Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-07-06 / 27. szám

2008. július 6. FÓKUSZ Evangélikus ÉletS 10 PONT - MEGÚJULÓ EGYHAZAK, GYÜLEKEZETEK JELLEMZŐI i. A felelős vezetők (lelkész, presbiter, munkatársak) hitre jutott, Lélekkel betöltött emberek, akik igyekeznek megtérésben, szentségben élni. Bűnben élő, megváltoz­ni nem akaró vezető nem maradhat státusában. RÉSZLETEK OLVASÓINK LEVELEIBŐL Teljesen egyetértek Szeverényi Jánossal, hiszen az az egyházi vezető (lelkész, világi ve­zető, gyülekezeti presbiter) hogy tud példakép lenni, aki bűnben él, megváltozni nem akar, „nem bánja”, hogy rossz úton halad? A Biblia, mely nekünk, keresztényeknek életünk zsinórmértéke kell, hogy legyen, eligazít ebben (a püspökről és a diakónusról: iTim 3; az egyházi vezetőkről: Tit 1,5-9; a presbiterekről: iTim 5,17). Ezeken a helyeken Pál világosan elénk tárja, milyen elvá­rásoknak kell megfelelniük az egyházi vezetőknek. A gyülekezet tagjai fel kell, hogy nézzenek lelkészeikre, gyülekezetük vezetőire, példaképnek tekintve őket. Ha ők erkölcsileg hiteles emberek, akkor lesz bizalmuk a híveknek irántuk, akkor elfogadják őket, tanácsaikat lelki problémáikban. Nem mondhatunk ilyet: „Engem nem érdekel a lelkészem magánélete, nem ítélkez- hetem felette!” Nem is kell, az ítélet Isten joga, de tennünk kell annak érdekében, hogy gyülekezetünk tagjainak ne legyen okuk megbotránkozni! Ismerek olyan embereket, akik elvesztenék bizalmukat az egyházban, elhagyták gyülekezetüket emiatt. Igaz a mondás: a parókia falai üvegből vannak, mert „példa vagyok, ha akarom, ha nem” - írja Füle Lajos egyik versében. Családban, gyülekezetben ezt így éljük meg! Ezért nagy a felelősségük azoknak, akikre emberek bízattak, hiszen számot kell ad­niuk a rájuk bízottakról! Ezzel az elgondolással én nem ítélkezem, az az örök Bíránk dolga! Ellenben jó lenne elgondolkozni rajta mindannyiunknak és belátnunk, hogy nagy szükség van egyházunk megújulására, a Lélek megújító, újjászülő erejére, hogy egyházunk, gyülekezeteink min­den tagja bizonyítsa életével, tetteivel: ő Krisztus testéhez tartozó élő hitű keresztény! Adja Urunk, hogy így legyen! Réti Lajosné, az érsekvadkerti fiókgyülekezet gondnoka Kiemelem, hogy az első pontban ott a kitétel, hogy „megváltozni nem akaró”. Atyánk csak a bűnt gyűlöli, de megmenti a bűnösöket Fia által. Van irgalom, ha van töredel­mes megbánás. Sőt mivel bűneink árja, mint a tenger, bűneink felsorolhatatlanok, elég a töredelmes megbánás az általunk már felismert bűneinkre, a többire, a felso- rolhatatlanra pedig elég a mély hitből fakadó általános megbánás. Lelkészek, presbiterek és munkatársak esetében tehát az a kérdés, hogy a környe­zetük számára két lábon járó biblikus példaképet mutatnak-e, hogy a keresztény em­ber miként viszonyuljon az elkövetett bűneihez. A környezet esetében pedig az a kérdés, hogy tudja-e keresztényien kezelni a szeme láttára megtörtént eseteket. Szá­momra elképzelhetetlen az utolsó ítéletnél olyan balga védekezés, hogy azért nem hiszek, mert a lelkészem elvált. „Barátom, a romlás elérte egyházunkat is. Az elhagyott papok és papnék száma egyre csak nő. Ki tudja megállítani ezt a gyászos folyamatot? Most már nemcsak el­hagyott hitvesekről tudunk számot adni, hanem gyülekezetekről is. Akik a jó példát várták lelki vezetőjüktől vagy a párjától” - írja Lupták György a vezércikkében, két hét­tel a szóban forgó tíz pontot tartalmazó vezércikk után. Ez is egyértelmű beszéd, mint a szóban forgó első pont. Valóban nem tekinthető gyülekezetevangélizációs vagy missziós csodafegyvernek a prédikátor rendezetlen élete. De Krisztus kereszthalála óta nincs rendezhetetlen baleset, éppen ez az örömhír. Ráadásul az elvált lelkész mutathat példát a kármentés­re, a lelki sérülések minimalizálására. Gondozottjai, például a gyülekezeti ifjúság szá­mára pedig tanulságos lehet, hogy hol és mire nem figyelt megfelelően oda. Prőhle Péter (Budapest) Tisztelt Szerkesztőség! Szeverényi János cikkét olvasva a farizeus imáját hallottam csenge­ni a fülemben: „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember.(Lk 18,11) .rMegtérsz vagy meghalsz.” Hitem szerint a megtérés a Szentlélek munkája a szí­vemben, amikor szembesülök azzal, hogy kárhozatra méltó bűnös ember vagyok. A lelkész feladata az evangélium hirdetése. A megtérés ott és akkor következik be, amikor Isten akarja, akinél akarja. Ezt em­ber ki nem erőszakolhatja semmilyen módon sem önmagából, sem másból. A Mindenhatót „idegen tűz behozatala” sem akadályozhatja munkájában, hiszen mindenható. Parancsra, félelemből hinni múló állapot. A Szentlélek által kapott hit viszont sze- retetből van, és megújuló. Szeretem jézust, aki botladozó, folyton bűnbe eső létemre is szeret, és hiszem, hogy mindig velem van, és megbocsát. Nem azért, mert jó vagyok, és megérdemlem, hanem mert ő előbb szeretett engem, magára vette bűnömet, és értem is meghalt a kereszten. Az élő Krisztus nem a túlzott liberalizmus miatt nincs jelen a szívünkben, hanem az ítélkező, szeretetlen, bűnös farizeusi mivoltunk miatt. Semmilyen titkos recept nincs az „éledő, megújuló” közösségekben, „csupán” Jézus megbocsátó, irgalmas szeretete, ami egymás megértésére, támogatására, segítésére indít, nem pedig bírálgatásra, kirekesztésre. Lehet, hogy az új liturgiába be kellene ve­zetni az iKor 13-at, mert nagyon hamar elfelejtjük. A bibliai és evangéliumi elvek nem tíz pontba szedhetők, csak kettőbe: 1. Szeresd teremtő Uradat! 2. Embertársaiddal azt tedd, amit szeretnéd, ha veled is tennének! Nagyon nagy bajban van egyházunk, ha csak bűntelen felelős vezetői lehetnek. Ugyanis ilyen embert nem hordoz a föld a hátán. Isten mentsen meg minden gyülekeze­tét attól a vezetőtől, aki bűntelennek hiszi magát, és mindenre tudja a biztos megoldást! Ha beleszakadunk az igyekezetbe, akkor sem tudunk bűntelenek lenni. Gondolat­tal, szóval, cselekedettel, mulasztással nap mint nap vétkezünk. Hol van az a bűntelen ember, aki kiválaszthatja a feddhetetlen életű vezetőket? Ki az, aki ezt vállalni meri? Ki az, aki belelát a másik ember gondolatába, szívébe, veséjébe? Minek alapján válogat? Hogy ki mennyit jár templomba? Mennyit adakozik? Mit mondanak róla mások? Őszinte ember-e vagy mindenre bólogató? Melyik pártot vagy focicsapatot kedveli? Bizony nem minden az, aminek látszik! Túl sokan vagyunk templomba járó evangélikusok, ritkítani kell a tömeget? Mé- ricskélés helyett inkább nézzünk önmagunkba, lehet, hogy nekünk kellene változni, és nem másokat formálni a saját képünkre. A bűntelen Jézus minden bűnös, megfáradt embert magához hív, de nem fejmo­sásra, hanem megnyugvást kínál. A búza együtt növekszik a konkollyal, és az aratás ura nem az ember. Hála Istennek! Gyomlálgatni, szelektálni sem embernek kell, felülről nem kaptunk erre megbízást. Johannesz Jánosné (Balassagyarmat) i. A szabadság íze ► Az EvÉlet 2008. május 25-i számá­ban megjelent, Megtérsz vagy meg­halsz című írásomban tíz pontban fogalmaztam meg a mai időkben megújuló gyülekezetek, egyházak jellemzőit. A tételek és az egész cikk beszélgetést,-eszmélődést és vitát is generáltak. Néhány teológi­ailag téves és személyeskedő meg­fogalmazástól eltekintve hasznos­nak érzem a disputát, mert ezek a ma egyházának legfontosabb kér­dései. Tévednek azok, akik azt gondolják, hogy sanda, ítélkező szándék rejtőzik az első pontban megfogalmazottak mögött. „Nincsen ember, nincsen, ki ne vétkez­nék.” (Énekem az Úr című evangéliumi énekek, 17-es ének) „...mindenki vétke­zett. ..”(Róm 3,23) Én is. Megtérésem előtt és megtérésem után is. Nem vagyok rá büszke. Isten irgalmából, küzdelmeken át többször átéltem a megújulás ajándé­kát. Egy ember sem lehet a másik bírája. Ugyanakkor tudjuk, hogy a megújuló gyülekezeti élet mögött Isten szuverén cselekvésén kívül megújult életű veze­tők vannak. Csak az tudja hitelesen hir­detni a szabadulás és helyreállítás evan­géliumát, aki maga is éli azt, amiről be­szél. A bűntől, a bűn kényszerétől meg­kötözött honnan ismerné a szabadság erejét, ízét? Milyen' kisugárzása van az „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy" 0el 3,1b) kereszténységnek? Az egyház életének a misszió szem­pontjából a legfontosabb eleme a hirde­tett, élő, Istentől jövő ige, üzenet. Nem az igéről kell nekünk elmélkednünk, medi­tálnunk, hanem az igét kell hirdetnünk, továbbadnunk. Ugyanis Isten szava az, ami Szíven üt, hitet ébreszt, bűnöket bo­csát meg, megkötözöttségekből szabadít, lelki halottat támaszt fel, és helyreállít. A templomba érkezők, ha nem tudják is minden esetben megfogalmazni igé­nyüket, valami ilyesmit várnak a lelkész­től. Ezért kell első helyre tenni a bel- missziói „stratégián” bélül a lelkészek és más felelős vezetők megtérését, megúju­lását, Szent Lélekkel való beteljesedését. Minden más kérdés - liturgia, stílus, kör­nyezet átalakítása, anyagiak - csak ez után következhetnek. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ - YMCA) a világ legnagyobb ifjúsági szer­vezete, mintegy harmincmillió tagja van. A szép evangéliumi, missziói kez­det után lassan elvilágiasodott a szerve­zet jelentős része, főleg Észak-Ameriká- ban, mert olyanoknak adták kompeten­ciát, akik nem voltak elkötelezett keresz­tények. Csak a vancouveri egyesületnek tízezer tagja van, de a Bibliát már nem is­merik, sportcentrumokat, szociális inté­zeteket tartanak fenn: a keresztény missziót már nem végzik. A lelki megújulást, ébredést nem lehet megrendelni, de a felelős vezetőknek lel­kileg készen kell állniuk a nagyobb munkára. Az elmúlt évtizedekben azt láttam, hogy ahol a gyülekezet vezetői megté­résben élnek, a lelkész kellő időt fordít a prédikációra való felkészülésre, és igyek­szik a maga részéről is jól - ihletetten, érthetően, gyakorlatiasan - beszélni, az áldás nem marad el. Úgy kellene élnünk, mint Ezékiásnak a „Rendelkezz házadról, mert meghalsz..." (Ézs 38,1) üzenet el­hangzása után. Ha nincs lelki megújulás az életünk­ben, elkezdődik a kompenzálás, a mellé­beszélés. Szó kerül mindenről: kortörté­net, filozófia, gyermekeink élete, szép val­lásos szóvirágok nyílnak a szószéken, de a bűn, ítélet, üdvösség, kárhozat, bűnbo­csánat, szabadulás már lekerülnek a napi­rendről, így az életrendezés is elmarad. A Schmalkaldeni cikkekben így ír Luther: .....a megtérés a keresztyén ember haldiáig ta rt. Mert egész életében viaskodik a testében visszamaradt bűnnel...” „Ez az ajándék tisztítja meg és söpri ki na­ponként a megmaradt bűnöket, és azon mun­kálkodik, hogy az embert igazán tisztává és szentlé tegye.” .....a Szentlélek nem engedi, hogy a bűn ur alkodjék, elhatalmasodjék és kiteljesedjék, hanem megfékezi és legyőzi, és a bűn nem vihe­ti véghez és nem teheti azt, amit akar. S ha mégis azt teszi, amit akar, akkor a Szentlélek és a hit nincsen jelen." Ami ma terheli életünket, egyházun­kat, annak már elviselhetetlen, súlyos hatásait szenvedjük: családjaink szétesé­se, szenvedélybetegségek, a történelmi közelmúlt árnyai és mai hatásai, kiégés, depresszió, erőtlenség, tanácstalanság... Jelzi a kérdés komolyságát az is, hogy a zsinat foglalkozik egyházunk etikai ad hoc bizottságának a lelkészek válásával kapcsolatban megfogalmazott javasla­taival, illetve az evangélikus ügynöktör­ténelem feldolgozásával. Az Országos Lelkészi Munkaközös­ség idei témái között található a követ­kező: Hadüzenet az egyházi bűnök ellen. Fa- biny Tamás,püspök így ír erről (Lelkipász­tor, 2008/2.): „Leginkább a szexualitással, az anyagiakkal és az alkohollal kapcsolatos bot­lásokat szokták az egyházi bűnök közé sorol­ni, ám a lista ennél sajnálatosan hosszabb. Talán elég, ha utalok a hatalommal való visszaélésre (családban, gyülekezetben), az egyre terjedő számítógép-függőségre, a taní­tással kapcsolatos zavarokra, az igazmondás hiányára vagy egyszerűen csak a hanyagságra és a lustaságra." Ittzés János elnök-püspök májusi zsi­nati beszámolójában így fogalmaz: „Lel­készi szolgálatunk általános megfáradása, a lelkészházasságok és -családok válsága mosta­nában az egyik legtöbbször emlegetett gon­dunk. Én ezeknek a hátterében elsősorban nem morális, hanem teológiai válságot látok.” Többen elfogadhatatlannak tartják a megtérszvagy meghalsz gondolatot. Egyhá­zunk korábbi országos felügyelője egye­nesen halálos fenyegetésként értelmezte az EvÉlet június 22-i számában írt cikké­ben írásom címét. Testvérek, ez nem valami rafinált térí- tős, sarokba szorítós riogatás, hanem tény és igazság, a Biblia, a Kijelentés alapté­tele. Mindannyian a halálban vagyunk, és megtérés nélkül abban is maradunk! A „Térjetek meg!” felszólítás nem szadista fe­nyegetés, hanem örömhír az Isten orszá­gának jelenlétéről. Térj meg, mert meg­térhetsz, van kihez, kaphatsz isteni erőt, szeretetet hozzá. „Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (iKor 9,16b) Kialakulhat olyan helyzet, amikor egy orvos azt mondja a betegnek: vegye' be a gyógyszert, mert különben meghal, ve­tesse ki a daganatot, mert ha nem, az egész szervezete tönkremegy. Preven­ció, lelkigondozás és a határok meghú­zása lehet a kérdés kezelésének a kulcsa. Krisztus egyházában mindenkinek he­lye van, de a bűnök igazolásának, a meg- átalkodottságnak nincs. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36) ■ Szeverényi János Természetesen továbbra is várjuk olvasóink véleményét. A harmadik ponthoz - „3. Hatékony, az egész gyülekezet és egyház életét meghatározó ve­zető- és munkatársképző»forradalmat«élnek át. Minden hitre jutott gyülekezeti tag valamilyen területen misszionárius is” - július 10-ig tudjuk fogadni a hozzászólásokat, melyek közül a legérdekesebbeket lapunkban is közöljük. HIRDETÉS Határozat az egyházzenei pályázatokról Az Egyházzenei Bizottság június 6-án tartott megbeszélésén értékelte, elbí­rálta az egyházzene támogatására be­adott pályázatokat, és a következő döntést hozta. Beérkezett 14 pályázat, összesen 3 160 000 Ft támogatási igénnyel. A rendelkezésünkre álló keret a meghir­detés szerint 2 500 000 Ft volt. (A pá­lyázatok ,a felsorolásban beérkezési sorrendben szerepelnek) 1. Miskolci egyházközség, Crossroad ifjúsági együttes, CD-készítés: 100 000 Ft 2. Fejér-Komáromi Egyházmegye, egy­házmegyei zenei tábor: 100 000 Ft 3. Csákvári egyházközség, gyülekezeti kórus, működési támogatás:-300 000 Ft 4. Oroszlányi egyházközség, gyüleke­zeti kórus, programtámogatás: 400 000 Ft 5. Budapest-budavári egyházközség, Schütz kórus, hangszerbeszerzés: • 420 000 Ft 6. Nagytarcsa-péceli gyülekezet, a kó­rus finnországi utazásához: 305 000 Ft 7. Pro Musica Lutherana Alapítvány, Mandák kórus, működési támoga­tás: 500 000 Ft 8. Győr-Ménfőcsanaki egyházközség, Élő Kövek ifjúsági zenekar, vásárlás: 60 000 Ft 9. Budapest-rákospalotai egyházköz­ség, közös koncert szervezése: 50 000 Ft • 10. Nyíregyházai Emmaus egyházköz­ség, Emmaus Band ifjúsági zenekar: 30 000 Ft 11. Lajoskomáromi egyházközség, réz- fúvószenekar, működési támogatás: 85 000 Ft 12. Mendei egyházközség, kórustalálko­zó, szervezési támogatás: 50 000 Ft 13. Gyömrői egyházközség, keresztény könnyűzenei fesztivál rendezésé: 50 000 Ft 14. Szombathelyi egyházközség, litur­gikus kórus, kottatárfejlesztés: 50 000 Ft Összesen: 2 500 000 Ft E döntés ellen kifogás nem emelhető, kérjük szíves tudomásulvételét. A megítélt összegeket az Országos Egyházi Iroda Gazdasági Osztálya a megadott számlaszámra utalta június végéig. A támogatással vásárolt eszközök az egyházközség tulajdonát képezik, leltárba kell venni őket. Az elszámolás szabályos, tételes számlamásolatokkal történik legké­sőbb 2008. december 15-ig. (Az elszá­molást a pályázati címre kell küldeni: Egyházzenei Bizottság, Kendeh Gusz­táv, 8360 Keszthely, Hévízi út 46.) Megjegyzések: a) A bizottság elsősorban a világo­san, jól megfogalmazott működési tá­mogatási kérelmeket, a zenei munkát segítő, szükséges beszerzéseket, a több kórust, együttest mozgató talál­kozókat és az ifjúsági zenei táborok szervezését szándékozott kiemelten támogatni. ­b) A kórusok külföldi utazásai a test- vér-gyülekezeti kapcsolatokon keresz­tül szerveződnek, ezért megítélésünk szerint ezekhez elsősorban a gyüleke­zet anyagi támogatása szükséges. c) A pár éve működő ifjúsági együt­tesek támogatására aránylag kevesebb összeg jutott, de céljaik megvalósításá­hoz szívesen adunk e keretek között is megvalósítható megoldási javaslatot, ha igénylik. Kendeh Gusztáv bizottsági elnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents