Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-07-20 / 29. szám
2 4á 2008. július 20. FORRÁS "Evangélikus Élet®> A- BIBLIA ÉVE SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9.*VASÁRNAP - Lk 16,1-9 . Lukács evangéliuma- a szegénység A hagyományok szerint Lukács az egyetlen nem zsidó származású szentíró az Újszövetségben. Korának görög történetírói szokása szerint igyekszik is számot adni evangéliumának céljáról és keletkezési körülményeiről - rögtön műve elején, az ajánlásban. Lukács nem érzi magát az első tanítvá- nyi nemzedékbe tartozónak, ugyanakkor kellő önérzettel állítja, hogy ő „mindennek pontosan utánajárt”. A képzett és a történelmi események' iránt is erősen érdeklődő orvos arra törekszik, hogy Jézus Krisztust és a személyében eljött üdvösséget elhelyezze saját kora történelmének koordináta-rendszerében. A Jézus által képviselt isteni hatalom ellentéteként látjuk a birodalmi politika potentátjait, s a Jézus által hirdetett evangélium mellett megjelennek a kortársak sokféle vallási (tévjképzetei is. Miközben az „isteni” Augustus császárban az emberek a vérrel szerzett, ingatag béke megteremtőjét ünnepelték, Jézus csendben, a birodalom legtávolabbi szegletében a valódi békét hozta el azoknak, akik készek voltak elfogadni. A szegények és a kiközösítettek Jézusa Lukács (Mátéhoz némiképp hasonlóan) nagy súlyt helyezett evangéliumában arra, hogy Jézus a szegények, a társadalmilag lenézettek, az etnikai vagy vallási okokból diszkriminálták Megváltójaként jött el közénk. Ennek a szemléletnek jó példája az, ahogyan előtérbe kerülnek 4 lenézett pásztorok, a betegek, vagy ahogy Jézus megkülönböztetett figyelmet fordít a nőkre, akik ebben a korban különösen is megvetettek, alacsony társadalmi helyzetűek voltak. Jézus anyja, Mária, Anna prófétanő vagy a naini özvegy mellett meglepően sok asszony kíséri Jézust végig élete és különösen szenvedése során. Mintha ezzel is fel akarná hívni Lukács a figyelmünket arra, hogy a tanítványi lét egyszersmind szakítás a világban uralkodó kegyetlen, megbélyegző értékrenddel, és egy egészen új közösség létrejöttével jár. Napjainkban a tolerancia (a mások iránti „türelem”) szinte kötelező érvényű elvvé vált, bár jobbára csak a szavak szintjén, hiszen talán soha nem volt ennyi másoktól türelmet kérő és hiába váró „vesztesük” a felgyorsuló társadalmi folyamatoknak, mint éppen ma. A mostani szegények és kirekesztettek iránt mintha nem működne a divatos és kötelező toleranciaelv. A „társadalmi fejlődés” érdekében hagyjuk őket tovább csúszni, egyre jobban marginalizálódni. Miközben a kereszténységet gyakran- néha jogosan is - éri az intolerancia vádja, teljesen megfeledkezünk arról a toleranciáról, amelyet Jézus gyakorolt és hagyott a tanítványaira. Ez a jézusi tolerancia szereti és elfogadja az embert úgy, ahogyan van, feltételek nélkül a segítségére siet, ha kell. Ugyanakkor kritikus, sőt elítélő is lehet azokkal a nézetekkel, tettekkel vagy azokkal az erőkkel szemben, amelyek méltatlanná tesznek bennünket az ember névre. M Magyar Bibliatársulat * myLuther - www.myluther.hu A hit közös, a többi ráadás... Botrány Kár szépíteni: botrányos Jézus példázata. Iránya teljesen ellentétes a talentumok, minák példázatával. Ott azt látjuk, hogy aki csak megőrzi a rábízott talentumot vagy minát, attól még az is elvétetik, amije van, és annak adatik, aki megduplázta a rábízott vagyont. Itt a pénzkezelésre rendelt menedzser elköveti a menedzseriét legnagyobb bűnét: visszaél a rábízott vagyonnal, legalább 20-50%-os kárt okoz. És nem is csak azért, mert a „nemzetközi helyzet fokozódott”, a gazdaság recesszióba süllyedt, a vállalkozás feltételei általában is romlottak, és emiatt nem lehetett kivédeni a veszteséget, hanem teljesen tudatosan okoz kárt: a saját túlélésére, helyzetének átmentésére használja fel a rábí- zottakat. Hűtlen kezelés, sikkasztás, számító korrupció. Ma 5-15 évnyi szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény. Valószínűleg már korábban sem lehetett minden tiszta körülötte, hiszen eszébe sem jut, hogy az ellene felhozott vádakkal szemben védekezzen. Pedig megtehetné, ha a számok, a tények őt igazolnák. De minden bizonnyal tudja: nem alaptalanul vádolták be uránál, és inkább lép a hűtlen kezelés, a korrupció útjára (vagy járja tovább azt), mintsem akárcsak egy pillanatig is mérlegelné, hogy van-e esélye a védekezésre. A célja persze érthető, akár még méltányolható is. Ha valóban tudja, hogy semmi esélye sincs önmaga megvédésére, más útja nem marad, ha életben akar maradni. Megszokta életkörülményeit, változtatni nem tud rajtuk, és még van benne némi önérzet is: koldulni? Azt azért mégse! Tehetségesebbnek gondolja, többre tartja magát ennél. És meg is születik a zseniális, nagy ötlet: konvertálja korábbi pozícióját, túlélést vásárol ura, megbízója vagyonán. Az anyagi javakat kapcsolati tőkévé alakítja, más anyagi javait a saját maga kapcsolataivá. A példázatbeli sáfár gondolkodása, tette ismerős a számunkra. Még a miénknél sokkal fejlettebb demokráciákban is éppen ez az egyik legnagyobb gond: a korrupció, a pénzen, más pénzén, sok esetben közpénzen történő meggazdagodás, pozíciószerzés. Bánt is bennünket, mélységesen. Még akkor is, ha időnként saját magunk is belekényszerülünk ilyen helyzetekbe: a rendőrrel, az ügyintézővel szemben, hátul kullogva egy várólistán. Mást nem tehetünk, mint hogy fizetünk, ha megúszni, túlélni akarunk. És bár sokszor a mi kezünk is szennyes, mégis rettentően felháborítónak tartjuk, és fáj, hogy így működik ez a világ. És valóban: botrányos Jézus példázata. A jóérzésű bibliaolvasó azt várná, hogy Jézus mélységesen elítéli a sáfárt, és kimondja a mondatot: a cél nem A VASÁRNAP IGÉJE szentesíti minden esetben az eszközt. Lehet ravaszkodni, nem kell a világ balekjaként éhen halni, de van egy határ, amelyet nem lehet átlépni - valahol a tisztességes és tisztességtelen között, erkölcsös és erkölcstelen között. Ezzel szemben a visszatérő úr megdicséri sáfárát ravaszsága, okossága, előrelátása miatt. Mit szólnánk, ha még a kenőpénzt elfogadó ügyintézőt, a 10-20 ezer forintunkat zsebre vágó rendőrt, a közpénzből hatalmat, vagyont gyűjtő brókert, politikust, bankelnököt is tisztelnünk kellene ravaszsága, életrevalósága miatt? Ez lenne a „tartsd oda a másik arcodat is, add oda a felsőruhádat is, menj vele kétszer annyi útra” törvénye? Nem hiszem. Botrányos Jézus példázata, mint ahogy lényegében minden példázata „botrányos”, megütközést keltő. Jézus ironizál, karikíroz - ahogy lényegében minden példázatában teszi. A többi példabeszéd esetében azért nem háborodunk fel, mert az őket lezáró, meghökkentő fordulat éppen arról szól, milyen „botrányosan” kegyelmes Isten a tékozló fiú, az eltévedt juh, a szőlőmunkások és a többi esetében. Ha csak annyi történne a hamis sáfár példázatával, hogy az ezzel kapcsolatos (bár elhallgatott) felháborodásunkat „át tudnánk menteni” mondjuk a tékozló fiú példázatának üzenetére, akkor már nagyon sokat tanulhatunk belőle. Ha ugyanúgy szíven ütne az isteni kegyelem üzenete, mint az e világi igazságtalanság paródiája, akkor talán igaz lenne ránk, hogy először az Isten országát keressük, és minden mást ráadásként élünk meg. Ha meg tudnánk fogalmazni, hogy ugyanolyan igazságtalan, lehetetlen, elképzelhetetlen Isten irgalmassága, mint az, hogy ezt a sáfárt megdicsérje ura, akkor végre valóban igaz megütközést keltene Isten „lehetetlen” kegyelme. Ha a végső botrányt a kereszt botrányában látnánk, és nem az e világi sikkasztok, korruptak, pénzügyi visszaélők esetében, akkor valóban azt értenénk meg, amiért Jézus egyáltalán szólásra nyitotta a száját, amiért testté lett, amiért meghalt és feltámadt. ■ Kendeh. K. Péter Imádkozzunk! Urunk, az igaz megütközésért kérünk. Hogy az fájjon, milyen utat kellett bejárnod értünk. Hogy az fájjon, milyen lehetetlen irgalmadat elnyerni. Hogy az fájjon, ami neked fájt: távol vagyunk tőled. Ámen. Oratio oecumenica Kegyelmes mennyei Édesatyánk! Hálát mondunk neked minden ajándékodért. Először is igédért, szavadért, ahogyan egykor és ma is megszólítasz, hívsz és összegyűjtesz valamennyiünket. Hálát mondunk Fiadért, Krisztusért, aki ma is élő Úrként akar jelen lenni életünkben. Hálát mondunk Szentlelkedért, akit ma is küldesz, hogy hitet és közösséget te-t remisen bennünk és közöttünk. Hálát mondunk szeretetedért és hűségedért, hogy nem elfordulsz tőlünk, bűnösöktől, hanem megmenteni akarsz, eltörölve bűneinket és felkínálva az örök élet ajándékát. Kérünk, add azt a bátorságot, hogy szembe tudjunk nézni gyengeségünkkel, erőtlenségünkkel, tehetetlenségünkkel, és tudjuk tőled kérni az erőt, a bocsánatot, az új életet. Megvalljuk, sokszor még bűneink felismerése után sem tudunk olyan világosan és határozottan indulni, cselekedni, mint a világ fiai. Urunk! Könyörgünk hozzád! Erősítsd meg követeidet, hogy hűséggel és engedelmességgel tudjuk képviselni országodat ebben a világban. Kérünk, adj alázatot akkor, amikor embertársaink elé állunk, de bizonyosságot is mindabban, amit ránk bíztál, és amit hirdetnünk és mondanunk kell Szent- lelked által. Könyörgünk hozzád ezért a világért, benne felelős vezetőkért, akiknek újra és újra meg kell tanulniuk, hogy nem élhetünk felelősség és következmények nélkül vissza ajándékaiddal, azzal a Földdel, ahová helyeztél bennünket. Kérünk, taníts meg odafigyelni a mellettünk élőre, és ne engedd elfelejtenünk, hogy felelősséggel tartozunk érte is. Könyörgünk hozzád szeretteinkért, közösségünk tagjaiért, ismeretlenekért, akik segítséget várnak vagy nyújtanak. Könyörgünk idős, megfáradt testvéreinkért, azokért, akik magukra maradtak, és azokért, akiknek betegséggel kell megharcolniuk. Könyörgünk a munkában állókért és a munkát keresőkért. Könyörgünk a gyermekekért, fiatalokért és gyermekeket nevelőkért. Kérünk, add, hogy akik ezen a héten átélték a veled és egymással való találkozás örömét Kőszegen, maguk is sóvá és világossággá válhassanak ott, ahová küldöd őket. Add, hogy maguk i$ keressék igéd által a választ arra, hol a határ az élet bizonyos kérdéseiben, és éljék át szereteted határtalanságát. Kérünk, láttasd meg velünk már életünkben is országod örömét, hogy így tudjunk téged magasztalva élni, egykor pedig veled együtt örvendezni az örökkévalóságban. Ámen. Jézus a szőlőtő, mi vesszők vagyunk ► Három éve, tavasszal távozott el közülünk a jeles evangélikus igehirdető, lelkipásztor, pedagógus, költő: Scholz László (1911-2005). Egyházunk egyik legnagyobb hatású egyéniségét tisztelhettük benne, aki nagyszámú teológiai írása és cikke mellett énekeskönyvünk huszonhét énekszövegének szerzője. A Szentháromság utáni kilencedik vasárnapon is az ő biztató szavai csendülnek fel az istentisztelet graduálénekében: Jézus a szőlő tő, mi vesszők vagyunk (EÉ 395). A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokat tartalmi sokféleség és gazdag mondanivaló jellemzi. Látszólag nincs összefüggés az egyes vasárnapok jellegében, mégis átfogja őket egy gondolatív, mely a kegyelem pünkösdi beteljesülésétől az utolsó ítélet felé irányítja figyelmünket, s ezen az úton, a kegyelmi idő vége felé haladva, maga Krisztus kormányozza, pásztorolja egyházát. A Szentháromság ünnepe utáni kilencedik vasárnapon három igehely ad útmutatást. A hamis sáfárról szóló evangélium (Lk 16,1-9) a megtapasztalt kegyelem gyakorlására buzdít; az epistola (iKor 10,1-13) az elbizakodott korinthus- beliek példáján keresztül óv a parázna- ság és a bálványimádás bűnétől; a harmadik ige pedig az istentisztelet graduálénekében (főénekében) hangzik fel: ,£n vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki én- bennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt..0n 15,5) Ha figyelmesen átolvassuk Scholz László énekszövegét, láthatjuk, milyen hűen megtartotta a szerző az evangélium gondolatmenetét és szimbolikáját, hiszen az ének négy strófájában szinte pontosan követhető az igehely első négy verse. A versszakok rövidsége ellenére a szövegíró mégis olyan magvasan és közérthetően magyarázza meg a szőlőtő és szőlővessző metaforáját, hogy az az egyszerű ember számára is jól megérthető. Scholz László költeményét énekeskönyvünkben a Jézusom, Krisztusom kezdetű ének (EÉ 381) dallamával találjuk meg, mely.egy 18. századi szlovák eredetű népének. Egy olyan kor termése, amelyben a késő barokk és a bécsi klasszicizmus a gyülekezeti énekköltésre is kifejtette hatását. Ezeket a zenei stílusjegyeket leginkább a kifejező s a szöveg hangulatát aláfestő dallamvonalban ismerhetjük fel. Talán a kedves olvasó is megfigyelte már, hogy vannak olyan dallamok énekeskönyvünkben, melyeket dúdolva a kísérő harmóniák is rögtön fülünkben csengenek. Meglehet, ez csak annak a következménye, hogy népszerűbb énekeink orgonakíséretét már kitörölhetetlenül belevéstük emlékezetünkbe. De általában mégis annak köszönhető, hogy ezek a főleg 17. és 18. századi népénekek apró motívumaikban, dallamfordulataikban egy-egy akkord hangjait rejtik el, s ez az akkoriban divatos barokk és bécsi klasszicizmus hatása. A 395-ös ének dallama (Kdejsi muj pre- mily) egy kézzel kottázott evangélikus korálkönyvben is megtalálható, melyet a szlovák Adam Skultéty 1798-ban Brno városában készített. Ez az orgonisták számára összeállított gyűjtemény fontos mérföldkő volt a város és a térség történetében, hiszen a benne szereplő ötszáznyolc korái a kor zenei szokását É N EKKINCSTÁR követve számozott basszussal lett lejegyezve. Azaz nem négy, hanem csak két szólam található a kottában: a dallam és a legalsó szólam; e fölött pedig számok jelzik, mely másik két hanggal kell még a kántornak kiegészítenie a kíséretet. Ez a - mai korálkönyvekben már nem használt - lejegyzésmód komolyzenei felkészültséget igényelt az orgonistától. A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok liturgikus színe a zöld, s ebben az időszakban számos templomban látható a zöld színű oltárterítőn a szőlőtő és szőlővessző hímzett mintája, alatta az evangéliumi idézettel. Hogy ezt a jézusi „Én vagyok” mondást valódi lényegében is - megérthessük, érdemes kézbe venni, olvasni és énekelni Scholz László versét, mellyel a lelkipásztor az egyszerű ember nyelvén szólít meg és tanít még ma is bennünket. ■ Fekete Anikó
