Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-06-29 / 26. szám
4 Evangélikus diákÉlet | 2008. június Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Cím: 9401 Sopron, Széchenyi tér 11. Igazgató: Tölli Balázs Iskolalelkész: Mesterházy Balázs / Honlap: http://www.bdeg.hu/ http://myluther.hu/iskolak/liceum Egy nagy család... Berki Ramóna A soproni líceumban - mint minden más iskolában - nagyon sok a követelmény, nagyok az elvárások, ám a diákélet igencsak változatos, ezáltal a tanulók úgy érezhetik, mintha egy nagy családhoz tartoznának. Egy licista diák pályafutása általános iskolai negyedikes vagy nyolcadikos korában az írásbeli felvételivel és a szóbeli elbeszélgetéssel kezdődik, de igazán csak az istentisztelettel egybekötött évnyitón csöppen bele a gimnáziumi életbe. Ekkor az aktuális diákelnök a belépő évfolyamok egy- egy képviselőjének líceumi jelvényt tűz ruhájára, s ezzel jelképesen felveszi őket mind a líceum, mind a Lidisz (Líceumi Ifjúsági Diákszövetség) közösségébe. A második tanítási hét végén az osztályok kirándulni mennek, egy, két vagy három napra (az ötödik osztályosok általában a soproni erdőbe). Az egyszerű múzeumlátogatástól az olyan, egészen különleges programokig, mint például a rafting, minden előfordul, de egy biztos: nagyszerű élménnyel gazdagodnak a diákok. Innentől kezdve az őszi szünetig számoljuk a napokat. Tavaly ezt megelőzte a négynapos, a líceum 450 éves fennállása alkalmából megrendezett jubileumi ünnepségsorozat. A hagyományoktól eltérően a mujkó- délutánt - amelyen az új diákok megismerkednek az iskolával és osztályfőnökükkel - és a mujkóavatót nem szeptember végén, illetve a projektnapot nem januárban tartottuk, hanem ezen napok keretében. Apropó, mujkók. Itt kopaszok, gólyák és fecskék helyett mujkókat avatunk. Az évszázados elnevezés a „mulya" szóból eredeztethető, s azt dr. Lampérth Gyulától, iskolánk néhai igazgatója újította fel. A projektnapon nincs tanítás; ilyenkor érdekes előadásokon, különféle hasznos programokon veszünk részt. Minden évben megrendezzük az őszi, tavaszi és a nyári révfülöpi csendeshétvégét, természetesen korosztályokra bontva. A hétvége mindig pénteken reggel nyolc órai indulással kezdődik, és vasárnap délutáni érkezéssel ér véget, nyáron ezek az alkalmak négy-öt naposak. Ezek a táborok remek lehetőséget nyújtanak új barátok szerzésére, az újonnan érkező diákok beilleszkedésére és természetesen lelki feltöltődésre. Az utóbbi időben nagyon nagy lett az érdeklődés, ezért két busz szállítja a diákokat. A révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ nyújt szállást a licisták számára. Minden ilyen tábornak van egy adott témája, ezzel kapcsolatban tartanak előadásokat teológushallgatók, visszatérő diákok; a csoportbeszélgetések is erről szólnak, illetve egy filmet is - amely szintén az adott témához kapcsolódik - megnézünk. Jó idő esetén éjszakai túrán vehet részt, aki szereti a kalandot. Minden reggel gitárosénekes ébresztővel kezdődik. A vetélkedők is mindig jó hangulatot teremtenek, és megmutathatjuk kreatív oldalunkat is. Természetesen a Mesterházy Balázs iskolalelkész által irányított istentisztelet sem maradhat el. A tábor végén nagyon fáradtan, de annál jobb hangulatban térünk haza. A végzős diákok először április végén az őket tanító tanárokhoz mennek szerenádot adni, majd az ő utolsó tanítási napjukon a licistáknak is zenélnek. Az iskola udvarán az egyik oldalon a végzősök, a többi diák és a tanárok másik oldalon, illetve az ablakokban hallgatják a muzsikát. A szerenádozók osztályonként énekelnek pár dalt gitárkísérettel, majd felcsendül az II silentio dallama. Ez nagyon megható esemény, és ilyenkor érződik leginkább az a közösségi szellem, amely iskolánkra jellemző. Ezt követően szombaton kerül sor a ballagásra, amelynek ugyancsak nagy múltjavan, hiszen minden ballagás a Deák-kútnál zajlik. A ballagtatok sorfalat állnak, tizenegyedikes évfolyam nevében beszéd hangzik el, és a végzősök képviselője is búcsúzik iskolájától. Természetesen egy öregdiák és az igazgató is köszönti a végzősöket, majd minden ballagó diák iszik a Deák-kút vizéből. Ezután a ballagók és ballagtatok vezetésével a tömeg a városon keresztül a líceumhoz vonul. A líceum nagy súlyt fektet a diákok lelki fejlődésére is. A tanévnyitó, a reformáció emléknapja, karácsony, vízkereszt, húsvét, mennybemenetel és a tanévzáró alkalmával ünnepi istentiszteleten, illetve minden hét elején áhítaton vesz részt a diákság a soproni evangélikus templomban. Vendégszolgálatokat is végzünk: dunántúli evangélikus gyülekezetekben igyekszünk meg?zőlítani a fiatalokat abban a reményben, hogy iskolánk még hosszú évtizedeken keresztül betöltheti évszázadok óta változatlan hivatását, azt, hogy a dunántúli evangélikusság oktatására alapít- tatott. Ezeken az alkalmakon diákok segítségével igyekszünk a beiskolázási programot segíteni és ugyanakkor a már hozzánk járóknak megmutatni élő hitű, működő gyülekezeti közösségeket. Ballagási ünnepély a Deák-kútnál A latin iskolától a többcélú intézményig Tóth Cseperke Több adat is bizonyítja, hogy 1557- ben Hummel Kristóf polgármester támogatásával, annak telkén, a mai belváros szélén, az egykori kövezeten új, latin iskola épült - Sopron legrégebbi intézményeként -, megelőzve ezzel magának az evangélikus gyülekezetnek a megalakulását is (1565). Az evangélikus líceum századok óta ezt az iskolát tekinti jogelődjének. A városban később emellett német és magyar iskola is működött. A latin iskola fejlesztésében, majd gimnáziumi rangra emelésében elsődleges szerepe volt Lackner Kristóf polgármesternek (1571-1631). így a 17. század első felében jelentősen megnövekedett az iskola hallgatóinak létszáma. Nem sokkal Lackner halála után a jezsuiták alapítottak gimnáziumot a városban, s az ezt követő két évtized e két oktatási intézmény rivalizálásának jegyében telt el. Az ellenreformáció csaknem minden joguktól megfosztotta az evangélikusokat. Iskoláikat is be kellett zárniuk. 1681-ig még protestáns házi nevelőket sem alkalmazhattak a városban, s a tilalom megszegőit börtön fenyegette. Az 1681-es soproni országgyűlés megszüntette ezt a kényszerű állapotot, s a prédikátorok és tanítók visszatérhettek Sopronba. Az evangélikusok 1682. július 9-én újra megnyithatták az iskola kapuit, mégpedig az addigi magyar gimnázium épületében - a mostani iskolaépületben. Ettől kezdve azonban egészen 1853-ig az oktatás fenntartása és felügyelete a soproni egyházközséget illette meg. 1824-ben tették le az alapkövét annak az iskolaépületnek, amely a mai iskola felépítéséig, 1894-ig fennállt, s amelynek homlokköve „AEDES MUSIS ERECTAE MDCCCXXV" („A múzsáknak emelt hajlék 1825") felirattal ma is látható az udvar bejárata felett. Ugyanebben az évben egyesítették az evangélikus konvent könyvtárát az iskolai könyvtárral, amelyet a 19. század végéig fejlesztettek, s amely jelenleg körülbelül negyvenezer kötettel rendelkezik. Gyűjteményünkben negyvennégy ősnyomtatvány mellett számos könyvritkaság található. A magyar kultúra ápolására 1827- ben létrehozott Deákkúti Vármegyét a mai diákönkormányzat elődjének tekinthetjük. 1829-ben a líceum felső tagozatának keretében megindult a tanítóképzés, amely 1858-ban szervezetileg is különvált a gimnáziumtól. Az önálló Evangélikus Tanítóképző Intézet épülete a második világháborús bombázásokban súlyosan megsérült, s 1957-ben magát az intézményt is megszüntették. Az 1848-as forradalom talán legradikálisabb diákmegmozdulása éppen a líceum falai között zajlott le. A diákok egyszerűen elfoglalták az iskolaépületet, s keményen felléptek az addigra megcsontosodott oktatási rendszer ellen.’ Sajnos érdemi változásokat azonban nem tudtak kivívni. Csak 1860-ban sikerült elérni, hogy az intézetben a tanítási nyelv a magyar legyen. . Jelentős változás történt viszont 1892-ben az iskola szervezetében. A gimnázium és a teológiai intézet, Lapról lapra B. R. - T. CS. A jelenlegi iskolaújság elődje - a Su- liMix - a 2003-2004-es tanévben négy alkalommal jelent meg. Két évvel később Kiss Dávid, a diákönkormányzat akkori elnöke és néhány segítője megújult lapot adott ki, ekkor már A Licista címen. A kiadvány nagy sikert aratott a diákság körében. Tartalmazta a Postaládát, ahová a diákok üzenhettek, és a szerkesztők válaszoltak kérdéseik- re-kéréseikre; a havi fő események beszámolóját, hirdetéseket, életképeket a líceumból; vicceket, diákok és tanárok aranyköpéseit és rejtvényt. Az újság évente három-négy alkalommal került az olvasók kezébe, és tizenkét oldalas volt. Tavaly év végén azonban a főszerkesztő elballagott az iskolából, és valakinek át kellett vennie a helyét. Ezek vagyunk mi, a jelenlegi szerkesztők: Tóth Cseperke és Berki Ramóna. Tartalmában az újság maradt, ami volt, a küllemét azonban megváltoztattuk, illetve kibővítettük a Kitekintő' résszel - ez a film- és könyvajánlót foglalja magába -, valamint egy folytatásos képregénnyel. Az oldalszám csökkenése miatt néhány rovatot megváltoztattunk vagy elhagytunk. Havi rendszerességgel adjuk ki, bár idén még csak négy szám jelent meg. Fontos, hogy a lapot a diákok ingyen kapják, mivel a nyomtatást is az iskolában tudjuk megoldani. Bár hobbiszinten, szabadidőnkben szerkesztjük, mégis egyre bővül kis csapatunk, és már - akár pozitív, akár negatív - visszajelzéseket is kapunk. Ez segíthet minket abban, hogy minél jobb legyen az iskolaújságunk. amely addig közös igazgatás alatt állt, különvált egymástól. A jelenleg Budapesten működő Evangélikus Hittudományi Egyetem azonban továbbra is a soproni líceumot tekinti elődjének, amit abban is kifejezésre juttat, hogy címere és az alapítási évszám megegyezik a líceuméval. Az első világháború éveiben az épület tantermeit, később folyosóit is szükségkórháznak rendezte be a hatóság, s a tanárok és diákok közül is többeket besoroztak. Még a háború idején, 1918-ban alakult meg a Soproni Evangélikus Líceumi Diák- szövetség, amelynek fő célkitűzései között szerepelt az alma mater iránti ragaszkodás ápolása és a Líceumi Diákotthon létrehozása. Ez az elképzelés 1934-ben vált valóra. A diákok 1920-ban részt vettek a városnak és környékének Ausztriához csatolása elleni küzdelemben, majd az 1921. évi népszavazás élőké-' szítésében, melynek végeredményeképpen Sopron, városa véglegesen Magyarország területén maradt. A harmincas évektől kezdve a líceum tanári kara és diáksága sikeresen vette fel a küzdelmet az egyre jobban tért hódító nemzetiszocialista ideológiával szemben. Ennek a harcnak egyik legfontosabb fegyvere a Nyugati Őrszem volt, amely 1938-ban indult, és hamarosan a líceum, a tanítóképző és a teológia közös ifjúsági lapja lett. 1944-ben először ftémet, majd a város elfoglalása után orosz hadikórházat rendeztek be az iskolában, ahová csak 1946-ban térhettek vissza a diákok. Az 1948-as államosításkor az iskola leghíresebb diákjának, Berzsenyi Dánielnek a nevét vette fel. Az országban másodikként itt vezették be a tagozatos oktatási rendszert: a diákok kiemelt óraszámban tanulhatták a biológia, a kémia és az orosz tantárgyat. A gimnáziumnak az elmúlt ötven év alatt is sikerült megőriznie, sőt gyarapítania a líceum örökségét: a régi hagyományok (például a deákkúti ballagás) mellé újak is kerültek, tanulmányi versenyek, alapítványok, ösztöndíjak formájában. 1991 júliusától az iskola hivatalos neve Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum), ma pedig Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskola. Működtetési és tulajdonjoga a magyar államról az Északi Evangélikus Egyházkerületre, illetve a Magyarországi Evangélikus Egyházra szállt vissza. 1992 szeptemberétől a hagyományos nyolcosztályos gimnáziumot visszaállítottuk egy-két párhuzamos osztállyal. Benne a klasszikus nyelvek (latin, görög) újra nagyobb hangsúlyt kapnak. Meg kívánunk tartani egy négyosztályos gimnáziumot is.1993-tól német nemzetiségi képzést is folytatunk. A jelenleg tanított angol, német, orosz, francia, illetve latin mellett a modern nyelvek választási lehetőségeit is bővíteni óhajtjuk. A líceum büszke múltjára, és őrzi a régiek hagyományait. Mint alma mater, megtartja emlékezetében naggyá lett gyermekeit, például Berzsenyi Dánielt, Gombocz Zoltánt, Ka- pi Gyulát és Bélát, Kis Jánost, Martin Kukucint, Mikola Sándort, Murmann Sámuelt, Pró'hle Jenőt, Rát Mátyást vagy Vermes Miklóst.
