás. Az istentiszteletek felépítését akkor kezdtem el tudatosan figyelni, amikor gyülekezetünk egyik lelkésze egyszer megkérdezte: „Tudjátok, mi történik valójában akkor, amikor a Sanctust énekeljük?” A válasz, hogy ekkor tulajdonképpen a mennyei karok dicsőítő énekébe kapcsolódik be az egyház, mely által vasárnapról vasárnapra megvalósul az egyetemes egyház egysége, mélyen elgondolkoztatott. És a kedves liturgikus énekversek teljesen új színben tűntek fel, miközben fokozatosan bontakozott ki előttem az istentisztelet íve, mely alatt végigjárható az út, melyen a bűnös ember végül megtisztulva elérkezik az Istennel való tökéletes közösséghez. Az „Irgalmazz, Úristen, immáron én- nékem...” kezdetű énekben (EÉ 77) már nem az énekeskönyvben fölé írt bűnvallási funkciót láttam, hanem felfedeztem benne a Lutherre is olyannyira jellemző gondolatot: Isten felsége előtt az ember semmi; nincs, és nem is lehet érdeme, de épp ebben rejlik a felszabadultság is. Hiszen Isten irgalma végtelen és ingyenes, amit különösen érzékletesen szemléltet a Kyrie mélysége és az azt követő Gloria magassága közötti különbség. A Liturgikus könyv számos jó tulajdonsága közül a legszerethetőbbnek azt a törekvését érzem, hogy az istentiszteleti rendeknek minél gazdagabb tárházát nyújtja, lehetőséget adva a gyülekezeti igények szerinti választásra. Egyrészt az egyházi év egy-egy szakaszában használt liturgikus énekverseknek is két, különböző zenei hátterű változatát kínálja. Másrészt az alkalmi és réteg-istentiszteletek rendjeinek közlésével szintén segíti a közösségi élet színesebbé és személyesebbé tételét. A gyülekezetépítés szempontjából nagyon fontosnak gondolom, hogy a gazdagon megírt általános könyörgő imádságok arra késztetik a lelkészeket, hogy egy-egy imádságolvasáson keresztül a gyülekezeti tagokat is bevonják a szolgálattevők sorába. Számomra az is izgalmas kérdés, hogy vajon a Pax visszahelyezése mennyire fogja kifejezésre juttatni a gyülekezet tagjainak múlt békességet keresőknek az összetartozását és az egyházzal való közösségét. Amikor kézbe vettem Liturgikus könyvvel szoros kapcsolatban álló Gyülekezeti liturgikus könyvet, először a benne szereplő képek ragadták meg a figyelmemet. Ezek nem pusztán illusztrációk, hanem önmagukban képként megjelenített énekek vagy imádságok. A kötetnek természetesen elsőrendű célja megkönnyíteni a gyülekezetnek az istentiszteleti ünneplésbe való bekapcsolódását. Ennek érdekében először részletesen, de nem terjengősen és igen világosan mutatja be az istentiszteleti rend felépítését, a tételeknek az egymáshoz és az egész liturgiához való viszonyát. Ezután a különböző jellegű istentiszteletek menetének ismertetése következik. A leírásokon látszik, hogy hosszú próbafolyamat áll mögöttük, mert gyorsan tanulható- ak, így a gyülekezeti tagok mentesülnek a „nem tudom, mi fog következni” szorongásától, és zavartalanul jelen tudnak lenni az alkalmakon. Különösen nagy erénynek érzem, hogy a két kötet lehetséges liturgikus kereteket nyújt mind a közösségi, mind az egyéni hitélet gyakorlásához. Főleg az egyéni vagy kis közösségben tartott áhítatokhoz adnak hasznos segítséget a kötet végén szereplő táblázatok, melyekből egy nem képzett liturgus is kiválaszthatja az ünnepnap zsoltárát és gra- duálját. Ezenkívül magyarázatot kap a zsoltározás helyes módjáról is. Igen, a zsoltározásról! Ugyanis egy külön fejezetben - ősi egyházi himnuszok mellett - helyet kaptak a bibliai psalmusok recitált vagy parafrazeált változatai is. A változatosság nagyon fontos tulajdonsága a Gyülekezeti liturgikus könyvnek is, mely igyekszik bemutatni és megszerettetni az egyház ősi énekkincsének teljességét. Ez nemcsak azt jelenti, hogy Szen- czi Molnár Albert zsoltára megfér egy oldalon egy gregorián dallammal, hanem az ötödik fejezetben néhány elfeledett régi magyar éneket és újabb, németből való korálfordítást is közöl, hogy használatukkal is színesebbé válhassanak istentiszteleti alkalmaink A könyv szerkesztői mindezek mellett gondot fordítottak arra is, hogy függelékként, kivonatos formában mindenki számára könnyen elérhetővé tegyék az Ágostai hitvallás szövegét, ezzel is hitet téve évszázados értékeink megismerésének és megőrzésének fontossága mellett. A fentebb elmondottak miatt a Liturgikus könyv és a Gyülekezeti liturgikus könyv legfőbb érdemének a sokszínűséget és a nyitottságot tartom, hiszen ez szimbolizálja gyülekezeteinket és egyházunkat is: sokan és sokfélék vagyunk, de mindenki és minden közösség megtalálhatja benne a hozzá legközelebb álló formát, hangot, hogy különbözőségeink ellenére is együtt tudjuk szolgálni Istent e földi életben. ■ Venásch Eszter
