Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-07-27 / 30. szám

‘Evangélikus ÉletS MOZAIK 2008. július 27. 11 Szélrózsa-liget ► Két éve Szélrózsa-liget néven de­bütált néhány evangélikus fiatal kezdeményezése annak érdeké­ben, hogy a legnagyobb magyar evangélikus ifjúsági találkozón a környezetvédelem, az ökológiai szellemben való gondolkodás is méltó helyet kapjon. Idén Kősze­gen a kevésbé hangzatos elnevezé­sű ökosátor képviselte ezt a célt - sokkal lelkesebb és népesebb csa­pattal, mint eddig bármikor. „Az ökosátor apró, csendes sziget a Szél­rózsa forgatagában” - fogalmazott egy kedves hölgy vendégünk. Mi történt itt? Az arra járó bármikor betérhetett egy kicsit leülni, beszélgetni velünk, vagy csak olvasgatni különféle témájú környezetvédelmi kiadványokat. Az előadásokon például mindenki rá­döbbenhetett, mi mindent akarnak ve­lünk megetetni bizonyos cégek szó sze­rint és átvitt értelemben is, vagy hogy milyen veszéllyel jár az, ha Dél-Ameri- kából banánt szállítanak Magyarország­ra. Drámajátékunkban a résztvevők egy kertész bőrébe bújhattak, és még stran­dolhattak is. Mindezt egy pohár igazi fair trade kávé mellett. Na de nézzünk mindent szép sorjában! A sátor Igazi találkozási helyként működtünk. Sokan bejöttek akkor is, ha nem volt ép­pen program. Általában mindenki döb­benten nézte végig a „karbonkalkulá­tort”, azaz egy olyan kiállítást, melyből kiderült, hogy a hazánkban fogyasztott, külföldről származó élelmiszerek szállí­tásával mennyi szén-dioxid kerül a lég­körbe, és fokozza az üvegházhatást. • Döbbenetes, hiszen nem gyakran gondolunk arra, amikor kolumbiai ba­nánt vagy kínai fokhagymát eszünk, hogy ezzel mi is hozzájárulunk környe­zetünk rombolásához. A banán például tizenegyezer kilométert utazik, amíg az asztalunkra kerül, a kínai fokhagyma ti­zennyolcezret. Eközben minden kilo­gramm banán vagy fokhagyma szállítá­sa több mint két kilogramm szén-dioxid kibocsátásával jár, ami köztudottan sze­repet játszik az üvegházhatás és az egész Földre kiterjedő éghajlatváltozás foko­zódásában. Két kilogramm szén-dioxid nem tűnik olyan soknak, amíg nem tud­juk, hogy ez a mennyiség a fokhagyma esetében kilencvenszer több, mintha magyar terméket vásároltunk volna. Ha banán helyett pedig valamilyen hazai gyümölcsöt választunk inkább, máris tettünk valamit a Föld megóvása érdeké­ben. Az előadások A találkozó ideje alatt három előadás volt a sátorban. Az első középpontjában a genetikailag módosított szervezetek (GMO) álltak. Az előadás meghívott myKőszeg Svédország - Linköping Eljött az ideje a Szélrózsa-regisztrációnak Szé­pen rákerestem az evangélikus oldalra, hogy ott elvégezzem a szükséges feladatokat. Rákattin- tottam valamire, ahol meg kellett adni a legfon­tosabb adataimat: név, születési idő, tartózkodá­si hely... Megnyugodtam, hogy most jól, időben elvégeztem a dolgom: irány a Szélrózsa. Egy-két hónappal később azonban valaki kérte tőlem a regisztrációs számomat, amivel, mint kiderült, volt valami bibi: 3333 (ez egy kicsit sok is lenne). De akkor hova is jelentkeztem én be?! Hát nem máshol voltam, mint a myLuther oldalán... Soha nem chateltem még, így idegenkedtem is tőle, hogy most belecsöppenjek egy ilyen, ak­kor még zárt közösségnek vélt kis társaságba. De külföldön valahogy bátrabb az ember, és ebből a bátorságból nekem is jutott. Elkezdtem beleszólni a beszélgetésekbe, és pár nap eltelté­vel már úgy éreztem, hogy mindig is ismertem ezeket az embereket, akikkel beszélgettem, no­ha szinte semmit nem tudtam még róluk. Pár vendége, Lippai Kitti (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) elmondta, hogy hazánk egyelőre hősiesen ellenáll a GMO-termékeknek, de bizonyos cégek részéről elég nagy a nyomás. Mi is az a GMO? Kell-e félnünk tőle? Ilyen kérdésekre kaphatott választ, aki részt vett az előadáson. Az eljárás lénye­ge, hogy mesterségesen megváltoztatjuk egy élőlény sejtmagjában a genetikai anyagot, azaz a DNS-t úgy, hogy szá­munkra kedvező tulajdonságú növény vagy állat fejlődjön belőle. Azaz nem hagyjuk, hogy az adott növény vagy állat az ő eredeti genetikai programja szerint fejlődjön, hanem úgy, ahogy nekünk jó. Olyan növényeket termeszteni, ame­lyek a betegségekkel szemben ellenál­lóbbak, vagy jobban tűrik a szárazságot, természetesen jó dolog. A veszély ebben mégis az, hogy a DNS megváltoztatása előre nem tervezett „mellékhatásokat” eredményezhet. Kísérletek igazolják, hogy például a genetikailag módosított A kertész szerelme című drámajáték szójával etetett patkányok körében je­lentősen megnőtt a halandóság a nor­mál táplálékot fogyasztó társaikhoz ké­pest, és a túlélők között is több belső szervi elváltozást, daganatot találtak a kutatók. A szója DNS-ének megváltoz­tatása olyan élettani folyamatokat ger­jeszthet egy állatban (például patkány­ban), melyre annak sejtjei rohamos osz­tódással válaszolnak, azaz daganat ala­kulhat ki. Természetesen ezeket a kísér­leti eredményeket nem illik nagydobra verni; mert „rontja az üzletet”. Génmó­dosított szóját emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek készítésénél (például felvágott, chips) is használhatnak. A második előadást Bogdányi Mária tartotta. Hangsúlyozta, hogy egészsé­günk megőrzése mennyire összefügg táplálkozási szokásainkkal. Nem szabad bedőlnünk iftindannak, amit a reklámok sugároznak! Egyszerű, a hétköznapok­ban is megvalósítható ötletek hangoz­tak el azzal kapcsolatban; hogy miként tehetünk sokat egészségünkért viszony­lag kis befektetéssel. A harmadik referátum Béres Tamás és Hargitai Katalin beszélgetéséből született, és lényegében az előző előadások esz- szenciáját hordozta magában. Többek között arra keresték a választ, hogy mai, hipermarketektől terhes világunkban, a globalizációval együtt élve, de nem bele­fulladva hogyan őrizhetjük meg emberi és keresztény értékeinket. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla E-mail: ararat@lutheran.hu Drámajáték Az érdeklődők két alkalommal vehettek részt interaktív drámafoglalkozásokon e sorok szerzőjének vezetésével. Az egyi­ken mindenki megtapasztalhatta, hogy milyen érzés egy szeretett lény elveszté­se. A másikon pedig megtudhattuk: nem biztos, hogy elsőre el tudjuk dönteni va­lamiről vagy valakiről, hogy hasznos vagy káros-e a számunkra. A résztvevők a foglalkozás során szerzett élményeik­ről még sokáig lelkesen beszélgettek. A drámajáték sajátosságából adódik, hogy mindannyian másként élték át a feldol­gozott történetet. Fair trade Ez a kifejezés magyarul méltányos kereske­delmet jelent, ami annyit tesz, hogy a ter­melőtől a fogyasztóig a lehető legegysze­rűbb úton jut el a termék, minél inkább kiküszöbölve a viszonteladókat és a mul­tinacionális cégeket, nagyvállalatokat. Különös jelentősége van ennek a kávé, a tea és a csokoládé esetében, hiszen ezek a termékek nem állíthatóak elő hazánk­ban. A fair trade olyan kezdeményezés, amely igyekszik ezeket minél rövidebb úton eljuttatni a fogyasztóhoz, valamint méltányos árat fizetni a dél-amerikai, af­rikai, ázsiai termelőknek. Ha megiszunk egy kápucsínót egy ét­teremben háromszáz forintért, előfor­dulhat, hogy ebből az árból mindössze kilenc forint jut a termelőnek, aki az alapanyagot előállította. A fair trade ez ellen küzd úgy, hogy a termelők számá­ra állandó minimálárát szab meg, me­lyet a termelők akkor is megkapnak, ha például a kávé világpiaci ára ezen mini­málár alá csökken. így a háromszáz fo­rintos kapucsínó árából körülbelül száz forint a részesedésük. Ezáltal a távoli or­szágokban élő termelők megélhetése biztosabbá, kiszámíthatóbbá válik, hi­szen erre az összegre mindig számíthat­nak, ha terméküket a fair trade hálóza­ton keresztül értékesítik. Az ökosátor vendégei tehát-egy-egy csésze kávé elfo­gyasztásával máris hozzájárultak a ne­héz sorsú kávétermesztő családok bol­dogulásához. Nagy örömömre szolgált, hogy az ökológiai szellemben való gondolkodás nem maradt csupán az ökosátor ponyvái között. A találkozón a háttérmunkához felhasznált nagymennyiségű papír jelen­tős része újrahasznosított volt. Példaérté­kű, hogy a záró istentisztelet liturgiáját is olyan papírra nyomtatták, amely miatt egy fát sem kellett kivágni... ■ Benkovics Sándor virtuálisból a valóságba nap múlva meg azt vettem észre, hogy az első dolgom reggel, hogy megnézem, mi a helyzet a myEutheren. A vasalási tanácsoktól a süte­ményrecepteken keresztül a mélyenszántó dog­matikai kérdések megvitatásáig minden szóba került. Nagyon sokat jelentett nekem ez a kis cyber közösség. Magyarország - Nyíregyháza Furcsa volt a mylutheresekkel egy országban len- ■ ni. Közelebb éreztem magam hozzájuk, de még mindig nagyon hiányzott valami a teljességhez. Talán a hang? Eddig senkinek nem hallottam a hangját, csak betűket láttam tőlük (ami persze sok mindent elárul, de azért nagy hézagok ma­radnak), nem tudtam, ki milyen magas, milyen ruhát visel... Kíváncsi voltam! Igazán. Kőszeg - Szélrózsa Tudtam, hogy jó néhány mylutheres ott lesz. ' Izgultam. Vajon milyen lesz az éteren túl talál­kozni? Nézegettem erre-arra, hol bukkan fel egy ismeretlen-ismerős arc. Aztán megláttam egy nagy fényképezőt, a már ismerős göndör hajat és így tovább. Egymás után ismertem rá a mylutheres csapat tagjaira, a ráismerést pe­dig vidám találkozás követte Kőszeg főterén. Igazából nem is volt szükségünk plusz infor­mációkra egymásról, mert itt nem a szavak be­széltek, hanem a hang, a szem, a mozdulat. Látszott, hogy mindenki méregeti a másikat, hasonlítgatta, milyennek képzelte a találkozás előtt, és milyen így élőben. Nem éreztük magunkat feszélyezve, leg­alábbis nekem nem tűnt úgy. Sokan gondolják, hogy ez a myLuther egy ba­ráti társaság amibe egy most regisztrálónak nem lehet„belefolynia”. Ez nem igaz. Eddig is éreztem, hogy nagyon közvetlenek és kedvesek a myluthe- resek, és mindenkinek az a vágya, hogy még töb­ben legyünk hogy két év múlva a Szélrózsán akár a Lehetőségek piacára is kivonulhassunk Igazán örülök, hogy az internet határain in­nen és túl találkozhatok találkozhattam és ta­lálkozni fogok a myLutherrel! ■ Horváth Noémi EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL Ki marad itthon?... - avagy háttérmunka a Szélrózsa idején Szervezni tudni kell! Tudjuk, a Szélrózsa vonzza a fiatalokat. Természetesen egyete­mista kántorunk is jelentkezett, szervezett, és kerékpárral mentek Kőszegre. Lelké­szünk (László Milán) vitte utánuk a sátrat, a nehezebb holmikat autóval. Mivel két éve még benne volt a szervezők csapatában, vonzotta őt is az ifis találkozó. Ám gondoskodott helyettesről Torzsa Tamás személyében, akit gyülekezetünk szí­vesen fogadott, hiszen a mi fiunk ő. Gyónról indult, gyóni a rokonság, barátság, isme­retség-. Büszkék vagyunk rá. O a gyülekezetünkből származó első felszentelt lelkész. Mivel tanulmányait Kolozsváron fejezte be, régen nem láttuk, hallottuk, jól jött ez a helyettesítési alkalom. Tehát lelkész van, lesz, mehet a menet Kőszegre. Vasárnap. Holnap reggel hétkor indul a kis csapat Budapestre. A Lágymányosi hídnál csatlakoznak még páran hozzájuk. Este két ember lemondta a túrát. Átszervezés... autóval Pestre... kerékpár - csak egy - az autóban, viszi a lelkész őket. Hétfő. Reggel borús idő,‘korán van, mindenki álmos. Telefon Pestről: „Ne várjatok, majd csatlakozom kedden. Későn értem haza, nincs becsomagolva, fáradt vagyok...” A csapat annak rendje s módja szerint - félórás csúszással - elindult. Mégpedig kántorostul, aki rám hagyta az elintézendőket: „Csak egy telefon, már félig meg van beszélve a kántorhelyettesítés, de biztos, ami biztos, kérdezz rá! Jó?” „Rendben.” Telefon a frissen szentelt lelkésznek: „Igen, készülök, de gondoltál arra, hogy kántor sem lesz?” „Gondoltam, csak még nem találtam helyette embert. Egyébként már ket­ten nem vállalták. De ne izgulj, van Gyónón bőven kántor, Dabason zeneiskola is mű­ködik Végső soron kérünk a katolikusoktól, úgyis nálunk gyakorol az egyik kislány. De ha nem lesz, az sem tragédia, tudunk mi énekelni. Az egyes számú jelöltem nyaral, de holnap már hazajön. Az ügy holnapig áll, de biztos elvállalja, nem kell izgulni.” Másnap telefon, anyja tartja kézben az ügyet. „Nem vállalja a lányom” - mondja. Új jelölt után nézek. Egy fiút próbálok elérni, de nem tudom a telefonszámát. Se­gítséget kérek Tamástól, ő személyesen ismeri. Segít, megkérdezi; választ délután ad majd a fiú. „Biztosan elvállalja, hisz régen nagyon szeretett orgonálni, és nagyon jól is tudott” - gondoltam. Estefelé rákérdeztem: már három éve nem játszott hangsze­ren, de nincs kedve sem, ideje sem gyakorolni. Nem vállalja. Jó, akkor a zeneiskola. Az igazgató felesége ismerősöm, a napközis táborba is járt a nagyobbik gyermekük. Beszélgettünk sokat, biztos segít. Nem veszik fel a telefont. Este sem. Reggel sem. Már csütörtök, kántor nincs. Próbáljuk meg a katolikus vonalat. Felveszik a telefont! Fél siker. „Most nem jó, öt perc múlva visszahívsz?” Tíz perc múlva (közben nekem is volt hívásom): „Kántorizálni? Az a helyzet, hogy két kántor is van a családban, de a lányom táborban lesz, nekem pedig fél tízkor kezdődik misém a szomszéd faluban.” Paff! Most merre? Ja! Pilis! Ott sok zenész van... Éppen ezért mindegyik elment a Szélrózsára. De jó! Péntek. Telefon a zeneiskolásoknak, nem veszik fel. Ők is nyaralhatnak. Nem tudom, miért, de a mi gyülekezetünkben katasztrófával ér fel, ha nincs kántor, nem szól az orgona az istentiszteleten. Rá kellene beszélni a fiút. Készülök, hogy elmegyek hoz­zá. Valaki hív telefonon. Milán az. „Képzeld, Linu, felhívott Bárdossy Tibor bácsi, és ha már beszéltünk, megkérdeztem, hogy a felesége, Ildi néni vállalná-e a kántorságot. El­vállalta! Pedig szombaton esküvőre mennek.” Hurrá! Lesz kántor. Hátradőlök a fotelben, végignézek az asztalomon: telefonkönyv, papír, ceruza, név­tár, térkép, mobil, Evangélikus naptár. Minden van itt, ami a szervezéshez kell. Vagy mégsem? Mi hiányzott? Nekem miért nem sikerült? Talán az Úristen segítségét kel­lett volna kémem, gondolom. Elszégyellem magam. Hálát adok, hogy mégis rendben lesz vasárnap az istentisztelet. Szervezés ide vagy oda. Rapcsákné Harmincz Karolin (Dabas-Gyón) Pályázat intézményvezetői munkakör betöltésére A Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség pályázatot hirdet az épülő békásme­gyeri evangélikus idősotthon (1038 Budapest, Mező u. 12.) intézményvezetői állá­sára. A hatvannégy apartmant tartalmazó új szeretetintézmény 2009. január 1- jén kezdi meg működését. Az intézmény jellege: tartós bentlakásos ápolást-gondozást nyújtó szociális intézmény időskorúak részére. A pályázat feltételei: —a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatai­ról és működésük feltételeiről szóló 1/2000 SzCsM rendeletben meghatározott képesítés;- az előírt szakirányú végzettséget igazoló felsőfokú oklevél;- megfelelő, legalább hároméves, vezető munkakörben szerzett gyakorlat a szociális és/vagy egészségügyi ellátás területén;- büntetlen előélet. Az intézményvezetői állás elfoglalásának tervezett időpontja: 2008. október 1. A megbízás időtartama: határozatlan. A munkakörhöz kapcsolódó juttatások: bér, vezetői pótlék a Kjt.-ben megha­tározottak alapján. A pályázat benyújtásának határideje (a postai feladás bélyegzőjének dátuma): 2008. augusztus 20. A pályázat elbírálásának határideje: 2008. szeptember 10. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó jelenlegi munkakörét, beosztását; önéletrajzát; részletes szakmai életrajzát; az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programot, helyzetelemzést, fejlesztési elképzeléseket; motivációs leve­let; a pályázó nyilatkozatát arról, hogy hozzájárul a pályázati anyagban foglalt személyes adatainak a pályázati eljárással összefüggő-kezeléséhez. A pályázathoz kötelezően csatolandó mellékletek: az iskolai végezettséget igazoló okmányok hiteles másolata, köztük a szociális szakvizsga bizonyítvá­nya; három hónapnál nem régebbi, érvényes erkölcsi bizonyítvány; a szociális és/vagy egészségügyi ellátás területén vezető munkakörben szerzett szakmai gyakorlatot igazoló referencia. ‘ Nem kötelezően csatolandó dokumentumok: lelkészi ajánlás; egyéb szakmai képesítéseket igazoló dokumentumok (további végzettségek, képesítések igazo­lása, nyelvvizsga-bizonyítványok stb.). A pályázat kiírója egyenlő lehetőséget biztosít a pályázóknak a szükséges in- . formációk megszerzésére és az épülő intézmény megtekintésére. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad dr. Breuer Katalin gyülekezeti fel­ügyelő a következő telefonszámon: 20/979-4808. A pályázatot egy eredeti és négy másolati példányban, zárt borítékban, postai úton kérjük benyújtani az alábbi címre: Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség, 1038 Budapest, Mező u. 12. Kéijük, a borítékra írják rá: „Pályázat intézményveze­tői állásra”. A pályázati anyagot bizalmasan kezeljük.

Next

/
Thumbnails
Contents