Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-07-13 / 28. szám

‘Evangélikus Élet®? MOZAIK 2008. július 13. D$> 11 Gondos apaság ► Az apák napját - a legtöbb ország­ban június 3. vasárnapja - az Egye­sült Államokban a 20. század ele­jén egy Dodd nevű hölgy kezdemé­nyezte, akinek az édesapja egyedül nevelte föl hat gyermekét. 1972- ben lett hivatalos ünnep az USA- ban, ma pedig már számos ország­ban megemlékeznek róla. Azonban hogy még nagyobb hangsúlyt kapjon a gondos apaságra nevelés, a Bocs Alapítvány a gondatlan apaság okozta szenvedésekre is szeretné felhív­ni a figyelmet. Az apák napja árnyoldala az apák éjszakája, a vasárnapot megelőző szombat éj. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint legalább nyolcvanmillió foganás történik a párok „szándéka elle­nére” évente a világon. Percenként több mint másfél száz. Nagy részük olyan ré­giókban, ahol a nőknek nincsenek joga­ik, a lányok nem járhatnak iskolába, a családtervezési tanácsadás és eszközök elérhetetlenek, tiltottak, megfizethetet­lenek. A következmények katasztrofálisak. Sok száz millió gyermek kényszerül ro­botolni, koldulni, válik erőszak áldozatá­vá, hal meg betegségben vagy hal éhen. Például több mint negyedmillió gyerek kényszerül katonáskodni a világon bel- háborükban. A gyerekkatona kevesebbet eszik, nem kell neki zsoldot fizetni, szin­te öngyilkos feladatokkal bízható meg, mert nem ismeri fel a veszély nagyságát. Könnyebben manipulálható, s gyakran nincs jobb lehetősege, mint egy fegyve­res csoporthoz tartozni. Olcsó, hiszen „túltermelés” van belőle. 1999. október 20-án a Bocs Alapítvány is részt vett az úgynevezett Berlini nyilatkozat a gyermekek katonáskodása ellen kiadásában. Félkatonai ifjúsági szervezetei miatt sok ország aka­dályozza a 18 éves korhatár nemzetközi egyezményben való rögzítését. Az 1992-es Rio de Janeiró-i ENSZ kör­nyezetvédelmi konferencia kapcsán je­lent meg a New York Times című lapban Vestine Mukamunana védőnő nyilatkoza­ta, aki akkor már hét éve küzdött Afrika legsűrűbben lakott és leginkább vallásos keresztény országában, Ruandában a nyomorban élő vidéki asszonyok szá­mára a fogamzásgátlás lehetőségeiért. „A számos akadály között legnagyobb a férfiak ellenállása. Még a többi afrikai kultúráknál is erősebb a férfidominan­cia, a nők robotolnak a földeken, na­gyobb részük írástudatlan, s a termé: kenységi ráta a legnagyobb a világon. A férfiak legtöbbje nem fogadja el, hogy felesége fogamzásgátláshoz folyamod­jon. Nyolc gyereket akarnak. Ez nem apaság, hanem az önzés kultusza. Az a téveszméjük, hogy a pirulától gyenge lesz a feleségük, és ezért majd a férfiak­nak kellene dolgozniuk” - írta a védőnő. Két évvel az újságcikk megjelenése ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: jerabek-Cserepes Csilla E-mail: ararat@lutheran.hu után összeomlott a ruandai társadalom, amelyben az utolsó fél évtized alatt ki­lencről negyven százalékra nőtt az állan­dóan éhezők száma. A negyven év alatt megháromszorozódott népességet nem tudták eltartani az elaprózódott családi földparcellák. 1994-ben három hónap alatt a népes­ség tizenegy százalékát, több mint há­romnegyed millió embert mészároltak le a mindenki mindenki elleni harcban. A nyolc gyermeket akaró apák és a fogam­zásgátlást tiltok semmibe vették az öko­lógiai eltartóképesség korlátáit. Mára a ruandai parlamentben a legmagasabb a nők aránya,'és reményt keltő, hogy célul tűzték ki a háromgyermekes családmo­dell társadalmi elfogadását. Nem elég, ha valaki azt mondja: apa akarok lenni, gyereket akarok. A jövő generációk minden tagjának joga, hogy kívánt, mégpedig önmagáért - nem pe­dig gazdasági, nemzeti, rokonsági, vallá­si stb. érdekből, illetve nyomásra - kí­vánt gyermekként foganjon meg. ■ SiMONYi Gyula A Szélrózsa záró istentisztelete ► Idén különösen nagy figyelmet kap a szervezők részéről a Szélrózsa.záró­alkalma: külön munkatársi csapat állt össze annak érdekében, hogy a talál­kozó utolsó órái és percei lelki élményt jelentsenek és útravalót nyújtsa­nak a több ezer résztvevőnek. Ez ügyben df. Szabó Lajos professzorhoz, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének ve­zetőjéhez fordultam kérdéseimmel. SZÓSZÓRÓ Ijjúságirovat-gazda: Balog Eszter- Az alkalomra készül egy különleges ke­reszt. Megtudhatunk róla valamit...?- Erdélyben faragják, de most nem mondok többet. Legyen ez meglepetés a résztvevőknek!- A napraforgó lesz az istentisztelet szim­bóluma. Miért éppen ez?- Több okból is. Egyfelől a nyarat jelké­pezi, másfelől a fény felé való fordulásá­ban - átvitt értelemben - az Isten szerete- te felé forduló magatartás üzenetét láthat­juk meg. Az úrvacsoravételnél is a napra­forgó jelzi majd azokat a csoportokat, amelyek a szent jegyeket körbeviszik.- Kik működnek majd közre?- A pécsi gospelkórus, a Szélrózsa ze­nekar, a már említett szeminárium fia­taljai és főszervezői csapatunk.- Úgy tudom, készül egy kiadvány is a záró­alkalomra.- Igen, az imádságok egy kis füzetbe gyűjtve megjelennek majd Határ menti meditációk címmel. Ezt a találkozón, il­letve utána az evangélikus könyvesboltokban lehet meg­vásárolni. Mintegy nyolcvan meditativ szöveg olvasható benne.- Mit tehet az a fiatal, akiben kérdés merül fel az istentiszteletet átélve, vagy épp csak beszélgetni szeretne az elhangzott igéről, gon­dolatokról?- Az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékén elérhető vagyok, Szabóné Mátrai Mari­anna és Smidéliusz Gábor úgyszintén. Kérdések, kérések esetén szívesen állunk a fiata­lok rendelkezésére.- Köszönöm a beszélgetést és a sok-sok készülődést, fáradozást a szélrözsás fiatalok nevében is. Le­tentisztelet végén még legyen egy utol- gyen áldott alkalom a napraforgók üzenete a só, „táboros” közösségi élmény, mielőtt közelieknek és a távoliaknak egyaránt! mindenki hazatér. ■ Balog Eszter Szabó Lajos hetnek velünk együtt. Az istentiszteletet egy háromnegyed órás koncert zárja le: a Szélrózsa zenekar búcsúkoncertje lesz ez, amely azt a célt szolgálja, hogy az is­- Kik vesznek részt a záró istentisztelet programjának összeállításában?- Az alkalomra tulajdonképpen egy főszervezői csapatban készülünk: Smi­déliusz Gábor, Szabóné Mátrai Marianna és jómagam. De több teológust is bevon­tunk a szervezésbe: az elmúlt félévben működött egy olyan szeminárium az Evangélikus Hittudományi Egyete­men, amelynek a témája a „szélrózsás istentiszteletek” volt. Mintegy tizenkét fős diákcsapattal gondoltuk át együtt, milyenek voltak az eddigi záróalkal­mak, és milyenre lenne szükség idén. Összefoglalva tehát hosszabb szerve­zői munka áll mögöttünk, a jövő lelké­szeinek munkacsoportjával együttmű­ködve.- Mit lehet tudni a záró istentiszteletről?- Témája ez lesz: „Vissza a jövőbe". A vezérigénk pedig így szól: „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk." (ApCsel 2,39) Ezen ige kapcsán kiemel­jük majd a közel és a távol fogal­mát az igehirdetésben. Hiszen a fiatalok addigra már öt napot töltenek el együtt, de jelen lesznek olyan ifjak és felnőttek is, akik csak a záróalkalomra tudnak majd eljönni. Célunk az, hogy minél több korosz­tály gyűljön össze a hirdetett ige körül, és részesülhessen az úrvacsora közösségében. A ráhangolódást az úrva­csorái előkészítő segíti majd, amely már reggel 9 órakor megkezdődik. Szervezői csa­patunk bízik abban, hogy va­lóban sikerül közel kerülni egymáshoz fiatalnak és idős­nek: a „szélrózsásoknak", a kő­szegieknek és a környékbeli gyülekeze­tek tagjainak, az érdeklődőknek és a té­vénézőknek is - akik otthonukban le­EVÉL&LEVÉL&ÉVÉ L& LEVÉL A Biblia-év öröme a pápai evangélikus gyülekezetben - közösség- és gyülekezetépítés Minden ide von, / lehúz és elnyom, / az ige hatalom, / felemel jézusom. (...) Minden elvész, / de van, mi kész, / nincsen kétség: / az üdvösség! Ezzel és hasonló gondolatokkal, boldogan fogadtuk és éltük meg a Biblia éve 2008 ötletét. A Pápa városi, sokrétű, gazdag programokba híveinkkel lelkesen kapcsolód­tunk be, és rendezvénysorozatunkkal saját gyülekezetünkben is igyekeztünk élővé tenni a „Boldog aki olvassa...”gondolatát. Továbbvittük ezt ezzel a gyakorlati törek­véssel: „Még boldogabb, aki szolgál vele” - tudniillik az igével. A munkába - misszi­ói programunk értelmében - a gyülekezet minden rétegét bevontuk. Mottónk: „Kezünkben a Bibliát, szívünkben az igét forgassuk” (mint Mária). Ez a Biblia-év 2008 üzenete és értelme. Ha nemcsak leporoljuk, hanem kutatjuk, akkor életformáló hatalma van az igének személyes életünkben is. Erőt ad, irányt mutat, el­igazít a mindennapokban. Az egy szükségeset, a célba vezetőt mutatja meg szá­munkra. A történetiségén, irodalmi szerepén túl a legfontosabb, hogy bemutatja, Is­ten hogyan menti meg az embereket. Az örök élet ajándékát kínálja fel Jézus Krisztus váltsága révén. Nem öncélú, értünk van. Nemcsak olvasmány, hanem életünk megol­dását tanítja. Eddig tizenöt plakát készült el bibliai igével, figyelemfelkeltés céljából. Ez évben ja­nuártól kezdve minden istentiszteleten Bibliával kapcsolatos versek, prózák és zenés zsoltárfeldolgozások hangzottak el, gyermekek, fiatalok és felnőttek szolgálatával, akik ezenfelül a liturgiába is bekapcsolódtak. Jó alkalom ez a közösség és a gyüleke­zet építésére, a kapcsolattartásra. Az év első négy hónapjában hetvenötén szolgáltak a gyülekezet tagjai közül, huszonöt bibliai vers, próza szólalt meg. Nagypénteken passió volt a hittanosok szolgálatával. Ünnepi irodalmi-zenés istentiszteletünkön hangjáték csendült fel. Az esti istentiszteleteken is - az énektanulás mellett - felnőtt gyülekezeti tagjaink verseket mondtak. Nemcsak az anyagyülekezetben, hanem a szórványban is felhangzottak a Biblia évének témái, versei. Konfirmandusaink - egyetemistáink vezetésével - bibliodrámát adtak elő gyüleke­zeti termünkben; az Utolsó ítélet című darabot Ihász Katalin joghallgató és Vörös Katin­ka bölcsészhallgató írta és rendezte. A szereplők hétköznapi életünk eseményein ke­resztül hét jelenetben mutatták be a jobb és a bal kéz felől állók előzményéletét, a buktatókat és a célba jutást. A felnőttek és a fiatalok irodalmi-zenés összeállítást adtak elő Zsoltárok szárnyán cím­mel. A zenei betéteket Nagy Tibor művész és családja szolgáltatta, hegedű, fuvola, cselló hangszerelésben, Bach-, Händel- és egyéb zsoltárfeldolgozások alapján. Az áhítatkeltő és lélekemelő alkalom elmélyítette bennünk a zsoltárok üzenetét. Azért választottuk a Zsoltárok könyvét, mert az mindig, ma is, nagyon időszerű. Benne lüktet a mai ember éle­tének minden szívdobbanása. Az emberi élet ismérvei most is ugyanazok, mint a könyv születésekor: küzdelem, harc, vívódás, betegség, csüggedés, bánat, bűntudat, bűnbánat, gond, fájdalom, de van vigasztalódás, öröm és boldogság is. A zsoltárok jó helyen kere­sik a megoldást: előre és felfelé! A zsoltárok szárnyán felemelkedhetünk a „megoldá­sok” világába. Jstenben nyugszik meg lelkem, tőle van szabadulásom” - írja a zsoltáros. A hála­adás és Isten magasztalása a megoldás kulcsa. Nem az ideigvalót, hanem az örökkéva­lót látjuk és keressük. Ahogy Reményik Sándor mondja: „Békesség Istentől.” Az istentisztelethez képkiállítás is kapcsolódott (képünkön). Kiss László tanár trilógi­át alkotott a 23. zsoltárhoz, Borbély Lajos tanár a 46. zsoltárt, Mező Lászlóné a 121. zsol­tárt illusztrálta. Mindegyik képnél olvasható volt a megfelelő bibliai ige. Persaits Lász­ló tanár a húsvéti jelenetet készítette el: „Nincs itt, feltámadt!” Polgárdi Attila tanár Leonar­do da Vincinek a londoni National Galleryben látható, Anna harmadmagával című kép.ét formálta meg a mai absztrakt ábrázolással. Zsuppán István tanár a pápai Nagytemplo­mot építő Eszterházy gróf alakját festette meg, amint szívére ölelra templom makett­jét. Oda ez a felirat kívánkozott: „Szívem templommá legyen." Bibliakiállításunkon a festményeken kívül a gyülekezet történetét szemléltető do­kumentumokat, emléktárgyakat mutattunk be két tárlóban és két paravánon. A kiál­lítást Tóth Béla gyülekezeti titkár rendezte, aki az ünnepi alkalomra a gyülekezet tör­ténetét átfogó füzetet állított össze az érdeklődők számára. A Biblia éve 2008 rendezvénysorozat szervezője és a pápai Jókai Mór Művelődési Központ kapcsolattartója e sorok írója: Varga Györgyné Nyári egyházmegyei hittantábor Nyíregyházán „Tolle lege - vedd és olvasd!” Ez volt a mottója annak a nyári hittantábornak, melyet a Borsod-Hevesi Egyházmegye gyülekezetei közösen tartottak június utolsó hetében Nyíregyházán. Sok gyülekezetből érkezett a közel ötven gyermek és fiatal, akik töb- bé-kevésbé ismerték már egymást a tavalyi és korábbi egyházmegyei táborokból. A hét színes programjáért Sándor Frigyes esperes volt a felelős; az ő programszerve­zésében - ahogyan eddig - most sem kellett csalódnunk. A Nyíregyháza környéki és debreceni kirándulások szervesen kapcsolódtak azokhoz a témákhoz, melyek idén a hittanfoglalkozások alapjául szolgáltak. 2008 a Biblia éve, ezért a Biblia keletkezésé­vel, a Bibliával kapcsolatos alapvető tudnivalókkal foglalkoztak a gyerekek ezen a hé­ten, a nyíregyházi vadaspark meglátogatását pedig a teremtés történetével kapcsol­tuk össze. Az alsó tagozatos, a felsős és a középiskolás korosztály külön csoportok­ban, más-más lelkész vezetésével játékosan, feladatlapok segítségével barátkozott a Bibliával, vagy elevenítette fel korábbi ismereteit. Nyíregyházán a Luther Márton Kollégiumban szálltunk meg. Köszönjük Martinovszky Istvánnak, a kollégium igazgatójának a szíves vendéglátást és azt, hogy részt vett az esti és reggeli áhítatokon, tárogatómuzsikával színesítve a gitáros-zenés alkalmakat. A Borsod-Hevesi Egyházmegyében nagyon sok a szórványgyülekezet, ezért is volt igazán felemelő sok fiatalnak ötven evangélikus között lennie, hiszen a hittanórákon és a templomban néhol csak nagyon kis létszámban vannak együtt. A táborban meg- érezhették, hogy nincsenek egyedül, az evangélikusság él ebben a nehéz helyzetben levő egyházmegyében is. Gerlai Pál

Next

/
Thumbnails
Contents