Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-06-22 / 25. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. június 22. 3 Az Úr csapatának építése Kettős lelkésziktatás Orosházán Deák László és Laczki János ► A békési régió egyik evangélikus „fellegvárában”, Orosházán évek óta tudatos gyülekezetépítés folyik. Az esperesi székhely evangélikus közössége ebben a folyamatban jelentős mérföldkőhöz érkezett; ennek egyik leginkább látható jeleként az egyházközség vezetősége két lelkészt is elhívott a gazdag helyi gyülekezeti élet szerteágazó szolgálatainak betöltése, a sokszínű munka sikeres végzése érdekében. Az Orosházi Evangélikus Egyházközség közgyűlése megválasztotta Deák Lászlót parókus lelkészi, Laczki Jánost pedig másodlelkészi szolgálatra. Ribdr János, a Nyugat- Békési Egyházmegye esperese június 14-én ünnepi istentisztelet keretében iktatta be hivatalába a két lelkészt. Az ünnep igehirdetői szolgálatát Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke végezte. Deák László nagyjából egy éve kezdte meg szolgálatát Orosházán, Laczki János pedig már hatodévesként is az orosházi gyülekezetben szolgált. Ezután beosztott lelkészként pásztorolta a kardoskúti, a szentetornyai és rákóczitelepi leánygyü- lekezetet, melyekben munkája nyomán komoly fellendülés volt tapasztalható. Gáncs Péter püspök Zsolt 25,5 és iTim 4,10, a két lelkész által választott, a meghívón olvasható ige alapján prédikált. A labdarúgásból kölcsönzött képpel, a „csapatépítéssel" jellemezte az Orosházán folyó munkát, és dicsérő szavakkal szólt az évek óta zajló, tudatos csapat-, vagyis gyülekezetépítésről. Az egyházkerület püspöke kiemelte: Orosházán komolyan veszik azt, hogy a kereszténység ügyének és az egyházi életnek a lényege a csapatjáték, és az építkezés, a gyarapodás szándékának szép jele a kettős iktatás. Gáncs Péter azt is elárulta, hogy a csapat hamarosan újabb játékossal bővül, hiszen az evangélikus gimnáziumban iskolalelkészre van szükség. Az alkalmazott képpel kapcsolatban azonban felhívta a figyelmet egy lehetséges félreértésre, amely sajnos sokszor tapasztalható az egyházi közgondolkodásban: nem a lelkészek alkotják a „csapatot”, és nem a gyülekezet a „közönség”. A gyülekezet egész közössége a csapat, a közönség pedig az egyház falain kívül van. Azért kell „jól játszania” egy-egy ilyen csapatnak, hogy vonzóvá váljon az egyházon kívül élők számára. Deák László Zsolt 85,8-at választotta iktatási igehirdetésének alapjául. Bár sokféleképpen elmondta már a gyülekezetnek, most mégis újra összefoglalta lelkészi hitvallását ünnepi prédikációjában. Nézete szerint egy gyülekezet életében nem elég a javítgatás, az építgetés, a jobb közérzetre való törekvés, és a lelkészi hivatásnak sem lehet ez a célja. A hívő életvitelben alapvető és gyökeres változásra van Szükség: megtérésre és ébredésre, vagyis arra, hogy minden esetben a Szentlélek tüze járja át a gyülekezet tagjait - fogalmazta meg lelkészi ars poeticáját az újonnan beiktatott parókus lelkész. A külvilágból a korszellem közvetítésével olyan kísértések akarnak betömi a hívő közösség életébe, amelyek kifinomult trükkökkel szivárognak be már a családok életébe is, és ezek ellen fel kell vennünk a harcot. Külső és belső rabságainkból azonban az Úr szabadulást adhat nekünk, hogy láthatóvá váljék rajtunk az ő örökkévaló, megváltó szeretete. Az istentisztelet záró oltári szolgálatában Laczki János mondott általános könyörgő imádságot, Isten áldását pedig Gáncs Péter püspök közvetítette a gyülekezetnek. Az istentisztelet Végeztével ünnepi közgyűlés vette kezdetét, amelyet Juntos István, az Orosházi Evangélikus Egyház- község felügyelője nyitott meg. Ribár János esperes üdvözlő szavai után a finnugor lelkészkonferenciáról érkező, a finnországi Mikkeliből hazánkba látogató Voitto Huotari püspök köszöntötte a két lelkészt. Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő a Déli Egyházkerület nevében mondta el jókívánságait, majd a szomszédos Kelet-Békési Egyházmegye esperese. Kondor Péter köszöntötte a frissen iktatott lelkészeket. Őt követte Koszorús Oszkár egyházmegyei felügyelő, aki a Nyugat-Békési Egyházmegye képviseletében üdvözölte a két lelkészt beiktatásuk alkalmából. Az orosházi pedagógiai intézmények részéről Révészné Tóth Erzsébet, a Hajnal Evangélikus Óvoda és Juntos Istvánné, az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium igazgatója köszöntötte Deák Lászlót és Laczki Jánost. A helyi református gyülekezet lelkésze, Kovács Árpád üdvözlő szavai után Németh Béla polgármester és dr. Dancsó József alpolgármester, országgyűlési képviselő fejezte ki az egyház- községgel fennálló jó kapcsolat feletti örömét, és előrevetítették, hogy az orosházi evangélikusok a jövőben is számíthatnak az önkormányzat támogatására. * Az ünnepi alkalom a gimnáziumban megrendezett állófogadással fejeződött be. ■ Petri Gábor A lassú gyógyulás jelei •<* Folytatás az 1. oldalról Az istentiszteletek liturgiái szolgálatát Csonka Zsuzsanna helyettes lelkész és Ribár János, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese végezte. Gáncs Péter püspök Ambrózfalván Lk 17,15.19; Pitvaroson Gál 6,2, Csanádal- bertiben pedig Zsolt 85,8 alapján hirdette Isten igéjét. Az elmúlt három év távlatából szemlélve a gyülekezetek ma sem könnyű helyzetét megállapította: az Úr csodásán működik, hiszen a több szempontból is nehéz idők, a viszályoktól sem mentes lelkészváltás után, a nehéz anyagi helyzet ellenére valami mégis megindult ezeken a településeken, a közösségek éledeznek, és a plántálás, az építkezés, a gyógyulás reményteljes jelei talán a gyülekezet lehetséges jövőjét is körvonalazzák. Az egyházkerület lelkészi vezetője hangsúlyozta: bár a gyógyuláshoz szükséges látnunk a beteg pontokat, de észre kell vennünk a biztató folyamatokat, a pozitív életjeleket, a reményteljes változásokat is, és tudnunk kell hálát adni mindezekért, még ha látszólag apróságoknak tűnnek is a hatalmas gondok mellett. „Ha ezek a kövek beszélni tudnának, vádbeszédet mondanának a mögöttünk lévő embertelen századról. Ha létezik tövig csonkolt gyülekezet, akkor a pitvarosi mindenképpen az” - mondta igehirdetésében a szlovák lakosság kitelepítésére utalva Gáncs Péter a drámai és megrázó látványt nyújtó pitvarosi templomban (képünkön). De mégsem a kövek szavának felerősítése a feladatunk - mutatott rá a püspök -, hanem az új hajtások nevelése. A leírhatatlanul lepusztult templomfalak között ugyanis gyermekek ülnek, ezért talán van remény a megújulásra, egy új jövő felépítésére. Ahol az emberi erő és értelem csődöt mond, ott Isten szeretete csodákra képes: az ország egyik legelesettebb térségében utak nyílnak a folytatás, a továbbhaladás előtt, s ahol előbb a teljes reménytelenség rombolta az emberi lelkeket, ott utóbb azt találjuk, hogy hálaadásra nyílnak ajkaink, s az öröm szavait, a hála énekét a romos falak közül is kivihetjük és továbbadhatjuk a világban. A Déli Egyházkerület felügyelője, Radosné Lengyel Anna mindhárom gyülekezet közösségét köszöntötte, és szívhez szóló szavakkal hívta fel a gyermekek és fiatalok figyelmét arra, hogy az egyházkerület segítsége mellett á gyülekezetek sorsa és jövője elsősorban az ő kezükben van. Az egyházkerület elnöksége - Gáncs Péter püspök és Lengyel Anna kerületi felügyelő valamint a Nyugat-Békési Egyházmegye elnöksége - Ribár János esperes és Koszorús Oszkár egyházmegyei felügyelő - mezőhegyesi munkaebéd keretében tárgyalt a társult egyházközség vezetőségével az önálló parókus lelkészi állás létrehozásának lehetőségeiről. ■ P. G. Európa, bajnokság nélkül A labdarúgó-Európa-bajnokság idején került sor Révfülöpön a - szintén négyévente esedékes - finnugor lelkészkonferenciára. Ami a foci-Eb-t illeti, köztudott, hogy arra sem a finn, sem az észt, sem a magyar nemzeti tizenegy nem jutott ki. Alighanem már meg is szoktuk, hogy az ilyen világeseményeken mi legfeljebb csak vendégként, nézőként lehetünk jelen, a partvonalon kívülről nézhetjük csupán a nagyok játékát. Mindez azt jelentené, hogy mi, finnugorok kimaradunk Európából? Talán csak nem ázsiai gyökereink miatt nincs itt helyünk? Tény és való, hogy aki az olaszok azúrkék mezét látja, az nemcsak Luca Tonira gondol, hanem a reneszánsz művészekre, az örök városra és a piros Ferrarira is... A hollandok narancsszínű mezét látva nemcsak Van der Saar jut az ember eszébe, hanem szélmalmok és németalföldi festők, valamint Anna Frank szülőháza is. A németek fehér meze nemcsak Ballackot illeti meg, de felidézi a kalandozó eleink felett aratott Lech-me- zei győzelmet, a reformációt és a Siemens konszernt is. Kis finnugor nemzeteinket számon tartják-e Európában? A mi művészeinket és tudósainkat, vesztes és nyert csatáinkat, egyházainkat és intézményeinket számon tartja-e valaki? Kit érdekel, hogy ki volt Mannerheim vagy Nagy Imre? Gondol-e valaki az Észtországból vagonokban kitelepítettekre? Tudják-e a művelt Európában, hogy kik azok az inkeriek vagy az erdélyiek? Hallgat-e még valaki Sibeliust, Bartókot vagy Arvo Pártét? Van-e helyünk Európában? Vagy végképp elbuktunk a selejtezőkön? A 2008. június 10. és 15. között Révfülöpön megrendezett finnugor lelkészkonferencia azt az üzenetet hordozta, hogy igenis helyünk van itt. Bár gyökereink Ázsiába nyúlnak vissza, ma helyünk van ezen a kontinensen. Bemmard Henri-Lévy így fogalmaz: „Európa nem egy hely, hanem egy gondolat.” Európával kapcsolatban azonban nemcsak egy mítoszt, de egy álmot is érdemes felidéznünk... A görög mitológiában Zeusz beleszeretett a tenger partján sétálgató föníciai királylányba, Európába. A főisten bika alakjában ment el a szép leányért, és szarvai közé kapta őt. Nekiiramodott, és a tengeren át magával ragadta Kréta szigetére. Európának aztán három gyermeke született Zeusztól. A mitológiai hagyomány szerint tehát egy nyugatra szöktetett ázsiai királylányról nevezték el kontinensünket. E mítosz erőszakot, kényszert és ármányt sugall. Magunk előtt látjuk a bika vadságát, azonosulunk a tengeren való hányattatás gyötrelmeivel, nem utolsósorban pedig újra és újra átéljük a szégyent, amelyet Európának el kellett szenvednie. De ismerünk egy álmot is. Ez is Ázsiába vezet vissza bennünket, akárcsak a ÉGTÁJOLÓ mítosz. Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv szerint Tróászban váratlanul egy macedón harcos jelent meg álomban Pál apostolnak, ilyen szavak kíséretében: „Jöjj át (...), légy segítségünkre!” (16,9) Lukács tömör tudósítása így rögzíti aztán a tényeket: „...oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.” (16,10) Ez a jelenet nem más, mint a pogány Európának a kereszténységhez intézett segélykiáltása. Pál meghallja ezt a sikolyt, és elindul. Vele együtt pedig a Jézusról szóló jó hír, az evangélium is eljut Európába. A Szentlélek életet lehel a haldokló görög-római világba. Ennek nyomán új Európa született. Idővel azonban ismét elhalványult ez az álom, és mintha mára ismét a mítosz törne utat magának. Zeusz bikája újra csak fújtat és zihál. Orrlika tágul, farkával csapdos, rút patáival eltapossa a védtelen élőlényeket. Európa újra a pogányság felé tart. Ám talán ma is kapunk egy álmot. Ma is hallhatunk ilyen vészjelzést: „Jöjj, siess segítségünkre!” Ezért aztán ma is elindulhatunk Pál apostollal, batyunkban az evangélium üzenetével. Adja Isten, hogy legyenek nekünk is álmaink! Hiszen mind az O-, mind az Újszövetségben Isten fordulópontot nyújtó közbeavatkozását jelzik az álmok. Álmunk lehet Európa reevangélizálása. Lelket, ismét lelket adhatunk az öreg kontinensnek. Tanúskodhatunk Jézusról, aki nem bika, hanem bárány. Mi magunk pedig immár nem ethnosz, vagyis egy bizonyos nép, hanem laosz, azaz Isten népe leszünk! Egy örömtelen világban hirdethetjük meg a jézusi örömhírt. A mi gyökereink is Ázsiába nyúlnak. Ám az Úristen akarata az volt, hogy - az akkor még pogány - Európában keressünk új hazát. Őseink álmai is ilyen pogány álmok voltak. De tudunk Pál apostol korántsem pogány álmáról, amelynek nyomán az evangélium eljutott Európába. „Jöjj, siess segítségünkre!” A finnugor lelkészkonferencián sokszor elhangzott egy-egy ilyen mondat. Testvérgyülekezeti kapcsolatokat építettünk, baráti szálakat szőttünk. Tervezgettük, miként küldhetünk teológus szakértőt az egyik, zenei szakembert a másik országba. Ifjúsági csoportok és ösztöndíjas hallgatók cserekapcsolatát készítettük elő. Boldogan értesültünk arról, hogy készül nyelvrokonunk, a mari nép teljes bibliafordítása. Szeretnénk egymással találkozni: észtek és erdélyiek, finnek és a Volga mentén élő mordvinok, felvidékiek és a Szentpétervár környékén élő inkeriek. Csupa kis nép, amelyeket mások talán meg sem találnak a térképen. Akik nem szerepelünk az Európa-bajnokságon, ahol bajnokok helyett inkább csak bajok vannak. Ám akad, aki segítségünkre siet a bajbap is, hogy egymásnak is támaszai lehessünk. Mi próbáljuk támogatni egymást, és bizonnyal segít mindannyiunknak az Úristen. Mert mi nem egyszerűen az apostolt hívjuk - „Jöjj, siess segítségünkre!” -, hanem a vigasztaló és bátorító Szent- leiket. Ennek jegyében voltunk együtt Révfülöpön mi, finnugor lelkészek. Közben- közben néztük a futball-Európa-baj- nokságot, de nagyon azért egyikünknek sem hiányzott. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület