Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-06-29 / 26. szám

"Evangélikus ÉletS

EVANGÉLIKUS ÉLET

2008. június 29.

3

Szeretet(otthonok) új (épület)szárnyai

Hetvenöt éves a Kapemaum

Rákospalota ünnepe

Ml Folytatás az 1. oldalról

A gyenesdiási Kapemaum gyökerei a 19. század végéig nyúlnak vissza. A skandináv országokat abban az időben lelkileg megmozgató ébredési mozgalom Kelet- Európában is éreztette hatását. Az 1920- as évek elején ár. Deák János, Túróczy Zoltán, Zászkaliczky Pál és még sokan mások finnországi tapasztalataik és élményeik nyomán hozták létre itthon az úgynevezett „Baráti Mozgalmat”.

esett a választás, mert az szintén tó, a Genezáret-tó partján fekszik, és egyben Jézus kedves városa volt, ahol az Úr „otthon volt”.

Az intézmény vezetői közül mindenképpen meg kell említeni Laborczi Zoltánt, Hemád Tibort, a Kapernaurri „századosát”, valamint a sokak által Zsuzsaként tisztelt Szabó Ferencnét.

Az elmúlt hetvenöt év során fokozatosan bővült és kiépült a ház; több ezer ember vehetett részt'különböző konfeMúltidéző tárlat a folyosón

Az összejöveteleknek a gyenesi Op- pel-villa adott otthont nyaranként, ahol a nagy diófa alatt mind többen gyűltek egybe istentiszteletek és konferenciák alkalmain. Lassanként akkorára nőtt a baráti társaság, hogy komolyan felmerült egy ingatlan megvásárlásának az igénye. 1933 májusában eladóvá vált a villa, az egyetemes egyház pedig megvásárolta azzal a feltétellel, hogy a lelkészképzés céljait szolgálja. 1933. június harmadik vasárnapján Túróczy Zoltán megtartotta az első istentiszteletet. A Kapemaum névre azért

renciákon, tematikus képzéseken. Külön említést érdemel az 1937-ben beindult népfőiskolái sorozat.

Az évfordulóra elkészült beruházás célja elsősorban a szeretetotthon férőhelyeinek bővítése volt. Ennek eredményeképpen a gondozottak kivétel nélkül korszerű, komfortos, többségében egyágyas, fürdőszobás szobában, illetve apartmanban lakhatnak. Mindemellett lifttel ellátott kiszolgálóhelyiségeket - gyógytornatermet, terápiás szobát - is használatba vehettek.

Az évfordulós ünnepség istentisztelettel kezdődött. Ittzés János püspök Mt 17,4 alapján tartott igehirdetésében kiemelte, hogy a Kapernaumban sokan átélték és átélik Péter vallomását. A szolgáló szeretet - a diakónia - és a missziói felelősség - a konferenciák - azért lehet hatékony, és teremhet gyümölcsöket, mert itt Jézus közelében vagyunk.

Az istentisztelet után Smidéliusz Zoltán lelkész, a Kapemaum igazgatótanácsának elnöke mutatta be a konferencia- központ folyosóján nyílt állandó kiállítást. A régi fotókkal tarkított tárlat időrendben mutatja be az intézmény múltját. Dr. Szabó Lajos teológiai tanár sajátos humorral elevenítette fel az egykori ifjúsági konferenciák hangulatát.

Dr. Szalóky Jenő, Gyenesdiás korábbi polgármestere a Kapemaum „századosára", a két éve elhunyt Hemád Tibor lelkészre emlékezett, akire a falu lakói is nagy szeretettel gondolnak a mai napig, így nem véletlen, hogy egyhangúlag neki ítélték Gyenesdiás első díszpolgári címét. Az egykori településvezető örömmel osztotta meg tapasztalatát az ünneplőkkel: amint mondta, sok olyan emberrel találkozott az országban, akik a Kaperanumban nyaraltak.

Végezetül két előadás hangzott el a diakóniai munkával kapcsolatban. Elsőként Gregersen-Labossa György szombat- helyi lelkész, a diakóniai bizottság elnöke szólt egyházunk szeretetszolgálatáról. Hangsúlyozta, hogy szeretné, ha a Kapemaum a diakóniai intézményeinkben dolgozók evangélizációs helyévé válna; ehhez kéri az egyház támogatását. Czibere Károly, a református egyház szeretetszolgálatának vezetője elgondolkodtató előadásában praktikus és lelki tanácsokat adott a megjelenteknek azzal kapcsolatban, miként közvetíthetjük a Krisztustól jövő szeretetet felebarátainknak.

■ Menyes Gyula

Új helyen jöttek össze

A Déli Egyházkerület lelkészcsaládjai idén is találkoztak június 19. és 21. között hagyományos nyárkezdő rekreációs összejövetelükön, ezúttal azonban nem a hagyományos bonyhádi helyszínen, hanem Békéscsabán, az evangélikus gimnázium új kollégiumában. (Békéscsabai oktatási intézményünk kollégiummal való bővülése lehetőséget ad arra, hogy ezentúl egymást váltva rendezze meg az ehhez hasonló kerületi eseményeket Bonyhád és Békéscsaba.)

A háromnapos együttlét során a kerület lelkészei és családtagjaik változaa déli lelkészcsaládok

tos programokon vehettek részt. Pénteken Gyulát is felkeresték, és az esti időtöltés aznap - Gáncs Péter püspök áhítata után - a Biblia évének jegyében folytatódott családi vetélkedővel.

A szombati nap Kondor Péter esperes áhítatával indult, majd kézműves-foglalkozás, játékok és sportprogramok közül választhattak a résztvevők. Az ebéd után az egyházkerület lelkészi vezetőjének úti áldásával térhettek haza a kerület lelkészcsaládjai.

■ P.G.

Ml Folytatás az Izoldáiról

Amint azt az otthon új szárnyának tervezőjétől, Krizsán András építésztől és Rózsahegyi Barnabás kivitelezőtől megtudtuk, a több mint negyvenmillió forintos beruházás eredményeként a szeretetotthonhoz csatlakozó új épületrészben öt lakószobát alakítottak ki. Krizsán András elmondta: reményeik szerint a jövőben még tovább épülhet-bővülhet az idősek otthona.

Ittzés János elnök-püspök Lk 5,1-11 alapján hirdette az igét. Csodákról beszélt, valóra vált álomról. A Rákospalotai Evangélikus Szeretetotthon életében ez a nap valójában mindkettő, hiszen a hároméves évfordulón új épületszárny nyílt, és telt meg élettel. A püspök emlékeztetett rá, hogy csoda és evangélium mindig összefügg Isten népének az életében. Az evangéliumi történetben nyilmillió forintos beruházás megvalósításában. A nehezebb feladat annak a harminckétmilliónak az előteremtése volt, amely adományokból, az otthon eddigi gazdálkodásából gyűlt össze; a kisebb, a könnyebb feladat - ahogy a miniszter fogalmazott - annak a tízmillió forintnak az átutalása volt, amellyel az állam támogatta az evangélikus gyülekezet diakóniai intézményének bővülését. Az otthon szép és modern, lifttel, nővérhívó berendezéssel, füstjelzővel van felszerelve, minden kényelmi igényt kielégít. Nem utolsósorban pedig olyan természeti környezetben áll, amely a lakók számára ideális.

Kiss Péter hangsúlyozta: munkatársainak, politikustársainak rendre azt javasolja, hogy úgy hozzák meg döntéseiket, mintha a szeretteik számára hoznák őket. Akkor bizonyos, hogy jól fognak cselekedni.

Ittzés János és Bátovszky Gábor

vánvaló: Isten a kezdeményező, a nleg- szólító, ő az, aki odalép hozzánk, s azt mondja: „Evezzetek a mélyre!" Vegyük észre a közelünkbe lépő Istent! Lehessen ez az otthon - mondta a püspök - „műhellyé" Jézus számára, ahol lakók és dolgozók megtapasztalhatják Isten szerete- tét, s legyen szolgálati terület, ahol az ide elhívottak bizonyságot tehetnek szavaikkal és tetteikkel a megszólító Úrról.

Az istentisztelet után — az épületszárny megnyitása és a szalag átvágása előtt - Kiss Péter kancelláriaminiszter örömét fejezte ki és köszönetét mondott azért, hogy részt vehetett a negyvenkétA 2007 júliusától 2008 januárjáig tartó építkezés fázisait az igazgató lelkész mutatta be vetített képek segítségével; a gyülekezet végigkövethette a mintegy fél esztendő valamennyi stációját az alapozástól a szobák birtokba vételéig. Bátovszky Gábor végül köszönetét mondott a gyülekezet adakozásban és imádkozásban egyaránt megnyilvánult segítőkészségéért, köszöntötte a szeretetotthon lakóit és dolgozóit, akikre a közösség családtagjaiként tekint.

Rákospalota ünnepe közös kerti ebéddel, kötetlen együttléttel ért véget.

■ K.D.

Miért...?!

Legutóbbi írásomban (Szemétkrízis, Evangélikus Elet, 2008/22. szám) arra próbáltam olvasóim figyelmét felhívni, hogy fizikai környezetünk szennyezése mellett legalább annyira súlyos szellemi, lelki környezetünk szennyezése is, és ennek egyik fokmérője nyelvünk szókészletének súlyos megromlása, a trágárság és obszcenitás elburjánzása.

Azt próbáltam érzékeltetni, hogy

.....a nyelvnek érzelemkifejező szerepe

is van. A szavakról, mondatokról ítélve valami nagyon furcsa folyamat játszódik le az emberek lelkében. Mindinkább arra a következtetésre jutunk, hogy a lelkünk mélyén valami nincs rendben, és ezt tanúsítják elmondott, elsziszegett, kitörő káromkodásaink is. (...) Egy belső, nagy szemétkrízis jeleit vélem felfedezni, azt az óriási lelki-szellemi válságot, amelyet nap mint nap átélünk, amely fertőz és bűzlik életünkben.”

Megdöbbenéssel olvastam a Népszabadság május 29-ei számában a szörnyű hírt, hogy Szabó Józsefet, a tizenhét éves kaposvári diákot két „jó barátja” és osztálytársa, Misiké és Dávidka agyonverte, tóba dobta, majd még el is siratta.

Az eset az extremitások sorába tartozik - fejtik ki véleményüket a megkérdezett mindentudó szakértők. Egyébként meg persze hibás a család, a közoktatás, az iskola, a társadalom, a média. Azt is tudni vélik, hogy frusztráltabbak a mai tizenévesek az előző korosztályoknál, lelkileg leterheltebbek, sok a feldolgozatlan külső hatás. És itt van az internet, a tévé, a mozi, ahonnan „dől az agresszió, a gyilkosság, az aberrált szexualitás, a gonoszság, a kétes hírességek butasága, a lényegtelen dolgok felnagyítása, a hazudozás, a gátlástalan viselkedés dicsérete és annak sugalmazása, hogy csak te számítasz, s rajtad kívül senki. (...) Most mindenki pszichológusért kiált.” (Magyar Nemzet, május 29.)

Elemzés ide vagy oda, én nemigen Olvastam semmit Misiké és Dávidka személyes, belső felelősségéről - mintha a riporterek, elemzők mindenáron arról akartak volna meggyőzni, hogy az extrém eset megtörténtéért leginkább a külső, objektív hatások, tényezők a felelősek, és a tizenhét éves, szinte felnőtt gyilkosok inkább ezeknek az áldozatai.

Hasonló extrém történet, amikor két tizenéves lány agyonvert egy taxisofőrt, talán a pénzéért, talán mert unalmas volt az élet, és kellett egy kis hepp... Erre jöttek az elemzések, magyarázatok, a média szinte makulátlanná mosta az egyébként nevetgélve vallomást tevő „két kislányt”. Mindent a külső körülményekre igyekeztek kenni, áthárítani, az egyéni felelősségről szinte szó sem esett.

Nincsen ebben szerintem semmi új. A bibliai őstörténetből tudjuk, hogy miuÉGTÁJOLÓ

tán Káin megölte Ábelt, Isten számon kérő szavára - szinte előttem a kép - vállát megvonva, enyhe mosollyal ennyit válaszolt: „Nem tudom! Talán önzője vagyok én a testvéremnek?”

Kíváncsiságból újra a statisztikákhoz fordultam. Egyértelműen kiderült belőlük, hogy a rendszerváltás előtti időszakhoz - 1988-hoz - képest a kilencvenes évek közepéig mind Romániában, mind Magyarországon megháromszorozódott a regisztrált bűncselekmények száma; közöttük többszörösére növekedett - ahogyan az elemzés írja: „robbanásszerűen növekedett” - a kiskorúak és fiatalok által elkövetett bűncselekményeké. Külön tanulmányt érdemelne az, hogy mennyire fokozódott ezen bűnelkövetések súlyossága.

Hová lett Immanuel Kant vagy a 20. századi Norbert Elias utópikus álma, hogy a modern társadalom, az állandó haladás, a civilizáció fejlődése együtt jár az ösztönök megszelídítésével, az agresszivitás, az erőszak csökkenésével? Sokkal inkább igazá van Hans Peter Duermek, aki szociológusként azt állította, hogy az agresszió, az ebben való gyönyörködés, az erőszak megnyilvánulásai annál valószínűbbek, minél szervezettebb, fejlettebb egy adott társadalom. Ehhez már csak annyit fűznék hozzá, hogy lassan ezek a bűnesetek nem extremitások, bár rettenetesek, de egyre inkább megszokott velejárói lesznek mindennapi életünknek, természetessé válnak.

Kétségtelenül fontosak a külső hatások, a destruktív befolyás, és hibás a szülő, az iskola, a média, az egyház, az egész társadalom. Hibás minden és mindenki. Nem kétséges az sem, hogy az elmúlt évtizedekben túllihegték az emberi jogok elvét, de a kötelességekről, rendről, tisztességről, önfegyelemről egyáltalán nem volt már szalonképes szónokolni, erről inkább megfeledkeztünk. De talán amiről a legjobban elfeledkezett szólni a világ, pontosabban akiről, az Isten. A modem világ ámokfutása ott és akkor kezdődött el - s azóta is tart -, mióta ebben a világképben, ebben a konstrukcióban nincs helye Istennek, s nincs, aki megkérdezze az alvó lelkiismerettől: „Hol

van Ábel, a testvéred?” És tart ez az ámokfutás, a gyilkosság, a tettleges és verbális agresszió, amíg a kereszt megtöri az erőszak körét, helyreállítja a lélek kilengését?

A híres evangélizátor, Billy Graham lánya, Anne Graham mondta egy interjúban a következőket: „Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányainkból, és távozz az életünkből! És ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott. (...) Most pedig feltesszük magunknak a■ kérdést: miért nincs gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán ha elég hosszan és alaposan gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.” (Híd evangélikus magazin, 2007/lv. szám, 28. o.)

Adorjánt Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület