Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-07-20 / 29. szám
‘Evangélikus ÉletS 2008. július 20. »► 5 KULTÚRKÖRÖK Bőrbe vésett hitvallás . A presbiter, aki Luther-rózsdt tetováltatott a karjára ► Jól meg kell fontolni, ha tetoválást készíttet az ember bármely testrészére, hogy mi legyen az, hiszen egy életen át kell viselnie, s a bőrbe vésett tanúságtevő jel még a halálon túl is vallani fog viselőjéről. Manapság nagy divatja van e díszítőművészetnek, sok mindent lehet tetováltatni. A bényei Demeter János egészen „különleges” mintát választott: jobb karját egy jókora Luther-rózsa díszíti, körülölelve gót betűkkel rajzolt „Erős vár a mi Istenünk” felirattal. A hitvallásnak e nem mindennapi módját választó fiatal presbiter az újonnan indult országos gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyam résztvevője volt Piliscsabán.- Gondolom, érzi, hogy ezen a „tetkón” először megütköznek az emberek. Miért és mikor készült?- 2006-ban a szolnoki Szélrózsán láttam dolgozni egy testfestő lányt, akkor éreztem elhívást arra, hogy csináltassak got tegyek arról, hogy a megtérés, Isten végtelen szeretete és kegyelme még a legmélyebb gödörből is képes kihúzni az embert. Velem, hála neki, megtörtént ez.- Hirtelen fordult meg az élete?- Nem mondhatnám, inkább fokozalyülést jelentett számomra, amiért hálás vagyok az Úrnak és a szervezőknek is!- Nyilván nemcsak egyszerűen a hitnek, hanem annak is van jelentősége az életében, hogy evangélikus, ha vállalja a jelét...- így igaz. Eltékozolt fiatal éveimet úgy próbálom behozni, hogy igyekszem minél több teológiai témájú írást olvasni. Egy hosszú, akár többhetes munka- útón Istennel vagyok „kettesben”, nagyon közel kerülhetek hozzá, s ebben a társas magányban van időm „agyalni”. Fokozatosan jutottam oda, hogy a „kötelező” .Biblia és az énekeskönyv mellett főként teológiai és hitmélyítő könyveket és persze az EvElet számait viszem magammal az útjaimra. Ezekből az olvasmányaimból azt szűrtem le, hogy hozegy „hennásat”. Annyira magaménak éreztem e díszemet, hogy később „végle- gesíttettem”. Kamionsofőrként a kollégáim között sok tetoválással találkozom, de döntésemnek nincs köze ahhoz a sztereotip elképzeléshez, ami az emberekben a kamio- nosokról él. A Jelenések könyve 13,16-ban olvasható, hogy a fenevad imádói a jobb kezükön lesznek megjelölve a fenevad jelével, ezért én az ellentétes oldalra akartam tetováltatni a saját jelemet, de sajnos rosszul emlékeztem - a balra -, mikor megcsináltattam, így került a jobb karomra. Hiszem, hogy nem véletlenül. Nem akarok felvágni vele, ha eltökéltnek tűnök is, csak Jézusért akarok feltűnő lenni.- Mikor vált ennyire fontossá Önnek a hite, az egyháza?- Evangélikus nagyanyám mély hite nyomán ismerkedtem meg a Biblia történeteivel, iskolásként jártam hittanra, de ezek mellett is eljutottam sajnos a konfirmáció utáni, mondhatni „szokásos” kamaszkori elfordulásba, az egyház és hit iránti apátiába. Annak ellenére, hogy gyerekként szívesen mentem templomba, és sokszor éreztem, hogy küldetésem van, konfirmáció után olyan messzire kerültem mindattól, amit Krisztus és az egyház tanít, amilyen messzire csak lehet... Ezekről a kamasz- és fiatalkorom jelentős részét kitevő időkről ma már szívesebben vallók, és az akkori bűnös, léha, parázna életmódommal azért vállalom ma is a közösséget, hogy bizonysátosan ébredtem rá, hogy amit teszek, az bűn. Folyamatosan „hegyre fel, völgybe le” haladok, és szinte észrevétlenül mentem keresztül a változáson. Ezt Jézusnak köszönhetem, hiszen amíg csak magam fogadkoztam, és nem őt kértem, nem jutottam ki az ördögi körből. Mással nem tudom magyarázni, csak az ő végtelen szeretetével, s ezt már családom és szű- kebb pátriám is érzékeli, bár a múltat - főként egy falu zárt közösségében - sen- • kinek az emlékezetéből nem lehet egy csapásra kitörölni.- A „mélyben töltött” évek utáni ébredés mire tanította meg?- Azokban az időkben, ha Istent nem tagadtam is meg, nem törődtem vele, nem jártam templomba, sőt azt hirdettem, hogy nem is szükséges templomba járni ahhoz, hogy valaki keresztény legyen. Ma már tudom, hogy ez nem igaz, a templom és a köré épülő közösség nagyon fontos, hiszen az úton egyedül nem érünk célt. Ezért is külön öröm számomra, hogy - bár én a munkámból eredően nem tudok a gyülekezet minden történésében részt venni - fiam aktív egyháztag, kántorpalánta, és énekel a Mandák kórusban is.- Mi vezette Piliscsabára, a gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyamra?- A gyülekezet építésében és életében nagyon fontosak az elkötelezett egyháztagok, és én természetesnek éreztem, hogy ott a helyem. Az ott eltöltött három hétvége életre szóló élményt, baráti és testvéri kapcsolatokat, hitbéli elmé* zám akkor is Luther felfogása állna a legközelebb, ha nem lennék evangélikus. Mikor ezt felismertem, hihetetlen boldogság volt számomra, hogy evangélikus vagyok!- Ön nemcsak tetoválásával, hanem egész életével vall Istenről. Mi az, aminek a megértését mindenki számára fontosnak tartja, aki aggódik az evangélikus egyház jövőjéért?- Azt, hogy a férfiaknak, a családapáknak nagyon komolyan kell venniük, hogy ők a „család papjai”, és vezetniük kell a rájuk bízottakat Isten felé. Felelősségteljesebben kellene tekinteni az anyagi részére is, például jó értelemben vett „irigységgel” vehetnénk példát azokról a közösségektől, ahol természetes a „tized”. Ez hitbéli próba is, hogy az ember rá meri-e bízni magát az Úrra, minden tekintetben. Én igyekszem, több-kevesebb sikerrel...- Egy internetes közösségi oldalon ennyit írt csak a „magamról” rovatba: Marcolnak majd ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szól az Úr." Miért éppen igét választott, és miért pont ezt?- Jeremiás 1,17-19 igéit érzem a hozzám legközelebb állónak, és a magam szerény módján próbálom cselekedni azt, amit - hitem szerint - Isten rám bízott. Ezek a versek biztatnak, de egyben intenek is engem: a világban azok, akik hirdetik őt, sok nehézséggel találkoznak majd, de az Úr megígérte, hogy velük lesz. Én napról napra érzem, hogy velem van, úgy, ahogy ígérte. ■ Dr. Ajtony Zsoltné Megférnek az ufók az istenhittel a Vatikán főcsillagásza szerint „Hihetünk Istenben és a földönkívüliekben. El lehet fogadni más világok és más életek létezését, akár olyanokét is, amelyek fejlettebbek a miénknél anélkül, hogy megkérdőjeleznénk a teremtésbe, a megtestesülésbe és a megváltásba vetett hitünket” - így vélekedik Jósé Gabriel Funes, a Specola Vaticane, a Szentszék Castel Gandolfó-i csillagvizsgálójának igazgatója. A negyvenöt esztendős argentin jezsuita atya, aki 2006 augusztusa óta vezeti az obszervatóriumot, a Vatikán hivatalos lapjának, a L’Osservatore Romámnak adott interjúban úgy vélekedett: annak ellenére, hogy számos csillagász minden alkalmat megragad az ateizmusáról való nyilvános tánúságtételére, csupán mítosz annak állítása, hogy az asztronómia segíti az ateista világlátást. „Számomra úgy tűnik, hogy éppen az, aki a specolában dolgozik, tanúsíthatja a lehető legjobban, hogy lehet Istenben hinni és egyben komoly tudományos munkát végezni” - mondta Funes, aki szerint ahogyan sokféle teremtmény létezik a Földön, lehetnek más, Isten teremtette intelligens lények is. Ez nem ellenkezik a keresztény hittel, mivel az ember „nem szabhat határokat Isten alkotói szabadságának”. „Ha a földi teremtményeket Szent Ferenccel mondva »fivérnek«, »nővérnek« nevezhetjük, miért is ne beszélhetnénk »földönkívüli fivérről«? Elvégre ő'is a teremtés része lenne” - tette hozzá a specola igazgatója. Ami pedig az ismeretlen világok lényeinek megváltásával kapcsolatos problémákat illeti, Funes atya megjegyezte: „Még ha léteznek is más intelligens lények, nem biztos, hogy szükségük van a megváltásra. Elképzelhető, hogy teljes barátságban maradtak Teremtőjükkel.” És mi van akkor, ha ezek a földönkívüliek „bűnös lelkek”? A jezsuita páternek erre is megvan a válasza: „Jézus egyszer s mindenkorra megtestesült. A megtestesülés egyszeri és megismételhetetlen történés. Éppen ezért biztos vagyok abban, hogy valamilyen módon számukra is megadatna az isteni könyö- rületesség, ahogyan az embereknek.” A csillagvizsgáló igazgatója az interjúban kitért arra is, hogy az ősrobbanás (big bang) elmélete nem mond ellent a bibliai teremtéstörténetnek. „A Biblia alapvetően nem tudományos könyv, hanem a szeretet levele, amelyet Isten népének írt kétvagy háromezer éves nyelvezettel. Akkoriban természetesen ismeretlen volt egy olyan elmélet, mint az ősrobbanásé. Éppen ezért nem kérhetünk számon a Biblián tudományos választ. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy a jövőben nem születik-e az univerzum eredetének teljesebb magyarázata, mint a big bang” - mondta Jósé Gabriel Funes atya, aki szerint éppen ezért kell begyógyítani olyan sebeket, mint a Galilei-ügy, és megvalósítani az együttműködést az egyházi és a tudományos közösség között. „Hiszem, hogy a tudomány és hit közötti problémák egyike a tudatlanság. Egyfelől a tudósoknak meg kellene tanulniuk helyesen olvasni a Bibliát, és meg kellene érteniük hitünk igazságát. Másfelől a teológusoknak és az egyházi embereknek naprakésznek kellene lenniük a tudományos fejlődésben, hogy hatékony válaszokat adhassanak a folyamatosan felmerülő kérdésekre” - figyelmeztetett a vatikáni csillagász. M MTI Erósz és a Messiás Ki tud-e váltani bennünket Yeshua Erósz vágyakozásaiból? Vagy erre nincs is szükség? Megteheti-e az evangélium mellett elkötelezett lelkipásztor, hogy a pogány mitológia alakját egy lapon említi a Názáretivel? Az idei ünnepi könyvhétre megjelent esszékötetében Szabados Adám körbevezeti az olvasót a vágy, a vágyakozás birodalmában. Ha nem ismerném évek óta a szerzőt, nehezen jutottam volna tovább bevezető mondatain: „Eroszt mindenki ismeri, Yeshua rabbit sokkal kevesebben... Erosz idea, szimbólum, isten, Yeshua történelmi lény, valódi személy, ember.” Miért magasztalja fel Erószt egy veszprémi protestáns gyülekezet vezetője, és miért „nem nevezi nevén” Jézust? Mert az emberi vágyakozás sokszínűségéről szóló leírásokat az evangélium szolgálatába állítja. Miközben Platóntól tanulva egyre mélyebben érteti meg az olvasóval, hogy az „erotikus” vágy nem csupán a testi szerelem, hanem „mindent felölel, ami szép, jó és igaz”, csendesen a Szentháromság Isten utáni sóvárgást ébreszt a kereszténységet a többi vallással egy sorba helyező posztmodern lélekben. Jézust zavarba ejtően és konzekvensen Yeshua rabbiként emlegeti. Yeshua nem a mi megszokott „Jézusunk”. Jézusnak a hívő és a nem hívő egyaránt azonnal helyet talál a saját kategóriái között, Yeshuának, a rabbinak kevésbé. „Jézusnak” valami különlegeset kellene mondania az agyonkrisztianizáltság miatt relativistává vált európai számára, Yeshua rabbinak annyi is elég, ha megszólítja a vágyakozásaitól beteg asszonyt. A szerző a korlátokat feszegető názáreti tanító szavait csendesen szövi bele huszonnégy rövid esszéjébe (néhány cím: A leggyönyörűbb hazugság: Trisztán és Izolda, A Da Vinci-kód és a szex szakramen- tuma, Tolkien tündéi, A nemek szocialista realizmusa), hogy a huszonötödikben követésre szólítson fel. Ám itt is távolságot tart: saját meggyőződését C. S. Lewis és Kierkegaard szavaival vallja meg, hogy végül a lélek legmélyebb vágyakozására a legkínzóbb felelettel hagyja magára az olvasót: „Ki vagy te? - kérdezték a zsidók... A válasz mindenekelőtt attól függ, hogy él-e a megszólított.” ■ Dániel-Tóth Zoltán Szabados Adám: Erosz nyomában. Harmat Kiadó, Budapest, 2008. no oldal. Ára 1500 forint. Evangéliumi műhely a bűvészetek völgyében Ismeretes, hogy idén - financiális okokból - elmarad a Művészetek Völgye fesztivál, ám az elmúlt közel két évtizedben elismertséget és népszerűséget méltán kivívó rendezvénysorozat szervezői nem hagyták cserben a „völgybarátokat”. Kapolcsi bűvészed napok várják július 25. és augusztus 3. között valamelyest szerényebb, de így is felettébb változatos kulturális kínálattal a Káli-medencébe látogatókat. Kapolcsra koncentrálódik az a programsorozat is, amelyet a bűvészetek völgye fesztivállal párhuzamosan, de teljesen függetlenül tőle állítottak össze a környékbeli keresztény felekezetek. A történelmi és szabadegyházak összefogásával meghirdetett „evangéliumi műhely” alkalmait három evangélikus helyszínen - a kapolcsi evangélikus templomban, a település Élő Víz pinceként ismert helyiségében, illetőleg a ta- liándörögdi evangélikus templomban - rendezik meg. Az elmúlt években megszokott fele- kezetközi délutáni istentiszteletek, „hangos és csöndes kiállítások”, komoly- és könnyűzenei koncertek, színházi és filmelőadások mellett idén is több újdonság várható. Az evangélikus szolgálattevők között lesz Ittzés János dunántúli evangélikus püspök, Szeverényi János országos misz- sziói lelkész, valamint Ver osztó János rép- celaki és Fűke Szabolcs galgagutai evangélikus lelkész. A keresztény könnyűzenét olyan nevek fémjelzik majd, mint Rontó Kitty, a BPA Gospel Team, a Light House, a GöncölSzekér Band, a Golgota Klasszika, valamint a Lakatos Project. A kapolcsi evangéliumi műhely részletes programja kérhető a lelkészi hivatalokban, valamint megtalálható és letölthető a kovagoors.lutheran.hu internetes oldalról. M EvÉlet-infó
