Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-06-22 / 25. szám
2 <m 2008. június 22. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS A BIBLIA ÉVE SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP - Lk 5,1-n Hóseás könyve - a házasság Hóseás a fájdalmak prófétája volt. Szenvedéseit egy rosszul sikerült házasság okozta. Ahogy más prófétákat, Isten Hóseást is megbízta azzal, hogy személyes életével ábrázolja ki a választott néphez szóló üzenetet. O azt a megbízatást kapta, hogy vegyen feleségül egy rabszolganőt, aki egy kánaáni termékenységisten- szentélyében prostituáltként „dolgozott”. Az egyoldalú kapcsolat természetesen eleve bukásra volt ítélve. Hóseás ugyanis valóban megszerette a parázna Gómert, ő azonban nem tudott és talán nem is akart szakítani korábbi életvitelével. Három szerencsétlen gyermekük született, akiknek különös nevei is emléket állítottak Hóseás és Gómer reményte- lenszerelem-házasságának: „Jezréeli csatamező”, „Nincs irgalom” és „Nem népem”. Isten mint hűséges férj A próféta saját, csalódásokkal teli házasságán keresztül értette meg, hogy mit érez Isten szeretett népe, Izráel iránt: megszabadította őket Egyiptomból, a szolgaság házából, és tulajdonképpen „feleségül vette” -őket a pusztában a Sí- nai-hegyi szövetségkötés alkalmával. Izráel azonban javíthatatlanul hűtlen és érzéketlen feleségnek bizonyult: vágyakozva kereste fel a legkülönfélébb bálványistenségeket, akikkel újra és újra „megcsalta” szerető Istenét. • Hóseás személyes fájdalomtól átitatott próféciáiból kirajzolódik a hűtlen nép sorsa: alkalmi szeretői minduntalan megvetve dobják el maguktól, mígnem egyre mélyebbre sodródik a megaláztatásokban. Isten azonban érthetetlen sze- retetével mindvégig ott áll a háttérben, készen arra, hogy visszafogadja a népet, amint az ráébred hűtlenségére, megvall- ja, és visszatér Urához. Válságba jutott intézmény Magyarországon - a fejlett világban megfigyelhető folyamatokhoz hasonlóan - a hatvanas években a házasságok 20, a hetvenes években 25, az 1980-as évek végén pedig 35 százaléka végződött válással. Napjainkban a házasságoknak több mint a fele felbomlik. A szociológia, a pszichológia vagy a jogtudomány más-más okokkal, így a család és a társadalom közötti kapcsolatok kibővülésével, a női munkavállalás és a kétkeresős családmodell konfliktusokat gerjesztő szerepével, a falusi életmód eltűnésével vagy a magyar családok életét megnyomorító anyagi gondokkal magyarázza ezeket a számadatokat. A valódi okok persze mindezeken túl keresendők. A Bibliának nagyon sok mondanivalója van a házassággal kapcsolatban, de főként arra tanít, hogy két, egymás iránt elkötelezett ember sorsközösségének túl sok akadályon kell átmennie ahhoz, hogy fennmaradhasson. A szerelem, amelyre ma a leggyakrabban alapozzuk a házasságot, sajnos nem elég. Sok minden más - például türelem, tisztelet, megbocsátás, hűség és hit - is kell hozzá, de a házasság fennmaradása mindenekelőtt Isten kegyelmétől függ, amellyel legyőzi alkalmatlanságunkat. „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat." (Hős 2,21-22) N Magyar Bibliatársulat HIRDETÉS Június 22-én, vasárnap 12 órától a Duna II. Autonómia ismét műsorra tűzi a nyíregyházi Nagytemplomban tavaly nyáron tartott tanévzáró evangélikus istentiszteletről készült felvételt. Igét hirdet ár. Fabiny Tamás püspök. „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” A történet valódi, a végbement csodálatos esemény szimbolikus. Egy kvízműsorban nemrég föltették a kérdést: „Milyen eszköz lehetett volna az első pápa korábbi mesterségének szimbóluma?” Első lehetséges válaszként a sztetoszkóp jelent meg. A megkérdezettek - két, húszas éveiben járó hölgy - hosszas tanakodás után, vesztükre, elfogadták. A helyes válasz természetesen a halászháló lett volna. A valószínűleg nem katolikus vallású válaszadók mentségére szóljon, hogy az „első pápa” megjelölés számukra nem egyértelműen Péter apostolra utalt, mert hogy ő halász volt, azt - mint mondták - tudták volna. Tudták, csak nem jutott eszükbe... Nem így vagyunk sokszor mi is? Tudjuk, csak nem jut eszünkbe... A történetben maga Jézus használja fel az apostolok eredeti mesterségét jelző halászháló, illetve a halászat szimbolikáját. Ez egyikünk számára sem új. Nem új, hogy Jézus tanítványai kezdettől fogva „emberhalászok”. A tizenkettő persze másként, mint a mezőn vagy a hegyen Jézust hallgató sokaság, a tágabb tanítványi kör. A tizenkettőnek világi foglalkozását - a tavon való halászatot - elhagyva kellett emberhalásszá lennie. A tágabb tanítványi körhöz tartozóknak világi foglalkozásuk mellett. De ha keresztények, azaz Krisztust és Krisztus tanítását követő tanítványok vagyunk, akkor mindannyian emberhalászok is vagyunk. Csak nem jut az eszünkbe. Nem kapcsolunk időben, mint ahogy a kvízben szereplő testvérpár is csak későn kapcsolt, miután már elfogadta a rossz választ. A kvízjátékosokat a „pápa” szó tévesztette meg. Bennünket a „püspök”, a „lelkész”, esetleg a „presbiter” szavak szoktak. Ezek miatt nem kapcsolunk időben. Mert úgy gondoljuk, hogy az emberhalászat hálója, a másikat mindig megelőző és ha kell, mindent hetvenszer hétszer is megbocsátó krisztusi szeretet, a jókor kimondott hitvalló szó kizárólag az ő eszközük Pedig csak arról van szó, hogy nekik más módon kell ezekkel az eszközökkel élniük A püspökökre, lelkészekre az egyház hivatalos igeszolgálata van bízva. De az egyházi szolgálatnak nem ez az egyetlen területe. És rajtuk kívül nem is csak a presbiterek és más „világi” egyházi tisztségviselők vannak elhívva az emberhalászat szolgálatára. Mindannyian erre vagyunk elhívva, ke- resztségünknél fogva. Minden megkeresztelt hívőnek adatott egy halászháló. A kérdés csak az, hogy használja-e. Ki-ki a maga helyén, ahol él, ahol naponta megfordul, ahol hivatását betölti, ahol kenyérkereső munkáját végzi. A baj az, hogy sokan elfelejtették, sokan nem akarnak róla tudomást venni, vagy szégyellik használni, ezért akasztják szögre. Pedig Jézus minden megkeresztelt embertől elvárja, A VASÁRNAP IGÉJE hogy használja hitének halászhálóját, ahol és amikor ő módot nyit rá. Mert a történet szimbolikájának másik tanítása éppen ez: a fogás mindig Jézus hatalmában van. Péter és társai szakképzett halászok voltak: tudták, hogy mikor kell hajójukkal nagy fogás reményében vízre szállniuk. Kint is voltak egész éjszaka a tavon, mégsem fogtak semmit. Jézus szavára azonban a halfogásra teljesen alkalmatlan délidőben is rögtön megtelt a hálójuk. Az emberhalászat hálóját akkor kell kivetni, amikor Jézus mondja. Az ő szavára! Ez a fogás titka. A fogás az emberhalászatban is egyedül jézus hatalmában van. Az emberi igyekezet önmagában nem ér semmit. De Jézus szavára, amikor ő mondja, a „halásznak” rögtön mozdulnia kell. Az alkalmas helyet és az alkalmas pillanatot magunktól sosem ismerhetjük fel. Ezért kell szüntelenül Jézusra figyelnünk. Amikor ő int, hogy most, akkor kell kivetnünk a hálót. És mindig arra a vízre, amelyet Jézus mutat. Jézus pedig ezt mondta Péternek: „Evezz a mélyre...!" Nem vagyok az allegorizáló írásmagyarázat híve, de meggyőződésem, hogy ebben az esetben maga a történet válik allegóriává. Evezz a mélyre! Mindenekelőtt azokat keresd, azokhoz menj, akiknek az életét nem a magasság, hanem a mélység jellemzi. Akikre nem felnézned kell, hanem akikhez mélyre le kell hajolnod! Ok lesznek a „nagy fogás”, ha Jézus parancsa szerint közeledsz hozzájuk. A kérdés, hogy a ma egyházának és a ma gyülekezeteinek kell-e az ilyen ösz- szetételű fogás. Kell-e a „mélyről merített halak” nagy tömege? Nem irtózunk-e a mélység szagától, amelyet az ilyen halak maguk körül - néha a szó szoros értelmében is - árasztanak? Pétert megszégyenítette a befogott halak nagy mennyisége. Nemcsak halászati szaktudásának csődjét élte át, hanem valami egészen mást: a valószínűt- lenül nagy fogást adó Jézusban megérezte Isten jelenlétét. „Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: »Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!»" És Jézus ez után a gyónással felérő vallomás után mondja Péternek:,JSefélj, ezentúl emberhalász leszel!" A történet túlmutat Péter személyes ügyén. Aki már olyan mértékben kiábrándult önmagából, mint Péter, Jézus csak azt tudja eredményes emberhalász- szá tenni; aki nem a saját belátása szerint, hanem Jézus szavára veti ki a hálót. ■ Véghelyi Antal Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Hálával tárjuk eléd kéréseinket. Megköszönjük a testi-lelki jókat, melyeket naponta megadtál reményeinken felül. Hálát adunk, hogy nem bűneink, hanem bűnbocsátó kegyelmed szerint bánsz velünk, és meghallgatod imádságunkat. [Lektor:] Urunk, hamarosan megkezdődik az aratás; reménységgel várjuk a jó termést, amelyet csak te adhatsz meg. Ha megnyitod kezedet, bővelkedünk, ha elfordulsz tőlünk, nem segít rajtunk az emberi tudás és erő. Áldásodat kaphattuk, ne engedd felednünk: te is várod, hogy életünk megteremje az embertársi szeretet gyümölcseit. Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Hűséges Tanítónk és Mesterünk! A tanév végén könyörgünk a tanuló ifjúságért és a pedagógusokért. Adj lelkierőt a javításhoz azoknak, akik kudarcot vallottak, és józan önértékelést a sikereseknek. Add, hogy a pályakezdők találjanak munkát, értelmét lássák, és leljenek benne örömöt! Segíts, hogy mindazok, akik az oktatásügyben döntéseket hoznak, ne önző érdekeket szolgáljanak, hanem tartsák szent feladatuknak népünk szellemi és erkölcsi felemelkedését. Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Krisztusunk! Szolgálatoddal példát hagytál ránk. Azt akarod, hogy egyházad a világban élve, alázattal hordozza a keresztet. Ne engedd, hogy szolgálatunk végzése közben elhagyjunk téged, meghamisítva evangéliumodat! Munkáld a lelki ébredést evangélikus egyházunkban, vezesd elkötelezett, hitvalló életfolytatásra a langymeleg hitűeket. Segíts minket őszinte bűnbánatra, megtérésre és hiteles szolgálatra, hogy elvégezhessük küldetésünket e hazában. Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, eléd visszük minden nyomorúságunkat: a megélhetési gondokkal és betegségekkel küszködőket, a szenvedélyek rabjait és az igazságtalanul meghurcoltakat, a magányosan élőket és a válságba jutott házastársakat, a haldoklókat és a gyászolókat. Kegyelmedbe ajánljuk mindazokat, akik nyomorúságukból hozzád kiáltanak. Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Végül kérünk, készíts fel minket országod eljövetelére, a színről színre látás elvehetetlen örömére a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Amen. Ébredj, bizonyságtévő lélek! ► A Szentháromság ünnepe utáni ötödik vasárnap keresztény hitünk egyik alapvető megnyilvánulási formájára emlékeztet bennünket: arra a bizonyságtételre, amelyet a Jézus Krisztustól kapott missziói parancs (Mt 28,18-20) szellemében évezredek óta végez az egyház s benne a hívő ember. „Isten tanúságtételre hív” - ez az ünnep témája, s e köré csoportosulnak nemcsak az istentiszteleten elhangzó bibliai igék, hanem az énekek is. A&epistola ezen a vasárnapon iPt 3,8-15. Bár ez az igeszakasz elsősorban a keresztények mindennapi életgyakorlatának rendjét határozza meg, végkicsengése mégis kifejezetten missziói karaktert hordoz-, hiszen az apostol felszólít: ......legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.” (15. vers) Az ünnep evangéliumi szakasza Péternek és társainak a csodálatos halfogásáról szól (Lk 5,1-11), de egyben Péter, János és Jakab apostolok elhívásának története is. Ezzel a keresztény bizonyságtétel és küldetés két döntő eleme kerül a középpontba: Jézus hívása („Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”) és az ember válasza („Erre [...] mindent otthagyva követték őt."). A vasárnap graduáléneke (EÉ 467) - mind dallamát, mind szövegét tekintve - a pietizmus korából származik. Kari Heinrich von Bogatzky 1750-ben keletkezett Ébredj, bizonyságtévő lélek kezdetű szövegét a jól ismert Nagy Isten, néked zeng az ének (EÉ 59) dallamára énekeljük. A dallam egy hamburgi forrásból már 1690-től ismert, de a mai énekeskönyvek egy, a német pietizmus „fellegvárában”, Halléban keletkezett 1704-es kiadás alapján közlik. A lendületes dúr dallam jól illik a misszió lendületét, Isten igéjének feltartóztathatatlan útját bemutató szöveghez. Karl Heinrich von Bogatzky nemesi családból származott, amely Ausztriából Magyarországon keresztül vándorolt ki Sziléziába, a mai Lengyelország területére. Édesapja itt katonatisztként szolgált. O maga 1690-ben született egy Jankowe nevű helységben, s már fiatalon sok hitbeli tapasztalatot szerzett. Egész életében betegségek gyötörték; ez nemcsak személyiségét határozta meg, hanem pályáját is. Tizennégy éves korában egy ilyen, három hónapig tartó betegeskedés idején olvasta el a teljes Szentírást. 1714-ben - Haliéba látogatva - találkozott először August Hermann Franckéval, a pietizmus egyik legmeghatározóbb képviselőjével, s élte át a megtérés élményét. Ennek hatására - bár a család eredetileg katonának szánta, később pedig jogi tanulmányokat is folytatott - fordult érdeklődése a teológiai tanulmányok felé, amelyeket 1716-ban kezdett el. Az említett egészségügyi problémák miatt soha nem lett gyülekezeti lelkész, inkább lelkigondozóként, a pietistákra jellemző „lelki órák” vezetőjeként és énekszerzőként fejtette ki nagy hatású tevékenységét. Összesen 411 énekét ismerjük, amelyek mindegyike a lelki élet, az Istennel való komoly, személyes kapcsolat terén szerzett rqély tapasztalatokról" tanúskodik. Énekeinek legismertebb gyűjteménye az 1750-ben megjelent Die Übung der Gottseligkeit in allerlei geistlichen Liedern (A kegyesség gyakorlása mindenféle lelki énekekben). Bogatzky 1774-ben halt meg Halléban. ÉNEKKINCSTÁR dtczeríinc. Az Ébredj, bizonyságtévő lélek először a Keresztyén (Dunántúli) énekeskönyv 1955-ös kiadásának függelékében (751)'jelent meg, az eredeti nyolc versszak helyett három (1., 2., 4.) strófával. Jelenlegi énekeskönyvünk szerkesztői - koncepciójuknak megfelelően - négy versszakot választottak ki a szövegből (1., 2., 6., 8.). (A német énekeskönyvben - Evangelische Gesangbuch, EG 241 - a teljes szöveg megtalálható.) Mivel a versszakok önálló üzenetet hordoznak, s csak a misszió összefoglaló témája köti össze őket, a közülük való válogatás ez esetben nem töri meg az ének gondolatmenetét. A szöveg még így is sok bibliai utalást tartalmaz (Ézs 62,6-7; Mt 9,37-38/Lk 10,2; Róm 11,25-32), ezzel is felhívva a figyelmet arra, hogy az evangélium üzenetének továbbadása Isten akarata szerint minden keresztény ember alapvető feladata. ■ Wagner Szilárd LAPUNK A VILÁGHÁLÓN A WWW.EVELET.HU CÍMEN OLVASHATÓ. "V-
