Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-08-03 / 31. szám

‘Evangélikus ÉletéB>

MOZAIK

2008. augusztus 3. )► 11

Egyház, bor, internet

Mielőtt a furcsa cím magyarázatába kezdek, arra biztatom az olvasót, hogy töltsön magának egy pohár könnyű bort - ha rám hallgat, fehéret -, majd dőljön kényelmesen hátra. Nyár van, legyen hát a téma is könnyed, legyen szokatlan is, rakjuk egymás mellé az oda nem illő fogalmakat: bor és internet. Jelzem, én inagam is épp a hétvégén Révfülöpön vásárolt chardonnay-t kortyolgatom.

Nem lenne szokatlan a párosítás, ha az egyház és a bor viszonyáról elmélkednék, de hogy kerül a bor az internetre, és miként kapcsolódik ez az egyházhoz? Nos idehaza és külföldön is számos egyház, egyházi szervezet foglalkozik szőlőtermeléssel, és készít kiváló borokat. Az interneten kutattam - a magam pihentetésére is - a témában. Nem csupán az érdekelt, hogy milyen az egyházi borkínálat az interneten, de az is, hogy mit írtak erről a nemes italról.

Az Új Ember című katolikus hetilap on-line változatán találtam egy Szeremley Hubával készült interjút, amelyben sok szép szó esik a Badacsony környéki szőlő- és borkultúráról. E lap egyébként több alkalommal is borhoz kapcsolódó témát választott. Találtam egy írást 2003-ból, amely a villányi borokról szól, ebben a cikkben pedig egy Hamvas Béla-idézetet: „A villányi az elegáns bor, a gavalléroké és a dámáké. (...) Mértéktartó, finom, jól nevelt.”

Az EvÉlet 2007. évi folyamában (36. szám) találtam egy írást, amely egy református néprajzi konferenciáról tudósít. Ebben olvasható a következő idézet: (a bor) „legyen római katolikus (erős), legyen református (tiszta), legyen zsidó (kereszteletlen), és legyen lutheránus (se hideg, se meleg)”. Ugyancsak lapunk tudósított tavalyi 24. számában az evangélikus borfesztiválról. Itt olvasható a 104. zsoltárból vett idézet arról, hogy mit kapunk a Teremtőtől:

.....és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál..." (15. vers)

Térjünk át konkrétabb dolgokra, az egyházi bortermelésre! A pannonhalmi apátság feltehetően a legnagyobb egyházi bortermelő hazánkban. Pincészetük kínálatát a www.apatsagipinceszet.hu oldalon mutatják be. A honlapon Várszegi Aszták főapát Kazinczy Ferencet idézi: „Pannonhalma mintegy királyi széken lebeg az alatta ellapult sík felett, hosszan elnyúlt szőlők végében. Szent

Márton a monostor hegye alatt fekszik, játékos gyümölcseivel. Mindenfelé látni nyomait az itt bölcsen és erővel munkáló kéznek.” Olvashatunk az oldalon a bencés szőlőtermesztés múltjáról, arról, hogy évezredünk elején miként indult újra a bencés borászkodás

EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ

Pannonhalmán. Természetesen megtalálható a honlapon a borkínálat is. Én mindenképpen meg fogom kóstolni a Tricollis cuvée-t - javaslom másoknak is.

Csak a Wikipédia oldalain találtam utalást az esztergomi Prímás Pincéről. Ezt a 19. században kialakított pincerendszert eredetileg az érsekség területéről érkező borok tárolására alakították ki. Mára - bizonyára az Erdő Péter által megalapított borrenddel is összefüggésben - idegenforgalmi attrakcióvá fejlődik a létesítmény.

Egyházunk és a borkultúra kapcsolatát az ijj. Hafenscher Károly által szervezett révfülöpi borfesztiválok erősítik manapság leginkább; beharangozásukban élen járt egyházunk honlapja is. A tavalyi első ilyen alkalom után írta a szervező lapunkban: „Gondok vannak a magyar borágazatban éppen úgy, mint az Úr szőlőjében, az egyház- ^ ban. De a nagy Gazda mégis < egymásra bíz bennünket, és SS megajándékoz kincseivel.” o Nyáron talán néha-néha 2 megengedhetjük magunknak, hogy lazítsunk, megpihenjünk a mindennapok rohanásában, félretegyük a munkánkat, és kikapcsoljuk á számítógépet. Egy-egy pohár bor segítheti az ellazulást. Én most tehát kikapcsolom a‘ gépet, és iszom még egy kortyot.

■ — ERDELYIK —

EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL

Scimus latiné?

Kedves Főszerkesztő Úr!

Az Evangélikus Élet július 13-i száma Minister verbum Domini címen, az újság honlapja ezt a címet háromszor is megismételve számol be három lelkészavatásról. A latin kifejezés helyesen ez: Minister Verbi Domini (az Úr igéjének szolgája) vagy inkább: Minister Verbi Divini (az isteni ige szolgája).

Tisztelettel:

Reuss András (Budapest)

Határokat átlépve - erdélyiek beszámolója a Szélrózsáról

Hol a határ? Még sokat kell utazni a határig? - kérdezték türelmetlenül az Erdélyből a Szélrózsa találkozóra utazó fiatalok. Hosszú volt az út. Mintegy tizenhat óra után végre megérkeztünk Kőszegre. A nap egy kicsit nehezen indult. Hosszú sorok a zu- - hanyzók előtt, majd a frissítő fürdő után páran, akik éppen nem az utazás miatt kimaradt alvásmennyiséget pótolták, rövid sétát tettek a városban.

A nyitóáhítaton a Szélrózsa-dal két mondata igen belefészkelte magát a fülembe?: „A szélrózsa minden irányából hozzád érkezünk. Áldj meg minket, erős várunk, Istenünk.” Igen, mi is ide érkeztünk az erdélyi szélrózsa minden irányából: a Barnaságból, Sepsiszentgyörgyről, Temesvárról és Aradról. Mintegy százhatvanan országhatárokat léptünk át, hogy a Határtalan jelenlétében a határon kívüli és belüli testvérekkel találkozhassunk. A hit áldásaira várunk. Fürkésző szemekkel kutatjuk az ismerősöket, kíváncsian lapozzuk a programfüzetet, és bennünk van a kérdés: ki számára leszek áldás, és ki vagy éppen milyen program lesz áldás számomra?

Az erdélyi csapat a szállásul szolgáló kollégium egy teljes szárnyát elfoglalta. Külön szobaközösségeket alkottunk, így lehetőségünk volt arra, hogy a gitáros ébresztő után tíz perc erejéig a napi ige fölé hajolva szobánként elcsendesedjünk. De szobák közötti vetélkedőt is szerveztünk, mely abból állt, hogy különböző kérdőíveket osztottunk ki, melyeket az adott szobaközösségnek közösen kellett kitöltenie. A kérdőívek bibliaismereti, egyháztörténeti, szépirodalmi, valamint az előző Szélrózsa találkozókhoz és Kőszeghez kapcsolódó kérdéseket tartalmaztak.

Pénteken került sor a találkozón a határon túliak bemutatkozására. Rövid programmal készültünk. Az apácaiak táncoltak, a temesváriak énekeltek, a székelyzsomboriak citeráztak, a hétfalusiak furulyáztak és verset mondtak. Élmény volt külföldiként külföldivel találkozni, beszélgetni, játszani. Ugyanezen a napon jelen volt a találkozón Adorjánt Dezső Zoltán püspök és családja is. Együtt vonultunk ki Kőszeg főterére, a „Szélrózsa térre” ahol sikerült igazán egy csapattá kovácsolódnunk. Közösen énekeltük a jól ismert ifjúsági énekeket, együtt hallgattuk Isten igéjét, játszottunk, sőt még táncoltunk is.

S hogy mi tetszett a legjobban? Mindenkinek más. Sokan a táncházakat nem hagyták volna ki. Másoknak a lovaglás volt nagy élmény. A fiúk nem hiányozhattak a különböző sportvetélkedőkről. Aztán voltak,, akiknek az éjszakai túra vagy a mozgássérült-passió jelentett áldást. De felejthetetlen élményt nyújtott a buszos kirándulás is a Hétforráshoz, valamint az írott-kőhöz. Több fiatal nagy örömmel segédkezett a Tamás-misén és a taizés elcsendesedéseken.

Felemelő érzés volt átélni a közös reggeli és esti áhítatokon, a záró istentiszteleten, hogy mindannyian egy test vagyunk, és a Határtalan közösségében megszűnnek a határok, amelyek eddig elválasztottak minket egymástól. Éppen ezért nehéz volt az elszakadás: valamelyest könnyített rajta a hazafelé vezető úton való közös éneklés, a kü- lönféle élmények felidézése, valamint a balatonfüredi fürdőzés. Reméljük, hogy két év múlva is átélhetjük a határokon túliak és a határokon belüliek egységének áldását.

Fejér Olivér lelkészjelölt (Kolozsvár)

Balaton-NET ’08

„Csak a megértett és megélt evangélium tehet bennünket hitelessé. Ellenkező esetben bizonytalan meggyőződés, erőtlen bizonyságtétel és gyenge küldetéstudat lesz az eredmény” - írja a Balaton- NET nemzetközi evangéliumi találkozóra invitáló hírlevélben a rendezvény koordinátora, Varga György.

A sikeres tavalyi - mintegy ezer résztvevővel lezajlott - bemutatkozás után idén ugyancsak Balatonszemes lesz a helyszíne az augusztus 20. és 24. között tartandó felekezetközi evangéliumi találkozónak.

A Balaton-NET ’08 szervezői - az Euro- Keswick Partnership és a Magyar Evangéliumi Aliansz - családbarát „menüvel” várják az érdeklődőket a magyar tenger partjára. A

szemesi általános iskola tornacsarnokában felállítandó főszínpad délelőtti és esti alkalmai alatt a kicsinyeknek változatos gyerekprogramokat kínálnak, a tizenévesek számára pedig külön ifisátor gondoskodik tartalmas időtöltésről. Koncert, színházi előadás és egy keresztény képzőművészek munkáit bemutató tárlat is színesíti a rendezvénysorozatot. A találkozón bárki - akár előzetes regisztráció nélkül is! - ingyenesen részt vehet, szállásról és étkezésről azonban kinek-kinek magának kell gondoskodnia.

Előadások és kiscsoportos foglalkozások boncolgatják majd a találkozó központi témáját, amelyet idén az Üzenet a frontról - Istennel az embertelen helyzetekben cím hivatott kifejezni. Tudjuk, mindenki kerülhet olyan élethelyzetbe, amikor Isten jelenléte és erejének valósága távolinak tűnik. Amikor úgy érzi, hogy az élet frontvonalán egyedül maradt. Az idei összejövetel tanításai olyan bibliai szereplőkről szólnak, akik nehéz helyzetekben élték át Isten közelségének és erejének valóságát. Példájuk, történetük tanulságai szemléletet és életet átformáló találkozásokra adnak esélyt Isten igéjével. (A Balaton-NET ’08 főelőadója lan Coffey, az Angol Baptista Szövetség lelki- pásztora, a Moorlands College nemzetközi felekezetközi keresztény iskola vezetőképző fakultásának irányítója lesz.)

Kísérő rendezvényként kerül sor a helyszínen a négyéves múltra visszatekintő Misszióexpóra, amely önmagában is kifejezésre juttatja, hogy a találkozó tiszteletben tartja a különböző felekezetek identitását, és olyan ökumenikus lelkűidet kíván közvetíteni, amelyben bárki átélheti Isten személyes megszólítását. A kiállítók között találjuk - többek között - a Baptista Szeretetszolgálatot és a Harmat Kiadót.

M EvÉlet-infó

_________________________________________________t

EV

ÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL

Klaus Douglass gyülekezetében

Július végén Varga Csaba (Stratégiakutató Kht., elnök), Babies Csaba líceumi tanár, Bertha Péter és Szepessy Gergely líceumi öregdiákok tanulmányi úton vettek részt Németországban.

Az út célja dr.. Klaus Douglass-szal történő eszmecsere volt. A Frankfurt melletti Eschborn-Niederhöchstadt lelkésze Az új reformáció című könyvével vált híressé.

A beszélgetés során mosolyogva jegyezte meg, hogy munkája Magyarországon talán ismertebb is, mint hazájában. A

könyvében megfogalmazott „új 96 tézist” gyülekezetében ki is próbálta. (...)

Klaus Douglass élő gyülekezetét a tanulmányi út résztvevői maguk is megismerhették. A vendéglátók elmesélték, hogy egy piciny közösségből hogyan lett olyan nagy a gyülekezet, hogy havonta egyszer moziban kell tartani az istentiszteletet, hogy elféljenek. Tagjai baráti köröket is alakítottak, melyekbe azonban mindig hívnak újakat, ismeretleneket is. (...)

Babics Csaba (Sopron, líceum)

Klaus Douglass jobbján a levél szerzője

Ki rúgta az öngólt?

Tisztelt Szerkesztőség!

Hosszas vívódás után gondoltam arra, hogy kérem ennek a péhány sornak olvasói levélként való megjelentetését. Az Evangélikus Élet múlt heti száma ugyanis többünk véleménye szerint összességében negatívabb képet festett az idei Szélrózsa találkozóról, mint ahogy azt a személyes és interneten napvilágot látott visszajelzések tanúsítják. Mivel azok az újságolvasók, akik nem vettek részt a találkozón, a leírtak alapján tájékozódnak, néhány ponton szeretnék konkrét kiigazítást is tenni.

Az egyik cikk azt állítja, hogy a kőszegi gyülekezet tagjai nem tudtak arról, hogy az istentisztelet előtt úrvacsorái előkészítő lesz 9 órától. Ez nem igaz, mert gyülekezetünk tagjainak figyelmét előzetesen felhívtuk az előkészítőre. Az utca embereként megszólítottak összképe is azt sugallja, hogy rosszul előkészített alkalom volt az idei Szélrózsa találkozó. Pedig a szállodában is, és a környező éttermekben is tudniuk kellett a főtéri programról - többen is megkerestük őket -, arról nem is beszélve, hogy az egész város tele volt plakáttal, a főtéri programot pedig a Vas Népe című megyei napilapban és helyi orgánumokban is hirdettük. Gyülekezeti tagjaink és a környező gyülekezetek nemcsak a több mint hatezer darab pogácsa elkészítésével járultak hozzá a Szélrózsa sikeréhez, hanem több munkaágat helyiek vezettek, kezdetektől fogva bekapcsolódva a közös munkába.

Azt azonban természetesen nagyon sajnálom, hogy az Öngól című cikkben leírt eset történt a Szélrózsán, és a szervezők nevében is elnézést kérek. Mégsem gondolom, hogy általánosságban ez lett volna a meghatározó hangulat ezen az idei találkozón. Az említett eső is inkább csak összehozta fiatalokat, mintsem hogy rányomta volna bélyegét az egész eseményre. Hiszen a helyszín adta lehetőségeket kihasználva nem jelentett nagyobb fennakadást a rossz idő sem.

Annak is szeretnék ugyanakkor hangot adni, hogy minket, szervezőket ilyen problémákkal a szerkesztőség tagjai közül senki meg nem keresett, úgy, ahogy az újságban sem jelent meg egyetlen cikk sem, amelyben a szervezők közül szólaltattak volna meg valamelyikünket. Pedig akkor el tudtuk volna mondani, hogy a tízek tudatos döntése alapján nem alakítottunk ki internetes pontot a találkozó területén, és hogy természetesen szívesen tanulunk nagyobb testvéregyházunktól. Bár azért hadd jegyezzem meg - és tudom, nem versenyről van szó -, mégis a reformátusok Csillagpontján (amit jó néhány évvel a Szélrózsa találkozó után, a Szélrózsa mintájára rendeznek református testvéreink) is hasonló létszámmal vesznek részt a fiatalok, mint az evangélikus ifjúsági találkozón. Azt pedig már csak nagyon csendben jegyzem meg, hogy a kőszegi találkozóval egy időben Egerben megtartott országos katolikus ifjúsági találkozón az MTI jelentése szerint szintén kétezer fiatal vett részt.

Azt gondolom tehát, hogy nincs miért szégyenkeznünk. A találkozó egyik közismert katolikus előadója - aki bár csak egy előadást tartott Kőszegen, mégis csütörtöktől egészen végig itt volt velünk, és részt vett a záró istentiszteleten is - kért tőlem információkat a nyitóalkalomról. O is arra készült, hogy írni fog a Szélrózsáról katolikus orgánumokban. Levelében foglaltak szerint ő talán pozitívabb képet fest majd a találkozóról, mint a mi újságunk. Bár hozzátette: „a szomszéd rétje mindig zöldebb”. Lehet, hogy csupán erről van szó a múlt héten megjelent Öngól című cikk szerzőjénél is? Nem tudom. De ezek után hadd kérdezzem meg: ki is rúgta azt az öngólt?

Szeretettel - a Szélrózsa találkozót szervező több mint kétszáz önkéntes munkás, valamint a vendéglátó gyülekezet nevében is -:

Baranyay Csaba (Kőszeg), az idei Szélrózsa házigazdája