Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-06-15 / 24. szám
ÚT/TfíRS^ 2008. június 15. • 3 Befejezte tevékenységét a KÉMELM Folytatás az 1. oldalról A KÉMELM-et megalakító lelkészek a következő ünnepélyes nyilatkozatot tették: „Az Egyház Ura iránti hálával kijelentjük, hogy 1. jövőbeli szolgálatunkat idegen földön is, továbbra is felajánljuk a mi Urunknak, hogy az evangélium vigasztalását sokat szenvedett népünkhöz ma is elvihessük... 2. egyházunk szolgálatát a menekültek között is az Ige tiszta hirdetésében és a szentségek Krisztus rendelése szerinti kiszolgáltatásában látjuk... 3. nem akarunk külön magyar menekült egyházat szervezni, hanem mindig készek vagyunk az adott körülmények között úgy szolgálni a hozzánk tartozókat, hogy azt mindenkor a helyi egyházi hatóságokkal összehangolva, Isten dicsőségére végezzük. ” A közösség tagjai a legnehezebb időkben is hűen végezték munkájukat az idézett nyilatkozat szellemében. Saját szolgálati helyükön, egymástól szétszóródva teljesítették a rájuk bízott küldetést. Ugyanakkor egymással szoros kapcsolatban álltak egy olyan világban, amelyikben még korántsem volt annyira természetes, hogy az információk földrészeken átívelve pillanatok alatt, minimális anyagi ráfordítással terjedhetnek. Ritkán lehet az ember tanúja annak, hogy egy szervezet, amelyik hosszú történetet tudhat maga mögött, teljesítve küldetését, méltósággal kimondja megszűnését. Az ilyen - tulajdonképpeni funkciójukat már betöltött - szerveződések általában elsorvadnak, „vég- elgyengülésben kimúlnak”, de a KÉMELM esetében nem ez történt. Tagjai vállalták, hogy a nyilvánosság elé lépve kimondják: „leteszik a lantot”. Mindez nem jelenti azt, hogy a fraternitásról is4e- mondtak; a korábbi kapcsolatokat továbbra is ápolni szeretnék, mindössze a szervezeti kereteket építik le. Ebben a tekintetben egyébként a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) munkálkodásában látják a folytonosságot. A piliscsabai záróalkalmon a résztvevők dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár társaságában beszélgettek Vajta Vilmosnak A diakóniai teológia a magyar társadalmi rendszerben című könyvéről, amely 2006-ban a Luther Kiadó gondozásában - nem kis várakozást követően - magyarul is megjelent. A diszkusszió után Pátkai Róbert püspök értékelte a KÉMELM ötvenegy éves történetét, majd dr. Fabiny Tamás püspök méltatta a szervezet működését. Személyes hangon idézte fel találkozásait a KÉMELM tagjaival, majd sorra vette a fent idézett, az alapító nyilatkozatban megfogalmazott pontokat, amelyeket a munkaközösség mindvégig szem előtt tartott. Végül kiemelte, hogy eljött a szerepcsere ideje: korábban az anyaegyház volt az, amelynek a szervezet tagjai lelki, szellemi és anyagi tekintetben adni tudtak, most az anyaegyház „van soron”: azon kell lenni, hogy mindezt megköszönve ő is visszaadhasson nekik valamit mindabból, amit tőlük és rajták keresztül kapott. Adja Isten, hogy az Útitárs is eszköz legyen ebben.- eszpé Hálaadó imádság Elhangzott a KÉMELM záróülésének befejező áhítatán, Piliscsabán 2008. május 22-én Irgalmas Isten, szerető meny- nyei Atyánk! Szívünk mély hálájával borulunk le szent színed előtt. Hálaadással köszönjük meg néked, hogy fél évszázados szolgálatunk alatt áldó kezedet mindig fölöttünk tartottad, pró- bás életutunkon Szentlelked vezetését mindig érezhettük. Igéd és a szentségek vétele és adása erősítette munkánkat csakúgy, mint egyéni életünket. Újra köszönet és hála néked, Urunk, ezért. Ami pedig tévedés és botlás, bűn volt életünkben, arra kegyelmesen boríts fátylat, bocsáss meg nékünk a te fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus érdeméért. Hálát adunk, kegyelmes, mennyei Atyánk, a halálon vett diadalért. Jézus Urunk életet és üdvösséget ajándékozó áldozatáért, amikor elhunyt szolgatársainkért, barátainkért imádkozunk, akik velünk együtt voltak feladataink vállalásában. Köszönjük rajtuk keresztül is nyújtott szereteted bőséges jelét, egyházunk iránti hűségüket, emberi és teológiai integritásukat. Áldd meg ezt a mostani együttlétünket, most, amikor számba vesszük és letesszük ötven esztendő munkáját. Te adj mindannyiunknak alázatosságot, bölcsességet és szeretetet. Te tedd szavunkat és egyházad üzenetét őszintévé és szentté, hogy egyházad itt, e drága hazában és szerte a világon épüljön, és felebarátaink számára tanúságtétellé legyen. Hallgass meg minket, Jézusért kérünk. Ámen. A 4. oldalon olvasható Sík Sándor-verset a KÉMELM alapítóinak ajánlja szeretettel az Útitárs szerkesztősége. ÚTI-TÁRSALGÓ Krisztusról dinamikusan, életközelien Interjú Solymár Mónikával, egyházunk új doktorával A Magyarországi és az Ausztriai Evangélikus Egyház számára egyaránt örömteli: ez év májusától mindkettő eggyel több doktorral büszkélkedhet. Téved, aki azt gondolja, hogy ehhez feltétlenül két személy szükséges. Solymár Mónika, a bécsi magyar evangélikus gyülekezet lelkipásztora néhány héttel ezelőtt védte meg valláspedagógiai témában írt doktori disszertációját, ezáltal doktori fokozatot szerzett.- Először is: "hogy érzi magát e pillanatban, néhány héttel disszertációjának megvédése után ?- Természetes, hogy az öröm és a hála érzése tölt el. Hálatelt szívvel gondolok a lehetőségekre, amelyek elém kerültek, személyekre, akiknek a segítsége és a bizalma sokat jelentett a munka véghezvitele során. Itt különösen konzulensemnek, dr. Gottfried Adamnak, a bécsi evangélikus teológiai fakultás valláspedagógiai tanszéke vezetőjének és korábbi munkahelyemnek, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumnak szeretnék köszönetét mondani. A líceumnak tíz esztendőn keresztül voltam iskolalelkésze, dr. Lampérth Gyula egykori és Tölti Balázs jelenlegi igazgató egyaránt támogatta azt a munkát, amelyet a hittanoktatás és az iskola evangélikus profiljának kialakítása terén végeztem. A bécsi évek kezdeti bizonytalansága idején sokszor érezhettem a líceum biztos hátterét, azt a bizalmat és szeretetet, amely- lyel doktori munkám kísérték. A kapcsolat az iskolával jelenleg is élő, egyaránt követjük és támogatjuk egymás munkaterületeit. Gottfried Adam professzor bátorított és adott lehetőséget arra, hogy a bécsi egyetemen végezzem a doktori iskolát, és itt írjam meg németül disszertációmat. Köszönettel tartozom neki azért is, hogy a sokféle és szerteágazó német nyelvű szakirodalomra és kutatási területekre vonatkozóan tájékozódási támpontokat adott, valamint bevezetett valláspedagógiai műhelyekbe és kutatásokba. Az egyetemi munka aztán azt eredményezte, hogy egy ideje asszisztensként dolgozom a valláspedagógiai tanszéken.- Közelebbről milyen témában íródott a dolgozat?- Valláspedagógiai témakörben, és a Jézus Krisztus-téma teológiai-didaktikai feldolgozását mutatja be egy német hittankönyvsorozat - Kursbuch Religion - anyagán keresztül. Mindig is érdekelt, hogyan lehet Jézus Krisztusról úgy beszélni és tanítani, hogy a bibliai Krisztus-kép sokszínűsége és egyértelműsége megjelenjen, ugyanakkor a gyerekek és fiatalok ne száraz, számukra kissé idegen, elméleti és érthetetlen dogmatikai megfogalmazásokkal találkozzanak, hanem vélemények, gondolatok és megélt tapasztalatok megismerése folyamán élővé és dinamikussá váljék bennük a Krisztusról közvetített keresztény tanítás. Amikor az 5. osztályosok számára az Örömhír Jézus Krisztusról című hittankönyvet írtuk szerzőtársammal együtt, ez a kérdés különösen is aktuálissá vált. Mintegy ennek a hittankönyvnek a folytatása, a téma tudományos átgondolása a doktori munka. Egy krisztológiai és vallásdidaktikai áttekintést követően három témakört vizsgáltam részletesebben: Jézus példázatait, csodáit és az explicit krisztológiai témákat, például Jézus istenségének kérdése, kereszt és feltámadás, megváltás, Krisztus mai jelenléte és így tovább. Az általam választott hittankönyvsorozat német nyelvterületen a legismertebb és a legnagyobb példányszámú, 1976-tól rendszeresen jelenik meg a tíz-tizenhét éves korosztály számára, öt-hat évente átdolgozott formában. Összesen tizennyolc hittankönyvről van szó, amelyek áttanulmányozása és feldolgozása folyamán nagyon izgalmas volt nyomon követni az elmúlt harminc esztendő krisztológiai és vallásdidaktikai folyamatait.- Melyek voltak a legszebb és a legnehezebb pillanatok a munka során ?- A kezdeti és a végső szakaszt nagyon élveztem. Az útkeresés, a kötetlen olvasás, a szakirodalommal való ismerkedés, valamint az egyes didaktikai megközelítési módok kipróbálása a líceumi hittanórákon mind örömteli pillanatokat jelentettek. Az utolsó hónapokban pedig megelégedéssel tölt- hetett el, ahogy összeállt a dolgozat a különböző fejezetekből, és érezhettem, hogy német nyelven is egyre gördülékenyebben fogalmazok. Természetesen voltak nehezebb pillanatok is, amikor egy időre félreraktam a munkát, vagy a sokféle lehetséges szempont és módszer közül nehezebben találtam rá az alkalmazandóra.- A doktori disszertációja kapcsán került ki Bécsbe. De hogyan lett az Ausztriában élő magyar evangélikusok lelkipásztora ?- A doktori munkámat a soproni líceum lelkészeként kezdtem meg. Egyre gyakrabban jártam át Sopronból Bécsbe, a disszertációm írása mellett a Bécsi Egyetem Evangélikus Teológiai Karán más feladatokat is kaptam. Ekkoriban az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálat az átalakulás éveit élte. Szervezetileg gyülekezetté szerettek volna alakulni, presbitériumot és lelkészt választani, ez ügyben tárgyalásokat folytattak az Ausztriai Evangélikus Egyházzal. Ebben az átmeneti időben D. Szebik Imre püspök és a bécsi gyülekezet képviselői megkértek arra, hogy Bécsben a havonkénti vasárnapi istentiszteleteken lássam el az igehirdetés szolgálatát. így kezdődött a kapcsolatom a gyülekezettel, amely 2004 végén önálló presbitériumot választva megalakult, és jelenleg az Ausztriai Evangélikus Egyházba beépülve, annak egyik gyülekezeteként működik. A gyülekezetnek félállású lelkészi státusa van; a másik félállásomban a Bécsi Egyetem Evangélikus Teológiai Karának Valláspedagógiai Tanszékén vagyok asszisztens.- Ön jól ismeri mind a Magyarországi, mind az Ausztriai Evangélikus Egyház működését. Van-e hasonlóság a két ország evangélikussága között?- Létszámában, diaszpórajellegében, feladataiban és körülményeiben nagyon sok hasonlóságot látok a két országban működő evangélikus egyház között. Úgy gondolom, sok olyan terület van - például a gyülekezetépítési lehetőségek, istentiszteleti formák és az evangélium megszólaltatása, társadalmi megjelenés, szervezeti és pénzügyi kérdések -, ahol a tapasztalatcsere mindkét egyházat gazdagítaná. Éppen az alapvető hasonlóságok miatt e tapasztalat- cserék a másik egyházban is felhasználható szempontokat, elgondolásokat és olykor válaszokat is eredményezhetnének. Konkrétan említem például a gyülekezetek önállóságának és felelősség- vállalásának kérdéskörét. A terveknek a lehetőségekhez való igazítása, az elképzelésekért és a megvalósításukért való felelősségvállalás, a realitások figyelem- bevétele, a gyülekezet ügyeiről való felelős gondolkodás és az ezzel kapcsolatos tettek fontos helyet foglalnak el az Ausztriai Evangélikus Egyház gyülekezeteinek életében. Úgy gondolkoznak, hogy csak önmagukra számíthatnak. A „nagyot tervezni” és a „merészet álmodni” izgalmas és sokszor minden várakozást felülmúló eredménnyel is megörvendeztethet, de fakadhat olykor felelőtlenségből és a realizmus hiányából is.- Vannak-e tervei a jövőre nézve? Hogyan tovább?- Voltak idők, amikor igyekeztem előre eltervezni dolgokat, eseményeket, aztán az élet sokszor felülírta vagy átalakította ezeket. Talán épp a soproni-bécsi időszak láttatta meg velem, hogy a teendők, az események megtalálják az embert, és a következő lépések a megtett útból fakadnak. Igyekszem ellátni feladataimat a gyülekezetben és az egyetemen egyaránt. Úgy gondolom, mindkét munkaterület egyfajta kapcsolópontot jelenthet a Magyarországi Evangélikus Egyház és az Evangélikus Hittudományi Egyetem számára egyaránt az Ausztriai Evangélikus Egyházzal és a bécsi teológiai fakultással. Mint ahogy eddig is tettem, továbbra is igyekszem részt venni a Magyarországi Evangélikus Egyház hittanoktatással és az evangélikus iskolákkal kapcsolatos munkájában. Sz. P.
